Üfők

Egykor - az átkos időkben - az akkor még egyeduralkodó Magyar Rádióban szigorúan ellenőrizték a hírműsort, a Krónikát. Minden nap más vezető beosztású munkatárs volt az üfő, vagyis az ügyeletes főszerkesztő. Ez az ember az esetek nagy többségében nem csinált semmit, csak figyelt. Nehogy véletlenül olyan hangozzék el, ami nincs összhangban pártunk és kormányunk politikájával. De a munkatársak amúgy is tudták, mit szabad és mit nem, hol vannak a határok. Aztán a rendszerváltás után megszűnt az üfő. Nem volt rá szükség. Olyan Krónikát készítettünk, amilyent akartunk.

Milyen érdekes: a - már csak nevében - közszolgálati rádiónál évek óta újra működik az üfő. Bár nem úgy hívják. Egy szürke eminenciás, akinek a neve - ahogy régen - most sem hangzik el a műsor készítői között. A munkatársak viccesen cenzornak nevezik. Nagyon vicces - ám inkább szomorú, hogy a Magyar Rádió hírműsoraiban milyen leplezetlenül és egyoldalúan szolgálja ki a hatalmat.

Náluk - s tévés kollégáiknál, vagy az újságnak nevezett propagandakiadványoknál - termékeny talajra hullanak a miniszterelnöki intelmek. „A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítsék az embereket a tények megismerésében" - mondta Orbán legutóbbi pénteki rádiószózatában. Ezzel nem is burkoltan arra célzott, hogy mutassák be, miképpen tartja kezében az ellenzéket és kapcsolt részeit Soros György. És a hűséges kiszolgálóknak egyre több dolguk akad, hiszen Magyarországot sok - a hatalom olvasatában - méltánytalanság éri.

Itt van például a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet legújabb jelentése, amely például hiányolja a sajtószabadságot. Továbbá megemlíti, hogy tavaly Orbán Viktorhoz közel álló üzletemberek újabb médiumokat kaparintottak meg, miközben egyoldalúan - és a kormány igényeinek megfelelően - számolnak be hírekről és eseményekről. A menekültek és Soros elleni uszítást sem hallgatja el. Így nem meglepő, hogy ez már nem ment át a kormánypárti média szűrőjén.

Működnek a látható és láthatatlan üfők, nevezzük őket bárhogy is.