Elindultam szép hazámbúl / Híres kis Magyarországrúl/ Visszanéztem félutambul / Szememből a könny kicsordul… Hallgatom a hétvégi tüntetésen a Nyírségből elszármazott Papp Réka Kinga szépen zengő hangját, és összeszorul a gyomrom. Hová jutottunk, és merre tartunk, ha erről kell énekelni egy majd százezres budapesti tüntetésen? A Szabad sajtó útján mellettem álldogáló idősebb hölgy elmorzsol a szemében egy könnycseppet, valaki odébb azt kiabálja: srácok, álljatok meg! A műsorvezető epésen megjegyzi: tudjátok, akik elmennek, biztosan csak kalandvágyból teszik…
Innen nézve tényleg komoly lehet a helyzet, ha már újra és újra visszatérően ez a probléma foglalkoztatja az embereket. Bár a másnapi tudósításokban hiába kerestem, Papp Réka Kinga megrendítően szép „felszólalását” meg sem említették. Pedig kétségkívül riasztóak a számok, amelyeket nem is valami „Soros bérenc” civil szervezet publikál, hanem a Központi Statisztikai Hivatal. Számításaik szerint tavaly több mint 25 ezer ember vándorolt ki Magyarországról, ami egy kisebb város teljes lakosságának felel meg. A KSH azt is hozzáteszi: ez csaknem négyezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban volt. Szuper! A nagy esküt persze nem teszik le, hogy tényleg annyi az annyi, mert bizonytalan adatokkal rendelkeznek. Idehaza egyetlen hivatalos szervnek sincsenek megbízható számai a kivándorlás valós mértékéről.
Bevallom, magam is érintett vagyok ebben, mert a gyerekeim már évekkel ezelőtt eldöntötték, hogy egy életük, egy haláluk, szerencsét próbálnak Európa békésebb felén. Miután gyökeret vertek, ráébredtek, hogy közel sincsenek egyedül. A munkahelyükön, az utcájukban, a gyerekek iskolájában mindenütt vannak magyarok, mert mára olyan helyzet alakult ki Nyugaton, mint 1956 után. Nem tud az ember két lépést se tenni anélkül, hogy ne halljon magyar szót. Magyarok dolgoznak a boltban, a vendéglőben, sokan közülük taxiznak, pizza futárok, újságkihordók, de magyar szerelőt küld a közeli vállalkozó is, ha be kell szerelni a frissen vásárolt sütőt a konyhaszekrénybe. Az amszterdami vagy a svájci örömlányokról már ne is beszéljünk.
A legmegbízhatóbb adatokat a magyar migránsokat befogadó országok kimutatásaiból lehet összegereblyézni. A nyugat-európai statisztikák szerint az utóbbi években valamelyik uniós tagországban elhelyezkedett magyarok 43 százaléka 30 év alatti, 72 százalékuk pedig még nincs 40 éves. A legtöbben Németországban próbálnak új egzisztenciát teremteni maguknak, a számukat az összes magyar munkavállaló úgy 32 százalékára becsülik. Őket létszámban – 27 százalék - az Ausztriában dolgozók követik. Azt szokták mondani, London a második legnagyobb magyar város, s ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a kivándorló magyarok 17 százaléka szétrajzik az Egyesült Királyság számos más városába.
Ácsorgok a tömegben, a gyomrom görcsben, és azt kérdem magamban, mi lesz velünk, ha minden tehetséges és a hazai viszonyokkal elégedetlen fiatal tarisznyát köt, beleteszi a nagymama hamuban sült pogácsáját, és „kalandvágyból” elindul szerencsét próbálni?
