- Orbán Viktor miniszterelnök gyakran beszél arról, hogy támogatni kell a magyar vállalatokat. Most mégis az egyiptomi vasút tenderen, a magyar tulajdonú Ganz-csoport helyett egy orosz cég vezette konzorcium kapja meg az állami tulajdonú Eximbank 900 millió eurós hitelét. Mit üzen ezzel a hazai gazdasági szereplőknek a kormányfő?
- Ez nagyon sajnálatos döntés, amely mögött nyilván politikai megfontolás áll. Ha van üzenet, azt a miniszterelnök már jóval korábban megtette, amikor kijelentette, „Ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit csinálok.” A kormányzati protekcionista gazdaságpolitika lényegében csak szavakban létezik. Ez nem azt jelenti, hogy ezt kellett volna tennie, de ezt kommunikálták. Miközben politikai oldalról támadták a nemzetközi vállalatokat, nagymértékben támogatták a külföldi tőke itteni beruházásait, s ezt helyesen tették. Az orosz Transzmasholding kedvezményezése a magyar Ganz csoporttal szemben azonban kicsit más eset, mert a hazai vállalatok külföldi piacnyerését minden állam bizonyos mértékben támogatni igyekszik, és ebben nincsen semmi kivetni való. Nálunk sajnos nem ez történt.
- Kormányzati és ellenzéki oldalról is lehetett hallani olyan hangokat, hogy összeszerelő ország vagyunk. Ez valós?
- Ha a nemzetközi cégek nem is elsősorban a kutatás-fejlesztést hozzák ide, bár erre is akad példa, még így is a korszerű termelési technológiáknak, technikai berendezéseknek, irányítási rendszereknek köszönhetően ezek a nagy külföldi cégek 2,5-3-szor termelékenyebbek a hazai vállalatoknál. Vagyis az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték háromszor akkora külföldi cégek esetében, mint a helyi vállalatoknál. Ez pedig a legnagyobb különbség Európában. A külföldi beruházások tehát jelentősen javítják az átlagos termelékenységet. Ezek a multik ráadásul többnyire exportra termelnek, tehát úgymond nem is zavarják a hazai cégeket. Kivétel néhány szolgáltató óriás, mint például a mobiltelefon társaságok. Ezen a pályán például belföldi szereplő nem nagyon rúghat labdába. Ez még az államnak sem sikerült, pedig rengeteg közpénzt áldoztak egy negyedik mobilszolgáltató alapításába. Ha Mészáros Lőrinc megveszi a Telenor magyarországi leányvállalatát, akkor az ugyan „hazai tulajdonú” cég lesz, de ettől az nem lesz jobb szolgáltató.
- Hogyan hasznosulnak a hirtelen keletkezett nagy vagyonok?
- Gazdasági értelemben alig. Ezeket a pénzeket részben valamelyik adóparadicsomban tartják, vagy kastélyok, jachtok, kikötők, luxusautók, illetve meglévő erőművek és egyéb nagy szolgáltató vállalatok felvásárlására költik. Nem igen hallunk olyan híreket, hogy a politikai háttérrel hirtelen keletkezett nagy vagyonokat új termelő üzemek építésére, exportképes termékek fejlesztésére fordítanák. A korrupció erkölcsileg mindenképpen elítélendő, de ha az így keletkezett vagyonok legalább segítenék a magyar gazdaságot, pragmatikus gondolkodással még el is lehetne valamennyire fogadni, de nem ez a helyzet. Kastélyokból nem lesz gazdasági növekedés.
- Azért legalább az építőiparban mégis csak valamiféle termelő nagy vállalatok alakultak ki. Ez lehet egy jó alap a fejlődésre?
