Gyereknek lenni nem csak játék és mese

Szexuális erőszak, öngyilkosság, politikai propaganda - súlyos megállapítások a Hintalovon Alapítvány idei gyermekjogi jelentésében.

A 10-14 éves korosztályban évente 25-30 gyerek vet véget az életének - ez az egyik legelkeserítőbb megállapítása a Hintalovon Alapítvány frissen publikált, a 2017-es év eseményeire vonatkozó gyermekjogi jelentésének. Mindez az iskolapszichológusok hiányára is visszavezethető; a tavaly tavasszal felbukkanó, Kék Bálna nevű, tinédzsereket öngyilkosságra buzdító online csoportok hazai megjelenésének veszélye miatt több szó esett a gyerekek mentális egészségét támogató szolgáltatásokról és a prevenció fontosságáról is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2017-ben közzétett (2016-ra vonatkozó) adatai szerint ugyanakkor az iskolapszichológusi státuszoknak csupán felét sikerült betölteni.

A tavalyi évben egy másik, gyermekjogi szempontból meghatározó témakör a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések témája volt, ami - részben a #metoo mozgalom hatására - folyamatosan a társadalmi viták és az érdeklődés előterében szerepelt. Pozitív volt, hogy több, megelőzést célzó jogszabály született, és soha korábban nem volt ennyi tudósítás "gyerek/erőszak" témában: az ezzel foglalkozó írások harmada a szexuális erőszakra fókuszált, és 400 százalékkal nőtt az ilyen témájú médiamegjelenések száma.

Részben ennek a folyamatnak köszönhető, hogy miközben a bűncselekmény áldozatává váló gyerekek száma összességében csökkent, a szexuális visszaélések sértettjévé váló gyerekeké nőtt. Ez feltehetően nem azt jelenti, hogy többi ilyen cselekményt követtek el, hanem hogy kevesebb gyerekkel szembeni szexuális erőszak maradt rejtve 2017-ben, ami mindenképpen pozitív változás.

A szexuális erőszak áldozatává vált gyerekekkel az esetek több mint 90 százalékában olyan személy él vissza, akivel a gyerek bizalmi viszonyban áll. Erre a jellemző tényre még 2016-ban a bicskei gyermekotthon igazgatójával szembeni büntetőeljárás is felhívta a figyelmet, ahol az áldozattá vált gyerekek közül többen a nyilvánosság előtt is beszéltek arról, hogyan élt vissza velük az a felnőtt, akinek a „gondjaira voltak bízva”. Az ügy kirobbanását követően, 2017-ben a családjukon kívül, gyermekotthonban élő gyerekek helyzetével egyre több közéleti és szakmai fórum is foglalkozott, ezzel kiemelt gyermekjogi témává téve azt, hogy minden 3. gyereket anyagi helyzete miatt emelnek ki a családból, hogy nagy a szakemberhiány az intézményekben, és hogy a jogszabályi rendelkezések ellenére – a kapacitásbeli problémák miatt – továbbra is kerülnek 12 éven aluli gyerekek nevelőszülő helyett gyermekotthonokba.

Az állami gondoskodásban élő gyerekek esetében gyakran felmerül az is, hogy "másodrendű" állampolgárként kezeli őket a rendszer. Hátrányt szenvednek az oktatásban, a tehetséggondozásban, az életkezdési lehetőségekben - és általában ezek a problémák "láthatatlanok" a társadalom többi tagja számára. Hasonló - a többség számára láthatatlan vagy nehezen észrevehető - problémákkal küzd a gyerekek egy másik csoportja, a fogyatékossággal élő, valamint a sajátos és speciális nevelési igényű, illetve tanulási zavarokkal küzdő gyerekek. Náluk az is gondot jelent, hogy a gondozásukra szakosodott különleges nevelőszülők száma a 2017-es adatok szerint 20 százalékkal csökkent.

A gyermekjogok szempontjából még egy fontos kérdés volt: a menekülteké. Elsősorban nem azért, mert olyan sok gyereket érintett volna: 2017-ben 232 gyerek egyedül és további 1600 gyerek a családjával együtt lépte át a magyar országhatárt. A kérdéssel azért kell foglalkozni, mert 2017. március 28-tól a határainknál megjelenő 14–18 éves gyerekekre nem vonatkoznak a gyermekvédelmi szabályok. Az ilyen gyerekek őrizetbe vehetőek és korlátlan ideig a tranzitzónákban tarthatóak. A 14 éven aluli menedékkérő gyerekek eddig a fóti gyermekotthonban várhatták meg az ügyükben hozott döntést, de 2017 januárjában bejelentették, hogy a fóti gyermekotthont bezárják. Nem kérdés, hogy ezek a döntések szembemennek az ENSZ Gyermekjogi egyezményének rendelkezéseivel. A kérdés inkább az, hogy mit nyerünk és mit veszítünk a kialakult helyzeten. Nemcsak az 1832 nem magyar, hanem az 1,8 millió velünk élő magyar gyereket nézve. Ez 2017 egyik legfontosabb kérdése, amire azonban – mint a gyerekeknél általában – a választ csak később tudjuk majd meg.

További számok és tények 2017-ből

- Minden 3. gyereket anyagi helyzete miatt emeltek ki a családjából.

- A gyermek- és lakásotthonban élő gyerekek harmada fogyatékossággal élő.

- Minden 5. gimnazista (21,7 százalék) és minden 2. szakmunkástanuló (55,8 százalék) soha egyetlen könyvet sem olvas.

- 2010 óta nem nőtt a túlsúlyos vagy elhízott gyerekek aránya, de a probléma így is minden 4. lányt és minden 5. fiút érintett a 6-8 évesek körében.

- Tavaly 232 gyerek egyedül és további 1600 gyerek a családjával együtt lépte át a magyar országhatárt menedéket kérve.

Gyerekek és politika

A jelentés szerint az elektronikus és a papíralapú sajtót a 14-17 évesek mintegy 15 százaléka figyeli napi rendszerességgel, a televíziós műsorok tájékoztató sávjait 20 százalékuk, internetes hosszabb szövegeket (például blogbejegyzés) 40 százalékuk olvas. A rövid nyilvános szövegeket (utcai reklámok, tömegközlekedési járműveken elhelyezett szövegek, plakátok és hirdetések) a 10-13 évesek 70 százaléka, a 14-17 évesek 60 százaléka olvassa mindennap.

Utóbbi csak egy mutatója annak, mennyire elér a gyerekekhez is a felnőtteket célzó politikai kommunikáció. 2017-ben Magyarország Soros György nevével, a CEU-val, civilekkel, határzárral és migrációval kapcsolatos politikai vitákkal volt tele, melyek tartalma és jellege a gyerekek attitűdjére, társas kapcsolataira is hatással voltak. Aggasztó, hogy - mint arra egy 2800 középiskolás bevonásával végzett Iskola és Társadalom kutatás is rávilágított - a diákok nagy többsége támogatja a szélsőségesen antidemokratikus magatartásokat, és válaszaikban tetten érhető a tekintélyelvűség.