Előfizetés

Egyindulós közbeszerzések

Varga Dóra
Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:20
FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Bár a közbeszerzések 80 százalékát a kkv-k nyerik el, a megpályázható pénzek kétharmada a kormányközeli nagyvállalatokhoz kerül. Sok cég el sem indul.

Miközben 2017-ben minden korábbinál nagyobb összeget – a GDP 9,4 százalékát kitevő több mint 3400 milliárd forintot - költött el közbeszerzés útján az állam, ezeken a pályázatokon csak minden tizedik cég indult el. Ez derül ki legalábbis a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) negyedéves vállalati konjunktúra-felméréséhez kapcsolódó vizsgálatából. Ennek során ugyanis a megkérdezett mintegy négyszáz cégvezető mindössze 11 százaléka felelt igennel arra kérdésre, hogy cége indult-e az elmúlt egy évben közbeszerzési pályázaton. A részvételi arány a vállalatok regionális elhelyezkedésétől, létszámától, árbevételétől, a külföldi tulajdon és az export részarányától függetlenül nagyjából hasonlóan alakult. Egyedül a vállalatok tevékenységi köre alapján volt különbség: az építőipari cégek körében már 19 százalékos volt a részvételi arány. (Nyilván nem függetlenül attól, hogy a közbeszerzések felét építőipari megrendelések teszik ki.) A feldolgozóipari vállalatoknál szintén átlag feletti, 13 százalékos volt a részvétel, a gazdasági szolgáltatást nyújtó cégeknek viszont csupán a 8, a kereskedelmi cégeknek pedig csak a 6 százaléka indult közbeszerzésen.

Azok közül, akik pályáztak, a nagy többség állami és európai uniós kiírásokon indult, az önkormányzati pályázatok iránt nagyságrendekkel kisebb volt az érdeklődés. A pályázó cégek 2017-es árbevételének átlagosan alig a negyedét tették ki a közbeszerzési pályázatokhoz köthető bevételek. Arra ugyanakkor már nem terjedt ki a felmérés, hogy miért nem indulnak a közbeszerzéseken a kiírásoktól távolmaradó cégek.

Ezt a kérdést ebben a formában egyébként nem is nagyon szokták vizsgálni, ezért nincs is olyan összehasonlító adat sem, amelyből kiderülne: a cégek körében mért 11 százalékos részvételi arány magasnak vagy alacsonynak tekinthető-e. A közbeszerzések vizsgálatakor többet mond az ajánlattévők száma, ám ott sem mindegy, milyen számítást vesznek alapul. A beérkezett ajánlatok átlagos száma 2013-2015 között például - a TED (Tenders Electronic Daily) adatbázisa alapján - átlagosan 2-5 volt. Egy-egy kiírás nagyobb ajánlatszáma ugyanakkor felfelé húzhatja az átlagot, ezért itt is célszerűbb a mediánt nézni (ez a sorba rendezett ajánlatok középre eső értékénél tapasztalt ajánlattévő számot mutatja), ami már csupán 2. Még kevésbé megnyugtató képet fest a módusz, ami a leggyakrabban előforduló ajánlatszámot jelenti: ennek értéke 1. Ez alapján a verseny nem mondható éppen erősnek a hazai közbeszerzéseken.

Erre hívta fel a figyelmet a Trancparency International (TI) Magyarország közreműködésével készült Fekete könyv is, amely a hazai korrupció 2010-2018 közötti történetét mutatja be, és amely külön fejezetet szentel a közbeszerzéseknek. Eszerint Magyarországon 2009 óta 30 százalék körüli az olyan közbeszerzési eljárások aránya, amelyeknél csupán egyetlen gazdasági szereplő tesz ajánlatot – ez az uniós átlag csaknem dupláját jelenti. A hirdetmény nélküli eljárások – tehát a szándékoltan verseny nélkül odaítélt szerződések – száma szintén magas: az évek óta 13 százalékos részarány a háromszorosa az uniós átlagnak.

Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója a cégek közbeszerzéseken való részvételi hajlandóságával kapcsolatos érdeklődésünkre úgy fogalmazott: a 11 százalékos arány arra utal, hogy a magyarországi cégek jelentős része képes a piacról megélni. De ez valószínűleg csak a látszat, és a magyar gazdaság állami függősége ennél jóval nagyobb. Ez azonban nem tűnik ki ebből a felmérésből, mert a hazai cégek nagy része csupán beszállítóként vagy alvállalkozóként vesz részt a közbeszerzési pénzek felhasználásában. Azok a cégek ugyanis, amelyek megnyerik ezeket a pályázatokat, többnyire csak lefölözői a pénzeknek, a tényleges munkát alvállalkozókkal és beszállítókkal végeztetik el, hiszen a szakértelem is ott van – mutatott rá. Megjegyezte: a cégek részvételi hajlandóságát nyilván az is befolyásolja, hogy régóta köztudott, az állam a közbeszerzési pénzeket előszeretettel irányítja a haverok zsebébe, a pályázatokhoz való hozzáférés meglehetősen szűk, a verseny erősen korlátozott.

Tóth István János, a GVI korábbi vezetője, a Korrupciókutató Központ Budapest igazgatója szerint a cégek jelentős része azért nem vesz részt a közbeszerzéseken, mert a kiírások nem vágnak a profiljába, illetve jellemzően a piacról élnek. A közbeszerzések piaca egy speciális és meglehetősen koncentrált szegmens – jegyezte meg. Hozzátette ugyanakkor, hogy a cégek döntésében minden bizonnyal az is szerepet játszik, hogy jól tudják: a közbeszerzések döntően politikai alapon dőlnek el, ebben pedig vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak részt venni. Megjegyezte: Lengyelországban vagy Olaszországban ennél is szűkebb a közbeszerzéseken induló cégek köre.

A Korrupciókutató Központ egyébként nemrégiben több mint 150 ezer, 2009 és 2016 közötti közbeszerzést vizsgált meg, és arra jutott: a közbeszerzések jelentősen túlárazottak Magyarországon, ami 2 - 3 ezer milliárd forint körüli veszteséget okozott a magyar társadalomnak. A túlárazás pedig részben a verseny hiánya, az egy-egy pályázaton induló egyre kevesebb jelentkező miatt is vált lehetővé.

Átlátszó
Az Átlátszó közelmúltban közzétett gyűjtése szerint tavaly tíz kormányközeli vállalkozó érdekeltségei összesen nettó 2 115 milliárd forint értékű megbízást nyertek el a közbeszerzéseken. Az összeg nagy része, nettó 1 963 milliárd az első öt cégnél landolt: ezek mindegyike építőiparban utazik. Az arányokat jól érzékelteti, hogy tavaly összességében csaknem 9000 közbeszerzést írtak ki több mint 3400 milliárd forint értékben: ebből hozzávetőleg 1400 milliárd forint megrendeléshez jutottak a kis és közepes vállalkozások, úgy, hogy a tenderek 80 százalékát ők nyerték. Ez az arány 2010 óta szinte állandónak tekinthető. Ennél alacsonyabb – 65-70 százalékos – volt 2010 előtt a győztes kkv-k aránya, és hasonlóan 35-40 százalék körüli az összegszerű részesedése. Az arányok 2001-ben közelítettek a leginkább egymáshoz: akkor a kkv-k a tenderek 65, a pénzek 59 százalékát vitték el.

"Csak a közösségépítésre érdemes költeni"

Nagy B. György-Zoltai Ákos
Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:02
Fotók: Draskovics Ádám
A többségnek is kell, hogy képviselete legyen – ezzel indokolta Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, hogy felveszik a mandátumaikat.

- Érdemes beülni egy olyan parlamentbe, ahol a Fidesznek kétharmados többsége van, azaz bármit megtehet?

- Hadd tegyem világossá: a Fidesznek úgy van kétharmados többsége a parlamentben, hogy a többség nem a Fideszre szavazott, és az ellenzékre voksoló 2,9 millió emberből 700 ezren az MSZP és a Párbeszéd szövetségét támogatták. Az április 8-ai választást ugyanakkor szervezetten manipulálták. Ennek a manipulációnak ugyanúgy része a választókörökben észlelt visszaélések tömege, mint a választási törvények átírása, a közmédia megszállása és a lopott pénzből épített, gátlástalan kormánypropagandát toló médiabirodalom létrehozása. Ennek ellenére sem állhat elő olyan helyzet, hogy a többségnek ne legyen képviselete a parlamentben. Úgyhogy igenis végezni kell a dolgunkat, a rendelkezésünkre álló eszközökkel képviselnünk kell a szavazóink érdekeit, és szembesítenünk kell a kormányzatot a visszaélésekkel és a túlkapásokkal.

- Ön szerint "csak" a rendszerszintű manipuláción múlott?

