Azért kell a hegedűt választani, mert azzal könnyebb menekülni. Ezt mondta a zenetanulásra hozzá beiratott gyereknek bizonyos Spitzer bácsi valaha Munkácson. Az egykori kisfiú pedig most, 72 évesen - természetesen - egy zongora mellett meséli a történetet. S mellette még sok hasonlót az életéből, amely nagyon gazdag és nagyon tanulságos.
Jávori Ferenc - most már közismert nevén Fegya - bejön a színpadra, leül és ezúttal nem zenél. Egyelőre. Hanem elmondja, hogyan indult az élete és a zenei pályája. És az ember, akit mint nagyszerű muzsikust ismertünk meg, most a prózájával bilincseli le a közönséget. Így kezdődik Levelek otthonról című estje. Felidézi, hogy édesanyja, aki túlélte Auschwitzot és édesapja, aki pedig visszatért a munkaszolgálatból, úgy döntöttek, a jövőre kell gondolni. Ennek zálogaként 1946. február 10.-én megszületett első gyerekük. Akiről hamar kiderült, hogy tehetsége van a zenéhez. S még Munkácson - szülővárosában, amely akkor még a Szovjetunió része volt - megismerkedett egy cigányprímással, akivel elsajátíthatta a tradicionális közép-európai zsidó zene, a klezmer alapjait. Mindene megvolt hát, ami későbbi életéhez kellett.
Fegya 1976 óta él Magyarországon. Először az Operettszínház zenekarában kapott állást, de nemsokára önállósodott. Régebben, Munkácson is volt egy együttese, Eridánnak hívták, de azt a hatóságok - némi félreértések után - rövid úton betiltották. Nem előzmények nélküli tehát, hogy 1990-ben megalakította a Budapest Klezmer Bandet. Mire idáig jut a történetben, lassan benépesedik a színpad és már a zene veszi át a főszerepet. De az is kiderül, hogy muzsikustársai nemcsak zenélni tudnak egészen magas színvonalon, hanem mesélni is. A klarinétos Kohán István, a harmonikás Nagy Anna és a hegedűs Gazda Bence mind felidézik, hogyan csatlakoztak Fegyához. Gazda Bencének különösen jó humora van. Ő többek között arról beszél, hogy éppen akkor lett az együttes tagja, amikor az tevékeny részese volt a Hegedűs a háztetőn Madách színházi sikersorozatának. Az még csak hagyján, hogy gyorsan meg kellett tanulnia az egész darabot, de ráadásul a hegedűs - ugyebár - a háztetőn zenél. Neki pedig ez nagy megpróbáltatást jelentett, hiszen tériszonya van.
Nagy Anna-Gazda Bence
Az est második részében a zenészekhez még csatlakozik néhány énekes is. Polyák Lilla, Dancs Annamária, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás és Mészáros Árpád Zsolt zenés játékokból adnak elő részleteket. Hiszen Fegya repertoárja - és zeneszerzői munkássága - az utóbbi húsz évben kiszélesedett. Már egész estés darabok is fűződnek a nevéhez, például a Menyasszonytác, valamint a Győri Balettel közös produkció, a Purim, avagy a sorsvetés. És valamennyi szám remekül szól, még ha az énekesek nem is mindig egyformán magas színvonalon teljesítenek. Az viszont biztos, hogy Fegya invenciózus, színes, a történelmi hagyományokat és a modern követelményeket egyesítő zenéit messziről meg lehet ismerni. A történetek helyét - a kiválóan szerkesztett műsorban - már egészen átveszi a zene. A muzsikusok - akik közül még nem említettük a harsonás Barbinek Gábort, valamint a dobost és a bőgőst, Máthé Lászlót és Végh Balázst - szokás szerint méltó társai a zongorából csodás akkordokat elővarázsoló főszereplőnek.
Jutalomjáték a koncert és örömzenélés. Szereplőknek és közönségnek egyaránt. És utólag megállapíthatjuk, jól tette Jávori Ferenc, hogy mégsem maradt a hegedűnél. Amúgy sem kell mostanában menekülnie. Nagyon a helyén van, itt Magyarországon és mindenütt a világon, ahol egyre nagyobb sikerrel és egyre gyakrabban fellép. Estje összefoglalja mindazt, ami eddig vele történt és csak remélhetjük, a sikersorozat folytatódik.