Majális

Nem az az igazi probléma, hogy a Fidesznek nincs mondandója az úgynevezett munkásosztály (kevésbé, de azért szintén anakronisztikus kifejezéssel: a bérből és fizetésből élők) számára. Utoljára az a Rogán Antal próbálkozott a megszólításukkal, akinek azt sem hiszi el a publikum, amit kérdez. A „keményen dolgozó kisember” az ő interpretációjában ugyanolyan politikai (marketing)termék volt, mint a polgári Magyarország. No de a Fidesz a „nemzeti” - offshore székhelyű, a közteherviselésből részt nem vállaló, az alkalmazottakat gyengén fizető, közpénzből gazdagodó és járadékvadász – nagytőke pártja, érthető, ha nem üzen semmit a munkásoknak. Sem május elsején, sem máskor.

Az a baj inkább, hogy az ellenzéknek sincs a dolgozóknak címzett érvényes ajánlata. Pedig mondani éppen volna mit egy olyan országban, ahol az egész régión belül messze a leglassabban emelkedtek a reálbérek, és a legkésőbb érték utol a 2008-as válság előtti szintet. Mondhatnák, hogy ők nem orosz érdekű gazdaság- és energiapolitikát folytatnának, de ezt a Jobbiknak még a saját hívei sem hinnék el; ami így szépen ki is oltotta a bérunió – nyilvánvalóan csak egy nagyon szoros európai integrációban megvalósítható – ígéretét. Mondhatnák, amint az MSZP tette, hogy visszaadják a munkavállalók meg az elesettek jogait – csakhogy a Munka Törvénykönyve kiherélése és a szociális juttatások megfaragása nem az elmúlt, hanem az azelőtti nyolc évben kezdődött, ami bizonyára sokat levont a garantált minimumjövedelemre meg az általános fizetésemelésre vonatkozó vállalások hihetőségéből. Mondhatnák, hogy kezdenek valamit a dolgozói szegénységgel – az LMP mondta is, de a zöldpárt meg a 2018-as kormányváltás elvi lehetőségéről mondott le, ami így együtt szintén nem volt elég vonzó csomag a dolgozó tömegeknek.

Akárhogy is, az ellenzéki pártoknak nem sikerült elnyerniük a munkavállalók bizalmát, és ezen utólag már az sem segít, ha a választási (le)szereplés után a kitűnő ötletekkel még a legszűkebb időkben is nagylelkűen bánó kibicek most azt javasolják nekik, hogy forduljanak a szakszervezetek felé, segítsék a munkavállalói érdekképviseletek megerősödését, mert az majd nekik is jó lesz. Az az igazság, hogy az elmúlt 20-25 év tapasztalatai alapján a szakszervezetek sikítva menekülnek, ha egy-egy párt feltűnik az ablakuk alatt (amelyik nem, az meg úgy jár, lásd a fideszes kötődésű Munkástanácsok történetét). Be kell látni, hogy egy ilyen együttműködésből – legalábbis, ha a barátkozás a színfalak előtt történik – egy szakszervezet nehezen tud jól kijönni. Azokat a jogokat és jogosítványokat, amelyekre a szakszervezeti szférának a politikától szüksége lenne, legfeljebb a (látványosan ellenérdekelt) kormánytól kérhetnék – az ellenzéktől egyelőre csupa olyasmit kaphatnak, amiből inkább kilábalni szeretnének.

A szakszervezetek megizmosodása nélkül aligha lesz idehaza érdemi ellensúlya a narancsburzsoáziának. Az viszont tényleg rejtély, hogy ezt az erőre kapást hogyan tudná segíteni a saját válságai kezelésére is képtelen oppozíció.

Szerző
2018.05.02 08:15

Szerintem

Igazságtalan rendszer Szinte állandó téma a fenntartható és igazságos nyugdíjrendszer, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzete. Kezdjük az elején, miért is kaphat valaki több nyugdíjat, mint más. 1., Mert értékesebb munkát végzett, és ez után magasabb jövedelmet kapott, ami után több nyugdíjjárulékot fizetett. 2., Hosszabb munkaviszony után ment nyugdíjba, tehát tovább fizette a nyugdíjjárulékot. 3., Minden jövedelme után befizette a nyugdíjjárulékot. Ugyanis előfordul olyan is, hogy valakinek azért van kis nyugdíja, mert nem így járt el (vállalkozók, színészek stb.). 4., Van-e nyugdíjjárulék plafon vagy nincs. Ez a négy tényező határozza meg az egyes emberek nyugdíjának összegét. Tehát amikor nyugdíjba mennek a munkavállalók, akkor még többé-kevésbé igazságosnak mondható és fenntartható a megállapított nyugdíjuk. Az igazságtalanság ezután következik. Tudomásom szerint minden rendszerben százalékos arányban történt és történik a nyugdíjak összegének évenkénti emelése. Szerintem ez a „rákfenéje” a rendszernek, a kisnyugdíjak ezért csökkennek az átlaghoz és a magasabb nyugdíjakhoz képest. Ugyanis a nyugdíjba menetelt követően egyik nyugdíjas sem végez értékesebb vagy kevésbé értékes munkát, járulékot sem fizet (kivéve a nyugdíj mellett dolgozókat). A százalékos rendszer szerint a már egyszer figyelembe vett különbség alapján megállapított magasabb nyugdíj összege tovább emelkedik, minden indok nélkül. Erre mondhatjuk: pénz csinál pénzt. Tehát meg kell szüntetni a százalékos nyugdíj korrekciót, és az emelésre szánt összeget mindenki számára egyenlő arányban kell biztosítani. Így csak az eredeti munka alapján szerzett nyugdíj összegének különbsége marad meg, de a rés nem csökken és nem is növekszik. Dr. Jókai Oszkár Rokkantak Az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, miszerint jogtalan volt a rokkantsági ellátásban részesülőktől a felülvizsgálat során más szempontok alapján megvonni a járandóságot. Ez azonban már eső után köpönyeg. Több ezer ember sorsát tették tönkre. De azok a orvosok, akik ilyen határozatokat hoztak, tudták jól, hogy amit leírnak, nem felel meg a valóságnak. Ezeket az orvosokat nem lehet(ne) felelősségre vonni? Hiszen nem egy ember öngyilkos lett, és számtalan családot tettek tönkre. Már akkor is lehetett tudni, hogy az a cél: minél kevesebb legyen a rokkant, ne kelljen az államnak fizetnie. Most vajon az érintettek visszakapják visszamenőleg is a rokkantsági járadékukat? Félek, kereszténydemokrata kormányunknak a rokkantak továbbra sem számítanak, csak teher a nyakukon, amitől szerettek volna megszabadulni, és valamelyest sikerült is, kozmetikázva a statisztikákat. Amik mögött sajnos hús-vér, élő hétköznapi emberek voltak, vannak és lesznek. Makovics János 
2018.11.17 16:00
Frissítve: 2018.11.17 16:00

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.17 08:33