- Nem. Ezen a választáson, a jelenlegi szabályok szerint is le lehetett volna váltani a Fideszt. Éppen ezért most csak azt mondom, hogy az ellenzéki pártok nem követhetik el még egyszer azt a hibát, hogy miközben ismerik a rendszert, nem dolgoznak ki olyan stratégiát, amelyik felülírja a manipulációt. Másodsorban, az ellenzéki pártok a jövő évi önkormányzati, illetve EP-választáson végre bebizonyíthatják: nem csak beszélnek a közös jelöltekről és a közös fellépésről. Egyébként azt tudom mondani, kissé keserűen, hogy jó reggelt kívánok: az MSZP már évek óta mondja, csak közös listával és közös jelölttel lehet legyőzni a Fideszt. Sajnálom, hogy egy újabb választási vereség kellett, hogy ezt a többiek is belássák. És legyünk őszinték: ők így is elérték a saját parciális céljukat, hiszen a DK-nak lett frakciója, az LMP színeiben pedig hárommal több képviselő jutott be, de nem gondolom, hogy ez volt az ellenzéki szavazók akarata.

- Közös jelöltekről és közös fellépésről beszél, ugyanakkor a vidéki választókerületek eredményei nem azt mutatják, hogy minden balos szimpatizáns szereti az összefogást.

- Az esélyes ellenzéki jelöltre szavaztak az emberek függetlenül attól, hogy milyen pártlogó volt a szórólapjukon. Volt, ahol ez DK-s volt, volt ahol MSZP-s, volt hogy Jobbikos, vagy éppen független. Hadd hozzak egy konkrét, működő példát: Pécsett Mellár Tamás győzött. Ugyanis a közös lista, közös miniszterelnök konstrukció is csak akkor életképes, ha megvalósul két feltétel. Az egyik az, hogy a legalkalmasabb, leginkább beágyazott jelöltnek kell a választókerületben indulnia, és nem pártalkuk eredményeképpen dől el, hol ki száll szembe a Fidesz jelöltjével.

- Kész Zoltán is független jelölt volt, akárcsak Mellár, ám ő mégis alulmaradt Veszprémben.

- Két feltételről beszéltem. A különbség az volt Kész és Mellár között, hogy az előbbi javára ugyan visszaléptek a pártok, de nem vettek részt a kampányában. És ez kevés. Mellár mellett nyíltan kiállt az MSZP-Párbeszéd, a DK, az Együtt és még több párt, az aktivisták és a szimpatizánsok a magukénak érezték, a pártok pedig minden erejükkel segítették, hiába volt független. Ez pedig győzelmet ért, annak ellenére, hogy a Jobbik és az LMP ráindította az emberét, noha mindkét párt tudta, Mellárnál nincs esélyesebb jelölt.

- Tehát az MSZP-DK-megállapodás nem a legesélyesebb balos jelöltet indította számos választókerületben?

- Maradjunk annyiban, a megállapodást megkötöttük, és egyértelmű, hogy ebben az MSZP hozta a nagyobb áldozatot. A jövőben másképpen kell megállapodásokat kötni, a realitásokon, a tényleges támogatottságon alapuló, a választási rendszerhez jobban igazodó egyezségeket fogunk kidolgozni.

- És ezeket a megállapodásokat nyilván ön szeretné kötni, hiszen az MSZP elnökének aspirál. Mi motiválja?

- Huszonöt éve vagyok tagja ennek a közösségnek, az életem része, ahogyan a baloldali értékrend is. Megtisztelő lenne, ha elnökként szolgálhatnám ezt a közösséget. Úgy érzem, érdemben tudnám is, és összeállhat egy olyan csapat, amelyik képes végigmenni a kormányváltásig vezető úton.

- Ez optimista jóslatnak tűnik.

- Ha az ellenzéki pártokat nézzük, akkor még mindig az MSZP rendelkezik a legnagyobb hálózattal…

- … a falvakban és a kisvárosokban pedig már nem kitapintható a jelenléte.

- Valóban nem olyan kiterjedt, mint egykor, de az emberek gondolataira, vágyaira nyitott politizálással, stabil irányvonallal, kemény és kitartó munkával ez a folyamat megfordítható. A vezetésemmel mi ezen fogunk dolgozni. Azt szeretném, hogy egy olyan szerveződés motorja legyen az MSZP, amelyik települési szinten alulról indul, és nem felülről, azaz nem pártvezetők kötnek paktumot.

- És képesek lesznek erre a szocialisták?

