Megfélemlített újságírók

Publikálás dátuma
2018.05.10 07:32
A rendőrség néhány elkövetőt elfogott, de a megrendelők után általában nem nyomoz Fotó: AFP/Savo Prelevic
Fotó: /
Montenegróban rálőttek a Vijesti című lap ismert munkatársára. A 49 éves Olivera Lakicet lábsérülésekkel szállították kórházba.

A podgoricai média közlése szerint az újságíró nincs életveszélyben. Lakic a lap főszerkesztőjének, Mihailo Jovovicnak elmondta, egy ismeretlen férfi lőtt rá, aki aztán két másik személlyel menekült el a helyszínről. „Egyszerűen nem találok szavakat. Meddig történhetnek meg még ilyen esetek?” – közölte a meglőtt Lakic. Az újságírónő a cigarettacsempészettel és a szervezett bűnözéssel foglalkozik. Hat évvel ezelőtt már megtámadták, akkor fejütés érte.

Montenegróban rendkívül nehéz az újságírók helyzete. A Riporterek Határok Nélkül legutóbbi rangsora szerint a balkáni ország sajtószabadság tekintetében a 103. helyen áll a szervezet által vizsgált 180-ból. (Magyarország az uniós tagországok közül a második legrosszabbul szerepelt 73. helyével.) „A médiaszabadság erőteljesen korlátozott” – jelentette ki nemrégiben Marko Vesovic, a Dan című ellenzéki lap újságírója. Rendszeresen támadnak meg újságírókat, legutóbb áprilisban, Bijelo Poljéban, szintén a Vijesti munkatársa, Sead Sadikovic házánál robbantottak. Ő maga nem sérült meg, egy gépkocsiban keletkeztek károk.

A montenegrói viszonyokra jellemző, hogy az idei év eleje óta ez volt már a nyolcadik támadás újságíróval szemben. Az ország nemzetbiztonsági tanácsa egy áprilisi ülésén elismerte: rosszabbodott a belbiztonság helyzete, miután a szervezett bűnözői csoportok között egyre súlyosabbak a konfliktusok. A legsúlyosabb helyzet a kikötővárosnál, Kotornál alakult ki, ahol médiaközlések szerint 2013 óta legalább 30 személy vesztette életét a bandaháborúk következtében.

Montenegróban a belpolitikát már két és fél évtizede a nemrég ismét elnökké választott Milo Djukanovic uralja. Egykor őt is azzal a váddal illették, hogy a balkáni cigarettacsempészet megkerülhetetlen alakja. A podgoricai kormányzat ugyan rendre elítéli az újságírókkal szembeni támadásokat, de a kabinet részéről hiányzik az őszinte szolidaritás az áldozatokkal. Djukanovic kétes szerepét jól illusztrálja, hogy a független lapok – a Vijesti, a Dan, illetve a Monitor – a korrupciót, a szervezett bűnözést feltáró újságíróit már évekkel ezelőtt is Szerbia által megbízott ügynököknek minősítette. Sok újságírót hazafiatlannak bélyegeznek, akik „szándékosan be akarják mocskolni a mintegy 650 ezres kis ország hírnevét”. A Riporterek Határok Nélkül német munkatársa, Christoph Dreyer egy ízben azt közölte, „az a benyomásunk támadhat, hogy a politika is az újságírók megfélemlítését akarja és nem a tettesek kézre kerítésében érdekelt”. Az áldatlan állapotokon az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások, illetve NATO-hoz való integráció sem változtatott. Pedig a 2025-ben az EU tagjává válni kívánó Montenegrót egy sor nemzetközi szervezet intette arra: tegyen meg mindent a merényletek feltárásáért.

Bár előfordul, hogy a rendőrség elfogja a feltételezett tetteseket, az áprilisi bombatámadás után két férfit vettek őrizetbe, az igazi megrendelők személye rendre homályban marad. Sőt a rendőrség azt állította, hogy az akkori akció valódi célpontja valójában nem is az újságíró Sadikovic volt. Ez azért is nevetséges kijelentés, mert előzőleg már több ízben megfenyegették őt.

Szakértők szerint a nagymértékű korrupció, illetve az újságírókkal szembeni folyamatos támadások oka lehet az, hogy nem alakult ki Montenegróban politikai váltógazdaság, hiszen 1991 óta folyamatosan a Djukanovic által fémjelzett Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) van hatalmon. Az ellenzék szétforgácsolódott, akadnak közöttük egyértelműen EU-párti tömörülések éppúgy, mint a Szerbiával szorosabb kapcsolatot szorgalmazó politikai erők.

