Támadják az atomalkut

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:32
Fotó: AFP/Jack Guez
Titkos dokumentumok ezreivel próbálta igazolni Benjamin Netanjahu, hogy hazugságra épült a perzsa állammal kötött nukleáris megállapodás. Felszólította Trump elnököt, hozzon jó döntést május 12-én.

Két héttel Donald Trump amerikai elnök döntése előtt hozta nyilvánosságra Benjamin Netanjahu azokat a titkosszolgálati információkat, melyektől az iráni atomalku felmondását vagy legalábbis szigorítását reméli Izrael. Az időzítés másik feltűnő momentuma, hogy hétfő este történt, néhány órával azt követően, hogy az új amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo Izraelben tárgyalt. Netanjahu azt állította, Izraelnek birtokába jutott az iráni titkos atomarchívum, amely igazolja, hogy Teherán hazudott, mert az Amad projekt keretében nukleáris bombát próbált előállítani, nem csupán polgári célú atomprogramot tartott fenn 2015-ben, amikor a hatokkal (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország) aláírta a nukleáris megállapodást. Az izraeli televíziók által élőben közvetített angol nyelvű beszédében a kormányfő közölte, az izraeli hírszerzés fél tonna iráni dokumentumot szerzett meg, amelyeket megosztott az Egyesült Államokkal, és el fogja juttatni a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséghez (NAÜ) is.

Netanjahu azt is állította, hogy a nukleáris egyezmény 2015-ös aláírása után „Irán növelte erőfeszítéseit titkos iratainak elrejtésére", 2017-ben egy szigorúan titkos helyre költöztette az iratanyagot Teheránban. Azt viszont nem állította, hogy 2015 után is bombát fejlesztett volna a perzsa állam, csak azt, hogy a megállapodás után is megőrizték a nukleáris fegyverekről szóló tudásukat és növelték azt „jövőbeli felhasználás végett".

Az izraeli bejelentés két héttel azelőtt történt, hogy Donald Trumpnak döntenie kell, Washington kilép-e az atomalkuból. Az amerikai elnök május 12-én jelenti be álláspontját, Netanjahu pedig felszólította, hogy „megfelelő döntést hozzon”.

A nukleáris megállapodás kérdése kapcsán szembemegy egymással az amerikai és európai álláspont. Az EU és tagországai szerint a szerződés a legjobb módszer annak megakadályozására, hogy Teherán atomfegyverre tegyen szert, nem kívánnak kilépni az egyezményből csupán arra kérik Iránt, fogja vissza rakétaprogramját. Miközben az EU tagországok kiállnak az egyezmény fenntartása mellett, a washingtoni kormányzat folyamatosan lebegteti annak felmondását. Az amerikai elnök jelenleg is felszólította az európai országokat, hogy május 12-ig szigorítsanak a 2015-ös egyezményen, ellenkező esetben nem járul hozzá az Irán elleni szankciók enyhítéséhez.

Washington álláspontja Trump elnöksége alatt mindvégig ingadozó volt, ezúttal is kiszámíthatatlan mit lép az elnök, aki múlt héten Emmanuel Macronnal és Angela Merkellel is egyeztetett a kérdésben. Eddig, minden fenyegetőzése ellenére nem mondta fel az atomalkut. A Fehér Ház mostani közleménye is azt sugallja, középutas megoldást keres az elnök, amellyel az EU-t és Izraelt egyaránt kibékítheti. Washington régóta tud az iráni atomprogramról - közölte röviddel Netanjahu bejelentése után a Fehér Ház. Majd kiadtak egy javított kommünikét, amely elismeri, hogy az Izraelben nyilvánosságra hozott dokumentumok tartalmaznak Washington számára is "új és sürgető elemeket" és ez a közlemény már múlt időben beszél Irán titkos atomfegyver programjáról. Trump már nem az egyezmény teljes elvetéséről beszél, hanem egy új, szigorúbb megállapodásról, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy új tárgyalásokat kezdjenek az iráni atomprogram korlátozásáról.

Az EU kitart a megállapodás mellett
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az egyetlen pártatlan nemzetközi szervezet, amely felelős az iráni nukleáris kötelezettségvállalások ellenőrzéséért, reagált az izraeli miniszterelnök által bemutatott titkos dokumentumokra az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Federica Mogherini közleményében leszögezte, nem kérdőjelezi meg Irán elkötelezettségét a 2015-ben aláírt nukleáris megállapodás kapcsán és mérföldkőnek nevezte az atomalkut. Mogherini ugyanakkor nem vonta kétségbe a Netanjahu által bemutatott dokumentumok valódiságát. Emlékeztetett, hogy a NAÜ 2015 óta 10 jelentést tett közzé, amelyek igazolják, hogy Irán teljes mértékben eleget tett kötelezettségvállalásainak.