- Hadd hozzam megint a pécsi példát! Ott az aktivistáink nincsenek elkeseredve – az országos eredmény miatt persze igen –, de helyben pezsegnek. A kampány alatt civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, független aktivistákkal dolgoztak együtt, és most velük készülnek az önkormányzati választásra. Ha az MSZP elnökének választanak, akkor arra koncentrálom a párt erőforrásait, hogy a lehető legtöbb helyen elvégezhessük ezt a közösségépítő munkát. Sziszifuszi feladat, de nincs más út. A választási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy széleskörű összefogással lehet fordítani az önkormányzati megmérettetésen.

- Majdnem minden pártelnök megígérte, hogy „kinyitja” az MSZP-t, csak senkinek nem sikerült. Önnek mi a receptje?

- Először is figyelembe kell venni, hogy az MSZP nincs egyedül az ellenzéki térfélen – túl sokáig működtek a pártban a kormánypárti/váltópárti reflexek, miközben 2010 után több párt, 2014 után pedig még több párt lett. Úgyhogy a közösségépítés nem csak azt jelenti, hogy az MSZP-n belüli közösséget kell bővíteni – bár az is nagyon fontos –, hanem szövetséget kell építeni. Az erőforrásokat e célra kell fordítani…

- … ez praktikusan az állami párttámogatás és a frakció-költségvetés.

- Igen. De ezt a többi ellenzéki pártnak is be kell látnia, hogy csak a közösségépítésre érdemes költeni. És ha sikerült felépíteni, akkor hálózatba kell szervezni a helyi erőket. Azaz sokkal kisebb szükség van az országos vízfejre, így kevesebbet is kell arra áldozni.

- És mit gondol, lesznek riválisai az elnöki versenyben, például Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila, vagy egyedüli jelöltként ér oda a tisztújító kongresszusra?

- Nem kell, hogy egyedüli jelöltként érjek oda. A Fidesz-világban ugyan ez szokatlan lehet, de egy demokratikus pártban teljesen normális, hogy több jelölt akad, az MSZP Kongresszusa pedig majd dönt.

- Nem könnyű együttműködő jövőképet építeni: a DK-frakciót Gyurcsány Ferenc vezeti, a Jobbik képviselőcsoportját a zsidólistázó Gyöngyösi Márton irányítja, az LMP-ben egyre erősebb a különutasságot képviselő „pécsi szárny”. Hogy lehet ezzel tervezni?

- Első lépésben létrehozunk egy fórumot, ahol a közös parlamenti fellépésről egyeztetünk. De az nem reális, hogy most arról beszéljünk, miként megyünk neki a 2022-es választásoknak. A Jobbik tegye világossá, hogy marad-e a néppárti pályán vagy visszatér a radikális irányhoz; az LMP-nek most már második alkalommal el kell számolnia magával a választási eredmény miatt, és nekünk is meg kell vizsgálni, helyes volt-e a politikánk. Az együttműködésnek azonban nincs alternatívája.

Névjegy
Tóth Bertalan 1975-ben született Pécsett. 2000-ben jogász, 2003-ban európai jogi szakjogász, 2013-ban közgazdász diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. 2004-től ügyvédként dolgozott. 1992 óta tagja az MSZP-nek. 1994-1998, valamint 2000-2002 között az MSZP pécsi városi szervezetének elnökségi tagja, 2003-tól a választmány elnöke, 2007-2010-ig pedig a városi szervezet elnöke volt. 2006-tól 2009-ig Pécs alpolgármestere volt. 2010-2014 -ig önkormányzati képviselő, az MSZP városi frakciójának vezetője volt. 2014-től országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese. 2016. júliusától az MSZP frakcióvezetője.

"Csak a közösségépítésre érdemes költeni"

Nagy B. György-Zoltai Ákos
Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:02
Fotók: Draskovics Ádám
A többségnek is kell, hogy képviselete legyen – ezzel indokolta Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője, hogy felveszik a mandátumaikat.

- Érdemes beülni egy olyan parlamentbe, ahol a Fidesznek kétharmados többsége van, azaz bármit megtehet?

