Közszolgálat

Ha valaki (a szakmán kívül) töprengett már azon, hogy miért mindig a BBC a példa, amikor sajtóetikáról, szerkesztési elvekről, integritásról van szó, íme a megfejtés: azért, mert a brit közszolgálati média kőbe vésett szabályait bárki elolvashatja a bbc.co.uk-n. Természetesen ugyanígy hozzáférhetőek a francia, a svéd stb. közmédiumok normagyűjteményei is, csak hát angolul többen tudnak, mint franciául vagy svédül, meg a BBC a többieknél előbb kitalálta, hogy a számonkérhetőség egyik előfeltétele, ha közismertek a szabályok - így aztán rájuk szokás hivatkozni.

Magyarországon különösen, merthogy nekünk saját hivatkozási alapunk nincs. A mi közszolgálati orgánumaink gondosan titkolják előlünk, milyen elvek alapján rendezik sorba a híreket – más szóval azt, hogyan lehet például e sorok írásának pillanatában címlapos hír a hirado.hu-n, hogy a francia nemzetgyűlés első olvasatban tárgyalta a francia bevándorlási törvény tervezetét, és miért nem szerepel ugyanott, hogy veszélybe kerültek a Magyarországnak szánt uniós támogatások a kormányunk sorozatos jogsértései miatt. Vajon melyik a fontosabb információ a magyar tartalomfogyasztó számára?

Amúgy a hatályos médiatörvény is előírja a sokszínű és pártatlan tájékoztatást, tiltja a véleménymonopóliumok kialakulását, valamint kifejti, hogy az előbbiek érvényesítését legelsősorban a közszolgálati sajtótól várja el. A Közszolgálati Kódex pedig egyenesen úgy fogalmaz a közmédia céljairól: „lehetőséget teremt valamennyi társadalmi rétegnek vagy kulturálisan elkülönülő csoportnak az országos nyilvánosságban való megjelenésre, mindezt úgy, hogy segítse az egyes csoportok, rétegek közti megértést, az integrálódást (...) a közszolgálati médiaszolgáltatónak törekednie kell arra, hogy az adott témákhoz kapcsolódóan bemutassa a lehetséges, többféle értékrend alapján való megközelítést, értékelést”.

A legkevesebb, amit elmondhatunk: ez a választási kampányban nem sikerült. Még ha elfogadjuk is, hogy Magyarország legfontosabb sorskérdése 2018-ban a bevándorlás, a közmédia akkor is kizárólag a kormány álláspontját volt hajlandó tükrözni ebben a témakörben. Megmagyarázhatatlan, hogy a köztévé műsorkészítői a választási kampány utolsó pillanatában vettek tudomást (5-5 perc erejéig) az ellenzék létezéséről. Érthetetlen, hogyan gondolhatják „többféle értékrend alapján való megközelítésnek” az MTI – az ingyenesség révén a piacról minden mást kiszorító – egyen-hírcsomagjait. Felfoghatatlan, hogyan egyeztethető össze a sokszínűséggel és a pártatlansággal az Orbán Viktor elé minden héten odakészített mikrofonállvány, az előre egyeztetett kérdéssor, meg a visszakérdezni merő riporterek megbüntetése.

Amennyiben szeretnénk visszaszerezni a közmédiát a nevében is szereplő „köz” számára, még csak forradalmat sem kellene csinálnunk. Elegendő lenne a kormánnyal kollaboráló sajtómunkásokat rászorítani az érvényes törvények betartására. A kérdés csupán annyi: elegen vagyunk, akik valóban ezt szeretnénk?

