Tisztelet

Tiszteletlenségnek minősítette a Fidesz új frakcióvezetője, hogy a baloldal még nem nevezte meg, kit támogat a józsefvárosi időközi voksoláson. Kocsis Máté érintett az ügyben. Eddig ő volt ugyanis a polgármester, de miután győzött április 8-án, inkább beül a parlamentbe. A helyi választási bizottság pedig gyorsan, már a múlt csütörtökön kijelölte a július 8-i időpontot. S bár a nyár közepén elég ritkán szólítják urnákhoz a polgárokat, de a sietség is érthető. Mégsem maradhat sokáig vezető nélkül a VIII. kerület. Egy hét pedig a jelek szerint nem volt elég az ellenzéknek, hogy döntsön.

Ezért emlegetett Kocsis Máté a választókkal szembeni tiszteletlenséget. Az mindenesetre biztos, hogy a baloldal - és mindenki más is - tanulhat tiszteletet az új frakcióvezetőtől. Aki rögtön a megválasztása után nagyon belekezdett. Nyilván meg akarja mutatni, hogy joggal esett a vezér választása rá. Már Józsefvárosban sem sokat lacafacázott, erős kézzel irányított. Emlékezetes például néhány évvel ezelőtti monológja, amikor egy testületi ülésen „rosszindulatúnak, kíváncsinak és lustának” nevezte az újságírókat, mert adatokat merészeltek kérni az önkormányzattól.

Most viszont rögtön elősorolta Orbán Viktor kedvenc témáit. Frakciója - élén vele - a keresztény kultúra megőrzését, a külső határok védelmét, a teljes foglalkoztatottságot és a családok támogatását tartja fő feladatának. Talán nem is volt véletlen a miniszterelnök freudinak látszó elszólása - a kormány átalakítása kapcsán - péntek reggeli rádiószózatában. Azt említette ugyanis, hogy "mi mindig a gombhoz keressük a kabátot". S bár utóbb rájött, a mondás fordítva van, azért Kocsis Mátét joggal tekinthetjük fontos gombnak (vagy kabátnak).

A rendszer lényege pont az, hogy változatlanul a vezér határoz meg mindent. Ez nevezhető tiszteletnek, de szervilizmusnak is.

Szerző

A Tízparancsolat védelmében

A tibeti szerzetesektől eredeztetik a bölcs mondatot: „Ha egészséges akarsz maradni, kerüld el a betegségek okait!” A modern nyugati orvoslás is hajlik arra az álláspontra, hogy a legtöbb betegség megjelenése lelki okokra vezethető vissza: az orvostudomány az ilyen betegségeket a pszichoszomatikus jelzővel illeti. A múlt század első felében Freud és követői, köztük a magyar Ferenczi Sándor a pszichoanalízis fogalmának és gyakorlatának bevezetésével nemcsak a tudatban, de a tudatalattiban rejlő, betegségeket kiváltó okokat is kutatták. Azt is szokás mondani, hogy a betegség az egészséges szervezet kibillenése az egyensúlyi, harmonikus állapotból. A gyógyítás pedig nem más, mint a test és a lélek belső egyensúlyának visszaállítása.

Az Ószövetségben mint az isten és ember közötti szövetség erkölcsi alapja szerepel a Tízparancsolat. Az Újszövetség ezt átvette, és a mai napig ebben testesül meg a manapság sokat emlegetett keresztény értékrend. Hasonló előírások, melyek minden világvallásban megtalálhatók, több célt szolgálnak. Az egyik a közembereknek a mindenkori (istentől eredeztetett) hatalommal szembeni, a másik a halandók egymáshoz való viszonyulása. Az első a külső rend, a második emellett a belső harmónia fenntartását szolgálta. A ne lopj, ne hazudj, szeresd felebarátaidat és a többi parancs betartása harmonikus, lelkiekben és fizikai értelemben egészséges életet eredményez.

Kásler professzor szavait, miszerint a Tízparancsolat betartása a betegségek és a korai halálozások számát radikálisan csökkentené, értetlenség és nagy felháborodás övezi. Lehet ezt az álláspontot elutasítani, de cáfolni roppant nehéz Valójában meg sem próbálták. A reakciók számos vallástörténeti és orvosi szempontot figyelmen kívül hagytak, ráadásul a professzort emberi és szakmai méltóságában sértik. Pedig senki sem gondolhatta komolyan, hogy a Tízparancsolat mantrázása bárki szerint is a gyógyszereket és a receptfelírásokat helyettesítő megoldás lehetne.

