Megfélemlített újságírók

Publikálás dátuma
2018.05.10 07:32
A rendőrség néhány elkövetőt elfogott, de a megrendelők után általában nem nyomoz Fotó: AFP/Savo Prelevic
Fotó: /
Montenegróban rálőttek a Vijesti című lap ismert munkatársára. A 49 éves Olivera Lakicet lábsérülésekkel szállították kórházba.

A podgoricai média közlése szerint az újságíró nincs életveszélyben. Lakic a lap főszerkesztőjének, Mihailo Jovovicnak elmondta, egy ismeretlen férfi lőtt rá, aki aztán két másik személlyel menekült el a helyszínről. „Egyszerűen nem találok szavakat. Meddig történhetnek meg még ilyen esetek?” – közölte a meglőtt Lakic. Az újságírónő a cigarettacsempészettel és a szervezett bűnözéssel foglalkozik. Hat évvel ezelőtt már megtámadták, akkor fejütés érte.

Montenegróban rendkívül nehéz az újságírók helyzete. A Riporterek Határok Nélkül legutóbbi rangsora szerint a balkáni ország sajtószabadság tekintetében a 103. helyen áll a szervezet által vizsgált 180-ból. (Magyarország az uniós tagországok közül a második legrosszabbul szerepelt 73. helyével.) „A médiaszabadság erőteljesen korlátozott” – jelentette ki nemrégiben Marko Vesovic, a Dan című ellenzéki lap újságírója. Rendszeresen támadnak meg újságírókat, legutóbb áprilisban, Bijelo Poljéban, szintén a Vijesti munkatársa, Sead Sadikovic házánál robbantottak. Ő maga nem sérült meg, egy gépkocsiban keletkeztek károk.

A montenegrói viszonyokra jellemző, hogy az idei év eleje óta ez volt már a nyolcadik támadás újságíróval szemben. Az ország nemzetbiztonsági tanácsa egy áprilisi ülésén elismerte: rosszabbodott a belbiztonság helyzete, miután a szervezett bűnözői csoportok között egyre súlyosabbak a konfliktusok. A legsúlyosabb helyzet a kikötővárosnál, Kotornál alakult ki, ahol médiaközlések szerint 2013 óta legalább 30 személy vesztette életét a bandaháborúk következtében.

Montenegróban a belpolitikát már két és fél évtizede a nemrég ismét elnökké választott Milo Djukanovic uralja. Egykor őt is azzal a váddal illették, hogy a balkáni cigarettacsempészet megkerülhetetlen alakja. A podgoricai kormányzat ugyan rendre elítéli az újságírókkal szembeni támadásokat, de a kabinet részéről hiányzik az őszinte szolidaritás az áldozatokkal. Djukanovic kétes szerepét jól illusztrálja, hogy a független lapok – a Vijesti, a Dan, illetve a Monitor – a korrupciót, a szervezett bűnözést feltáró újságíróit már évekkel ezelőtt is Szerbia által megbízott ügynököknek minősítette. Sok újságírót hazafiatlannak bélyegeznek, akik „szándékosan be akarják mocskolni a mintegy 650 ezres kis ország hírnevét”. A Riporterek Határok Nélkül német munkatársa, Christoph Dreyer egy ízben azt közölte, „az a benyomásunk támadhat, hogy a politika is az újságírók megfélemlítését akarja és nem a tettesek kézre kerítésében érdekelt”. Az áldatlan állapotokon az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások, illetve NATO-hoz való integráció sem változtatott. Pedig a 2025-ben az EU tagjává válni kívánó Montenegrót egy sor nemzetközi szervezet intette arra: tegyen meg mindent a merényletek feltárásáért.

Bár előfordul, hogy a rendőrség elfogja a feltételezett tetteseket, az áprilisi bombatámadás után két férfit vettek őrizetbe, az igazi megrendelők személye rendre homályban marad. Sőt a rendőrség azt állította, hogy az akkori akció valódi célpontja valójában nem is az újságíró Sadikovic volt. Ez azért is nevetséges kijelentés, mert előzőleg már több ízben megfenyegették őt.

Szakértők szerint a nagymértékű korrupció, illetve az újságírókkal szembeni folyamatos támadások oka lehet az, hogy nem alakult ki Montenegróban politikai váltógazdaság, hiszen 1991 óta folyamatosan a Djukanovic által fémjelzett Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) van hatalmon. Az ellenzék szétforgácsolódott, akadnak közöttük egyértelműen EU-párti tömörülések éppúgy, mint a Szerbiával szorosabb kapcsolatot szorgalmazó politikai erők.