2018.05.10 07:32

Venezuela száguld lefelé a lejtőn

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:53
A venezuelai elnök szerint az ellenzék amerikai segédlettel akarja őt megpuccsolni
Fotó: AFP/ Juan Barreto
Szakértők igencsak kételkednek azokban az intézkedésekben, amelyeket Nicolás Maduro venezuelai elnök hozott a teljes gazdasági és pénzügyi hanyatlás megállítására, vagy legalábbis lelassítására. A dél-amerikai állam feje, aki diktatórikus eszközökkel irányítja hazáját, hétfőn új pénzügyi rendszert helyezett kilátásba Venezuela számára. Ez – ahogy a múlt csütörtökön második elnöki mandátumát kezdő politikus fogalmazott – a „bűnöző dollár” és az Egyesült Államok és szövetségesei által bevezetett „imperialista szankciók” ellensúlyozására szolgál. Egyúttal azt is elrendelte, hogy az állami vállalatok forgalmuk 15 százalékát kötelesek El Petro kriptovalutában folytatni. Ezt a valutát tavaly februárban vezették be. Az El Petro fedezetét az ország olajtartaléka adja. Egy El Petro 1 hordó (1 hordó=159 liter) venezuelai kőolaj árának felel meg. Az El Petro árfolyama a venezuelai kőolaj ármozgását követi. Maduro azt nem árulta el hétfői beszédében, milyen számításokra alapozta, hogy a kriptovalutára való részleges átállás segít majd a példátlan gazdasági válság megoldásában. Szakértők szerint a válasz: az El Petro bevezetése semmiféle pozitív változást nem hoz majd. Az államfő így próbálja meg elterelni a figyelmet a legsúlyosabb problémákról. „Déja vu érzése van az embernek” – mondta Asdrubal Oliveros közgazdász, az Ecoanalitica tanácsadó cég munkatársa a dpa német hírügynökség tudósítása szerint. Semmiféle jel sem utal arra, hogy az ország maga mögött tudhatná a gazdasági nehézségeket – tette hozzá. A venezuelai elnök emellett a minimálbér 300 százalékkal való felemelését is elrendelte. Bár látszólag jelentős emelésről van szó, ezzel aligha állítja meg a nyomor miatti tömeges elvándorlást, hiszen a 18 ezer bolívaros összeg mindössze 6,70 dollárnak felel meg, amiért egy kiló húst vagy egy doboz tojást lehet vásárolni. Azért sem vehetőek komolyan a legújabb intézkedések, mert a rekord mértékű, 1,7 millió százalékos infláció miatt megállíthatatlan a pénzromlás. Maduro bejelentette továbbá az olajtermelés felgyorsítását, hogy így legyen több bevétele az államnak. Venezuela gazdasági teljesítménye öt év alatt a felére csökkent. Az ország válsága az egész régió számára komoly problémát jelent. Mintegy hárommillióan hagyták el az országot, a többség Kolumbiába menekült. A devizahiány miatt az ország nem képes élelmiszert és más árucikkeket importálni, az orvosi ellátás összeomlott.
2019.01.15 21:53

