Trump átírja az űrterveket

Publikálás dátuma
2018.05.07. 07:31
Először csak imitálják majd a Holdra szállást a Sirius program keretében, majd az emberi utazásokat meg kell előzniük a személyz
A Mars-expedíció még a távoli jövő zenéje, egyelőre a sokkal közelebbi Hold körül folyik az ádáz űrversengés a nagyhatalmak között.

Vlagyimir Putyin áprilisban megerősítette Oroszország eltökéltségét a Hold-program végrehajtására. A 2030-ig kidolgozott elképzelés szerint az első lépést a Hold-pályán keringő űrállomás jelenti, ezt követően pedig a Holdra küldött moduloké, az ember Holdra szállásáé lesz a főszerep. Javában dolgoznak a „Föderáció” elnevezésű űrhajó megteremtésén, és a Holdon végzendő munkát lehetővé tevő szupernehéz rakéta előállításán.

2019 első negyedében kísérleti jelleggel négy hónapra a SIRIUS program keretében a Holdon lévő állapotot imitálva, összezárnak a Földön egy nemzetközi legénységet, három nőt és három férfit, akik között van parancsnok, fedélzeti mérnök, orvos és három kutató. Imitálják a Holdra szállást, kiválasztják a bázis helyét. Négyen „szállnának le” a Holdra. Visszatérésük után az űrhajó még néhány hétig „keringene” a Hold körül. A kidolgozott forgatókönyv azzal számol, hogy összességében a misszió sok hétre adna munkát az űrhajósoknak. Az oroszokon és az amerikaiakon kívül ilyen vagy olyan módon csatlakozni szeretnének a SIRIUS programhoz a németek, a japánok, az olaszok, a franciák és egy sor más ország.

Az ember részvételét azonban meg kell előzniük a személyzet nélküli űrhajók felbocsátásának. Mindez a Mars-utazás előkészítésének is tekinthető, a Hold-program hivatott ugyanis többek között a sugárvédelem és a leszállási technológia gyakorlati kipróbálására.

A különböző nyilatkozatok eléggé eltérőek a program pontos dátumait illetően, az Energia elnevezésű kozmikus vállalat szerint 2030-ig csak az orosz Hold-bázis helyét jelölik ki a felbocsátandó kisebb űrhajók segítségével, a 2040-es években a bázis építése következik, 2050-től pedig már megkezdődhet a kutatómunka a Holdon, és nem utolsó sorban a Hold erőforrásainak a felhasználása. Addig azonban számos űrállomás felbocsátását tervezik, amelyekkel a nagy terv megvalósításához kerülnének közelebb.

A majdan a Hold körül keringő amerikai Deep Space Gateway platformmal összefüggő közös munkáról a NASA megállapodott az orosz „Roszkoszmosszal”, csakhogy Donald Trump amerikai elnök Amerika nagyságáról vallott elképzelései máris kezdik átírni az eredeti terveket. Trump úgy tekint a világűrre is, mint harci terepre, ahol Amerikának meg kell vívnia a maga csatáját. Trump újjáélesztette a Nemzeti Kozmikus Tanácsot, amelyet 1989-ben megszüntettek. A testületet ő vezeti, a döntéseket ő hozza.

Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes a közelmúltban arról nyilatkozott, hogy Moszkva nem fogja erőltetni az együttműködést az amerikaiakkal, bármilyen hasznos lenne is az, csakhogy nem minden áron. Úgy tűnik ugyanis, hogy amerikai részről az orosz részvétel leértékelésére törekednek. Önálló programot dolgoztak ki, amelynek első lépcsője lenne, hogy 2020-ig saját hordozórakétával felbocsátják az Orion űrhajót, amely a Hold körül kering, majd visszatér a Földre. Ami pedig az oroszokat illeti, másodrangú szerepet szánnak csak nekik a Deep Space Gateway Hold-körüli állomás működtetésében. Ők diktálnának mindent, még azt is előírnák, milyen amerikai szkafandert öltsenek magukra az oroszok.

