Az erő lehet ellene

Kiszivárogtatta az uniós ügyekben mindig jól értesült Financial Times, hogy mire készül az Európai Bizottság a 2021-27-es költségvetési időszakra a kohéziós alapokkal: az európai alapértékek tiszteletben tartásától, a jogállamisági, az oktatási és a migrációs helyzettől is függővé tennék a brit kilépés miatt egyébként is szűkülő források elosztását a felzárkózó tagországok között.

Rossz hír ez a lengyeleknek, ha nem tesznek le a bírói függetlenség kormányzati bedarálásáról, illetve a magyaroknak, ha – példának okáért – nem biztosítják az uniós pénzek felhasználását érintő szabálytalanságok független ügyészi kivizsgálását. „Ahol nincs jogbiztonság, oda nem mehet pénz” – nagyjából ez az üzenet, amire az illiberális válasz az, hogy „az a pénz jár nekem, és úgy költöm el, ahogy akarom”.

A lapértesülést megosztó magyar médiabeszámolók némelyike újra besétál Orbán csapdájába: úgy fogalmaz, hogy erre és erre készül „Brüsszel”. Megint emlékeztetni kell arra, hogy Brüsszel nem birodalmi főváros, ahonnan diktátumok érkeznek a provinciákba. Az Európai Bizottság azon tervezetéről van szó – ha az FT nem téved, de ezt most zárjuk ki -, amelyet majd egyfelől az Európai Parlament, másfelől a tagállami csúcsvezetők testülete, az Európai Tanács elé fognak terjeszteni. A hétéves keretköltségvetést az Európai Tanácsnak mindegyik résztvevő egyetértésével kell elfogadnia.

A közösségi érdekeket megtestesítő Európai Bizottság tehát csak tervez. „Végezni” – az Európai Parlament mellett – az Európai Tanács „végez”. Most akkor ki az a Brüsszel?

A költségvetési vita olyan, általában pirkadatig tartó alkudozás, ahol Orbán csak elvben vétózhat meg bármit, hiszen végül mindenképpen meg kell állapodni, a felek közötti erőviszonyok alapján. Orbánt látszólag erősíti, hogy újra kétharmados parlamenti többség áll mögötte a hazájában. De ugyanez vissza is üthet európai szinten, ha döntő többségbe kerülnek azok, akik szerint a nemzetállampártiakat bátorító magyar kormány túl nagy veszélyt jelent az integrációra.