Egyindulós közbeszerzések

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:20
FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Bár a közbeszerzések 80 százalékát a kkv-k nyerik el, a megpályázható pénzek kétharmada a kormányközeli nagyvállalatokhoz kerül. Sok cég el sem indul.

Miközben 2017-ben minden korábbinál nagyobb összeget – a GDP 9,4 százalékát kitevő több mint 3400 milliárd forintot - költött el közbeszerzés útján az állam, ezeken a pályázatokon csak minden tizedik cég indult el. Ez derül ki legalábbis a Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet (GVI) negyedéves vállalati konjunktúra-felméréséhez kapcsolódó vizsgálatából. Ennek során ugyanis a megkérdezett mintegy négyszáz cégvezető mindössze 11 százaléka felelt igennel arra kérdésre, hogy cége indult-e az elmúlt egy évben közbeszerzési pályázaton. A részvételi arány a vállalatok regionális elhelyezkedésétől, létszámától, árbevételétől, a külföldi tulajdon és az export részarányától függetlenül nagyjából hasonlóan alakult. Egyedül a vállalatok tevékenységi köre alapján volt különbség: az építőipari cégek körében már 19 százalékos volt a részvételi arány. (Nyilván nem függetlenül attól, hogy a közbeszerzések felét építőipari megrendelések teszik ki.) A feldolgozóipari vállalatoknál szintén átlag feletti, 13 százalékos volt a részvétel, a gazdasági szolgáltatást nyújtó cégeknek viszont csupán a 8, a kereskedelmi cégeknek pedig csak a 6 százaléka indult közbeszerzésen.

Azok közül, akik pályáztak, a nagy többség állami és európai uniós kiírásokon indult, az önkormányzati pályázatok iránt nagyságrendekkel kisebb volt az érdeklődés. A pályázó cégek 2017-es árbevételének átlagosan alig a negyedét tették ki a közbeszerzési pályázatokhoz köthető bevételek. Arra ugyanakkor már nem terjedt ki a felmérés, hogy miért nem indulnak a közbeszerzéseken a kiírásoktól távolmaradó cégek.

Ezt a kérdést ebben a formában egyébként nem is nagyon szokták vizsgálni, ezért nincs is olyan összehasonlító adat sem, amelyből kiderülne: a cégek körében mért 11 százalékos részvételi arány magasnak vagy alacsonynak tekinthető-e. A közbeszerzések vizsgálatakor többet mond az ajánlattévők száma, ám ott sem mindegy, milyen számítást vesznek alapul. A beérkezett ajánlatok átlagos száma 2013-2015 között például - a TED (Tenders Electronic Daily) adatbázisa alapján - átlagosan 2-5 volt. Egy-egy kiírás nagyobb ajánlatszáma ugyanakkor felfelé húzhatja az átlagot, ezért itt is célszerűbb a mediánt nézni (ez a sorba rendezett ajánlatok középre eső értékénél tapasztalt ajánlattévő számot mutatja), ami már csupán 2. Még kevésbé megnyugtató képet fest a módusz, ami a leggyakrabban előforduló ajánlatszámot jelenti: ennek értéke 1. Ez alapján a verseny nem mondható éppen erősnek a hazai közbeszerzéseken.

Erre hívta fel a figyelmet a Trancparency International (TI) Magyarország közreműködésével készült Fekete könyv is, amely a hazai korrupció 2010-2018 közötti történetét mutatja be, és amely külön fejezetet szentel a közbeszerzéseknek. Eszerint Magyarországon 2009 óta 30 százalék körüli az olyan közbeszerzési eljárások aránya, amelyeknél csupán egyetlen gazdasági szereplő tesz ajánlatot – ez az uniós átlag csaknem dupláját jelenti. A hirdetmény nélküli eljárások – tehát a szándékoltan verseny nélkül odaítélt szerződések – száma szintén magas: az évek óta 13 százalékos részarány a háromszorosa az uniós átlagnak.

Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója a cégek közbeszerzéseken való részvételi hajlandóságával kapcsolatos érdeklődésünkre úgy fogalmazott: a 11 százalékos arány arra utal, hogy a magyarországi cégek jelentős része képes a piacról megélni. De ez valószínűleg csak a látszat, és a magyar gazdaság állami függősége ennél jóval nagyobb. Ez azonban nem tűnik ki ebből a felmérésből, mert a hazai cégek nagy része csupán beszállítóként vagy alvállalkozóként vesz részt a közbeszerzési pénzek felhasználásában. Azok a cégek ugyanis, amelyek megnyerik ezeket a pályázatokat, többnyire csak lefölözői a pénzeknek, a tényleges munkát alvállalkozókkal és beszállítókkal végeztetik el, hiszen a szakértelem is ott van – mutatott rá. Megjegyezte: a cégek részvételi hajlandóságát nyilván az is befolyásolja, hogy régóta köztudott, az állam a közbeszerzési pénzeket előszeretettel irányítja a haverok zsebébe, a pályázatokhoz való hozzáférés meglehetősen szűk, a verseny erősen korlátozott.