Moszkvának maradnak partnerei az űrkutatásban. Bár Kína is járja a maga útját, nagyszabású elképzelései vannak a Holdra szállás megvalósításában, és nem zárkózik el az együttműködéstől. A megkötött orosz-kínai szerződés például kilátásba helyezi a közös munkát a „Luna-Reszursz-1” orosz kozmikus eszköz működtetésében és annak a kínai tervnek a kivitelezésében, amely a Hold eddig fel nem tárt sarkán ültetne különböző növényi magvakat.

India sem akar kimaradni a versengésből. Automata egységet küldene a Holdra, és mintegy száz vezető szakember dolgozik azon, hogy sikerüljön önjáró eszközt eljuttatni a Hold déli felére.

Mindenki járja a maga útját, miközben igyekszik a más országokkal való együttműködésből kihozni a maga számára a lehető legtöbbet. A Holdról beszélnek, de már a Marsra gondolnak. Távoli célnak tűnik, a tudósok szemszögéből nézve azonban nagyon is közelinek.

Szerző

Kiszállási díjat kérnek a háziorvosok

Publikálás dátuma
2018.05.07. 07:05
2010-ben 3 millió rendelőn kívüli esetet láttak el a háziorvosok, 2016-ra 1,5 millióra apadt a házhoz hívások száma. FOTÓ: VAJD
Mind több háziorvos számol fel betegeinek az „indokolatlan” házhoz hívásért néhány ezer forintot. Csakhogy a jogász szerint erre nincs legális lehetőségük.

Felélénkült a vita az elmúlt hetekben a háziorvosok között arról, hogy a rendeletben foglalt eseteken kívül miért, és miként kérhetnek pénzt betegeiktől. A közösségi portálon gyakran emlegetik az orvosi kamara két évvel ezelőtti ajánlását arról, hogy mennyit kérhetnek az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokért. Van, aki a rendelőjében már is ki is függesztette: ha csak a beteg kényelme miatt kell a páciens lakására mennie, akkor azért 2-5 ezer forintot kér.

„Ha valaki azzal telefonál a rendelőbe, hogy 3 napja fáj a torka, de nem szeretne órákat ülni a váróban, vagy fáj a dereka, ám nehogy azonnal induljak, mert most még előbb el kell ugrania a közértbe, akkor azt szoktam mondani: vagy fizet 3 ezer forint kényelmi díjat, vagy bejön a rendelőbe” – meséli egy háziorvos. Vállalkozása honlapján több tucat szolgáltatást is felsorol, amiért térítési díjat számol fel a betegeinek. Köztük több olyat is, ami nem szerepel a térítésköteles ellátásokat fölsoroló jogszabályban: ilyen például a diétás étkezéshez, külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolások kiállítása vagy az elveszett receptek pótlása.

Nem ő az egyetlen háziorvos, aki számláz a betegnek, az alapellátást végző orvosok honlapjainak jó részén van ilyen rubrika. A legtöbben ötezer forintért mennek házhoz, de a fórumozók ismernek olyan orvost is, aki ezért a szolgáltatásért 28 ezret kér. Ez az orvosnő azt mondja: még évekkel ezelőtt, akkor írta ki az összeget a honlapra, amikor a körzetbe került, de számlát eddig nem kellett adnia. Ennek ismeretében ugyanis a körzetében már nemigen érzik szükségét, hogy házhoz hívják. Tapasztalatai szerint az esetek túlnyomó többségében nem is indokolt a lakáson zajló ellátás. „A rendelőben vannak eszközök, szükség esetén képzett segítő, s így ez a beteg számára is biztonságosabb, mintha csak egy orvosi táskával kezemben egy rosszul megvilágított helyiségben próbálnám végezni a dolgom.” Az orvosnő szerint azért vannak kivételek, amikor tényleg nincs más lehetőség, mint kimenni a beteghez, akkor viszont már szóba sem jöhet, hogy pénzt kér.

Mások szerint a kényelmi szolgáltatási díj még mindig jobb, mint a zsebbe csúsztatott hálapénz. „Nincs annál megalázóbb, amikor az ember 30 fokban, félórát kering, hogy parkolóhelyet találjon, majd fölmászik a negyedikre, és ezután azt kérdezik tőle, tud-e ötezresből visszaadni” – idézi föl saját tavaly nyári történetét az egyikük. Akkor már inkább viszem a számlatömböt, ahogyan ezt más mesteremberek is teszik – mondja.

