Nyilasi Tibor: újjá kell építenünk magunkat

Nyilasi Tibor szerint a magyar futballnak nem a nemzetközi elittel kell versenyezni, fontosabb, hogy saját utánpótlásából felfedezze és kinevelje a jövő reménységeit.

A korábbi 70-szeres válogatott, 1973 és 1988 között tartó játékos pályafutása során a Ferencváros és az Austria Wien csapatát erősítő klasszis az OTP Bozsik Bajnokok-programot záró gálamérkőzés után nyilatkozott a Népszavának.

- Megfiatalodik az ember ennyi gyermek között, nemde?

- Főleg én! Klassz volt, hogy ismét itt lehettem, jól éreztem magam, azonban ennél lényegesebb, hogy a gyermekek is. Bizonyára valamennyien jóleső fáradtsággal és rengeteg élménnyel tértek haza.

- Hány név került Nyilasi Tibor jegyzetfüzetébe?

- Három-négy nevet felírtunk (összesen 36-an vettek részt a döntőn – a szerk.), néhány játékossal már menet közben is váltottunk pár szót. Ezek a srácok nem egyesületben játszanak, a program célja pedig éppen az volt, hogy kicsit bátorítsuk, a labdarúgás felé tereljük őket. A résztvevők remek pályákon készülhettek, olyan példaképek segítették a munkájukat, mint Gera Zoltán vagy éppen Király Gábor, ez biztosan kellő inspirációt jelentett számukra. Úgy láttam, van néhány ígéretes játékos, akit érdemes lenne felkarolni, gondozni és elindítani a pályán.

- A mai fiatal futballisták csakis az ilyen alkalmakból meríthetnek motivációt, hiszen generációk nőnek fel úgy, hogy nem látják a magyar válogatottat világbajnokságon szerepelni. Ön szerint meddig folytatódhat ez az 1986 óta tartó tendencia?

Fotó: Népszava

- Látni kell, hogy a világ futballja egy nagy robbanás után van, ebben a közegben manapság mindent a pénz ural. Éppen ezért, szerintem nekünk nem azzal kell foglalkozni, hogy versenyezzünk a pénzügyi, gazdasági és szakmai téren is meghatározó nagyhatalmakkal, inkább a saját tehetségeink közül kellene kiválasztani azokat a játékosokat, akiket szépen menedzselve később klasszis játékossá lehet fejleszteni. A Bozsik-program és a Bozsik Bajnokok-program éppen erről szól, a legügyesebbeket egyenesen vétek volna elengedni. A magyar gyerekek 12 éves korukig rendkívül ügyesek, az edzők felelőssége, hogy miként egyengetik a további útjukat. A jövőt illetően azt gondolom, hogy a 2020-as, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon mindenképpen ott kell lennünk, ez előbbi cél, mint a következő vb-szereplés. A mostani példaképek hamarosan felhagynak az aktív játékkal, közülük többen edzők lesznek, nagyon nagy szüksége lesz rájuk is a magyar futballnak, hogy előbb-utóbb újra világbajnoki szereplésről beszélhessünk.

- Ön két világbajnokságon szerepelt, valamint egy harmadik selejtezőjében is a nemzeti együttes tagja volt. Miként éli meg, hogy mostanáig az önök korosztálya volt az utolsó, amely eljutott a vb-re?

- Szörnyen. Azért csak nagy kaland volt az én életemben is az a 2,5 vb-szereplés, amelynek részese lehettem. Kevés magyar játékos mondhatja el magáról, hogy két vagy három vb-n részt vehetett, így azt kívánom a mostani generáció tagjainak, hogy egyszer közülük is éljék át ezt többen. Két éve, amikor emberek tízezrei ünnepelték Franciaországban és itthon is a válogatott Eb-sikereit, láthattuk, hogy egy vb- vagy Eb-részvétel mennyire megdobhatja az egész futballhangulatot Magyarországon, sajnálom, hogy abból az Eb-szereplésből nem sikerült profitálnunk. Nincs mese, újjá kell építenünk magunkat.

- Miközben építkezünk, a világelit ismét nélkülünk randevúzik, alig másfél hónap múlva megkezdődik az idei vb Oroszországban. Hogy látja a torna esélyeit?

- Ez nem egyszerű kérdés, elsősorban azért, mert az UEFA és a FIFA (az európai és a nemzetközi szövetség) versenynaptára kegyetlenül erős, annyira leterheli a játékosokat és kipréseli az erejüket, hogy kérdéses, a hamarosan befejeződő nemzetközi bajnokságokban szereplő klasszisok miként tudnak regenerálódni a rajtig. Szerintem az fog dönteni, hogy ki lesz frissebb, ki tudja jobban élvezni a játékot, hiszen gondoljunk csak bele: ezek a világsztárok szinte az év 365 napján mozgásban vannak. Nehéz a vb-re jósolni, de én azt szeretném, ha az argentinok, a brazilok, a németek és a spanyolok lennének ott a végelszámolásnál, szerintem ma ők a legjobbak.

Személyes tragédia

„Az az én személyes tragédiám, hogy a mexikói vb-t megelőző tavaszi gerincműtétem után nem tudtam játszani a tornán” – utalt vissza Nyilasi Tibor a magyar labdarúgás Mohácsaként emlegetett 1986-os világversenyt megelőző időszakra. Emlékezetes: a népszerű Nyíl nem tartott a csapattal Mexikóba, mert akkori klubja, az Austria Wien és a Magyar Labdarúgó-szövetség a márciusi orvosi beavatkozás után nem tudott megállapodni arról, hogy a játékos elutazzon a nemzeti együttes ausztriai edzőtáborába. Visszaemlékezések szerint a válogatott sztárjának számító Nyilasit végül az akkori szövetségi kapitány, Mezey György valósággal leparancsolta a csapatbuszról.