Európa-nap - Fesztivál és futóverseny Budapesten

Publikálás dátuma
2018.05.13. 16:02
MTI Fotó: Mohai Balázs
Magyarország európai uniós csatlakozásának 14. évfordulója alkalmából egész napos fesztivál zajlik Budapesten, ötödik alkalommal futóversenyt is tartottak vasárnap.

Az Európai Unió tagállamaiban május 9-én ünneplik az Európa-napot, emlékezve az EU létrehozásához vezető, történelmi jelentőségű Schuman-nyilatkozat évfordulójára. Magyarország kilenc másik ország társaságában 2004. május 1-jén lett tagja az uniónak, amely Bulgária és Románia 2007-es, valamint Horvátország 2013-as csatlakozásával 28 tagúra bővült. Az ünnep alkalmából május 1-13. között Magyarországon tizennyolc városban rendeznek programokat.

Az uniós csatlakozás 14. évfordulója alkalmából vasárnap 14 kilométeres futóversenyt rendeztek Budapesten.

Az útvonal mentén tizennégy, jelentős európai uniós támogatásból felújított magyarországi vár, illetve kastély - az egri érseki palota, a fertődi Esterházy kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély, a gyulai Almásy-kastély, a hajósi barokk kastély, a keszthelyi Festetics-kastély, a majkpusztai Esterházy-kastély és kamalduli remeteség, a pannonhalmi bencés főapátság, a pápai Esterházy-kastély, a pécsi püspöki palota, a püspökszentlászlói püspöki kastély, a regéci vár, a tiszadobi Andrássy-kastély és a zirci ciszterci apátság - fotóját helyezték el, ezekkel azt is jelezve, hogy 2018-at az EU a kulturális örökség európai évének nyilvánította.

Az Európa-nap keretében vasárnap ingyenes gyermek- és családi programokkal, koncertekkel is várták az érdeklődőket.

A fesztiválon vette kezdetét az EU and ME kampány is, amelynek célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét az Európai Unió közös vívmányaira és előnyeire, mint amilyen a kezdő vállalkozók támogatása, a környezetvédelem, a fogyasztói jogok és a határok nélküli szabad utazás, tanulás és munkavállalás lehetősége.

Szerző

Torkig van Orbán álmával az átlagmagyar

Publikálás dátuma
2018.05.13. 11:29
Orbán a felcsúti stadionban meccset néz Fotó: Népszava
„Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni.” Egy mondat, amely a Publicus Intézet legfrissebb, a Vasárnapi Hírek megbízásából készített kutatása szerint a magyarok mintegy 80 százalékának véleményét tükrözi. Az idézet viszont valójában Orbán Viktortól származik, aki még 2010 elején, a miniszterelnöki székbe készülve fogalmazott így. Hatalomra kerülve aztán kormánya elképesztő mértékben kezdte önteni az állami milliárdokat a magyar labdarúgás feneketlennek tűnő kútjába, mit sem törődve azzal, hogy a többség ezt már nem nézi jó szemmel - a Vasárnapi Hírek elemzése.

„Oktatásra, kultúrára, sportra mindig lesz pénz! Mert a pénz olyan, mint az idő, arra jut, amire akarjuk, hogy jusson” – hangzik egy másik kijelentés a miniszterelnök már említett, 8 évvel ezelőtti nyilatkozatából. Nos, hogy a hármas felsorolásból az első két területtel valóban bőkezű volt-e azóta a kormány, erősen kétséges, ami viszont biztos: a sportra, és ezen belül is főként a labdarúgásra tényleg „akarták, hogy jusson”.

Üres stadionok, méregdrágán

Az egyik legnagyobb tételt a sokat kritizált stadionépítések jelentik. Az Orbán-kormány 2010-es regnálása óta, a már bejelentett beruházásokkal együtt, nagyjából 340 milliárd forintot költött arénákra az NB I-es és NB II-es klubok, illetve a válogatott számára. A jókora tortából a legnagyobb szeletet éppen utóbbi, vagyis a még mindig csak készülő új Puskás-stadion hasítja ki, amelynek költségei a becslések szerint valahol 200 milliárd körül állhatnak meg, ezzel Európa egyik legdrágább sportlétesítménye lehet. A probléma ráadásul, hogy – bár az alacsony színvonal és nézőszámok miatt szinte az össze beruházás megtérülése problémás – az összes közül ezt lesz a legnehezebb hosszútávon nyereségesen üzemeltetni, hiszen a magyar válogatott évi 5-6 hazai meccsén kívül egyelőre nem látszik, mit rendeznek majd benne. Ráadásul hozzátehetjük, a nemzeti együttes mostani formáját nézve nem garantált, hogy bármikor megtelik a nagyjából 65 ezres nézőtér.

