Ha valaki (a szakmán kívül) töprengett már azon, hogy miért mindig a BBC a példa, amikor sajtóetikáról, szerkesztési elvekről, integritásról van szó, íme a megfejtés: azért, mert a brit közszolgálati média kőbe vésett szabályait bárki elolvashatja a bbc.co.uk-n. Természetesen ugyanígy hozzáférhetőek a francia, a svéd stb. közmédiumok normagyűjteményei is, csak hát angolul többen tudnak, mint franciául vagy svédül, meg a BBC a többieknél előbb kitalálta, hogy a számonkérhetőség egyik előfeltétele, ha közismertek a szabályok - így aztán rájuk szokás hivatkozni.
Magyarországon különösen, merthogy nekünk saját hivatkozási alapunk nincs. A mi közszolgálati orgánumaink gondosan titkolják előlünk, milyen elvek alapján rendezik sorba a híreket – más szóval azt, hogyan lehet például e sorok írásának pillanatában címlapos hír a hirado.hu-n, hogy a francia nemzetgyűlés első olvasatban tárgyalta a francia bevándorlási törvény tervezetét, és miért nem szerepel ugyanott, hogy veszélybe kerültek a Magyarországnak szánt uniós támogatások a kormányunk sorozatos jogsértései miatt. Vajon melyik a fontosabb információ a magyar tartalomfogyasztó számára?
Amúgy a hatályos médiatörvény is előírja a sokszínű és pártatlan tájékoztatást, tiltja a véleménymonopóliumok kialakulását, valamint kifejti, hogy az előbbiek érvényesítését legelsősorban a közszolgálati sajtótól várja el. A Közszolgálati Kódex pedig egyenesen úgy fogalmaz a közmédia céljairól: „lehetőséget teremt valamennyi társadalmi rétegnek vagy kulturálisan elkülönülő csoportnak az országos nyilvánosságban való megjelenésre, mindezt úgy, hogy segítse az egyes csoportok, rétegek közti megértést, az integrálódást (...) a közszolgálati médiaszolgáltatónak törekednie kell arra, hogy az adott témákhoz kapcsolódóan bemutassa a lehetséges, többféle értékrend alapján való megközelítést, értékelést”.
A legkevesebb, amit elmondhatunk: ez a választási kampányban nem sikerült. Még ha elfogadjuk is, hogy Magyarország legfontosabb sorskérdése 2018-ban a bevándorlás, a közmédia akkor is kizárólag a kormány álláspontját volt hajlandó tükrözni ebben a témakörben. Megmagyarázhatatlan, hogy a köztévé műsorkészítői a választási kampány utolsó pillanatában vettek tudomást (5-5 perc erejéig) az ellenzék létezéséről. Érthetetlen, hogyan gondolhatják „többféle értékrend alapján való megközelítésnek” az MTI – az ingyenesség révén a piacról minden mást kiszorító – egyen-hírcsomagjait. Felfoghatatlan, hogyan egyeztethető össze a sokszínűséggel és a pártatlansággal az Orbán Viktor elé minden héten odakészített mikrofonállvány, az előre egyeztetett kérdéssor, meg a visszakérdezni merő riporterek megbüntetése.
Amennyiben szeretnénk visszaszerezni a közmédiát a nevében is szereplő „köz” számára, még csak forradalmat sem kellene csinálnunk. Elegendő lenne a kormánnyal kollaboráló sajtómunkásokat rászorítani az érvényes törvények betartására. A kérdés csupán annyi: elegen vagyunk, akik valóban ezt szeretnénk?
