Marx 200 - Pusztán a gondolat erejével

Kevés olyan ember élt a Földön, aki Marx Károlyhoz hasonló hatást gyakorolt volna a dolgok menetére, a társadalomtudományra, a társadalmi-politikai gondolkodásra. Mindezt úgy, hogy nem volt sem katonai, sem gazdasági, sem politikai hatalma. „Csak” a gondolataival, azok erejével formálta a világot. Ez a siker egyfelől csak akkor érthető meg, ha Marx eszméit nem különítjük el a görög – zsidó - keresztény kulturális – humanista hagyománytól, hanem ellenkezőleg, annak részeként, fejlődési állomásként tekintünk rájuk, és így értelmezzük azokat. Másfelől ez az utóélet csak azért válhatott ilyen grandiózussá, mert a kapitalizmus sokáig olyannak mutatkozott, amilyennek Marx látta. A tőke széttörte a régi világot, újat épített helyette, de mindkét esetben hatalmas árat fizettetett a társadalommal, és fizettet ma is, a globalizáció időszakában. Erre a problémára keresett megoldást Marx, amit a modernitás, a szabadság és az egyenlőség együttesében: a kommunizmusban vélt megtalálni. Ám a szocializmus nem volt képes e három érték összeegyeztetésére. Nem véletlen, hogy az 1968 utáni négy évtizedben a marxizmus visszaszorult a tudományban, az ideológiák világában, a politikában. Úgy tűnt, a történelem végleges ítéletet hozott ebben az ügyben. Ám az sem véletlen, hogy 2008 óta a vagyoni-jövedelmi egyenlőtlenségek látványos növekedésének, a környezeti problémák elmélyülésének, a bizonytalan élethelyzetek szaporodásának láttán sokak fordulnak Marx felé. Sokan látják megint úgy – és joggal -, hogy a tőke, a tőkés társadalom abba az irányba fordult, amelyről ő beszélt.

Harmadik oka Marx túlélésének maga az életmű: gondolkodásának minősége, az a tudományos módszertan, amellyel eredményeit elérte, az az elemzési mód, az a világlátás, amelyet ő fejlesztett ki. Ebben az összefüggésben a történelmi és logikai megközelítés egyidejűségét szokták kiemelni. Marx fő, ma sem meghaladható, megkerülhető teljesítménye, hogy a gazdaságot, a politikát, az ideológiát és a kultúrát együtt, egymáshoz kapcsolva látta és láttatja. Ő a társadalmat olyan egésznek tekintette, amelyet saját magából, újratermelésének módjából, saját viszonyain keresztül, alapvető struktúráját feltárva lehet megérteni. A társadalomtudományokban, a történelemtudományban ez az együtt-látás olyan követelmény, amelyet azok sem utasíthatnak el, akik nem értenek egyet azzal, hogy vannak gazdasági-társadalmi alakulatok, hogy a termelőerők és a termelési viszonyok szerepe kiemelt a hosszabb távú folyamatokban.

Meg kell jegyezni, ebben az értelemben Marx determinista volt, de nem úgy, hogy azt állította vagy gondolta volna: a gazdaság mindent és mindig maghatároz. Szerinte a világ lehet rosszabb annál, amint éppen van. Úgy vélte azonban, hogy azok, akik a leginkább megszenvedik az életfeltételek és körülmények rosszabbodását, képesek lesznek a helyzetet, a válságot a maguk és a társadalmi többség javára fordítani. Ezért tett meg minden tőle telhetőt a munkásmozgalom megerősítésére és felkészítésére, hogy az – ha eljön a pillanat - képes legyen forradalmat csinálni és forradalmi változásokat végrehajtani, a többséget a hatalom gyakorlásába bevonni.

Ma nincs munkásosztály, vagy ha van is, elmosódtak a kontúrjai, tagolt képződmény. Nincs munkásmozgalom, a kommunizmust kompromittálta a sztálinizmus, az államszocializmust a saját diktatórikus és bürokratikus gyakorlata. Sokak gondolják, hirdetik: mindez azt bizonyítja, hogy Marx terve megvalósíthatatlan – és éppen ezért káros utópia volt.

Ennyi lenne? Ezzel nem engedhetjük elintézni Marxot. Mondjunk le örök időkre a szabadság és egyenlőség együttes igényéről? Adjuk fel a kapitalizmus-kritikát? Csukjuk be a szemünket a társadalmi igazságtalanságok előtt? Ne vegyük észre a környezet ijesztő méretű romlását, a potenciális háborús veszélyeket? Igen, Marx is utópista, helyesebben utópista is volt, de nehéz lenne vitatni, eszméi révén jobbá is, mássá is lett a világ.

Azok nem utópisták, akik azt hiszik, ilyen marad, maradhat a világ?

Konferencia Budapesten
Marx 200, 1818–2018, Egy hosszú élet és utóélet címmel konferenciát rendez a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye május 30-án, szerdán a Politikatörténeti Intézetben. (1054 Budapest, Alkotmány utca 2.)