- Hadd tegyem világossá: a Fidesznek úgy van kétharmados többsége a parlamentben, hogy a többség nem a Fideszre szavazott, és az ellenzékre voksoló 2,9 millió emberből 700 ezren az MSZP és a Párbeszéd szövetségét támogatták. Az április 8-ai választást ugyanakkor szervezetten manipulálták. Ennek a manipulációnak ugyanúgy része a választókörökben észlelt visszaélések tömege, mint a választási törvények átírása, a közmédia megszállása és a lopott pénzből épített, gátlástalan kormánypropagandát toló médiabirodalom létrehozása. Ennek ellenére sem állhat elő olyan helyzet, hogy a többségnek ne legyen képviselete a parlamentben. Úgyhogy igenis végezni kell a dolgunkat, a rendelkezésünkre álló eszközökkel képviselnünk kell a szavazóink érdekeit, és szembesítenünk kell a kormányzatot a visszaélésekkel és a túlkapásokkal.

- Ön szerint "csak" a rendszerszintű manipuláción múlott?

- Nem. Ezen a választáson, a jelenlegi szabályok szerint is le lehetett volna váltani a Fideszt. Éppen ezért most csak azt mondom, hogy az ellenzéki pártok nem követhetik el még egyszer azt a hibát, hogy miközben ismerik a rendszert, nem dolgoznak ki olyan stratégiát, amelyik felülírja a manipulációt. Másodsorban, az ellenzéki pártok a jövő évi önkormányzati, illetve EP-választáson végre bebizonyíthatják: nem csak beszélnek a közös jelöltekről és a közös fellépésről. Egyébként azt tudom mondani, kissé keserűen, hogy jó reggelt kívánok: az MSZP már évek óta mondja, csak közös listával és közös jelölttel lehet legyőzni a Fideszt. Sajnálom, hogy egy újabb választási vereség kellett, hogy ezt a többiek is belássák. És legyünk őszinték: ők így is elérték a saját parciális céljukat, hiszen a DK-nak lett frakciója, az LMP színeiben pedig hárommal több képviselő jutott be, de nem gondolom, hogy ez volt az ellenzéki szavazók akarata.

- Közös jelöltekről és közös fellépésről beszél, ugyanakkor a vidéki választókerületek eredményei nem azt mutatják, hogy minden balos szimpatizáns szereti az összefogást.

- Az esélyes ellenzéki jelöltre szavaztak az emberek függetlenül attól, hogy milyen pártlogó volt a szórólapjukon. Volt, ahol ez DK-s volt, volt ahol MSZP-s, volt hogy Jobbikos, vagy éppen független. Hadd hozzak egy konkrét, működő példát: Pécsett Mellár Tamás győzött. Ugyanis a közös lista, közös miniszterelnök konstrukció is csak akkor életképes, ha megvalósul két feltétel. Az egyik az, hogy a legalkalmasabb, leginkább beágyazott jelöltnek kell a választókerületben indulnia, és nem pártalkuk eredményeképpen dől el, hol ki száll szembe a Fidesz jelöltjével.

- Kész Zoltán is független jelölt volt, akárcsak Mellár, ám ő mégis alulmaradt Veszprémben.

- Két feltételről beszéltem. A különbség az volt Kész és Mellár között, hogy az előbbi javára ugyan visszaléptek a pártok, de nem vettek részt a kampányában. És ez kevés. Mellár mellett nyíltan kiállt az MSZP-Párbeszéd, a DK, az Együtt és még több párt, az aktivisták és a szimpatizánsok a magukénak érezték, a pártok pedig minden erejükkel segítették, hiába volt független. Ez pedig győzelmet ért, annak ellenére, hogy a Jobbik és az LMP ráindította az emberét, noha mindkét párt tudta, Mellárnál nincs esélyesebb jelölt.

- Tehát az MSZP-DK-megállapodás nem a legesélyesebb balos jelöltet indította számos választókerületben?

- Maradjunk annyiban, a megállapodást megkötöttük, és egyértelmű, hogy ebben az MSZP hozta a nagyobb áldozatot. A jövőben másképpen kell megállapodásokat kötni, a realitásokon, a tényleges támogatottságon alapuló, a választási rendszerhez jobban igazodó egyezségeket fogunk kidolgozni.

- És ezeket a megállapodásokat nyilván ön szeretné kötni, hiszen az MSZP elnökének aspirál. Mi motiválja?

- Huszonöt éve vagyok tagja ennek a közösségnek, az életem része, ahogyan a baloldali értékrend is. Megtisztelő lenne, ha elnökként szolgálhatnám ezt a közösséget. Úgy érzem, érdemben tudnám is, és összeállhat egy olyan csapat, amelyik képes végigmenni a kormányváltásig vezető úton.

- Ez optimista jóslatnak tűnik.

