"Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket és gyűlöletet"

Publikálás dátuma
2018.05.04 17:35
AFP fotó
Fotó: /
Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket, nem alkalmazhat karaktergyilkosságot, nem terjeszthet gyűlöletet a médiumokon keresztül – jelentette ki Ferenc pápa.

Előremutató megállapítások sorát teszi a katolikus egyházfő abban az üzenetben, amelyet a tömegtájékoztatás május 13-i világnapjára írt. Már a szöveg címe is sokatmondó: „„Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Hamis hírek és a békét szolgáló újságírás”. Az egyházfő figyelmeztet arra, hogy az álhírek, a „fake news” szélsőséges véleményformálásra sarkallhatják az embereket. Ferenc pápa megállapítja, az esetek többségében szándékosan ferdítik el a tényeket, az álhírek azonban kihatnak az egyén és a közösség viselkedésére. A pápa üzenetében kifejtette véleményét a médiában megjelenő félretájékoztatás okairól, logikájáról és következményeiről. Ezáltal egy professzionális újságírást kíván elősegíteni, amely mindig az igazságot keresi, a békét szolgálja, és támogatja az emberek közötti megértést. A szöveg ugyan tavaly szeptember vége óta ismert, ám most került előtérbe a tömegtájékoztatás világnapjának közeledtével.

Miért is tekinthető valósággal forradalminak a pápa dokumentuma? A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló, „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy a katolikus egyház minden évben emlékezzen meg a tömegtájékoztatás világnapjáról. 1967 óta e napra pápai üzenetet adnak ki, amely egy tömegkommunikációval kapcsolatos témakört dolgoz fel. Eddig azonban nem volt jellemző az, hogy a mindenkori egyházfő napi politikát vigyen bele az üzenetbe. Az egyházfők általában arra adtak útmutatást, hogy a katolikusok miként használják fel a modern médiát. XVI. Benedek például 2012-ben a Hit évével kapcsolta össze mondandóját. Ferenc pápa 2015-ben arra figyelmeztetett, hogy már a családban meg kell tanítani a kommunikációt. Egy évvel később pedig a kommunikáció és az irgalmasság összefüggéseit vizsgálta. Az esetek többségében a mindenkori pápa általános témákról beszél, ezért is más, és annyira jelentős a hivatalosan egy hét múlva vasárnap ismertetendő dokumentum.

Ferenc pápa egészen egyértelmű utalást tett azokra az önkényes vezetőkre, akik saját politikai érdekükben alkalmaznak álhíreket. Kifejti, hogy ez nem egyeztethető össze a keresztény tanítással. Akadnak ugyanis, akik „saját gőgös önzésüket követik”, s ennek megfelelően használják a médiumokat. „Ennek a hamis használatnak a tipikus jele az igazság megmásítása az egyéni és a közösségi szinten. Ezzel ellentétben, az Isten elgondolásához való hűségben a kommunikáció az a tér, ahol az ember kifejezésre juttatja személyes felelősségét az igazság keresésében és a közös jó építésében.” Aki tehát hamis hírek terjesztésére használja fel a médiát, nem az igazság terjesztésében érdekelt.

A pápa hosszasan elemzi a „fake news” lényegét rámutatva, „terjesztésüknek lehet szándékos célja a politikai döntések befolyásolása vagy gazdasági előny szerzése.” Kifejti, ahelyett, hogy létrejönne egy egészséges szembeállítás a másfajta információforrásokkal és elindulhatna egy konstruktív párbeszéd, „akaratunk ellenére magunk is egyoldalú és alaptalan vélemények terjesztőivé válhatunk”. A pápa mintha az egyes kormányközeli magyar médiumokban előszeretettel alkalmazott karaktergyilkosságokra utalt volna azzal a megjegyzésével, amely szerint „a dezinformáció drámája a másik fél hiteltelenné tétele, ellenségként való megjelenítése egészen a démonizálásig”. Aligha cseng jól a mai közszolgálati média irányítóinak fülében az a mondata, amely szerint „a hamis hírek ilyen módon elősegítik egyrészt az intoleráns, másrészt a túlérzékeny magatartásokat, s ennek csak az lehet az eredménye, hogy az arrogancia és a gyűlölet még tovább terjed.”

Ferenc pápa rámutat, mindannyiunk felelőssége, hogy fellépjünk a nyilvánvaló álhírekkel szemben. Ezért fontosak azok a kezdeményezések, „amelyek megtanítják, hogyan kell olvasni és értékelni a kommunikatív környezetet”. Nem könnyű azonban megálljt parancsolni az álhíreknek, a „fake news” ugyanis gyakran vírus módjára terjed tova gyorsan és szinte feltartóztathatatlanul, s ennek oka nem annyira a megosztás logikája, amely a közösségi médiát jellemzi, hanem sokkal inkább a telhetetlen vágy, amely oly könnyen felébred az emberben. Az álhírek terjesztése ráadásul „megfosztja szívünket szabadságától”.