A csillagászati összegek és a szerény teljesítmény közt feszülő ellentmondást a jelek szerint a választók is érzik, a Publicus Intézet lapunk megbízásából készült felmérésében legalábbis a megkérdezettek 79 százaléka nem ért egyet azzal, hogy első- és másodosztályú focicsapatok állami pénzen kaptak vagy kapnak új stadiont. Úgy fest, ez a terület egyike azon keveseknek, ahol még a kormánypárti szavazók is nehezményezik kedvencük politikáját: a magukat Fidesz-szavazónak vallók 60 százaléka is ellenzi a közpénzből épülő arénákat, és – 10 százaléknyi válaszmegtagadó mellett – csak feleannyian (30 százalék) vannak a támogatók a fideszesek között. Az ellenzéki szimpatizánsok elsöprő mértékben elutasítók a kérdésben: az MSZP-sek 96, a Jobbikosok 95 százaléka szerint ezeknél a beruházásoknál nincs helye az állami milliárdoknak, de a bizonytalanok 85 százaléka is ezen a véleményen van.

A taót nem „veszik be”

Ha a stadionépítésekről azt mondtuk, hogy ritkaságszámba menő módon még a fideszes szavazók többsége sem áll ki teljes mellszélességgel pártja intézkedése mellett, akkor ez hatványozottan igaz a tao-programra, amely mindössze a válaszadók 7 százaléka, és a kormánypártiaknak is csak a 15 százaléka szerint „jó úgy, ahogy van”. A 2011-ben bevezetett rendszer lényege, hogy a cégek a nyereségük után fizetett adó egy részét nem a költségvetésbe fizetik be, hanem odaadják egy sportegyesületnek az öt látványsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) valamelyikéből. A taóról – ha addig bárkinek lett is volna kétsége efelől – tavaly ősszel a Kúria is kimondta, hogy közpénznek minősül. A 24.hu internetes portál legutóbbi, 2018. áprilisi összesítése szerint a programban a 7 év alatt a klubokhoz és a szövetségekhez nagyjából 522 milliárd forintnyi állami forint került, az összes támogatás 40 százalékát pedig a foci szerezte meg (228 milliárdot). Fentebb utaltunk rá, hogy (néhány százaléknyi titkolózó mellett) az összes megkérdezett mintegy 90 százalékának, de még a Fidesz-pártiak 80 százalékának is valamilyen gondja van a tao-rendszerrel. A kritikák meglehetősen sokrétűek: vannak, akik szerint a társasági adónak teljes egészében a költségvetésben a helye, míg mások jónak tartják, hogy a cégek felajánlhatják annak egy részét, csak épp a sport mellett más területekkel is bővíteni kellene a kört (például oktatás, egészségügy), de akadnak olyanok is, akik szerint jó helyen van a pénz a sportban, csak túlzónak tartják a látványsportok, és különösen a futball részesedését.

A taóval kapcsolatban számos – például átláthatósági – aggály is felhozható, ám kétségkívül az egyik legszembetűnőbb visszásság az, hogy mennyire egyenlőtlenül oszlanak meg az egyes csapatok közt a pénzek.
Az elmúlt évek legnagyobb nyertese egyértelműen az Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Akadémia, amely a hírek szerint már 17,6 milliárd tao-forinttal gazdagodott. Utána óriási szünet, majd következik a Tállai András elnökölte Mezőkövesd (3,3 milliárd), de még a Seszták Miklós szívéhez közel álló Kisvárda is nagyjából annyi pénzhez jutott (2,2 milliárd), mint a Ferencváros vagy az Újpest. Ebből úgy fest, számos cég, mikor mérlegeli, kinek ajánlja fel adóforintjait, nem az adott csapat népszerűségét veszi alapul, hanem annak „politikai beágyazottságát”. Azt, hogy a tao-programban az ország összes sportklubja közül toronymagasan Felcsútra jut a legtöbb pénz, a felmérésben résztvevők 6 százaléka nevezte helyesnek, és a Fidesz-táboron belül is csak 11 százalék, vagyis ez az aránytalanság tényleg csak a kormánypárti szavazók „keménymagjának” nem szúr szemet.