- Ha az ellenzéki pártokat nézzük, akkor még mindig az MSZP rendelkezik a legnagyobb hálózattal…

- … a falvakban és a kisvárosokban pedig már nem kitapintható a jelenléte.

- Valóban nem olyan kiterjedt, mint egykor, de az emberek gondolataira, vágyaira nyitott politizálással, stabil irányvonallal, kemény és kitartó munkával ez a folyamat megfordítható. A vezetésemmel mi ezen fogunk dolgozni. Azt szeretném, hogy egy olyan szerveződés motorja legyen az MSZP, amelyik települési szinten alulról indul, és nem felülről, azaz nem pártvezetők kötnek paktumot.

- És képesek lesznek erre a szocialisták?

- Hadd hozzam megint a pécsi példát! Ott az aktivistáink nincsenek elkeseredve – az országos eredmény miatt persze igen –, de helyben pezsegnek. A kampány alatt civil szervezetekkel, szakszervezetekkel, független aktivistákkal dolgoztak együtt, és most velük készülnek az önkormányzati választásra. Ha az MSZP elnökének választanak, akkor arra koncentrálom a párt erőforrásait, hogy a lehető legtöbb helyen elvégezhessük ezt a közösségépítő munkát. Sziszifuszi feladat, de nincs más út. A választási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy széleskörű összefogással lehet fordítani az önkormányzati megmérettetésen.

- Majdnem minden pártelnök megígérte, hogy „kinyitja” az MSZP-t, csak senkinek nem sikerült. Önnek mi a receptje?

- Először is figyelembe kell venni, hogy az MSZP nincs egyedül az ellenzéki térfélen – túl sokáig működtek a pártban a kormánypárti/váltópárti reflexek, miközben 2010 után több párt, 2014 után pedig még több párt lett. Úgyhogy a közösségépítés nem csak azt jelenti, hogy az MSZP-n belüli közösséget kell bővíteni – bár az is nagyon fontos –, hanem szövetséget kell építeni. Az erőforrásokat e célra kell fordítani…

- … ez praktikusan az állami párttámogatás és a frakció-költségvetés.

- Igen. De ezt a többi ellenzéki pártnak is be kell látnia, hogy csak a közösségépítésre érdemes költeni. És ha sikerült felépíteni, akkor hálózatba kell szervezni a helyi erőket. Azaz sokkal kisebb szükség van az országos vízfejre, így kevesebbet is kell arra áldozni.

- És mit gondol, lesznek riválisai az elnöki versenyben, például Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila, vagy egyedüli jelöltként ér oda a tisztújító kongresszusra?

- Nem kell, hogy egyedüli jelöltként érjek oda. A Fidesz-világban ugyan ez szokatlan lehet, de egy demokratikus pártban teljesen normális, hogy több jelölt akad, az MSZP Kongresszusa pedig majd dönt.

- Nem könnyű együttműködő jövőképet építeni: a DK-frakciót Gyurcsány Ferenc vezeti, a Jobbik képviselőcsoportját a zsidólistázó Gyöngyösi Márton irányítja, az LMP-ben egyre erősebb a különutasságot képviselő „pécsi szárny”. Hogy lehet ezzel tervezni?

- Első lépésben létrehozunk egy fórumot, ahol a közös parlamenti fellépésről egyeztetünk. De az nem reális, hogy most arról beszéljünk, miként megyünk neki a 2022-es választásoknak. A Jobbik tegye világossá, hogy marad-e a néppárti pályán vagy visszatér a radikális irányhoz; az LMP-nek most már második alkalommal el kell számolnia magával a választási eredmény miatt, és nekünk is meg kell vizsgálni, helyes volt-e a politikánk. Az együttműködésnek azonban nincs alternatívája.

Névjegy
Tóth Bertalan 1975-ben született Pécsett. 2000-ben jogász, 2003-ban európai jogi szakjogász, 2013-ban közgazdász diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. 2004-től ügyvédként dolgozott. 1992 óta tagja az MSZP-nek. 1994-1998, valamint 2000-2002 között az MSZP pécsi városi szervezetének elnökségi tagja, 2003-tól a választmány elnöke, 2007-2010-ig pedig a városi szervezet elnöke volt. 2006-tól 2009-ig Pécs alpolgármestere volt. 2010-2014 -ig önkormányzati képviselő, az MSZP városi frakciójának vezetője volt. 2014-től országgyűlési képviselő, az MSZP frakcióvezető-helyettese. 2016. júliusától az MSZP frakcióvezetője.