A gyógyszeres kezelés a mai világ élő gyakorlata. A baj csak az, hogy az agyonreklámozott medicinák garmadája csak a tüneteket szünteti meg átmenetileg, de a tünetet kiváltó okokat érintetlenül hagyja. Ezek felderítése lenne az orvos feladata, de a mai háziorvosi rendszerben, ahol átlagosan két perc körüli idő jut egy betegre, ez reménytelen. Ennyi idő alatt az orvos nem képes feltérképezni betege környezetét, ami alapján életmódbéli változtatásokat javasolhatna.

Az állandó derűt sugárzó, a világban hat évtizede hontalanul létező dalai láma mondja: „Ha egy másik lény képes lenne arra, hogy megmentsen minket, már valószínűleg megtette volna. Nem maradt más megoldás: magunkon kell segítenünk!”

A dalai lámának igaza van. Az önmagunkon való segítés első lépése a Tízparancsolat betartása lehet. Ne lopj, ne hazudj, ne csalj, szeresd felebarátaidat, mint tenmagad, és az életed sokkal nyugodtabb lesz. A kevesebb stressz ellenállóbbá tesz a betegségekkel szemben, egészségesebb leszel. És később halsz meg, ha így akarod.

Pillantás a kilencedikről - Vasfüggöny

Ha valaki azt hiszi, hogy Orbán Viktort egy pillanatig is zavarja a szembesítés valamikori énjével, az súlyosan téved. Többször leírtam már, és nincs okom, hogy felülbíráljam: a Fidesznél – így Orbánnál – alapszabály, hogy ne törődj a múlttal, ha az rád nézve káros vagy hátrányos. Nem számít, mit mondtál, mint csináltál tegnap. Így aztán az sem, hogy valaha a Fidesz kordont bontott, mondhatni polgári engedetlenségből, mert nem tűrte, hogy a parlamentet kerítéssel védi a Gyurcsány-kormány. Maga Orbán Viktor állt a csapat élére, vette kezébe a csavarkulcsot, emelte a kordont és vitte odébb. Ez a valamikori 89-es Orbán volt, aki tudta, hogy az állampárt milyen gyenge lábakon áll már, nincs ereje vele, velük szembemenni.

Még akkor is fontos tett volt, ha pontosan kiszámították: az ellenállásuk csak addig megy el, ameddig szankciók nélkül elmehet. Talán nem véletlen, hogy 2007 februárjában maga az akkori ellenzék vezére is úgy beszélt erről az akcióról, mintha 1989-ben járnánk, a gyurcsányi rezsimet pedig Grósz Károly uralmához hasonlította. Az akkori, a 2007-es Orbán arról beszélt felháborodottan, hogy a kormányzati önkény Magyarország legfontosabb terét zárta le a kordonokkal, és egy olyan világról beszélt, ahol a nép választott képviselői és a nép közé vasfüggönyt húzott a kormány. A lépés azért is jogos volt, mondta a Fidesz elnöke, mert mindennapossá vált a kormányzati önkény, ahol korlátozzák az emberek szabadságjogait, így a gyülekezési jogot is.

Azóta tizenegy év telt el, s mondanám, hogy felcserélődtek a szerepek, de ez nem lenne igaz. Mert bár ott van most is Orbán, és ott van Gyurcsány is a szereplők között, de a kordont most a Jobbik akarja elbontani, mellesleg az a Jobbik – vagy nem egészen az? -, amely 2007-ben is üdvözölte a bontást.

Most egy kicsit más okok vezérlik a kormányzatot, mint hajdanán; ne felejtsük el, hogy 2006 végén Orbán és a Fidesz is belakta a Kossuth teret, némiképp biztatást adva annak a csőcseléknek, amely sátortábort és wc-t „varázsolt” a helyszínből. Ezzel együtt nem kizárt, hogy helyesen döntött Orbán, amikor polgári engedetlenségre sarkallta csapatát, bár pontosan tudta, hogy Gyurcsány kormánya épp oly gyengévé vált vele szemben, mint a 89-es kormány. Nem kizárt, hogy helyes volt a lépés, bár nem szeretném átrajzolni akkori önmagam; egy cseppet sem értettem egyet a Fidesz akciójával. Mint ahogy most sem értek egyet azzal, hogy a parlament alakuló ülésére – idézzük a régi Orbánt – a nép képviselői és a nép közé vasfüggönyt húznak. Azért teszik, mert hiába a kétharmados győzelem, sokakban ott gerjed az elégedetlenség az orbáni politika és az orbáni választási rendszer ellen. És ennek hangot is akarnak adni, ott a Parlament előtt, éppen akkor, amikor megalakul az új országgyűlés. A kormányzó hatalom azonban fél a néptől, fél a naptól, ezért – feledve a saját múltját – lezárja a teret, pontosabban elzárja a nép, a tiltakozók elől.

Így lett a 2007-es álbátorságból, kormányra jutva, tizenegy év alatt valódi félelem.

Szerző
Németh Péter