Az orvosok többsége úgy véli, ha kiírja a rendelőbe a tarifákat, akkor azt jogszerűen be is szedheti.

Egy dunántúli gyógyító szerint azonban ingoványos terepre téved, aki azt hiszi, hogy a háznál történő ellátásért bármit kérhet. Például, ki dönti el, hogy Pista bácsi vagy Juliska néni kényelemből hívja a háziorvost, ha éppen a megugró vérnyomása miatt szédül, fáj a feje, vagy netán azért, mert nem is tud lemenni a harmadikról? A közkézen forgó kamarai díjtétel-ajánlással, amire kollégái hivatkoznak, neki az a problémája, hogy azzal, mivel nem jogforrás, hiába érvelnének például egy bíróság előtt.

Hasonlóan vélekedik Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke is. Ő állítja: a háziorvoslás kereteiről szóló jogszabályban az van, hogy szükség esetén a beteget az otthonában is el kell látni. Eszerint egyértelmű, hogy a házhoz hívásért nem kérhető pénz. Mint mondja: az alapellátásban nincs indokolatlan házhoz hívás. A páciens csak azt tudja, hogy nincs jól, de hogy mennyire a beteg, azt az orvosnak kell megítélnie. Ezért, ha hívják, mindenképpen házhoz kell mennie. Ha valaki egy ilyen helyzetben, a vizsgálat után pénzt kér, számlát ad, jó ha tudja, hogy azt jogalap nélkül teszi. Így könnyen lehet, hogy meg is büntetik érte. Selmeczi Kamill megjegyzi: van egy rendelet, amelyben a térítésköteles ellátásokról szerepel egy lista, ebben van felsorolva vagy tucatnyi orvosi tevékenység, amiért kérhető térítés. Ilyen például a lőfegyver-tartáshoz, a jogosítványhoz szükséges orvosi igazolás, vagy a látlelet is. Ezekről adhat számlát az orvos, de ami ebben nincs, azért nem.

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász állítja: az egészségbiztosításról szóló törvény alapján a háziorvosoknak egyelőre nincs lehetőségük kényelmi díjat kérni az indokolatlan házhoz hívásért. Emlékeztet arra, hogy a helyzet nagyon hasonló ahhoz, mint ami tíz éve a veszprémi kórházban volt. Ott a kórházigazgató szerződéssel konvertálta volna át az orvosnak adandó hálapénzt legális térítési díjra. A kórházat választó nők akik ragaszkodtak saját szülészorvosukhoz, azoktól ezért számla ellenében díjat kértek. Kovácsy Zsombor szerint ez ugyan egy jó szándékú kezdeményezés volt, mégsem fért bele a jogi keretekbe az akkori Egészségbiztosítási Felügyelet álláspontja szerint. A háziorvosok kezdeményezésével is ugyanez a probléma: azt, amit szeretnének, a törvény nem teszi lehetővé. Az a háziorvos ellátás része, hogy ha szükséges, az orvos a beteg otthonába is kimegy. Ha a háziorvos vállalja az orvosilag nem indokolt otthoni kezelést, ez hátráltathatja az amúgy kötelező feladatainak az ellátását. Joggal vetheti fel bárki: miért mászkál ki az egyébként is túlterhelt orvos a biztosító által fizetett idejében olyan betegekhez, akik egyébként nyugodtan be tudnának menni a rendelésre? Ráadásul össze is kavarodhatnak a kényelmi szolgáltatások a kötelezően elvégezendő feladatokkal. Kovácsy Zsombor szerint ha például a helyszínen állapítja meg az orvos a páciensről, hogy nincs is olyan rosszul, akkor már elég kínos lehet azt mondani: ezzel a problémával akár be is jöhetett volna a rendelőbe, így fizessen most 5 ezer forintot. A szakjogász hozzátette: egyetért azzal, hogy ha a beteg megfizeti, akkor legyen lehetősége arra, hogy hozzáférjen kényelmi szolgáltatásokhoz. Ám az már nem biztos, hogy ez a háznál végzett vizsgálat jól elkülöníthető a háziorvosi ellátás közfeladataitól. Ezen lehet gondolkodni, de még sok részletét kell kidolgozni, a díj legális alkalmazása jogszabálymódosítást, és sok gyakorlati probléma megoldását igényli – tette hozzá.

