Szimpatizánsképzés

A választások utáni első hatalmas, százezres tüntető tömeget titulálta már a kormányzat bolhacirkusznak, senkiknek is, de a demokráciát, az igazságos választási rendszert, a pártatlan közmédiát követelőket úgy még nem nevezték, mint a Gázszerelő Szakmunkás által bekebelezett, és a kormánypropaganda eszközévé silányított megyei lapok egyik jegyzetének írója: „Kossuth téri prüszkölők”. Hogy miért olvasok mégis ilyen, a városunkban is megjelenő kiadványt?

Egyrészt azért, mert a Gyászhírek rovatból rögtön megtudom, hogy ki halt meg a környékünkön, s hol, mikor lesz a temetés. Másrészt pedig egy önsanyargató teszt miatt: vajon mit tudnék meg és mit gondolnék a világról, Európáról, Magyarországról – no és persze az erkölcsiségről –, ha innen tájékozódnék? Belegondolni is rossz. Tudom, veszélyes játék ez, nem is nagyon ajánlom senkinek. A valósággal és a jó ízléssel gyakran olyannyira nincsenek fedésben az irományok, hogy – kellő kontroll hiányában – egy időre akár Fidesz-szimpatizánssá is válhat az ember. Mint az a néhány százezer szavazó is, a választások előtt.