Irán és a szankciók: nem lett összeomlás

Publikálás dátuma
2019.01.15 21:52
Fotó: AFP/Sven Simon
Fotó: /
Az Egyesült Államok után az Európai Unió is újabb szankciókat vetett ki, miután az iráni titkosszolgálat ellenzékieket vett célba.
John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó utasította a védelmi minisztériumot, hogy dolgozzanak ki terveket Irán megtámadására, miután tavaly szeptemberben az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségére állítólag a perzsa állam által támogatott milíciák mértek - egyébként áldozatot nem követelő - csapást - értesült minap a The Wall Street Journal. Az nem derült ki, hogy vajon Donald Trumpot is értesítették-e erről, az viszont igen, hogy a Pentagonban alaposan meglepődtek a kérésen, még ha Bolton jól ismert „héja” is. Hogy a katonai beavatkozás lehetősége is szóba került, annyiban mindenképpen aggasztó, hogy az amerikai elnök eddig sem éppen kiszámíthatóságáról volt híres. Azok után például, hogy tavaly kihátrált a részben elődje, Barack Obama által tető alá hozott úgynevezett iráni „atomalkuból”, majd újra szankciókkal sújtotta Teheránt, villámcsapásként érkezett a bejelentése, hogy kivonul Szíriából, ezüst tálcán nyújtva át az országot a perzsáknak (és oroszoknak). Habár azóta az „azonnali kivonás” retorikáján már finomítottak, a legfrissebb jelentések szerint a felszerelés egy részének elszállítása már meg is kezdődött. Közben kevesebb figyelmet kapott az a hír, hogy az atomalku mellett eddig rendületlenül kiálló Európai Uniónak is meggyűlt a baja a perzsa állammal, és szankciók kivetése mellett döntöttek az iráni titkosszolgálat néhány tagja ellen. A lépést az indokolta, hogy több európai országban is felmerült a gyanú, hogy perzsa ügynökök akcióztak. Dánia például azzal vádolja Teheránt, hogy három, az arab kisebbséghez tartozó emigrált „aktivistát” próbáltak meggyilkoltatni tavaly. Franciaország azt állítja, hogy iráni ellenzékiek Párizs melletti gyűlésén terveztek robbantást, amit végül meghiúsítottak. Hollandiában pedig erős a gyanú, hogy két korábbi, iráni származású, de holland állampolgár meggyilkolásához is köze lehetett a perzsa államnak. Teherán persze mindent tagad, sőt, azzal vádolja a nyugati államokat, hogy szerepük lehetett a tavaly Ahváz városában rendezett katonai parádén elkövetett, 25 életet követelő terrortámadásban. „Nincs olyan számottevő emigráns ellenzéki csoport, amely komoly veszélyt jelentene az államra. Egyszerűen senki nem tud olyan politikai alternatívát felmutatni, amely a hatalmat megijesztené. Disszonáns hangokat legfeljebb az iráni kisebbségi csoportok között lehet találni, őket viszont gyakran Irán geopolitikai ellenfelei mozgatják” - válaszolta lapunk iráni emigráció szerepét firtató kérdésére Sárközy Miklós iranista. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára úgy vélte, a legjelentősebb ilyen társaság az amerikaiak és szaúdiak által támogatott, főként emigrációban működő Népi Mudzsahedek Csoportja. „A szervezet a '60-as években jött létre, eleinte amerikai bázisokat támadtak, majd az 1979-es forradalom során a sah ellen küzdöttek, ám nem Ruholláh Homeini embereiként. Olyannyira nem, hogy később a nagygyűlésein is robbantgattak, majd Szaddam Huszein oldalán harcoltak a háborúban” - emlékeztetett a szervezet múltjára. „Ötvözik a marxista, maoista, kommunista ideológiát a síita radikalizmussal, és az erőszaktól sem riadnak vissza. Sokáig az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartotta őket nyilván, míg nem rájöttek, hogy inkább Irán ellen is használhatóak. Ám a rendszer megdöntésére ők sem képesek” - folytatta. Sárközy Miklós a hatalmi játszmák példájaként említette még, hogy Angliában is működik egy TV-csatorna, melyet szaúdiak finanszíroznak, de iráni ellenzékiek működtetnek. „Állítólag a hollandiai gyilkosságok mögött is az állt, hogy egy szaúdi hátterű társaság akart Irán-ellenes, ám irániakra támaszkodó médiaközpontot létrehozni” - tette hozzá. Az iranista szakember úgy vélte, attól sem kell tartani, hogy a történtek hatással lennének az Európai Unióra az atomalkut illetően, hiszen „néhány kétes ember elleni szankció még nem fog felborítani egy geopolitikai megállapodást.” A szakember szerint Donald Trump hiába mondta fel az egyezséget, és vezetett be újra szankciókat, nem valósult meg az az „összeomlás teória”, amit remélt. Ezt részben azzal magyarázta, hogy az Egyesült Államok végül puhított, és kivételt adott olyan országoknak, például Indiának, Törökországnak, Dél-Koreának, Japánnak, amelyek szorosan kapcsolódnak gazdaságilag Iránhoz. „A perzsa állam egyszerűen olyan mélyen be van ágyazva Ázsia gazdaságába, hogy sokaknak nem érdeke onnan kivenni” - értékelt. A szakértő emlékeztetett, hogy a tavalyi forrongások után a társadalom összezárt, a gazdaság viszonylag jól muzsikál, a rijál stabilizálódott. Végül arra is rámutatott, hogy Irán részben orosz kérésre Szíriában is visszafogta magát, és felelőtlen konfliktusok vállalása - például a Golán-fennsík megközelítése - helyett hosszú távra tervez. 
2019.01.15 21:52