Szerző
2018.04.24 08:11

Értünk, ellenünk

Mielőtt a magyar kormány képviselője kiutazott volna a katowicei klímacsúcsra, az állami médiában bejelentették, hogy Magyarország nem csatlakozik az egyszer használatos műanyagtermékek visszaszorítását célzó uniós kezdeményezéshez. Megvédik – úgymond – az embereket, merthogy az eldobós nejlonzacskók eltűnése akár 6-7 forinttal is emelhetné egy zsömle árát. 
Túltéve magunkat hazugságon – ha a zsömlét az otthonról hozott szatyorba rakom, az ingyen van –, meg azon a tényen, hogy a MOL csoport alapanyagbeszállítói pozíciói is kaptak itt egy kis populizmusba csomagolt hatalmi megtámogatást, érdemes a hazai politika nyomorúságai fölé emelkedni egy pillanatra. Végignézni a műanyaghulladékba éppen belefulladó világon (már a csecsemők vérében és a sarki gleccserek vizében is mikroműanyag úszkál), meg a fejünk fölött egyre vastagodó szén-dioxid-köpenyen, amelyet jelentős részben az egyszer használatos tárgyak gyártása közben állítunk elő, és elgondolkodni, hova vezetnek ezek a folytonos megvédések. 
Merthogy Katowicében az amúgy is döcögős klímaharc károsnak mondott mellékhatásaitól is megvédett minket a kormány, azt az előremutató álláspontot képviselve: oldják meg mások. Igaz, miközben az egyik kezével vitézül harcolt értünk (?), a másikkal a másfélszeresére emelte a vállalkozóknak és vállalatoknak eladott villanyáram árát, ami valamivel erőteljesebben befolyásolja majd a zsömle árát, mint a szemetelés jogát továbbra is biztosító zacskók. 
Az élet bonyolult: mióta az áramot is Mészáros és társai árulják, már nem olyan sürgős a rezsicsökkentés – mellesleg a nevezett úr mátrai erőműve egymagában a hazai üvegházgáz-kibocsátás tizedét adja –, a klíma meg majdcsak meglesz valahogy, amíg a Tiborcz-gyerek meg nem erősödik annyira a napelem-ágazatban, hogy a Föld (és az Orbán-család) jövőjére is figyelhessünk végre.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 08:38

Oda sújt, ahova köll

Hagyják pecázni Áder Jánost! Egy szakszervezetnek kéne a legjobban tudnia, hogy mindenkit csak arra szabad foglalkoztatni, amire alkalmas. Áderről például köztudott, hogy a lehűlt vízből tud csukát fogni. Tökéletesen értelmetlen pótcselekvés tehát, hogy Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke levélben kérlelje a bajszos szaracénunkat, hogy ugyan ne írja már alá a magyar munkásból kizsigerelt jövő rokkantját csináló túlóratörvényt.  
Egyébként meg a tárgyalások ideje elmúlt. Különösen, hogy el sem kezdődött. Lényegében csak annyi történt, hogy a multinacionális nagytőkét kiszolgáló rezsim Kósa Lajosai a BMW szélvédője mögül köptek egy hegyeset, íveset a munkások lába elé. Na lépd át, melós, ha mered!
Nos, a diákok magukra vették a célzást, és átléptek rajta, sőt menetelni, tüntetni indultak a hidegben. És nem félnek könnygáztól, gumibottól, és az sem érdekli őket, ha kereszténygyűlölőnek, tolvajnak, külföldi felforgatónak hazudja őket a megannyi köpködő száj. Azonban egyedül nem tudnak győzni. Ők lehetnek az akarat, de az erő a sok tízezer munkást tömörítő szakszervezeteknél van.  Pont elég, ha a néhány jó munkásember pár kocsival elállja műszakváltáskor a gyár bejáratát. Vagy egyszerűen csak beszüntetik a munkát. Lobogtathatja a konfekcióöltönyhöz szabott fideszes honatya a kiherélt sztrájktörvényét, a paragrafusoktól még nem indul be Herr Jürgen szerelősora. 
És akkor Herr Jürgen esetleg feltelefonálja a parlamenti kitartottjait, hogy langsam spazieren. Talán itt sem kellene kizsarolni a magyar melósból azt, amit odahaza már nem mernek.
És a sok tízezer szakszervezeti munkás elviheti a hírt a vidékre, oda, ahová már csak velejéig hazug köztelevízió és a Fidesz szennysajtója jut el, hogy azok a diákok értük is küzdenek. És hogy a vidék népének nem a messziről jött menekültek, hanem saját népük politikus parazitái ellen kell védekezniük.  És egyáltalán: beszélhetnek igazságról, ott, ahol már csak a hazugság jelenti a valóságot.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 11:08