Hódító klezmer Fegyával

Publikálás dátuma
2018.05.12 07:47
Fotók: Kállai-Tóth Anett
Fotó: /
Nagy sikerrel megy a Kálmán Imre Teátrumban Jávori Ferenc Fegya estje. A kitűnő művész prózában és muzsikával idézi fel életének főbb állomásait.

Azért kell a hegedűt választani, mert azzal könnyebb menekülni. Ezt mondta a zenetanulásra hozzá beiratott gyereknek bizonyos Spitzer bácsi valaha Munkácson. Az egykori kisfiú pedig most, 72 évesen - természetesen - egy zongora mellett meséli a történetet. S mellette még sok hasonlót az életéből, amely nagyon gazdag és nagyon tanulságos.

Jávori Ferenc - most már közismert nevén Fegya - bejön a színpadra, leül és ezúttal nem zenél. Egyelőre. Hanem elmondja, hogyan indult az élete és a zenei pályája. És az ember, akit mint nagyszerű muzsikust ismertünk meg, most a prózájával bilincseli le a közönséget. Így kezdődik Levelek otthonról című estje. Felidézi, hogy édesanyja, aki túlélte Auschwitzot és édesapja, aki pedig visszatért a munkaszolgálatból, úgy döntöttek, a jövőre kell gondolni. Ennek zálogaként 1946. február 10.-én megszületett első gyerekük. Akiről hamar kiderült, hogy tehetsége van a zenéhez. S még Munkácson - szülővárosában, amely akkor még a Szovjetunió része volt - megismerkedett egy cigányprímással, akivel elsajátíthatta a tradicionális közép-európai zsidó zene, a klezmer alapjait. Mindene megvolt hát, ami későbbi életéhez kellett.

Fegya 1976 óta él Magyarországon. Először az Operettszínház zenekarában kapott állást, de nemsokára önállósodott. Régebben, Munkácson is volt egy együttese, Eridánnak hívták, de azt a hatóságok - némi félreértések után - rövid úton betiltották. Nem előzmények nélküli tehát, hogy 1990-ben megalakította a Budapest Klezmer Bandet. Mire idáig jut a történetben, lassan benépesedik a színpad és már a zene veszi át a főszerepet. De az is kiderül, hogy muzsikustársai nemcsak zenélni tudnak egészen magas színvonalon, hanem mesélni is. A klarinétos Kohán István, a harmonikás Nagy Anna és a hegedűs Gazda Bence mind felidézik, hogyan csatlakoztak Fegyához. Gazda Bencének különösen jó humora van. Ő többek között arról beszél, hogy éppen akkor lett az együttes tagja, amikor az tevékeny részese volt a Hegedűs a háztetőn Madách színházi sikersorozatának. Az még csak hagyján, hogy gyorsan meg kellett tanulnia az egész darabot, de ráadásul a hegedűs - ugyebár - a háztetőn zenél. Neki pedig ez nagy megpróbáltatást jelentett, hiszen tériszonya van.

Nagy Anna-Gazda Bence

Nagy Anna-Gazda Bence

Az est második részében a zenészekhez még csatlakozik néhány énekes is. Polyák Lilla, Dancs Annamária, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás és Mészáros Árpád Zsolt zenés játékokból adnak elő részleteket. Hiszen Fegya repertoárja - és zeneszerzői munkássága - az utóbbi húsz évben kiszélesedett. Már egész estés darabok is fűződnek a nevéhez, például a Menyasszonytác, valamint a Győri Balettel közös produkció, a Purim, avagy a sorsvetés. És valamennyi szám remekül szól, még ha az énekesek nem is mindig egyformán magas színvonalon teljesítenek. Az viszont biztos, hogy Fegya invenciózus, színes, a történelmi hagyományokat és a modern követelményeket egyesítő zenéit messziről meg lehet ismerni. A történetek helyét - a kiválóan szerkesztett műsorban - már egészen átveszi a zene. A muzsikusok - akik közül még nem említettük a harsonás Barbinek Gábort, valamint a dobost és a bőgőst, Máthé Lászlót és Végh Balázst - szokás szerint méltó társai a zongorából csodás akkordokat elővarázsoló főszereplőnek.

Jutalomjáték a koncert és örömzenélés. Szereplőknek és közönségnek egyaránt. És utólag megállapíthatjuk, jól tette Jávori Ferenc, hogy mégsem maradt a hegedűnél. Amúgy sem kell mostanában menekülnie. Nagyon a helyén van, itt Magyarországon és mindenütt a világon, ahol egyre nagyobb sikerrel és egyre gyakrabban fellép. Estje összefoglalja mindazt, ami eddig vele történt és csak remélhetjük, a sikersorozat folytatódik.

