Tisztítótűz a chilei egyházban

Publikálás dátuma
2018.05.05. 07:32
A VATIKÁNBAN JÁRTAK FOTÓ: AFP/TIZIANA FABI
Ferenc pápa képes belátni azt, ha hibázik. Ez történt a chilei papok által elkövetett szexuális bántalmazások ügyében is.
FRANCISCO JAVIER ERRÁZURIZ - A bíboros is eltussolhatta a szexuális visszaélések ügyét

FRANCISCO JAVIER ERRÁZURIZ - A bíboros is eltussolhatta a szexuális visszaélések ügyét

A napokban két fontos személyiség járt a Vatikánban Ferenc pápánál. Egyrészt Francisco Javier Errázuriz bíboros, Valparaíso érseke, a chilei Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a dél-amerikai állam egyházának legbefolyásosabb személyisége. A világegyházban sem számít jelentéktelennek, hiszen tagja annak a kilenctagú, főpapokból álló fórumnak, amelyet Ferenc pápa 2013-ban azért hozott létre, hogy munkáját segítse. Ez is azt jelzi, hogy a chilei kardinális mekkora hatást gyakorol a pápára. Greg Burke, a Szentszék szóvivője szerint a grémium elkészítette a Kúria reformjára vonatkozó javaslatait, amelyet hamarosan átadnak Ferenc pápának.

A Vatikánban járt azonban egy másik ismert chilei személyiség is, nevezetesen Juan Carlus Cruz, egy philadelphiai vállalat kommunikációs vezetője, aki nem titkolja homoszexualitását. Ő a hírhedt chilei pap, Fernando Karadima egyik legismertebb áldozata, aki a tehetősebbek által lakott fővárosi, santiagói negyedben, El Bosquéban követte el évtizedeken át a borzalmakat. A már 87 éves lelkipásztort 2011-ben, még XVI. Benedek pápasága idején mondta ki bűnösnek egy vatikáni bíróság: a testület megállapította, hogy számos alkalommal bántalmazott szexuálisan fiatalokat. Életfogytiglanig tartó vezeklésre ítélték. Chilei bíróság csak azért nem ítélte el, mert a helyi jogrend szerint az általa elkövetett bűncselekmények elévültek.

Cruz, illetve Karadima sok más áldozata is úgy véli, Errázuriz bíboros, valamint az egyházi vezetés több más tagja éveken tudtak a szexuális visszaélésekről, de nem tettek ellene semmit, s eltussolták ezeket az ügyeket – emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Cruz 15 éves volt, amikor bántalmazta a főpap. Alighanem senki sem hitt volna neki, vagy legalábbis a társadalom egy része úgy tett, mintha mi sem történt volna. Karadima ugyanis egyfajta személyi kultuszt épített ki maga köré, egyesek már-már szentként tisztelték. Szívesen fogadott el ajándékokat a hívektől. Karadima iskolát is működtetett, amelyben több papot is nevelt. A chilei püspöki kar 32 tagjából négyen Karadima köréből származnak. Közéjük tartozik Osorno egyházmegye püspöke, Juan Barros is. aki vélekedések szerint nem csak tudott a pap által elkövetett borzalmakról, hanem tettestársaként is emlegetik.

Ferenc pápa azonban nem hitt azoknak, akik Barrost is bűncselekmények elkövetésével vádolták. Ezért 2015 januárjában az addigi tábori püspököt a dél-chilei egyházmegye élére nevezte ki. Negatív visszhangja volt a lépésnek Chilében, többen úgy vélték, Ferenc pápa nem akar kiállni a szexuálisan bántalmazottakért, és ő is azokat támogatja, akik szőnyeg alá akarták söpörni ezeket az eseteket. Még rosszabb lett az egyházfő megítélése a helyiek körében, amikor idén januárban, chilei látogatása során egy újságírói kérdésre válaszolva rágalomnak nevezte az osornói püspök elleni vádakat, és indulatosan bizonyítékokat követelt. Ugyanakkor amikor hazatért a Vatikánba, még a repülőgép fedélzetén bocsánatot kért az esetért. Chilei vizitje során viszonylag kevesen voltak szentmiséin, ami elsősorban a botrányok sorozatára vezethető vissza.