- Az építőipari nagyvállalatoknál inkább csak a politikai kedvezményezettek váltása történt az elmúlt időkben. Az első Orbán kormány idején a Vegyépszer vitt mindent - hol van már ez a cég? -, majd a másodikban a Közgép - ennek is ismerjük a sorsát-, most pedig a Magyar Építő és a Market. A politikai kedvezményezettek folyamatos leváltása ráadásul még azt sem teszi lehetővé, hogy kialakuljon néhány nagy, tőkeerős cég. A politikai kegyvesztettekbe öntött milliárdok tehát a magyar gazdaság számára elvesztek. Igaz, ezek a cégek legalább dolgoznak, még ha gyakran megkérdőjelezhető áron is. Nagyobb baj az, hogy ma Magyarországon nem a teljesítményből lehet vagyonosodni, hanem a kapcsolatokból.
- Mi az, ami segítené a fejlődésünket?
- Fontos lenne, hogy kialakuljon egy biztos termelési háttérrel rendelkező, fejlődőképes, erős hazai közepes és nagyvállalati réteg. Gyakori mondás, hogy „a kicsi szép”, de a gazdaságot a nagyok húzzák. A start up-ok dinamikusak ugyan, de könnyen el is mennek külföldre. Egyelőre elsősorban várjuk, hogy jön-e a külföldi tőke, vagy nem. Mintha néznénk az eget, hogy lesz eső, vagy sem. Ehelyett öntözni kellene. Kellenek a külföldi cégek itteni beruházásai, de emellett sok stabil, legalább közepes hazai cégre lenne szükség. A multik esetében a döntések nem Magyarországon születnek. Könnyen határozhatnak úgy egy távoli központban, hogy egy magyarországi gyárat levesznek a vállalati térképről és egy-két országgal odébb rakják. Egy magyar cég, amelynél helyben születnek a stratégiai döntések, nem szedi olyan könnyen a sátorfáját.
- Milyen gazdaságpolitikára számíthatunk?
- Jelenleg kedvezőtlen a pozíciónk a V4 országokkal és Romániával összehasonlítva. A másik három V4 ország már előttünk áll az egy főre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) tekintetében, a román gazdaság pedig sokkal gyorsabban bővül, mint a magyar. Idén a kedvező nemzetközi konjunktúrának és a jelentős uniós támogatásoknak köszönhetően a magyar GDP növekedése elérheti, sőt, akár meg is haladhatja a 4 százalékot. A robusztus kereset-emelkedés és a magas foglalkoztatottsági ráta miatt a magánfogyasztás is számottevően felfelé húzza a növekedést. A következő évekre vonatkozóan azonban vannak kockázatokat. A ciklikusság miatt a világgazdasági konjunktúra felhajtó ereje lanyhulhat. Hosszabb távon a 4 százalékos gazdasági növekedés elérése enyhén szólva is kétséges. Volt példa szomszédságban is éveken át tartó 4 százalékos, sőt a feletti növekedésre is, de az ilyen dinamizmus nem ott szokott előfordulni tartósan, ahol az állam igyekszik a gazdaságra minél jobban rátelepedni. Az nem megy, hogy a miniszterelnök felgyűri az ingujját, hogy majd mi csinálunk 4-5-6 százalékos növekedést. Ezt csak a magánszektor tudja elérni.
- Több feltételhez kötheti Brüsszel a kifizetéseket. Például a csatlakozni kellene a majdan megalakuló Európai Ügyészséghez. Elapadhatnak a Magyarországnak szánt uniós támogatások?
- Ha valóban nem csatlakoznánk ehhez az új szervezethez, megtörténhet, hogy ha ki nem is száradnak a források, de alaposan megcsappannak. Ugyancsak elvonásokkal járhat, ha a kormány a lengyelországi példát követve, durván beavatkozna az igazságszolgáltatás rendszerébe, a bírói függetlenség megnyirbálásával. Ha ugyanis ez megtörténne, akkor megszűnne minden jogorvoslati lehetőség az enyhén szólva is kétes esetek felderítésére. Ugyancsak visszatarthat unió pénzeket, ha az Brüsszel végül megelégeli a magyarországi korrupció mértékét. Bulgáriával ez már megtörtént és nem lenne nagy dicsőség, ha átvennénk tőlük ezt a szerepet. Mindentől függetlenül is a Brexit és az uniós támogatási politika várható változásai miatt mindenképpen csökkenni fog a támogatások nagyságrendje.