2018.05.10 07:32

Hulk Hogan Szaúd-Arábiában: így működik a sportdiplomácia

Publikálás dátuma
2018.12.16 13:32

Fotó: AFP/ FAYEZ NURELDINE
Félmeztelen izomkolosszusok verik egymást lapossá a ringben – effajta látványra az ember egy konzervatív iszlám monarchiában aligha számít. Pedig a pankráció már Szaúd-Arábiába is megérkezett, és a szaúdiak imádják. A komoly modernizációs reformokat megélő királyság tízéves megállapodást kötött a WWE-vel, a világ legnagyobb pankrációs szórakoztató cégével, melynek keretében idén áprilisban és novemberben már két nagyszabású műsort is rendeztek. A sztárokat valósággal körülrajongták, a több tízezer fő befogadására alkalmas stadionok csordulásig teltek a szurkolókkal. Felléptek a legnagyobb nevek, de visszatért a korábban rasszista megjegyzése miatt eltiltott legenda, Hulk Hogan is. Igaz, modernizáció ide vagy oda, női sportolók azért még nem szállhattak ringbe. A műsor persze nem olcsó: becslések szerint idén 20-50 millió dollárjába került Rijádnak, hogy a sivatagba csábítsa a pankrátorokat.
Hogy miért éri meg ez a szaúdiaknak? Mert a sportolókat és a sportot határokon, vallásokon és kultúrákon átívelve mindenhol szeretik. A sportdiplomácia erejét már Rijádban is felismerték, az utóbbi időben sorra csábították magukhoz a rangos eseményeket. Ezzel több legyet ütnek egy csapásra: egyrészt saját közönségüket is szórakoztatják, másrészt a külföldieket is bevonzzák, és az országnak is jó hírét viszik. Elvégre hogyan lehetne jobb országimázst építeni annál, mint amihez a világ egyik legdrágább és legjobb focistája, a brazil Neymar adja az arcát? Vagy ha a másik szupersztár, az idén az olasz Juventusba igazoló Christiano Ronaldo rúgja a bőrt? Márpedig a szaúdiak nem aprózzák el, a leghíresebb, legismertebb nevekre csapnak le. Októberben például a brazil nemzeti válogatottak hívták meg egy barátságos összecsapásra, amin a szaúdi zöld súlymok végül 2-0-ás vereséget szenvedtek. Néhány napra rá Brazília-Argentítna barátságos labdarúgó mérkőzést is rendeztek Dzsiddában, s bár a beszámolók szerint az 1-0-ra végződő meccsen a fiúk nem izzadtak meg túlságosan, és Lionel Messi sem vállalta a szereplést, a nagyérdemű mégiscsak olyan neveknek tapsolhatott, mint Neymar, a Liverpool támadója, Roberto Firmino, vagy a Barcelona tehetsége, Philippe Coutinho. A sivatagi viszonylatban hűvösnek számító jövő év januárjában sem mindennapi találkozót rendeznek majd Rijádban: az olasz szuperkupában a Juventus és az AC Milan csap össze. Az olasz bajnok és kupagyőztes már korábban is többször külföldön játszott, volt például, hogy Dohában, Washingtonban, Sanghajban népszerűsítették a sportágat. Szaúd-Arábiában a futball egyébként az egyik legkedveltebb sportnak számít, a nemzeti tizenegy, a zöld sólymok ki is jutott az idei világbajnokságra. Csoportjukból ugyan nem jutottak tovább, azonban tisztesen helytálltak, a Szaláhhal felálló Egyiptomot is legyőzték. 
Koránt sem a foci azonban az egyetlen sport, amit az országba csábítottak. Szombaton ugyancsak a szaúdi fővárosból rajtolt el a Formula E szezon is, méghozzá igen látványos műsorral: Felipe Massa brazil autóversenyző az ország ikonikus állatával, a villámgyors vándorsólyommal mérte össze sebességét. Hogy ki győzött, az alábbi videóból kiderül. 
Az elektromos versenyautók sorozatát ugyan csak 2012-ben alapították, és csak négy éve startolt el, de egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Idén szeptemberben két brit nagyközépsúlyú bokszoló, George Groves és Callum Smith verekedtek a WBA világbajnoki és a WBC „gyémánt” címéért Dzsiddában. Tavaly az úgynevezett monster truckok, óriási négykerekű gépszörnyek szántották fel az arénát. Ugyancsak idén decemberre volt kiírva a Szalmán Király Tenisz Verseny is, amelyen a világ két legjobbja, Rafael Nadal és Novak Djokovics is megmérkőzött volna, ám végül a spanyol sérülése miatt ezt a meccset későbbre halasztották.
Az effajta események egyébként külföldiek előtt is nyitottak, elektronikusan külön vízum igényelhető, ami nem csak a sportversenyre való belépésre jogosít, de korlátozottan az országban is lehet vele járni. Szaúd-Arábia fiatal trónörökösének, Mohammed bin Szalmánnak nagyratörő terve, hogy 2030-ig csökkentse az ország gazdaságának olajtól való függőségét. Ennek érdekében a koronaherceg az utóbbi években számos reformot meghirdetett, például engedélyezték a nőknek, hogy focimeccsekre járjanak, hogy autót vezessenek, de része az újításoknak a sportesemények beengedése és a nyitás a turizmus felé is. A koronahercegnek ugyanakkor nem csupán a társadalom lassú változásával, és a belső konzervatívabb ellenzékkel kell megküzdenie, de a meghívott sportolók és csapatok is rendre a bírálatok célkeresztjébe kerülnek, amiért az emberi jogok kapcsán sokat kritizált iszlám királyságban szerepelnek. A herceg és az ország megítélésének az utóbbi időben rengeteget ártott, hogy egy Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán októberben meggyilkolták a rendszerrel kritikus újságírót, Dzsamál Hasogdzsit. A sportszervezetek általában azzal nyugtatják az aggályoskodókat, hogy „szigorúan szemmel tartják” a helyzetet. Persze a shownak mindig folytatódnia kell, a legalább 33 milliós érintetlen és dúsgazdag piacról senki nem mond le szívesen.
2018.12.16 13:32
Frissítve: 2018.12.16 13:43