Csak egy álmot kergetünk

Az Orbán-kormány tehát 2010 óta már túl van az 500 milliárd forinton, ami a futball-költekezéseket illeti. Bármilyen furcsa, de az összeg nagysága csak a „kisebb baj”, az igazi probléma, hogy kézzel fogható eredmény egyelőre csak az a sok-sok betonkolosszus, amely többnyire üresen tátong a magyar bajnokikon. A Publicus Intézet friss adatai szerint a magyar választók 72 százaléka, vagyis majdnem háromnegyede szerint az elmúlt évek állami támogatásainak hatására nem javult a magyar labdarúgás színvonala – ami a válogatott Andorra és Luxemburg elleni vereségeit, illetve a nemzetközi porondon már nyáron elhasaló klubokat látva nem meglepetés. A legderűlátóbbak természetesen a Fidesz-szimpatizánsok, de még a körükben is kétszer annyian vannak (55-27 az arány), akik közpénz-milliárdok ide vagy oda, nem látnak semmi fejlődést.
A Fidesz az utóbbi években profi volt abban, hogy megtalálja (vagy ha kell, felszínre hozza) azokat a témákat, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt, és rendre azt is kommunikálta, amit az emberek többsége hallani akart – erre vélhetően meg is vannak a maga, nagy mintán készülő házi kutatásai. Úgy tűnik azonban, a labdarúgás valamiért más, a kormány ennek a sportágnak annak ellenére sem akarja elengedni a kezét, hogy a beleölt közpénz-milliárdok jól láthatóan szúrják a választók, de még a saját táboruk többségének a szemét is. A miértre talán választ kapunk, ha felidézünk egy másik 2010-es Orbán-interjút, amelyet a Sport Tv-nek adott: „soha nem értettem egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a magyar foci soha nem lehet olyan, mint amilyen egykoron volt. (…) Hiszem, hogy lesz is egy-két korosztály, amely felrepít minket a csúcsra.”
Racionális stratégia helyett tehát itt inkább valamiféle álomról van szó – méghozzá nagyon drágáról. És mivel az álmait sokszor nehezen engedi el az ember, a futball egyre mélyülő kútjába alighanem a következő években is ömleni fognak az állami milliárdok.

Számokban a vélemények:

60 százaléknyi Fidesz-szavazó is ellenzi a stadionokra költött közpénz-milliárdokat

7 százalék tartja jónak a tao-rendszert úgy, ahogy van

11 százalék nevezte helyesnek, hogy a tao-programban magasan Felcsútra jut a legtöbb pénz

25 százaléka szeretne az MSZP szavazóknak olimpiát, igaz, az legkorábban a 2030-as években lehetne

Olimpia bármi áron?
A választók szűk többsége, egész pontosan 51 százaléka támogatná, hogy Budapest a közeljövőben olimpia rendezésére pályázzon – derül ki a Publicus Intézet friss kutatásából. Az ötlet ellenzőinek tábora 44 százalékos, míg 5 százalék nem foglalt állást a kérdésben. Mindez jelentős trendfordulást jelent, a Publicus ugyanis az elmúlt szűk két évben már harmadszor végzett felmérést ez ügyben, és most először kerültek fölénybe az olimpiapártiak. 2016 augusztusában 50-45, 2017 februárjában pedig 65-32 volt az arány a tiltakozók javára. Utóbbi vizsgálat éppen a Momentum népszavazás kezdeményezése idején készült, ekkor alighanem a heves ellenkampány miatt voltak jelentős túlsúlyban azok, akik nem akartak Budapestre ötkarikás játékokat.
Ezt támasztja alá, hogy, bár mostanra a Fidesz táborában is valamelyest nőtt a támogatók aránya (66-ról 72 százalékra), az olimpia ötlete arányaiban az ellenzéki szimpatizánsok közt lett jóval elfogadottabb: az MSZP-seknek 2017-ben csak 6 százaléka, most viszont 25 százaléka, míg a jobbikosoknak tavaly 14, most 38 százaléka támogatná a rendezést. A magyarázatok között talán szerepelhet az is, hogy időközben lezajlott egy magyar szempontból történelmien sikeres, aranyat hozó téli olimpia, ami néhányaknak „meghozhatta a kedvét” az ötkarikás játékokhoz.
A következő „kiadó” olimpia egyébként a 2032-es, amelynek helyszínéről várhatóan 2025-ben dönt majd a NOB. Addig is a jelek szerint csaknem minden szükséges létesítmény felépülhet, a kérdés csak az, milyen áron, és – ha nem lesz olimpia – miből lehet fenntartani a rengeteg létesítményt. A 2017-es vizes vb költségei, az előzetes becslések sokszorosánál, nagyjából 150 milliárd forintnál álltak meg, a következő nagy beruházás pedig a Csepelen épülő atlétikai stadion lehet, melynek csak a tervei majdnem 5 milliárdba kerülnek. Ez az építkezés egyébként akár megspórolható lett volna, ha a 200 milliárdból épülő új Puskás-stadionba futópályát is terveznek, az azonban végül csak a futball igényeit szolgálja majd ki.