Tóth István János, a GVI korábbi vezetője, a Korrupciókutató Központ Budapest igazgatója szerint a cégek jelentős része azért nem vesz részt a közbeszerzéseken, mert a kiírások nem vágnak a profiljába, illetve jellemzően a piacról élnek. A közbeszerzések piaca egy speciális és meglehetősen koncentrált szegmens – jegyezte meg. Hozzátette ugyanakkor, hogy a cégek döntésében minden bizonnyal az is szerepet játszik, hogy jól tudják: a közbeszerzések döntően politikai alapon dőlnek el, ebben pedig vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak részt venni. Megjegyezte: Lengyelországban vagy Olaszországban ennél is szűkebb a közbeszerzéseken induló cégek köre.

A Korrupciókutató Központ egyébként nemrégiben több mint 150 ezer, 2009 és 2016 közötti közbeszerzést vizsgált meg, és arra jutott: a közbeszerzések jelentősen túlárazottak Magyarországon, ami 2 - 3 ezer milliárd forint körüli veszteséget okozott a magyar társadalomnak. A túlárazás pedig részben a verseny hiánya, az egy-egy pályázaton induló egyre kevesebb jelentkező miatt is vált lehetővé.

Átlátszó
Az Átlátszó közelmúltban közzétett gyűjtése szerint tavaly tíz kormányközeli vállalkozó érdekeltségei összesen nettó 2 115 milliárd forint értékű megbízást nyertek el a közbeszerzéseken. Az összeg nagy része, nettó 1 963 milliárd az első öt cégnél landolt: ezek mindegyike építőiparban utazik. Az arányokat jól érzékelteti, hogy tavaly összességében csaknem 9000 közbeszerzést írtak ki több mint 3400 milliárd forint értékben: ebből hozzávetőleg 1400 milliárd forint megrendeléshez jutottak a kis és közepes vállalkozások, úgy, hogy a tenderek 80 százalékát ők nyerték. Ez az arány 2010 óta szinte állandónak tekinthető. Ennél alacsonyabb – 65-70 százalékos – volt 2010 előtt a győztes kkv-k aránya, és hasonlóan 35-40 százalék körüli az összegszerű részesedése. Az arányok 2001-ben közelítettek a leginkább egymáshoz: akkor a kkv-k a tenderek 65, a pénzek 59 százalékát vitték el.

Szerző

Orvosság az illiberális áfiumra

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:03
Fotó: Tóth Gergő

Nem a magyar jog szépségeiről, hanem annak pusztulásáról számol be az a könyvecske, ami azt igyekszik összefoglalni, milyen jogi eszközökkel harcolhatnak a civilek a kormányzati propagandával, a civilellenes intézkedésekkel szemben. Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) és a Heinrich Böll Stiftung prágai irodájának közös, "Az illiberális áfium elleni orvosság" című tanulmánya négy fejezetben összegzi a lehetőségeket, külön hangsúlyt fektetve a polgári engedetlenségi akciók lehetőségére.

– Hiba lenne azt gondolni, hogy ugyanaz a politika folytatódik, amit eddig megszokhattunk. Az újabb kétharmad új helyzetet teremt, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) karaktere változik – mondta Majtényi László, az EKINT elnöke a tanulmány hétfői bemutatóján. Rámutatott: a kormányzat célkeresztjében most négy célpont jelent meg, ezek az önkormányzatok, a független bírósági szervek, a szabad sajtó maradéka, valamint a civil szervezetek. Hangsúlyozta: a még létező jogi eljárásokról nem kell lemondani csak azért, mert illiberális keretek között működnek.

A gyűlöletkeltő kormánypropaganda ellen igénybe vehető jogi eszköz kampányidőszakban a választási bizottságok előtti kifogás lehetősége, kampányidőszakon kívül pedig a Médiatanács eljárása. Miután az elmúlt időszakban ilyen ügyekben rendszerint a kormány javára döntöttek az említett szervek, a tanulmány vizsgálta a köztereken megjelenő plakátok leszaggatásában, átfestésében megnyilvánuló – a jog által is értelmezhető – polgári engedetlenség lehetőségét is.