Ferenc pápa hallgatott a bírálókra. Ezért februárban a korábban megannyi szexuális visszaélést feltárt máltai érseket, Charles Sciclunát, valamint a spanyol jogi szakértőt, Jordi Bertomeut menesztette Chilébe, hogy járjanak utána annak, mi is történt valójában. Ők ketten, Santiagóban, illetve New Yorkban összesen 64 tanút hallgattak meg. Március 20-án aztán egy 2300 oldalas jelentést tettek le a pápa asztalára. Hogy pontosan mi volt a dokumentumban, nem lehet tudni, de minden jel szerint az egyházfőt megrendítették a benne foglaltak. Elismerte ugyanis, hogy súlyos hibákat követtek el, fájdalmas és szégyent érez a visszaélések kapcsán. Megjegyezte továbbá, hogy nem rendelkezett megfelelő információkkal. Ezért május közepére megbeszélésre rendelte az ország főpapjait, hogy a hogyan továbbról cseréljenek eszmét, megtárgyalják, milyen következményei legyenek a visszaéléseknek.

A pápa véleményében 180 fokos fordulat történt a chilei események kapcsán, amit az is jelez, hogy több áldozatot is a Vatikánba invitált, Cruz mellett James Hamiltont és José Andres Murillót, utóbbi kettő szintén súlyos vádakkal illette Barros püspököt. Ferenc pápa négy napon át beszélgetett az egykori áldozatokkal. Burke vatikáni szóvivő azt közölte, a pápa személyesen akart bocsánatot kérni tőlük.

James Hamilton a megbeszélések után elismerően beszélt a pápáról, a Twitteren kifejtette, igen konstruktív megbeszéléseken vannak túl. Murillo azt közölte, azt közölte a pápával, hogy a szexuális visszaélés hatalommal való visszaélésnek felel meg.

Az Associated Press úgy tudja, hogy a pápának átadott bizonyítékok között az áldozatok szóvivőjének is tartott Cruz egyik levele is szerepelt, amelyben részletesen beszámolt a szexuális visszaélésekről. A pápa jó embernek nevezte Cruzt, aki helyesen akar cselekedni.

Megfigyelők szerint az elmúlt hetek történések után valóságos földrengés várható a chilei katolikus egyházban. A legnagyobb kérdés az, mi lesz Errázuriz sorsa. Kitart-e mellette a pápa, vagy tanácsadói testületéből is meneszti. A bíboros egy ízben azt közölte, nem is tud áldozatként tekinteni Cruzra.

Szerző
Témák
egyház pápa Chile

"Tisztességes Szlovákiáért" tüntettek több mint tízezren

Ismét több szlovákiai városban tüntettek a "Tisztességes Szlovákiáért" jelszóval pénteken késő délután, a demonstrációk közül a résztvevők számát tekintve a pozsonyi megmozdulás volt jelentős, azon becslések szerint több, mint tízezren vettek részt.

A pénteki volt az első jelentősebb hasonló jellegű megmozdulás volt Pozsonyban néhány hetes szünet, illetve azt követően, hogy az előző demonstrációk következményeként, április közepén lemondott Tomás Drucker belügyminiszter és bejelentette posztjáról való távozását Tibor Gaspar országos rendőrfőkapitány.

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés (SNP) terén tartott pénteki megmozduláson elhangzott követelések általános megfogalmazásúak és sokkal szerteágazóbbak voltak, mint a korábbi tüntetéseken.

