Amerika először, másodszor…

És a jelek szerint senki többet, harmadszor. Mert az égvilágon senki nem akar csatlakozni az Egyesült Államokhoz abban a globális licitálásban, amely arról szól, hogy a kereskedés megtiltásával mennyire lehet lenyomni az Iráni Iszlám Köztársaság – ha úgy tetszik: a büszke perzsa nép - középhatalmi ambícióit. A dolgot azért nehéz értelmezni, mert Donald Trumpot ügyes üzletembernek mondják, és most nem világos, hogy elfeledte-e a kereskedés egyik alapszabályát: ha van fizetőképes vevő, és rajtam kívül van másik eladó, akkor csak magammal szúrok ki, ha a vevőt kizavarom az üzletemből.

Az amerikai elnök bejelentette, hogy kivonul az iráni atommegállapodásból, amelynek az a lényege, hogy Teherán nem törekszik atombomba előállítására, a nemzetközi közösség pedig, ameddig hitelesnek tartja ezt az iráni önkorlátozást, eltekint a korábban bizalmatlanságból elrendelt gazdasági embargótól.

Trump arra hivatkozik, hogy a megállapodás rossz, a garanciák nem elegendőek, a perzsák be akarják csapni az egész világot. A globális nézőtéren egyedül Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő tapsolt a washingtoni bejelentéshez, és - pontosan ismerve azt, mivel lehet a legjobb fogást találni Trump személyiségén – egyszerűen szembe dicsérte, konkrétan bátor embernek nevezte az amerikai elnököt.

Donald Trump az iráni atomalkuból való kihátrálással immár a második nagy szívességet teszi Izraelnek. Az első az a bejelentés volt – és ezt éppen a közeli napokban realizálják -, hogy az Egyesült Államok Izrael fővárosaként ismeri el Jeruzsálemet, és áthelyezi oda a nagykövetségét. Ennyi gesztus után Netanjahut akár „Pelikán elvtársnak” is nevezhetnék az amerikaiak, és egyszer már kérhetnének tőle valamit, például a palesztinokkal való megbékélést illetően.

Nem zárhatjuk ki, hogy ilyen megfontolások is közrejátszottak Trump döntésében, de ha mégsem, akkor kell lennie valami olyan amerikai szempontnak, amely nagyobb súllyal esik a latba, mint a fentiekben jelzett kereskedelmi öngól, amit a Fehér Ház most a saját kapujába fergeteges erővel belő, amennyiben Irán egyedüli bojkottálójának a pozíciójába manőverezi magát; miközben az iráni atomfegyverkezési törekvések gyanúja ma semmivel sem megalapozottabb – igaz, nem is alaptalanabb -, mint tegnap.

Iránnak ugyanis egyetlen egy dolgot kell csak tennie ahhoz, hogy bohócot csináljon Trumpból: azt kell mondania, hogy továbbra is kitart az atomalku feltételei mellett, és nem indítja újra az urándúsítást. Ezzel Teherán csak annyit veszíthet, hogy távolabbra kerül egy pusztító atomháború kirobbantásának a képességétől – de ezt ki fogja bírni. Cserébe tényleg elszigetelheti az Egyesült Államokat a világ „maradék” részétől.

Ha tehát abból a munkahipotézisből indulunk ki, hogy Trump mégsem bolondult meg, akkor leginkább azt kell feltételeznünk, hogy Washington az irániak szíriai nyomulását akarhatja megfékezni. Lehet, hogy Trump így tesz most barterajánlatot Teheránnak, csak nem biztos, hogy ott jól értik ezt az amerikai üzleti nyelvet.

Szerző
2018.05.10 08:09

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24