A megoldást a következőkben látja. „Mérlegre tennünk, hogy mi az, ami segíti a közösséget és előmozdítja a jót és ezzel szemben mi az, ami elszigetel, megoszt és ellentétet szül.” – fejti ki. Így folytatja: „A hamisság elleni legjobb ellenszert (…) olyan személyek jelentik, akik (…) készek meghallgatni másokat és az őszinte párbeszéd fáradságán keresztül segítik elő az igazság előtérbe kerülését.” Hozzáteszi, az újságíróknak a hírek őreivé kell válniuk, elő kell segíteniük a békét szolgáló újságírást. Ez alatt olyan újságírást ért, amely „nem kendőz el semmit, szembeszáll a hamissággal, a nagyhatású szlogenekkel és látványos nyilatkozatokkal”, utánajár a konfliktusok okainak, megoldásokat kínál a szenzáció tovaterjedésével és az erőszakkal szemben.

Szerző
2018.05.04 17:35

Venezuela száguld lefelé a lejtőn

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:53
A venezuelai elnök szerint az ellenzék amerikai segédlettel akarja őt megpuccsolni
Fotó: AFP/ Juan Barreto
Szakértők igencsak kételkednek azokban az intézkedésekben, amelyeket Nicolás Maduro venezuelai elnök hozott a teljes gazdasági és pénzügyi hanyatlás megállítására, vagy legalábbis lelassítására. A dél-amerikai állam feje, aki diktatórikus eszközökkel irányítja hazáját, hétfőn új pénzügyi rendszert helyezett kilátásba Venezuela számára. Ez – ahogy a múlt csütörtökön második elnöki mandátumát kezdő politikus fogalmazott – a „bűnöző dollár” és az Egyesült Államok és szövetségesei által bevezetett „imperialista szankciók” ellensúlyozására szolgál. Egyúttal azt is elrendelte, hogy az állami vállalatok forgalmuk 15 százalékát kötelesek El Petro kriptovalutában folytatni. Ezt a valutát tavaly februárban vezették be. Az El Petro fedezetét az ország olajtartaléka adja. Egy El Petro 1 hordó (1 hordó=159 liter) venezuelai kőolaj árának felel meg. Az El Petro árfolyama a venezuelai kőolaj ármozgását követi. Maduro azt nem árulta el hétfői beszédében, milyen számításokra alapozta, hogy a kriptovalutára való részleges átállás segít majd a példátlan gazdasági válság megoldásában. Szakértők szerint a válasz: az El Petro bevezetése semmiféle pozitív változást nem hoz majd. Az államfő így próbálja meg elterelni a figyelmet a legsúlyosabb problémákról. „Déja vu érzése van az embernek” – mondta Asdrubal Oliveros közgazdász, az Ecoanalitica tanácsadó cég munkatársa a dpa német hírügynökség tudósítása szerint. Semmiféle jel sem utal arra, hogy az ország maga mögött tudhatná a gazdasági nehézségeket – tette hozzá. A venezuelai elnök emellett a minimálbér 300 százalékkal való felemelését is elrendelte. Bár látszólag jelentős emelésről van szó, ezzel aligha állítja meg a nyomor miatti tömeges elvándorlást, hiszen a 18 ezer bolívaros összeg mindössze 6,70 dollárnak felel meg, amiért egy kiló húst vagy egy doboz tojást lehet vásárolni. Azért sem vehetőek komolyan a legújabb intézkedések, mert a rekord mértékű, 1,7 millió százalékos infláció miatt megállíthatatlan a pénzromlás. Maduro bejelentette továbbá az olajtermelés felgyorsítását, hogy így legyen több bevétele az államnak. Venezuela gazdasági teljesítménye öt év alatt a felére csökkent. Az ország válsága az egész régió számára komoly problémát jelent. Mintegy hárommillióan hagyták el az országot, a többség Kolumbiába menekült. A devizahiány miatt az ország nem képes élelmiszert és más árucikkeket importálni, az orvosi ellátás összeomlott.
2019.01.15 21:53