Szerző

Macron a vaslady útján

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:31
Nem adták fel a francia szakszervezetek, de a tüntetők száma csökkent Fotó: Nicolas Liponne/NurPhoto
Emmanuel Macron egy éves elnöksége alatt látványos eredményeket ért el a nemzetközi diplomáciában. Belpolitikai téren a munkaügyi reform a legnagyobb gondja, ami minden elődjének megoldhatatlannak bizonyult. Neki sikerülhet.

Szemfüles diplomata Macron francia elnök, megállás nélkül kezdeményez. Államfői egy esztendeje alatt az Európai Unió megújításának kísérletében megelőzte Merkelt, igaz, a német koalíció összetákolása Berlinben sok fejfájást okozott. Kérdés, ezen morfondíroznak most Brüsszelben, sikerülhet-e hasonló eredményeket elérni a francia államfőnek belső fronton is, a sztrájk feszültségek csillapításában?

Macron 2017-es megválasztása után egyszerre két hadszíntéren indult küzdelembe. A külpolitikában és széleskörű társadalmi reformjainak a meghirdetésében, amelyektől azt reméli, hogy kiegyenlítheti a szociális egyenlőtlenségeket. Nagy hátránnyal indult, a többség a „gazdagok elnökeként” vélekedik róla.

Az elharapózó sztrájkhullám komoly gondok elé állítja az elnököt. A napi sztrájkhírek azt tartják számon, hogy a vasutasok hány vonatot tartottak vissza a remízekben, az Air France légitársaság gárdája mennyi repülőt nem hagyott fölszállni, a diákok bősz hangulata lehiggadt-e? A legutóbbi napok hírei azonban inkább az államfő taktikáját látszanak igazolni, ahogyan múlik az idő, százalékos arányban úgy fogyatkozik a sztrájkoló vasutasok száma. A légitársaság állapota ettől erősen különbözik. Az Air France társas viszonyban működik a holland KLM-mel, nagy a vetélkedés. A francia vezérigazgató igyekszik kemény legény lenni, minden bérkövetelést elszántan visszautasítana. Érvelt azzal is, ha nehezen jutna dűlőre, aligha maradhatna a társaság élén. Emelkednek az olajárak, a konfliktusnak szerinte haladéktalanul véget kell vetni, eddig 220 millió eurót veszítettek. Ami, ha nem változik semmi, hamar 300 millióra növekedhet. Azzal a meglepő javaslattal állt elő, hogy a szakszervezetek körében rendezzenek „népszavazást” kérdezzenek meg személy szerint minden dolgozót, amit az érintettek, mint képtelenséget elutasítanak. Monsieur Janaillac vezérnek a magatartása pontos másolata Macron hajthatatlanságának. Macron Donald Trumppal történt mostani találkozása előtt nyilatkozott a Fox News hírügynökségnek, hosszan és részletesen szólt kormányzatának szociális feszültségeiről. Nem hajlandó engedni jottányit sem – mondta -, „ha visszakoznék, hogyan készíthetném elő országunk jövőjét”.

A Le Monde belpolitikai főszerkesztője vezércikkben magyarázta meg a helyzetet. A viszonyokat a tenisz sport szabályaihoz hasonlította, Macron öt államfői esztendejét, amelyből már csak négy van hátra, öt szettben ábrázolta. Azt fejtette ki, hogy ellentétben a meteorológiai állapotokkal, az idei francia tavasz nem lesz kánikulai, viszont valószínűleg feszült, igen. Arra a kérdésre, hogy az elnök hajlandó volna-e alkudozni, bármennyire is fölvizezni a meghirdetett társadalmi reform terveit, habozás nélkül angolul azt mondta „no chance”, erre semmi esély. Amit a Le Monde, úgy tolmácsolt, hogy tengerentúli szóhasználattal a kifejezés még durvább.

A szakszervezeti követelések teljesíthetetlenek, mert csupán társadalmi kisebbség áll mögöttük. Ezt az ítélkezést alátámasztja az Ifop intézet fölmérése is, amely azt mutatja ki, hogy a 2017-es elnökválasztáshoz képest, amelyen Macron 27 százalékot szerzett, a jövőre esedékes erőpróbákon akár 47 százalékra is számíthat.