Viharos szoboravatás Marx szülővárosában, Trierben

Publikálás dátuma
2018.05.06. 20:20
Karl Marx 4,4 méter magas bronzszobra Trierben, a Kínai Népköztársaság évfordulós ajándéka. FOTÓ: AFP/HARALD TITTEL
Kína ajándéka és Jean-Claude Juncker beszéde is vitát kavart: vannak, akik nem tudják elfogadni, mások viszont ma is érvényesnek tartják a kapitalizmus kritikáját.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pénteken, Trierben elmondott beszédében méltatta Marxot azt hangoztatván, hogy ő maga nem volt felelős a nevében elkövetett rémtettekért. Marx személye megosztja a német társadalmat. A német Kommunista Önkényuralom Áldozatainak Szövetsége, valamint a Veszélyeztetett Népek Társasága is bírálta Marx érdemeinek junckeri elismerését. A jobboldali radikális Alternatíva, amely a harmadik legtöbb mandátumot szerezte a tavaly szeptemberi német parlamenti választáson, politikai tőkét próbál kovácsolni abból, hogy több német városban is megemlékezést tartanak Marx születésének 200. évfordulója alkalmából. A párt csendes menetet tart a kommunizmus áldozatainak emlékére. Ezzel szemben a Balpárt és a parlamenten kívüli Német Kommunista Párt (DKP) tüntetést szervez a „kapitalista kizsákmányolás” ellen. Egyúttal az AfD megmozdulásával szemben is demonstrációt szerveznek.

Juncker beszédét bírálattal illette a trieri Vloksfreund című lap, amely szerint Marx „forogna a sírjában”, ha látná, hogy az a Juncker méltatja, aki egykor luxemburgi kormányfőként jelentős adókönnyítéseket biztosított a multicégek számára. A Fidesz is bírálta a beszédet, „felháborító, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke beszédet mond Karl Marx születésének 200. évfordulóján, ezért a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja felszólította a luxemburgi politikust, hogy mondja le részvételét az eseményen. Több tiszteletet a kommunizmus áldozatainak!” – hangzik a frakció még csütörtökön kiadott közleménye.

Hogy a Fidesz ismét pápább akart lenni a pápánál, bizonyítja: a trieri Marx-megemlékezésen számos evangélikus és katolikus egyházi vezető, a tartományi és a szövetségi politikában tevékenykedő politikus, diplomata és külföldi vendég is részt vett, köztük a kínai kormány magas rangú képviselői, akiknek jelenlétében szombaton felavatták Karl Marx 4,4 méter magas bronzszobrát, a Kínai Népköztársaság évfordulós ajándékát. A nagyjából ezer meghívott vendég jelenlétében tartott ünnepségen részt vett Malu Dreyer, Rajna-vidék-Pflaz tartomány miniszterelnöke, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa, Julia Klöckner szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) tartományi szervezetének vezetőjeként volt jelen, és Katarina Barley szövetségi igazságügyi miniszter, SPD-s politikus.

Juncker trieri beszédében párhuzamot vont Marx kora és a mai Európa szociális helyzete között. "Nem lehetett beleszeretni a korai kapitalizmusba, amely akkoriban uralkodott, és ma sem lehet beleszeretni egy vak, feltétel nélküli kapitalizmusba, és legalábbis nem tudok. Azt vallom, hogy harcolni kell az igazságtalanság ellen, és ehhez nem kell marxistának lenni" - mondta Juncker. Hozzátette: "a kapitalizmus átok, ha nem formálják meg olyan szempontok alapján, amelyek nem a rendszert, hanem az embert helyezik a középpontba" – hangoztatta az Európai Bizottság elnöke. Kifejtette továbbá, Marx életművét nem az eszméire hivatkozva elkövetett rémtettekből táplálkozó előítéletekre alapozva kellene értelmezni. Másmilyen eljárás szükséges, "Marxot a korából kiindulva kell megérteni" - mondta az MTI jelentése szerint Juncker, kiemelve, hogy nem lehet a gondolkodót felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői "fegyverként használták mások ellen". Marx az "egyenlő bánásmódért állt ki, nem az egyenlősdiért" - húzta alá, rámutatva, hogy 200 éve csupán 36 év volt a születéskor várható élettartam Európában, és a társadalmi igazságosság hiánya jellemezte a kontinenst. 

Mégiscsak bírálni akartak Az Idők jelei 2018 kiadvány készítői

Publikálás dátuma
2018.05.05. 07:09
FORRÁS: KERESZTÉNY ÉRTELMISÉGIEK SZÖVETSÉG
Noha tagadták Az Idők jelei 2018 című kiadvány készítői, hogy az Orbán-kormány kritikája lenne a könyv, azt végül lapunknak többen is elismerték: nem akarták elhallgatni nemtetszésüket.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél többen a teljes szöveget megismerjék, és ne csak kiragadott idézetek alapján alkossanak véleményt – mondta lapunknak Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke. A KÉSZ honlapján olvasható ajánlás szerint az elmúlt években közel százan dolgoztak a – kormánykritikus kitételei miatt nagy visszhangot kiváltó – vitairaton, hogy keresztény alapokon elemezzék a társadalom, a közélet és a politika helyzetét. Négy sarkalatos erényre, az igazságosságra, a mértékletességre, az erősségre és az okosságra építettek: ezek fényében igyekeztek objektívan értékelni a mai magyar társadalomban észlelhető jelenségeket, valamint irányt jelölni a keresztény gondolkodású közéleti szereplők számára.

