A 2018-ban hatalomba lépő Orbán-kormány nem legitim. A legitimitásnak ugyanis csak minimális feltétele a választásokon elért parlamenti mandátumtöbbség. Ha ez nem szavazattöbbségen alapul, hanem a pártok esélyegyelőségét tudatosan és jelentősen eltorzító mandátumszerzési képessége különbözőségén, továbbá a média-viszonyok eltorzításán, akkor még a parlamenti helyek kétharmadát megszerző politikai erő kormányzati többsége sem lehet legitim. Ráadásul Orbán Viktor pártja a kétharmados parlamenti többség megszerzése óta folyamatosan nem a közjó szolgálatát tekintette jogalkotása céljának, hanem csak saját hatalmát kívánta kiterjeszteni, megerősíteni és bebetonozni. Ezt a cél szolgálta az országra erőszakolt új választási rendszer is. Ha pedig mindezek ismeretében valaki legitimnek tekintené az Orbán-kormányokat, akkor fogadja el legitimnek az egykori Varsói Szerződés országaiban lezajlott „parlamenti választásokat”, valamint az azok eredményeképpen megalakult kormányokat is.
A Nyomtass te is! internetes oldalon közölt tényadatok szerint az Orbán-rezsim egypárti választási törvényének eredményeképpen a kormányzó Fidesz-KDNP-nek egy parlamenti képviselői hely megszerzéséhez - kerekítve - mindössze 41 ezer szavazatra volt szüksége, miközben az MSZP-Párbeszédnek 65 ezer, a DK-nak 73 ezer, az LMP-nek 90 ezer, a Jobbiknak 91 ezer, az Együtt-nek pedig 96 ezer. S bár ezek az adatok már tartalmazzák a korlátozottan sikeres „taktikai koordináció”, azaz a kölcsönös visszalépések hatását is, bizonyítottnak látszik annak a 2017-ben készült, igen terjedelmes tudományos elemzésnek a végkövetkeztetése, miszerint „a jelenlegi magyar választási rendszerben a kormány leváltása választások útján a választók számára lehetetlen”. Mivel a választási rendszer gyakorlatilag felszámolta a politikai váltógazdaságot, az Orbán-kormány illegitim attól függetlenül is, hogy a helyi választási csalásoknak és a központi számítástechnika súlyos defektjének milyen korrekciós hatása volt vagy lehetett a végső eredményre.
A manipulatív módon megszerzett újabb kétharmados többség ellen megmozdult a civil társadalom, és a rezsimmel szemben álló demokraták most látványos tüntetéseken skandálják, hogy mi vagyunk a többség. Igen, minden bizonnyal mi, demokraták vagyunk a többség a fideszbolsevik önkényuralommal szemben. Ám ebből még nem következik, és nem is következhet, hogy első és legkonkrétabb követelésünket éppen azokkal az ellenzéki pártokkal szemben fogalmazzuk meg, akiket, az egyenlőtlen versenyfeltételek ellenére, éppen mi juttattunk parlamenti mandátumokhoz. Tévút, méghozzá önsorsrontó tévút azt követelni, hogy ezen pártok képviselői még a nehezen megszerzett ellenzéki mandátumukat is adják vissza, s ezzel dobják el maguktól a parlamenti megszólalás lehetőségét, a demokratikus pártok működését biztosító pénzügyi forrásokat, a médiajelenlétet stb.
Ez mindenekelőtt azért tévedés, mert ezek az ellenzéki pártok gyakorlatilag egységesen ugyanazokat a politikai követeléseket fogalmazták meg korábban, mint mostanában a tüntetők. Demokráciát, jogállamot, korlátozott kormányzati hatalmat, kiegyensúlyozott tájékoztatást és nem utolsó sorban a közpénzek maffiarendszerű lenyúlásának megszüntetését, s az ezzel kapcsolatos büntető eljárások megkezdését. Egyöntetűen követelték a civil mozgalmakkal szembeni kormányzati intézkedések és méltatlan jogalkotás azonnali megszüntetését is! Azok a tüntetők, akik most, tévedésből vagy pótcselekvésként, a mai demokratikus ellenzék önmegsemmisítését tűzik ki célul, természetes szövetségeseikkel szemben lépnek fel, és szándékuk és érdekeik ellenére csökkentik a demokratikus rendszerváltás esélyét.
A mai ellenzéki pártokkal szemben, bármennyire jogos a velük kapcsolatos kritikánk vagy elégedetlenségünk, az ilyen harakiri-projekt kezdeményezése káros és kontraproduktív. A civileknek éppen az együttműködés szándékát kellene kinyilvánítaniuk a demokratikus ellenzék pártjaival, mindenekelőtt pozitív választ kell adjanak – az 1990-es rendszerváltás előkészületeire is emlékeztető – Ellenzéki Kerekasztal (EKA 2018) megalakítását indítványozó MSZP-Párbeszéd kezdeményezésre. Csak ezen a módon valósulhat meg az a hatékony politikai egység a Fidesz-rezsimmel szemben, amelyet a demokratikus politikai közösség joggal tart szükségesnek, s amelynek a tüntetések is hangot adtak.