Polgári engedetlenség esetén az állampolgárok egy morálisan elítélendő, társadalmi igazságtalansághoz vezető döntéssel, politikával szemben lépnek fel oly módon, hogy tettükkel formálisan törvényt sértenek. Egy példa erre két aktivista 2015. júniusi ügye, amikor megrongálták a kormány egyik menekültellenes plakátját. Szabálysértési eljárás indult ellenük, ám a bíróság végül kimondta: a plakátrongálás a véleménynyilvánítás része, amit az Alaptörvény garantál.

A civil szervezetek az ellenük irányuló intézkedésekkel szemben is felléphetnek polgári engedetlenséggel. Több jelentős civil szervezet már bejelentette, nem tesznek eleget a tavaly júniusban hatályba lépett civiltörvénynek, ami előírja, hogy "külföldről támogatott" szervezetként regisztrálják magukat. Ezzel ugyan jogsértést követnek el, de így ügyük bíróság elé kerülhet, ami további jogi lehetőségeket nyithat meg a törvény megtámadására. A civilek az őket lejárató kormánypropaganda miatt személyiségi jogi pereket is indíthatnak. Legutóbb a Magyar Helsinki Bizottság javára döntött a bíróság: a kormánynak 30 napon át kell bocsánatot kérnie a kormany.hu oldalon a legutóbbi Nemzeti Konzultációban a szervezetről terjesztett hazugságok miatt.

Szerző

Orvosság az illiberális áfiumra

Publikálás dátuma
2018.05.08. 07:03
Fotó: Tóth Gergő

Nem a magyar jog szépségeiről, hanem annak pusztulásáról számol be az a könyvecske, ami azt igyekszik összefoglalni, milyen jogi eszközökkel harcolhatnak a civilek a kormányzati propagandával, a civilellenes intézkedésekkel szemben. Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) és a Heinrich Böll Stiftung prágai irodájának közös, "Az illiberális áfium elleni orvosság" című tanulmánya négy fejezetben összegzi a lehetőségeket, külön hangsúlyt fektetve a polgári engedetlenségi akciók lehetőségére.

– Hiba lenne azt gondolni, hogy ugyanaz a politika folytatódik, amit eddig megszokhattunk. Az újabb kétharmad új helyzetet teremt, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) karaktere változik – mondta Majtényi László, az EKINT elnöke a tanulmány hétfői bemutatóján. Rámutatott: a kormányzat célkeresztjében most négy célpont jelent meg, ezek az önkormányzatok, a független bírósági szervek, a szabad sajtó maradéka, valamint a civil szervezetek. Hangsúlyozta: a még létező jogi eljárásokról nem kell lemondani csak azért, mert illiberális keretek között működnek.

A gyűlöletkeltő kormánypropaganda ellen igénybe vehető jogi eszköz kampányidőszakban a választási bizottságok előtti kifogás lehetősége, kampányidőszakon kívül pedig a Médiatanács eljárása. Miután az elmúlt időszakban ilyen ügyekben rendszerint a kormány javára döntöttek az említett szervek, a tanulmány vizsgálta a köztereken megjelenő plakátok leszaggatásában, átfestésében megnyilvánuló – a jog által is értelmezhető – polgári engedetlenség lehetőségét is.

Polgári engedetlenség esetén az állampolgárok egy morálisan elítélendő, társadalmi igazságtalansághoz vezető döntéssel, politikával szemben lépnek fel oly módon, hogy tettükkel formálisan törvényt sértenek. Egy példa erre két aktivista 2015. júniusi ügye, amikor megrongálták a kormány egyik menekültellenes plakátját. Szabálysértési eljárás indult ellenük, ám a bíróság végül kimondta: a plakátrongálás a véleménynyilvánítás része, amit az Alaptörvény garantál.

A civil szervezetek az ellenük irányuló intézkedésekkel szemben is felléphetnek polgári engedetlenséggel. Több jelentős civil szervezet már bejelentette, nem tesznek eleget a tavaly júniusban hatályba lépett civiltörvénynek, ami előírja, hogy "külföldről támogatott" szervezetként regisztrálják magukat. Ezzel ugyan jogsértést követnek el, de így ügyük bíróság elé kerülhet, ami további jogi lehetőségeket nyithat meg a törvény megtámadására. A civilek az őket lejárató kormánypropaganda miatt személyiségi jogi pereket is indíthatnak. Legutóbb a Magyar Helsinki Bizottság javára döntött a bíróság: a kormánynak 30 napon át kell bocsánatot kérnie a kormany.hu oldalon a legutóbbi Nemzeti Konzultációban a szervezetről terjesztett hazugságok miatt.

Szerző