Szerző
2018.05.12 07:47

Legkevesebb 8 túrázó fulladt egy megáradt folyóba Dél-Olaszországban (videó)

Publikálás dátuma
2018.08.20 22:06

Fotó: Shutterstock/
Megáradt folyóba fúlt nyolc túrázó a Dél-Olaszországban fekvő Raganello-szurdokban, többen eltűntek - közölte az olasz polgári védelmi hatóság. A halottak között négy férfi és négy nő van.
A szerencsétlenség olasz sajtójelentések szerint a calabriai Civita hegyközség közelében történt, ahol a heves esőzések megduzzasztották a folyót a szakadékban. A túrázókat készületlenül érte az áradás, és a csoportot részben magával sodorta a folyó. A La Repubblica című olasz napilap internetes felületén közölte, hogy egyeseknek sikerült a sziklákon biztonságba húzódniuk. Az ANSA olasz hírügynökség egy másik 12 fős csoportról is említést tett, akiket hegyimentők és tűzoltók találtak meg és mentettek ki. Összességében azonban nem világos hány túrázó tartózkodott hétfőn a szurdokban, illetve hányan tűnhettek el. Értesülések szerint túrázók három csoportja volt úton a szurdokban.
"A gond az, hogy nem tudjuk hány embert sodort magával az ár" - mondta Carlo Tansi, a calabriai polgári védelmi hatóság vezetője a Sky TG24 hírportálnak. "Ez egy nagyon mély és szűk hasadék a földben. Képzeljék el, hogy majdnem egy kilométer mély, és mindössze néhány méter széles. Képzeljék el az embereket, akik ebben a lyukban voltak" - tette hozzá Tansi, aki szerint órákig eltarthat, míg összesíteni tudják az áldozatok számát. A hegyimentők a Twitteren közölték, hogy egy gyermeket kihűlési tünetekkel szállítottak kórházba helikopteren. A 13 kilométer hosszú, több száz méter mély szurdok tiszta vizével és sziklaképződményeivel közkedvelt a turisták körében.
Szerző
2018.08.20 22:06
Frissítve: 2018.08.20 22:16