Szerző

Kiszállási díjat kérnek a háziorvosok

Publikálás dátuma
2018.05.07. 07:05
2010-ben 3 millió rendelőn kívüli esetet láttak el a háziorvosok, 2016-ra 1,5 millióra apadt a házhoz hívások száma. FOTÓ: VAJD
Mind több háziorvos számol fel betegeinek az „indokolatlan” házhoz hívásért néhány ezer forintot. Csakhogy a jogász szerint erre nincs legális lehetőségük.

Felélénkült a vita az elmúlt hetekben a háziorvosok között arról, hogy a rendeletben foglalt eseteken kívül miért, és miként kérhetnek pénzt betegeiktől. A közösségi portálon gyakran emlegetik az orvosi kamara két évvel ezelőtti ajánlását arról, hogy mennyit kérhetnek az úgynevezett kényelmi szolgáltatásokért. Van, aki a rendelőjében már is ki is függesztette: ha csak a beteg kényelme miatt kell a páciens lakására mennie, akkor azért 2-5 ezer forintot kér.

„Ha valaki azzal telefonál a rendelőbe, hogy 3 napja fáj a torka, de nem szeretne órákat ülni a váróban, vagy fáj a dereka, ám nehogy azonnal induljak, mert most még előbb el kell ugrania a közértbe, akkor azt szoktam mondani: vagy fizet 3 ezer forint kényelmi díjat, vagy bejön a rendelőbe” – meséli egy háziorvos. Vállalkozása honlapján több tucat szolgáltatást is felsorol, amiért térítési díjat számol fel a betegeinek. Köztük több olyat is, ami nem szerepel a térítésköteles ellátásokat fölsoroló jogszabályban: ilyen például a diétás étkezéshez, külföldi munkavállaláshoz szükséges igazolások kiállítása vagy az elveszett receptek pótlása.

Nem ő az egyetlen háziorvos, aki számláz a betegnek, az alapellátást végző orvosok honlapjainak jó részén van ilyen rubrika. A legtöbben ötezer forintért mennek házhoz, de a fórumozók ismernek olyan orvost is, aki ezért a szolgáltatásért 28 ezret kér. Ez az orvosnő azt mondja: még évekkel ezelőtt, akkor írta ki az összeget a honlapra, amikor a körzetbe került, de számlát eddig nem kellett adnia. Ennek ismeretében ugyanis a körzetében már nemigen érzik szükségét, hogy házhoz hívják. Tapasztalatai szerint az esetek túlnyomó többségében nem is indokolt a lakáson zajló ellátás. „A rendelőben vannak eszközök, szükség esetén képzett segítő, s így ez a beteg számára is biztonságosabb, mintha csak egy orvosi táskával kezemben egy rosszul megvilágított helyiségben próbálnám végezni a dolgom.” Az orvosnő szerint azért vannak kivételek, amikor tényleg nincs más lehetőség, mint kimenni a beteghez, akkor viszont már szóba sem jöhet, hogy pénzt kér.

Mások szerint a kényelmi szolgáltatási díj még mindig jobb, mint a zsebbe csúsztatott hálapénz. „Nincs annál megalázóbb, amikor az ember 30 fokban, félórát kering, hogy parkolóhelyet találjon, majd fölmászik a negyedikre, és ezután azt kérdezik tőle, tud-e ötezresből visszaadni” – idézi föl saját tavaly nyári történetét az egyikük. Akkor már inkább viszem a számlatömböt, ahogyan ezt más mesteremberek is teszik – mondja.

Az orvosok többsége úgy véli, ha kiírja a rendelőbe a tarifákat, akkor azt jogszerűen be is szedheti.