Irán és a szankciók: nem lett összeomlás

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:52
Fotó: AFP/Sven Simon
Fotó: /
Az Egyesült Államok után az Európai Unió is újabb szankciókat vetett ki, miután az iráni titkosszolgálat ellenzékieket vett célba.
John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó utasította a védelmi minisztériumot, hogy dolgozzanak ki terveket Irán megtámadására, miután tavaly szeptemberben az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségére állítólag a perzsa állam által támogatott milíciák mértek - egyébként áldozatot nem követelő - csapást - értesült minap a The Wall Street Journal. Az nem derült ki, hogy vajon Donald Trumpot is értesítették-e erről, az viszont igen, hogy a Pentagonban alaposan meglepődtek a kérésen, még ha Bolton jól ismert „héja” is. Hogy a katonai beavatkozás lehetősége is szóba került, annyiban mindenképpen aggasztó, hogy az amerikai elnök eddig sem éppen kiszámíthatóságáról volt híres. Azok után például, hogy tavaly kihátrált a részben elődje, Barack Obama által tető alá hozott úgynevezett iráni „atomalkuból”, majd újra szankciókkal sújtotta Teheránt, villámcsapásként érkezett a bejelentése, hogy kivonul Szíriából, ezüst tálcán nyújtva át az országot a perzsáknak (és oroszoknak). Habár azóta az „azonnali kivonás” retorikáján már finomítottak, a legfrissebb jelentések szerint a felszerelés egy részének elszállítása már meg is kezdődött. Közben kevesebb figyelmet kapott az a hír, hogy az atomalku mellett eddig rendületlenül kiálló Európai Uniónak is meggyűlt a baja a perzsa állammal, és szankciók kivetése mellett döntöttek az iráni titkosszolgálat néhány tagja ellen. A lépést az indokolta, hogy több európai országban is felmerült a gyanú, hogy perzsa ügynökök akcióztak. Dánia például azzal vádolja Teheránt, hogy három, az arab kisebbséghez tartozó emigrált „aktivistát” próbáltak meggyilkoltatni tavaly. Franciaország azt állítja, hogy iráni ellenzékiek Párizs melletti gyűlésén terveztek robbantást, amit végül meghiúsítottak. Hollandiában pedig erős a gyanú, hogy két korábbi, iráni származású, de holland állampolgár meggyilkolásához is köze lehetett a perzsa államnak. Teherán persze mindent tagad, sőt, azzal vádolja a nyugati államokat, hogy szerepük lehetett a tavaly Ahváz városában rendezett katonai parádén elkövetett, 25 életet követelő terrortámadásban. „Nincs olyan számottevő emigráns ellenzéki csoport, amely komoly veszélyt jelentene az államra. Egyszerűen senki nem tud olyan politikai alternatívát felmutatni, amely a hatalmat megijesztené. Disszonáns hangokat legfeljebb az iráni kisebbségi csoportok között lehet találni, őket viszont gyakran Irán geopolitikai ellenfelei mozgatják” - válaszolta lapunk iráni emigráció szerepét firtató kérdésére Sárközy Miklós iranista. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára úgy vélte, a legjelentősebb ilyen társaság az amerikaiak és szaúdiak által támogatott, főként emigrációban működő Népi Mudzsahedek Csoportja. „A szervezet a '60-as években jött létre, eleinte amerikai bázisokat támadtak, majd az 1979-es forradalom során a sah ellen küzdöttek, ám nem Ruholláh Homeini embereiként. Olyannyira nem, hogy később a nagygyűlésein is robbantgattak, majd Szaddam Huszein oldalán harcoltak a háborúban” - emlékeztetett a szervezet múltjára. „Ötvözik a marxista, maoista, kommunista ideológiát a síita radikalizmussal, és az erőszaktól sem riadnak vissza. Sokáig az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartotta őket nyilván, míg nem rájöttek, hogy inkább Irán ellen is használhatóak. Ám a rendszer megdöntésére ők sem képesek” - folytatta. Sárközy Miklós a hatalmi játszmák példájaként említette még, hogy Angliában is működik egy TV-csatorna, melyet szaúdiak finanszíroznak, de iráni ellenzékiek működtetnek. „Állítólag a hollandiai gyilkosságok mögött is az állt, hogy egy szaúdi hátterű társaság akart Irán-ellenes, ám irániakra támaszkodó médiaközpontot létrehozni” - tette hozzá. Az iranista szakember úgy vélte, attól sem kell tartani, hogy a történtek hatással lennének az Európai Unióra az atomalkut illetően, hiszen „néhány kétes ember elleni szankció még nem fog felborítani egy geopolitikai megállapodást.” A szakember szerint Donald Trump hiába mondta fel az egyezséget, és vezetett be újra szankciókat, nem valósult meg az az „összeomlás teória”, amit remélt. Ezt részben azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok végül puhított, és kivételt adott olyan országoknak, például Indiának, Törökországnak, Dél-Koreának, Japánnak, amelyek szorosan kapcsolódnak gazdaságilag Iránhoz. „A perzsa állam egyszerűen olyan mélyen be van ágyazva Ázsia gazdaságába, hogy sokaknak nem érdeke onnan kivenni” - értékelt. A szakértő emlékeztetett, hogy a tavalyi forrongások után a társadalom összezárt, a gazdaság viszonylag jól muzsikál, a rijál stabilizálódott. Végül arra is rámutatott, hogy Irán részben orosz kérésre Szíriában is visszafogta magát, és felelőtlen konfliktusok vállalása - például a Golán-fennsík megközelítése - helyett hosszú távra tervez. 
2019.01.15 21:52