A kiadványról szóló sajtóhírek szerint a keresztény értelmiségiek keményen bírálták a fideszes kormányt. A KÉSZ, valamint az elkészítésben közreműködő Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre erre közös állásfoglalást adott ki, a szervezetek szerint ugyanis a kiadvány nem a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikája.

Makláry Ákos kérdésünkre közölte, hogy az állásfoglalás magáért beszél, ahhoz nincs mit hozzátenni. Bár az ajánlásban valóban az szerepel, hogy a szerzők a magyar társadalom helyzetét elemzik, szerinte egyértelmű: a szöveg egészében nem kizárólag a mai kormányra, hanem az előzőekre is vonatkozik, hiszen a kritika a hatalom mindenkori gyakorlóinak szól. Ugyanakkor vannak olyan részek is, amelyek nem kizárólag Magyarországra vonatkoznak, hanem általános és keresztény értékítéletet tartalmaznak.

Megkérdeztük, hogy melyek azok a pontok, amelyeket a sajtó tévesen tulajdonított a kormány bírálatának, de Makláry Ákos nem kívánt konkrét példákat említeni. Csak annyit mondott: a kritikus szolidaritás alapján elkészített kiadvánnyal a kormányzati munkát kívánják segíteni.

Bíráltak és dicsértek

A kívülálló szemével a kormányt leginkább bíráló részek közé tartozik a Mértékletesség a gazdaságban című fejezet. Manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források – olvasható. Azt tapasztaljuk – folytatódik a szöveg –, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez „olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud és nem is akar tovább magyarázni”.

Más helyen a vitairat arra hívja fel a figyelmet, hogy a „keresztény embertől távol áll az erőből politizálás”, vagy arra, hogy a politikai elit legtöbbször leplezve, de néha már leplezetlenül is felhasználja az informális összeköttetései által nyújtott előnyöket.

A kiadvány ugyanakkor elismeréssel szól több helyen – például a kettős állampolgársággal kapcsolatban – a kormány teljesítményéről, olykor pedig az ellenzék egy jól beazonosítható részét kritizálja: „Határozottan intjük a hazai politikai közösségeket, hogy átmeneti politikai érdekeik miatt ne támadják a határon túl élő magyaroknak ezt a legfontosabb nemzeti visszakapcsolódási lehetőségét”.


A Professzorok Batthyány Köre tagjai közül egyetlen professzor vállalta, hogy legalább név nélkül elmondja a véleményét a kiadványról. Szerinte konkrét nevek nélkül is egyértelmű kikre gondoltak, amikor a bírálataikat megfogalmazták. Érdemes megemlíteni, hogy a kötet készítésében a 189 tagú társaságból csak páran vettek részt, a Népszavának nyilatkozó professzor pedig nem tudott arról, hogy a sajtóhírek hatására megjelenik a cikkünkben is idézett közlemény.

Király Miklós, aki szintén tagja a Professzorok Batthyány Körének – sőt: a kiadvány készítői külön köszönetet mondtak neki, "értékes hozzájárulásáért” – szintén nem akart nyilatkozni. Nyilvános Facebook-oldalán viszont a közlemény megjelenését követően azt írta: „Hát igen. A bátorság erényét is kell tudni gyakorolni.”

Kollégái ezt nem fogadták meg, hiszen sokan még a kérdések feltevése előtt a szervezet elnökéhez irányították lapunkat. Náray-Szabó Gábor csupán annyit közölt: „lezártuk a dolgot, mindent elmondtunk, amit akartunk.”

Kásler Miklósnak is köszönik

A mostani keresztény értelmiségi kiadvány harmadik a sorban, Az idők jelei először 2015 őszén jelent meg. A bemutatón jelen volt és beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is. A fideszes kormányfő hangsúlyozta: jó lenne, ha a „különböző szellemi csoportosulások rendszeresen megfogalmaznák mindazt, ami feszíti őket, és egyfajta értelmiségi írástudói bátorságról és felelősségről tanúságot téve az ettől eltérő magatartást gyávaságnak minősítve, előállnának úgy, mint ahogy most is történik, azokkal a gondolatokkal, amit szerintük a politikának figyelembe kell vennie”.

Akkor még Osztie Zoltán volt a KÉSZ elnöke, aki egyik nyilatkozatában jelezte, hogy a kiadvány nem nélkülözi a kritikát, az oktatási részből kiderül például, hogy téves irány volt a túlközpontosítás.

Osztie Zoltán – Náray-Szabó Gábor és Tordáné Petneházy Judit mellett – a mostani kiadványnak is szerkesztője. A szerkesztőbizottság annak a Kásler Miklós onkológusnak is megköszöni „értékes hozzájárulását”, aki várhatóan Balog Zoltán miniszter posztját veszi át a kormányban.