Magyarország beteg és csodálatos

Publikálás dátuma
2018.08.20 20:36

Fotó: Népszava/ Vajda József
Bár az internetadó bevezetésének terve „nagyobb sikert” aratott, az Erzsébet hídnál egy Tankcsapda-koncert is tömegeket mozgat.
Ha valaki az Erzsébet hídi tüntetések valamelyikén időnként fiesztára gondolt, hát most magára vessen: kósza fantáziáit elcsípte a gondolatrendőrség. Persze inkább valószínű, hogy a helyszín magától értetődő: az államalapítás háromnapos ünnepére színpad épült Szent Gellért szobra alatt. Az idő jó, és nem rossz a hely – épp csak a stadionhangzást nem lehet visszaadni a Duna-partján −, de ingyenes koncerteknek ne hallgasd vájt füllel a hangzását.  „Isten éltessen, Magyarország!” − szólt az idei szlogen. Augusztus 20-a előestéjén nem csak az 1018 éves magyar államiságot lehetett ünnepelni, a Tankcsapda alapító-énekese, Lukács László ötvenéves, a majdnem harmincéves zenekar erre építette fel Fél évszázad címmel futó turnéját. A fővárosban május 4-én volt már egy nagy buli – Budapesten amúgy nem játszik túl gyakran a banda −, most viszont az AWS és a Zanzibár koncertje után olyan tömeg gyűlt össze az ingyenes „ráadásra”, amekkorát talán Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb rock and roll zenekara sem látott még. Rajongók, ismerkedők, egyszerűen szórakozni vágyók a rakpartról, a Magyar ízek utcájából jövet-menet, ahol minden második portéka megkapta a „kézműves” jelzőt. A szorongók persze gondolhattak Genovára, de még az ég sem szakadt le. Egy majdnem harmincéves zenekar történetéhez hozzátartozik, hogy a régi hívek egy része ragaszkodik a kezdeti hangzásvilághoz, egykori élményeihez. A rajongók egykor karon ülő gyermekei felnőttek, hozták karon ülő gyermekeiket, ám Lukácsék korosztályának morózusabbik része sem állíthatja, hogy tinizenekar vált volna a kedvencükből. Persze így is akadtak ortodox tankerek, akik a bandát számon kérték a közösségi oldalán, miért lépnek fel állami ünnepen, ami felesleges kérdésnek tűnik: egy muzsikus zenélni szeret, augusztus 20-a amúgy sem pártpolitikai rendezvény. A bálványosi nyári egyetem – ahol a Tankcsapda is többször fellépett – sem csupán a miniszterelnökről szól, a legnagyobb erdélyi fesztiválként bejáratott koncerthelyszín. Persze az ottani fellépőknek sem garancia, hogy egyszer ne szülessen róluk nemzetféltő házmesteri feljelentés a „szókimondó szövegeik”, vagy a „züllött, liberális életvitel propagálása” miatt. Mindenki megkapta a magáét – a másfél órás best of koncerten az első, Baj van! című albumtól a legújabb dalokig a Tankcsapda egy becsületes, nem hakni koncertet adott, pirotechnikával megfűszerezve. Meglehet, csak nekem új, de meglepő volt tapasztalni, hogy a tapsgép után feltalálták a pogógépet is: a nyolcvanas években, főként a punkok körében divatosnak számító baráti lökdösődés lámpák parancsára is indult. A Tankcsapda acélosságáért aggódók is megnyugodhattak, Lukácsék előadták a 2012-es, Mi a f… van? című nótájukat is: „Magyarország, mi a f.. van veled, mondd csak! Beteg vagy, vedd észre, felment a lázad. Semmi okom nincs rá, hogy pezsgőt bontsak, mer' amit látok, meg amit hallok: az gyalázat.” Szóval kiállták a „bátorságpróbát” – bár e dal szövege Elvis Costello, Elton John vagy Morrissey Margaret Thatcherhöz címzett dalaihoz képest sehol sincs a politikai karcosságot tekintve. Ilyesfajta „kockázatokkal” nem kellett szembenéznie a Ghymes alapítójának, Szarka Tamásnak, akit arra kértek fel, hogy a budapesti tűzijátékhoz írjon zenét. Az István király dicsérete című mű több dala először 20-a délelőtt hangzott el először a Kossuth téren a tisztavatáshoz és a köztársasági elnök beszédéhez kapcsolódva. Szarka korábban Tokody Ilonával is koncertezett, idén a miskolci operafesztiválon Miklósa Erikával is láthattuk-hallhattuk, így csak a Szarka Tamás munkásságát kevésbé ismerőknek lehetett meglepetés, hogy utóbbi kiváló szoprán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Honvéd férfikar és Szarka Tamás zenekara kíséretében egyik főszereplője lett a produkciónak. Szarka Tamásról persze azt is tudni kell, hogy klasszikus képzettségű hegedűsként mélyült el a népzene világában, költőként pedig sok dalszövege irodalmi értékű. Az útitárs című szerzemény Miklósa Erika szöveg nélküli, angyali énekével, az erőteljes kórussal és a rézfúvósok karakteres játékával rendkívül hatásos szerzeménynek, jó kezdésnek bizonyult. A szám fő dallamának felvezető része egyébként erősen emlékeztet egy közismert ladinó (spanyol zsidó) dallamra. E dal a XVI. században honosodott meg az európai keresztény kultúrában – még ma is hallható könnyűzenei istentiszteleteken −, Smetana is feldolgozta a Moldvában, de az izraeli himnusz, a hatikvá (a remény) is erre a dallamra íródott. Szarka Tamás persze erősen „megbolondította” kortárs klasszikus motívumokkal. A Szent István intelmeiből a zeneszerzői szándék az irgalmasságot és az alázatot emelte ki. Az Intelem az irgalomról balkáni felhangú, Szarka remek hegedűjátékát megmutató nóta. „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy kegyes a külföldiekhez is” – áll Szent Asztriknak tulajdonított Intelmek utolsó fejezetében, sőt: „Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.” Bár az ószövetségi és újszövetségi idézetekben gazdag, Imre hercegnek címzett irodalmi alkotás kifejezetten a királyt inti attól, hogy tartózkodjon a bűnöktől, Szarka Tamás olvasatában egészen másról esett szó: „Bűnösnek folyjanak a könnyei, a reményt mégis csak hagyd meg neki” – éneklik a fülbemászó refrénben. Csörgő Anikó ifjúságnak szánt, honismereti könyvének címe, a Csodaország, Magyarország köszönt vissza az utoljára bemutatott dalban. A Csodaország slágeresnek szánt, kiforratlan dal, élvezeti értékét nemcsak a hosszú napon állás, vagy a hangosítás csorbította. „Magyarország, hát akkor hajolj most hozzánk, mosolyod hegyekből fonták, a gyermekek a neved szépen tudják” – nos, nemcsak e lapos, képzavartól sem mentes sorok miatt hittem úgy, hogy rosszul hallok. Persze, ha este a tűzijáték rakétái épp akkor robbantak, amikor ez újra felhangzott, talán mindegy is.  
2018.08.20 20:36