- Mekkora a realitása annak a kormányzati bejelentésnek, hogy 2022-ig egy számjegyű lesz a személyi jövedelemadó (szja) és a ma még kirívóan magas 45 százalékos adóéket 10 százalékponttal csökkentik, például a szociális hozzájárulás jelentős lefaragásával?
- Ezek a lépések nem elképzelhetetlenek, de talán nem ilyen mértékben, főleg a kettő együtt. Valami tartalék van a rendszerben. Tagadhatatlan, hogy fehéredett a gazdaság és a kötelező minimálbér-emelésekkel a költségvetés is többletbevételekhez jutott. A szociális hozzájárulás mérséklése következtében nőhetett a hivatalosan fizetett bér és csökkent a zsebbe adott rész. Mára a munkaadó került gyengébb alku pozícióba. Korábban megtehette, hogy nem fizetett adót, járulékot a foglalkoztatott után, mert úgy olcsóbb volt neki, de most, ha nem érzi biztonságban magát a munkavállaló, hogy fizetik utána a nyugdíjra, egészségügyi ellátásra jogosító járulékokat, könnyen talál másik állást.
- Mennyire fékezi a drámai szakemberhiány a gazdasági növekedést?
- Ezt nehéz megmondani, mert nem tudjuk, milyen nagyságrendben mondanak le megrendeléseket, vagy termelnek kevesebbet a cégek a emberhiány miatt, de vannak erre utaló jelzések. A technológiai beruházásokat ösztönözheti az élő munka kiváltásának kényszere, de ennek is vannak korlátai. Mindent nem lehet gépesíteni. Aki nem bírja ezt a tempót, főleg a hazai egyéni, mikro- és kisvállalkozások közül sok tönkremehet.
- A kormányzat derűlátó és azt véli, hogy az emelkedő bérek itthon tartják az embereket, sőt, sokakat hazacsábítanak a magasabb fizetések.
- A béremelkedés kismértékben csökkentheti a kivándorlást, de a bérkülönbséget nyilván nem tudja megszüntetni. Ugyanakkor, több külföldön élő ismerősünk is azt mondta, nem csak a magasabb nyugat-európai bérek miatt mentek el, hanem a jobb munkakörülmények és a nyugodtabb társadalmi légkör miatt. A rossz közhangulat, a jog- és magántulajdon biztonság hiánya visszahat a gazdaságra. Kérdés, hogy a mai kedvező gazdasági helyzetben, egy romokban heverő, a hatalmát nem fenyegető ellenzék mellett és a kétharmad birtokában a miniszterelnök a továbbiakban inkább a társadalmi konszolidációra fog-e törekedni, vagy továbbra is inkább az orosz mintát követi. Ha az előbbit választaná, az a gazdaságnak is nagyon jót tenne.
A 66 éves közgazdász kutató, a Kopint-Tárki Zrt. vezérigazgatója, a Kopint Konjunktúrakutatási Alapít-vány kuratóriumi elnöke, a Tárki Alapítvány kuratóriumi tagja. A Magyar Közgazdasági Társaság egyik alelnöke. Tagja a Külgazdaság és a Pénzügyi Szemle szerkesztőbizottságának. Óraadó tanár az ELTE Politikatudományi Intézetében a szakpolitikai kurzus keretében. Kutatási területei: makrogazdasági elemzések és előrejelzések, konjunktúrakutatás, fiskális és monetáris politika, gazdaságszerkezeti vizsgálatok, különös tekintettel a szolgáltatások makrogazdasági szerepére, valamint a vállalati méretszerkezet makrogazdasági hatásaira. A Marx Károly Közgazdasági Egyetem közlekedés szakán megszerzett diplomája óta - 10 év megszakítással - mindig a Kopint-ban és utódszervezeteiben dolgozott.
