Tele vannak a lapok Magyarországon is, Amerikában is jobbnál jobb hírekkel.
A Hír TV külföldi tudósításai között olvasom, hogy egyik kedvencem, Vlagyimir Putyin negyedszer is letette a hivatali esküt. Beiktatási beszédében „egy virágzó ország megteremtését ígérte, amely … lépést tart a globális változásokkal, de nyitott a párbeszédre.” Így az idézet. Csak maradjon hatalmon még 18 évig: az ország virágozni fog, a globális változásokkal nem lesz baj, „de” a párbeszéddel sem. Nem tudható, Putyin mit ért a „de” alatt. Mi mindenesetre ne törődjünk azzal, hogy időközben Oroszország leggazdagabb embere lett (szeret spórolni, mondják), s különben is, ott lesz mellette vagy mögötte Dmitrij Medvegyev miniszterelnök, több palota tulajdonosa (aki szintén takarékos típus).
Máshol nagyobb bajban vannak a hozzájuk hasonlóan „gazdaságos” politikusok. A volt dél koreai elnök, Pak Kunhje – írja a New York Times hétvégi magazinja – börtönbe megy, méghozzá 24 évre. Lopott, csalt, zsarolt, ezért még 17 millió dollárt is fizetnie kell. Ennél érdekesebb a brazil ex-elnök, Luiz Inácio Lula da Silva esete, aki 12 évet kapott korrupciós ügyei miatt – és most a börtönből igyekszik visszaszerezni korábbi állását. Az októberben esedékes választás előtt még sok minden megváltozhat, de a közvélemény-kutatók szerint egyelőre Lula a legesélyesebb jelölt. Vissza az elnöki palotába!
Nem meglepő, hogy áprilisban az észak- és dél-amerikai elnökök limai találkozójának központi témája a korrupció volt. Pontosabban: „Demokratikus Kormányzás a Korrupció Ellen.” Ám az Egyesült Államok elnöke, Donald J. Trump nem volt jelen, alelnökét, Mike Pence-et küldte el. Egyéb korrupciós ügyei mellett Trump talán már azt is tudta, hogy szóba kerülhet az a 130 ezer dollár, amit titokban utalt át annak a pornószínésznőnek, akivel – most már köztudomásúan - volt egy kis kapcsolatocskája, s akitől elvárta, hogy a kapcsolatocskát ne árulja el senkinek. Az ügy további érdekessége, hogy Limában Pence alelnök ünnepi vacsorára volt hivatalos Pedro Pablo Kuczynskivel, Peru elnökével. A vacsora előtt három héttel azonban Kuczynski lemondott – még mielőtt korrupció (kenőpénz) gyanúja miatt politikustársai lemondatták volna.
Az igazán jó hír azonban az – tudom, olvasóim erre várnak –, hogy a magyar politikusok viszont mind a fizetésükből élnek. Szerényen. Önfeláldozó módon. A korrupciót kiküszöbölték. Nincs nagy házuk (kastélyuk?) téli-nyári belső medencével. Helikopter helyett biciklire tartanak igényt. Gyerekeiket nem küldik külföldi iskolákba, mert nem engedhetik meg maguknak az efféle luxust, valamint azért is, mert a hazai iskolák az ő fáradhatatlan munkájuknak köszönhetően oly kitűnőek lettek. Jól teljesítenek. Sőt megkérték az Európai Uniót, hogy lépjen fel a korrupció ellen, elvégre tűrhetetlen, hogy az európai adófizetők verejtékes munkával megspórolt pénzét ellenzéki magyar politikusok elkótyavetyéljék.
Hiába, a politizálás áldozatos munka.