Előbb egy hadsereg, majd egy tárgyalócsoport felállításáról döntött Koszovó

Publikálás dátuma
2018.12.16 09:43
A koszovói parlament
Fotó: ANADOLU AGENCY/ Erkin Keci
A Szerbiával való konfliktus területcserés rendezése is ismét felmerülhet, miután megkezdi munkáját az ellenzék által hevesen bírált tárgyalócsoport.
Megszavazta a koszovói parlament annak a tárgyalócsoportnak a felállítását, amely a jövőben a Szerbiával folytatandó párbeszédet fogja vezeti - közölte a Koha Ditore című napilap vasárnap. A pristinai képviselőház szombati döntése egy igencsak feszültségekkel terhelt időszakban született:
a parlament ugyanis egy nappal korábban szavazta meg a koszovói hadsereg felállítására vonatkozó törvénycsomagot, amit Szerbia, a NATO és Oroszország is élesen bírált.
A túlnyomó többségében albánok lakta, a szerbek által vallásuk és kultúrájuk bölcsőjének tekintett Koszovó 2008-ban vált függetlenné Szerbiától, de ezt Belgrád azóta sem ismeri el. A két fél között 2013-ban brüsszeli közvetítéssel kezdődött párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről, ám valódi előrelépés az utóbbi öt évben nem történt. A szerb és a koszovói államfő is többször azt hangoztatta az év során, hogy minél hamarabb kompromisszumos megoldásra van szükség. Hashim Thaci koszovói köztársasági elnök a nyár elején a területcserét is felvetette a két fél között. Ezzel az ellenzék nem értett egyet, és követelte, hogy tiltsák el Tachit a tárgyalások vezetésétől. A kormánypártok ekkor egy, tárgyalásokat vezető testület felállítását kezdeményezték, a létrehozásáról azonban csak most döntött az országgyűlés.
Az ellenzék nem értett egyet a kormánypárti, ellenzéki és civil megbízottakból álló, 12 tagú tárgyalócsoport felállításával sem, ezért bojkottálta az ülést.
A területcserére vonatkozó elképzelések szerint a többségében albánok lakta dél-szerbiai Presevó-völgy, valamint Bujanovac és Medvedja települések Koszovóhoz kerülnének, míg a szerbek lakta Észak-Koszovót Szerbiához csatolnák. A területcsere vagy egy lehetséges határmódosítás lehetőségét sem a Pristinát mindig is támogató Washington, sem Brüsszel nem vetette el egyértelműen, aggályok merültek viszont fel arra vonatkozóan, hogy egy ilyen lépés lehetővé tehetné a teljes etnikai tisztogatást abban a térségben, ahol éppen ennek kísérlete miatt tört ki konfliktus 1998-ban.
2018.12.16 09:43