Egy dunántúli gyógyító szerint azonban ingoványos terepre téved, aki azt hiszi, hogy a háznál történő ellátásért bármit kérhet. Például, ki dönti el, hogy Pista bácsi vagy Juliska néni kényelemből hívja a háziorvost, ha éppen a megugró vérnyomása miatt szédül, fáj a feje, vagy netán azért, mert nem is tud lemenni a harmadikról? A közkézen forgó kamarai díjtétel-ajánlással, amire kollégái hivatkoznak, neki az a problémája, hogy azzal, mivel nem jogforrás, hiába érvelnének például egy bíróság előtt.

Hasonlóan vélekedik Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke is. Ő állítja: a háziorvoslás kereteiről szóló jogszabályban az van, hogy szükség esetén a beteget az otthonában is el kell látni. Eszerint egyértelmű, hogy a házhoz hívásért nem kérhető pénz. Mint mondja: az alapellátásban nincs indokolatlan házhoz hívás. A páciens csak azt tudja, hogy nincs jól, de hogy mennyire a beteg, azt az orvosnak kell megítélnie. Ezért, ha hívják, mindenképpen házhoz kell mennie. Ha valaki egy ilyen helyzetben, a vizsgálat után pénzt kér, számlát ad, jó ha tudja, hogy azt jogalap nélkül teszi. Így könnyen lehet, hogy meg is büntetik érte. Selmeczi Kamill megjegyzi: van egy rendelet, amelyben a térítésköteles ellátásokról szerepel egy lista, ebben van felsorolva vagy tucatnyi orvosi tevékenység, amiért kérhető térítés. Ilyen például a lőfegyver-tartáshoz, a jogosítványhoz szükséges orvosi igazolás, vagy a látlelet is. Ezekről adhat számlát az orvos, de ami ebben nincs, azért nem.

Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász állítja: az egészségbiztosításról szóló törvény alapján a háziorvosoknak egyelőre nincs lehetőségük kényelmi díjat kérni az indokolatlan házhoz hívásért. Emlékeztet arra, hogy a helyzet nagyon hasonló ahhoz, mint ami tíz éve a veszprémi kórházban volt. Ott a kórházigazgató szerződéssel konvertálta volna át az orvosnak adandó hálapénzt legális térítési díjra. A kórházat választó nők akik ragaszkodtak saját szülészorvosukhoz, azoktól ezért számla ellenében díjat kértek. Kovácsy Zsombor szerint ez ugyan egy jó szándékú kezdeményezés volt, mégsem fért bele a jogi keretekbe az akkori Egészségbiztosítási Felügyelet álláspontja szerint. A háziorvosok kezdeményezésével is ugyanez a probléma: azt, amit szeretnének, a törvény nem teszi lehetővé. Az a háziorvos ellátás része, hogy ha szükséges, az orvos a beteg otthonába is kimegy. Ha a háziorvos vállalja az orvosilag nem indokolt otthoni kezelést, ez hátráltathatja az amúgy kötelező feladatainak az ellátását. Joggal vetheti fel bárki: miért mászkál ki az egyébként is túlterhelt orvos a biztosító által fizetett idejében olyan betegekhez, akik egyébként nyugodtan be tudnának menni a rendelésre? Ráadásul össze is kavarodhatnak a kényelmi szolgáltatások a kötelezően elvégezendő feladatokkal. Kovácsy Zsombor szerint ha például a helyszínen állapítja meg az orvos a páciensről, hogy nincs is olyan rosszul, akkor már elég kínos lehet azt mondani: ezzel a problémával akár be is jöhetett volna a rendelőbe, így fizessen most 5 ezer forintot. A szakjogász hozzátette: egyetért azzal, hogy ha a beteg megfizeti, akkor legyen lehetősége arra, hogy hozzáférjen kényelmi szolgáltatásokhoz. Ám az már nem biztos, hogy ez a háznál végzett vizsgálat jól elkülöníthető a háziorvosi ellátás közfeladataitól. Ezen lehet gondolkodni, de még sok részletét kell kidolgozni, a díj legális alkalmazása jogszabálymódosítást, és sok gyakorlati probléma megoldását igényli – tette hozzá.

Szerző