A pozsonyi megmozdulás műszakilag átlagon felül bebiztosított és láthatóan jól szervezett volt. A szónoki színpadon a szervezők mellett liberális értelmiségek, újságírók, színészek szólaltak fel, különböző véleményeket, illetve követeléseket megfogalmazva. Ezek között olyanokat lehetett hallani mint, hogy "az emberek nem bíznak a kormányban", "tisztességes rendőrséget és bíróságokat", "nem átláthatóak a hadsereg beszerzései". A szónokok hangsúlyozták azt is, hogy nem szabad hagyni, hogy a szlovák közmédiában (RTVS) dolgozó újságírók munkájába "beavatkozzon a politika." Ez utóbbi egy újságírók által a héten kiadott - az RTVS vezetését bíráló - nyilatkozattal van összefüggésben, amely azután született meg, hogy a több száz fős személyi állományú szlovák közmédia nem hosszabbította meg négy külsős munkatársának szerződését, négy másik alkalmazottat pedig elbocsátott.

A szervezők állítása szerint a megmozdulás üzenete az volt, hogy megmutassák a politikusoknak, nem igaz, hogy "aki megnyeri a választásokat, az mindent megtehet." Ennek jegyében a tüntetésen számos "polgári aktivista" gyűjtött aláírásokat egy néhány hete meghirdetett - előrehozott választások kiírását célul tűző - petícióhoz, mások pedig a legnagyobb szlovák liberális lap ingyenes - a tüntetés témáihoz kötődő tartalmú - különkiadásának példányait is osztogatták.

A pozsonyi tüntetést este fél hétkor befejezettnek minősítették a szervezők.

Szlovákiában azt követően kezdődtek példátlan nagyságú tüntetések, hogy február végén - vélhetően munkájával összefüggésben - meggyilkoltak egy fiatal, főként adócsalási ügyekkel foglalkozó szlovák tényfeltáró újságírót, Ján Kuciakot és barátnőjét. Az újságíró-gyilkosság ügye később politikai színezetet kapott, majd belpolitikai válságba torkollt, amelynek hatására széleskörű - Robert Fico kormányfő távozását is magába foglaló - átalakításon esett át a szlovák kormány. A válság ezt követően csak részben csillapodott, a tüntetéssorozat pedig - bár vesztett lendületéből - nem maradt abba teljesen, új témák mentén folytatódott.

Szerző

"Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket és gyűlöletet"

Publikálás dátuma
2018.05.04. 17:35
AFP fotó
Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket, nem alkalmazhat karaktergyilkosságot, nem terjeszthet gyűlöletet a médiumokon keresztül – jelentette ki Ferenc pápa.

Előremutató megállapítások sorát teszi a katolikus egyházfő abban az üzenetben, amelyet a tömegtájékoztatás május 13-i világnapjára írt. Már a szöveg címe is sokatmondó: „„Az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Hamis hírek és a békét szolgáló újságírás”. Az egyházfő figyelmeztet arra, hogy az álhírek, a „fake news” szélsőséges véleményformálásra sarkallhatják az embereket. Ferenc pápa megállapítja, az esetek többségében szándékosan ferdítik el a tényeket, az álhírek azonban kihatnak az egyén és a közösség viselkedésére. A pápa üzenetében kifejtette véleményét a médiában megjelenő félretájékoztatás okairól, logikájáról és következményeiről. Ezáltal egy professzionális újságírást kíván elősegíteni, amely mindig az igazságot keresi, a békét szolgálja, és támogatja az emberek közötti megértést. A szöveg ugyan tavaly szeptember vége óta ismert, ám most került előtérbe a tömegtájékoztatás világnapjának közeledtével.

Miért is tekinthető valósággal forradalminak a pápa dokumentuma? A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló, „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy a katolikus egyház minden évben emlékezzen meg a tömegtájékoztatás világnapjáról. 1967 óta e napra pápai üzenetet adnak ki, amely egy tömegkommunikációval kapcsolatos témakört dolgoz fel. Eddig azonban nem volt jellemző az, hogy a mindenkori egyházfő napi politikát vigyen bele az üzenetbe. Az egyházfők általában arra adtak útmutatást, hogy a katolikusok miként használják fel a modern médiát. XVI. Benedek például 2012-ben a Hit évével kapcsolta össze mondandóját. Ferenc pápa 2015-ben arra figyelmeztetett, hogy már a családban meg kell tanítani a kommunikációt. Egy évvel később pedig a kommunikáció és az irgalmasság összefüggéseit vizsgálta. Az esetek többségében a mindenkori pápa általános témákról beszél, ezért is más, és annyira jelentős a hivatalosan egy hét múlva vasárnap ismertetendő dokumentum.

