Van-e még római császárság?

Az AS Roma ismét háromgólos hátrányt próbál meg ledolgozni a labdarúgó Bajnokok Ligájában. A sorozat elődöntőjében ez még senkinek sem sikerült.

Az AS Romának olyasmit kellene véghez vinnie ma este az Örök Város Olimpiai stadionjában, ami az elődöntőben egyetlen résztvevőnek sem sikerült, mióta a Bajnokcsapatok Európa Kupáját Bajnokok Ligájának nevezik. A Liverpool háromgólos (5-2-es) előnnyel kezdi a visszavágót, és ekkora hátrányból az első számú európai klubtorna egész történetében is mindössze két együttes fordított a legjobb négy között.

Az elsőhöz van “némi” közünk.

Nem magyar csapattal, de magyar edzővel esett meg a csoda. A Panathinaikoszt az 1970/71-es évadban Puskás Ferenc irányította, és már azzal is szenzációt keltett, hogy az athéni alakulatot az elődöntőig vezette. Belgrádban aztán 4-1-re kikapott a görög gárda, azaz kétszerkettőnek tetszett, hogy a Crvena Zvezda lesz a finalisták egyike. A látszólag páholyban lévő Vörös Csillag – a szinte állandó világválogatott Dzsajiccsal, továbbá Acsimoviccsal, Bogicseviccsel vagy azzal a Karaszival, akinek édesanyját Farkas Adélnak hívták – olyan csapat volt, amely az első fordulóban szintén négyet pakolt be a Borbély (Szentmihályi) – Káposzta, Solymosi, Noskó, Juhász Péter – Dunai III, Zámbó (Tóth András) – Fazekas, Bene, Dunai II, Nagy László összetételű “bomba” Újpestnek (4-0). Puskás persze a “jugókról” is csak annyit mondott, amennyit a többi ellenfélről: “Ők is csak tizenegyen lesznek egyszerre a pályán...”

A visszavágón a pályán sem voltak. Az athéni találkozó napján már délelőtt kinyitották a Panathinaikosz stadionját, kora délutánra pedig nemhogy megtelt a 27 ezres sporttelep, de ostromállapot alakult ki annak környékén. Azaz a szurkolók attakja sem volt smafu, ám a görög csapaté... A középcsatár Antonisz Antoniadisz mindjárt az első percben gólt szerzett, és olyan ihletett állapotba került, hogy a második félidőben “bevarrt” még kettőt. Az “outsider” 3-0-ra nyert, és az idegenben elért góllal a döntőbe jutott, a hős Antoniadisz pedig arról beszélt: “Mielőtt Puskás idejött, amatőr labdarúgó voltam, biztosítási ügynöki keresményemmel egészítettem ki a jövedelmemet. A magyar tréner csinált belőlem olyan profit, aki a BEK-évad gólkirálya lett összesen tíz góllal.”

A második esetnek nincs magyar vonatkozása, bár az évszámról – 1986 – nyomban beugrik, hogy honfitársaink abban az esztendőben jártak mindmáig utoljára a világbajnokságon. Az akkoriban feltűnően sikeres, az UEFA Kupát kétszer elhódító, a BEK-ben ugyancsak kétszer a legjobb négy közé jutó Göteborg az elődöntő első mérkőzésén 3-0-ra legyőzte a Barcelonát, ám a visszavágón Terry Venables, a katalánok angol szakvezetője bevetette titkos fegyverét, Pichi Alonsót. A csatár négy év alatt mindössze 54 bajnoki meccset játszott vörös-kékben, többnyire csereként, de a Valencia ellen (3-0) két góllal “szállt be”, és a brit edző bennhagyta a svéd riválist fogadó csapatban.

Jól tette.

Pichi Alonso a BEK-visszavágón mesterhármast ért el, a Barcelona 3-0-ra győzött, majd a hosszabbítást követő tizenegyes-párbajban továbbjutott. “Aznap éjjel megjelent a Szűz” – mondta a triplázó futballista. A happy end mégis elmaradt, mert a Sevillában rendezett döntő ráadásában Helmut Duckadam, a bukaresti Steaua mágikus kapusa a Barca-játékosok mind a négy tizenegyesét – köztük a csereként beküldött Pichi Alonsóét is – hárította. A hosszabbításra előhúzott csatár utóbb háborgott: “Amikor Venables rám nézett, vállalom-e, azt kellett volna mondanom, hogy száz percen át melegítettem, hagyjon engem békén!”

Amúgy fölösleges volt annyit izgulni. Bernd Schuster, a “Barca” német sztárja a mérkőzés előtt közölte, hogy magán repülőgépén nyomban a meccs után utazik haza. Kérdezték: “És az ünneplés?” – Az nem lesz – válaszolta egykedvűen.

Tényleg nem lett.

Vajon ma Rómában lesz-e? A negyeddöntőben a Barcelona ellen – a világ ámulatára – 1-4-ről sikerült fordítani. Ám ezzel együtt is: a házigazdák szemszögéből csak valamivel van több esély az újbóli ovációra, mint arra, hogy látni még vb-n a magyar válogatottat, ahogyan legutóbb 1986-ban...