Nem kisebb dolgot jelentett be keddi tüntetésükön Fekete-Győr András, a Momentum-elnöke, mint a politikai generációváltás hosszútávú programját. Dióhéjban azt a cselekvési tervet, amivel a Momentum egy szép napon leválthatja a jelenlegi állampártot, ideértve az ellenzéknek azt a részét, amelyik gyakorlatilag szimbiózisra lépett a Fidesszel.
Egy pillanatra vonatkoztassunk el attól, hogy egy egy éve alakult, háromszázalékos párt huszonéves elnöke célozta meg a csillagokat a Kodály Köröndön felsorakozott ezervalahány híve előtt. Magyarország látott már olyan maroknyi sihedert, akit a pesti értelmiség csak „mucsai szadesznek” titulált, majd a lesajnált ifjoncok jó tíz év szívós, kemény munkája árán kormányerővé lettek.
Az a történet is egy állampárttal és egy jó beszéddel kezdődött. Az állampárt ismét adott, Fekete Győr beszéde pedig jó volt. Képes volt egy formálódó világkép részeként értelmezni, kerek történetté alakítani az eltelt időszak történetét, képes volt mindezt konkrét és kézzelfogható cselekvési programmá leegyszerűsíteni: fokozni kell a párt a korábbi hónapokban már elkezdett vidéki hálózatépítését - a cselekvés körei -, illetve fel kell mérni, hogy voltaképpen mit is akar a vidék. (És, tegyük hozzá: eközben lehet szépen, diszkréten választási adatbázist is építgetni.)
Gyorsan szögezzük le, a Momentum nem a Fideszt utánozza, ahogy annak idején sem a Fidesz találta fel a polgári körökkel és Kubatov-listával a spanyolviaszt, hanem 2002-es vereség után Orbán szimplán meglépte azt, amit az élet diktált neki. Lehet, hogy az Orbánnal való összehasonlítás most megmosolyogtató, azonban a politika vastörvénye ez: forradalom híján győzni csak így lehet. Tegyük hozzá, egy évtizedes időtávon. Erre figyelmeztetett Márki-Zay Péter is a színpadról: a választás előtt azt hitték, hogy már csak egy sprint lesz a győzelem. Most már látják, hogy maratont kell futniuk. Tegyük hozzá, hogy hegynek fölfelé.
Azt sem árt tudni, hogy Fekete-Győr magasabbra tette magának a lécet, mint anno Orbán. 2002 után Orbán profi politikai vállalkozóként „csak” annyit tett, hogy fegyelmezetten félretette a saját illúzióit, felmérte, hogy a nép mit akar, majd a kereslethez igazította a kínálatát, a'la carte összerakta a leginkább nép szája íze szerint való menüt. 2010, majd a NER a magyar nép politikai hiedelmeinek legkisebb közös többszöröséből született. 2022 vagy 2026 viszont abból lehet, ha a jövő rendszerváltói nemcsak meghallják a vidéket, de képesek lesznek a vidéknek is elmondani, hogy a nacionalizmusba való bezárkózás csak rövidtávon lehet megoldás, ám hosszútávon zsákutca. A Momentumnak is arra kell berendezkednie, hogy évszázados tradíciókkal szemben kell harcolnia, sokkal kevesebb erőforrásból sokkal többet kell majd elérnie.
Már ha egy nap nem akarnak úgy győzni, ahogy az Orbánnak sikerült. Alkalmasint örök intő példa lesz nekik az egykori ifjú meséje, aki úgy indult, hogy Kádár népét akarja leváltani, majd mire célba ért, ő lett maga a posztkommunizmus.