Ferenc pápa egészen egyértelmű utalást tett azokra az önkényes vezetőkre, akik saját politikai érdekükben alkalmaznak álhíreket. Kifejti, hogy ez nem egyeztethető össze a keresztény tanítással. Akadnak ugyanis, akik „saját gőgös önzésüket követik”, s ennek megfelelően használják a médiumokat. „Ennek a hamis használatnak a tipikus jele az igazság megmásítása az egyéni és a közösségi szinten. Ezzel ellentétben, az Isten elgondolásához való hűségben a kommunikáció az a tér, ahol az ember kifejezésre juttatja személyes felelősségét az igazság keresésében és a közös jó építésében.” Aki tehát hamis hírek terjesztésére használja fel a médiát, nem az igazság terjesztésében érdekelt.

A pápa hosszasan elemzi a „fake news” lényegét rámutatva, „terjesztésüknek lehet szándékos célja a politikai döntések befolyásolása vagy gazdasági előny szerzése.” Kifejti, ahelyett, hogy létrejönne egy egészséges szembeállítás a másfajta információforrásokkal és elindulhatna egy konstruktív párbeszéd, „akaratunk ellenére magunk is egyoldalú és alaptalan vélemények terjesztőivé válhatunk”. A pápa mintha az egyes kormányközeli magyar médiumokban előszeretettel alkalmazott karaktergyilkosságokra utalt volna azzal a megjegyzésével, amely szerint „a dezinformáció drámája a másik fél hiteltelenné tétele, ellenségként való megjelenítése egészen a démonizálásig”. Aligha cseng jól a mai közszolgálati média irányítóinak fülében az a mondata, amely szerint „a hamis hírek ilyen módon elősegítik egyrészt az intoleráns, másrészt a túlérzékeny magatartásokat, s ennek csak az lehet az eredménye, hogy az arrogancia és a gyűlölet még tovább terjed.”

Ferenc pápa rámutat, mindannyiunk felelőssége, hogy fellépjünk a nyilvánvaló álhírekkel szemben. Ezért fontosak azok a kezdeményezések, „amelyek megtanítják, hogyan kell olvasni és értékelni a kommunikatív környezetet”. Nem könnyű azonban megálljt parancsolni az álhíreknek, a „fake news” ugyanis gyakran vírus módjára terjed tova gyorsan és szinte feltartóztathatatlanul, s ennek oka nem annyira a megosztás logikája, amely a közösségi médiát jellemzi, hanem sokkal inkább a telhetetlen vágy, amely oly könnyen felébred az emberben. Az álhírek terjesztése ráadásul „megfosztja szívünket szabadságától”.

A megoldást a következőkben látja. „Mérlegre tennünk, hogy mi az, ami segíti a közösséget és előmozdítja a jót és ezzel szemben mi az, ami elszigetel, megoszt és ellentétet szül.” – fejti ki. Így folytatja: „A hamisság elleni legjobb ellenszert (…) olyan személyek jelentik, akik (…) készek meghallgatni másokat és az őszinte párbeszéd fáradságán keresztül segítik elő az igazság előtérbe kerülését.” Hozzáteszi, az újságíróknak a hírek őreivé kell válniuk, elő kell segíteniük a békét szolgáló újságírást. Ez alatt olyan újságírást ért, amely „nem kendőz el semmit, szembeszáll a hamissággal, a nagyhatású szlogenekkel és látványos nyilatkozatokkal”, utánajár a konfliktusok okainak, megoldásokat kínál a szenzáció tovaterjedésével és az erőszakkal szemben.

Szerző