Szép arány, még biztatóbb kilátás. A vezető uniós sajtó bőségesen kommentálta a francia feszültségeket, mert azt véli látni benne, hogy mintegy előre vetíthetik a Macron reformok derűsebb sorsát is. A The Week londoni hetilap azt kérdezte, lehet-e, hogy Párizs rálelt-e a maga Thatcherére, aki „vasladys elszántságával” ráncba szedte az akkori szigetországot?

Szerző

Stratégiai megállapodás az ExxonMobillal

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:23
AFP fotó

Az Orbán-kormány stratégiai megállapodást köt az amerikai ExxonMobillal – derül ki az április végi Magyar Közlönyből. A határozat pontos szövege szerint Orbán Viktor kormányfő felhívja a külgazdasági és külügyminisztert: „szükség szerint az általa kijelölt személy útján” gondoskodjon arról, hogy a magyar kormány nevében az ExxonMobil Üzletsegítő Központ Magyarország Kft.-vel stratégiai együttműködési megállapodás köttessék.

A terv első látásra meglehetős fura. Az amerikai ExxonMobil – legalábbis hazai cégei jelenlegi állapota alapján – eddig nem igazán találta meg Magyarországon a számításait. Az Opten-adatbázis szerint hét egykori vállalkozásából már csak az említett egy működik. 2007-ben eladták 40 Esso-kútjukat az azóta szintén eltűnt Agip olasz tulajdonosának, az országból azóta hasonlóképp távozó olasz ENI-nek. Akkori hírek az eladást az elvárt 20 százalék alatti megtérüléssel indokolták. Hatalmas veszteségeket hozott makói kalandjuk is: miután a kanadai Falcon lényegében felhagyott a feltételezett „gázkincs” kutatásával, az amerikaiak a Mol mellett 2007-2009 között több százmillió dolláros, utóbb teljes kudarcba fulladó fúrási programot hajtottak végre. Az ExxonMobil Hungary Exploration and Production Kft.-t 2012-ben törölték is. 2004 és 2012 között halkan üzemelt egy, Magyarország offshore-szerű kedvezményeit kihasználó hazai vállalkozásuk is ExxonMobil Hungary Finance Csoport-finanszírozó Kft. néven. A 2008-ban alapított Production Ventures East, illetve a 2009-ben induló ExxonMobil Hungary Services Kft. egyaránt 2012-ig élt.

Az egyetlen életben maradt, a határozatban is említett ExxonMobil Üzletsegítő Központ Kft. 2004 óta működik. Fő profilja számvitel, könyvvizsgálat, adószakértés. Ahhoz képest, hogy az anyacég Magyarországon alaptevékenysége szerint lényegében nincs jelen, a kft. 2014 óta viszonylag egyenletesen 30 milliárd körüli árbevétel mellett egymilliárdos nyereséget hoz.

Mindazonáltal az Orbán-kabinet a stratégiai megállapodással bizonyára nem az amerikaiak adószakértői tehetsége előtt hajt fejet. Az okokat sokkal inkább a határokon túl kell keresni. Lázár János kancelláriaminiszterként február elején említette meg először, hogy Magyarország gázt vásárolna Romániából az „Exxontól”. Eme – Orbán Viktor által is megerősített - bejelentések idővel erőteljes pontosításra szorultak. Eszerint az ExxonMobil és az osztrák OMV közösen lelt jelentős gázkincsre a Fekete-tenger romániai partvidékén. Ám még a pályázatot se írták ki a lehetséges vevők számára. Ennek kapcsán román politikai körök határozottan cáfolták Orbán Viktort, aki szerint a teljes mennyiséget Magyarországra szállítják.

A – különösebb súlyt nem képviselő, lényegében a gazdasági mosolydiplomácia részének tekintett – stratégiai megállapodás előhírnökének tekinthető Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly októberi találkozója Peter Clarke-kal, az ExxonMobil nemzetközi gázpiaci alelnökével. Szijjártó nyilatkozatában a találkozó kapcsán kizárólag a román gázmezőket említette, mondván, „számolunk” a fekete-tengeri gáz kelet-európai megjelenésével. Hozzáfűzte: a hazai rendszerek felszereltsége lehetővé teszi, hogy Magyarország gázelosztó-központtá váljék.

Ennyi erővel a Fidesz-kabinet éppígy az ExxonMobil romániai partnerével, az OMV-vel is köthetne stratégiai megállapodást. Ám mivel az osztrák vállalkozás tíz éve egy elvetélt felvásárlási támadást indított a Mol ellen, egy ilyen gesztusig még bizonyára sok víznek kell lefolynia a Dunán.

Szerző
Témák
ExxonMobil