SZÁMOK

Szerző

Torkig van Orbán álmával az átlagmagyar

Publikálás dátuma
2018.05.13. 11:29
Orbán a felcsúti stadionban meccset néz Fotó: Népszava
„Az biztos, hogy a profi labdarúgásra nem szabad költségvetési pénzt költeni.” Egy mondat, amely a Publicus Intézet legfrissebb, a Vasárnapi Hírek megbízásából készített kutatása szerint a magyarok mintegy 80 százalékának véleményét tükrözi. Az idézet viszont valójában Orbán Viktortól származik, aki még 2010 elején, a miniszterelnöki székbe készülve fogalmazott így. Hatalomra kerülve aztán kormánya elképesztő mértékben kezdte önteni az állami milliárdokat a magyar labdarúgás feneketlennek tűnő kútjába, mit sem törődve azzal, hogy a többség ezt már nem nézi jó szemmel - a Vasárnapi Hírek elemzése.

„Oktatásra, kultúrára, sportra mindig lesz pénz! Mert a pénz olyan, mint az idő, arra jut, amire akarjuk, hogy jusson” – hangzik egy másik kijelentés a miniszterelnök már említett, 8 évvel ezelőtti nyilatkozatából. Nos, hogy a hármas felsorolásból az első két területtel valóban bőkezű volt-e azóta a kormány, erősen kétséges, ami viszont biztos: a sportra, és ezen belül is főként a labdarúgásra tényleg „akarták, hogy jusson”.

Üres stadionok, méregdrágán

Az egyik legnagyobb tételt a sokat kritizált stadionépítések jelentik. Az Orbán-kormány 2010-es regnálása óta, a már bejelentett beruházásokkal együtt, nagyjából 340 milliárd forintot költött arénákra az NB I-es és NB II-es klubok, illetve a válogatott számára. A jókora tortából a legnagyobb szeletet éppen utóbbi, vagyis a még mindig csak készülő új Puskás-stadion hasítja ki, amelynek költségei a becslések szerint valahol 200 milliárd körül állhatnak meg, ezzel Európa egyik legdrágább sportlétesítménye lehet. A probléma ráadásul, hogy – bár az alacsony színvonal és nézőszámok miatt szinte az össze beruházás megtérülése problémás – az összes közül ezt lesz a legnehezebb hosszútávon nyereségesen üzemeltetni, hiszen a magyar válogatott évi 5-6 hazai meccsén kívül egyelőre nem látszik, mit rendeznek majd benne. Ráadásul hozzátehetjük, a nemzeti együttes mostani formáját nézve nem garantált, hogy bármikor megtelik a nagyjából 65 ezres nézőtér.

A csillagászati összegek és a szerény teljesítmény közt feszülő ellentmondást a jelek szerint a választók is érzik, a Publicus Intézet lapunk megbízásából készült felmérésében legalábbis a megkérdezettek 79 százaléka nem ért egyet azzal, hogy első- és másodosztályú focicsapatok állami pénzen kaptak vagy kapnak új stadiont. Úgy fest, ez a terület egyike azon keveseknek, ahol még a kormánypárti szavazók is nehezményezik kedvencük politikáját: a magukat Fidesz-szavazónak vallók 60 százaléka is ellenzi a közpénzből épülő arénákat, és – 10 százaléknyi válaszmegtagadó mellett – csak feleannyian (30 százalék) vannak a támogatók a fideszesek között. Az ellenzéki szimpatizánsok elsöprő mértékben elutasítók a kérdésben: az MSZP-sek 96, a Jobbikosok 95 százaléka szerint ezeknél a beruházásoknál nincs helye az állami milliárdoknak, de a bizonytalanok 85 százaléka is ezen a véleményen van.

A taót nem „veszik be”

Ha a stadionépítésekről azt mondtuk, hogy ritkaságszámba menő módon még a fideszes szavazók többsége sem áll ki teljes mellszélességgel pártja intézkedése mellett, akkor ez hatványozottan igaz a tao-programra, amely mindössze a válaszadók 7 százaléka, és a kormánypártiaknak is csak a 15 százaléka szerint „jó úgy, ahogy van”. A 2011-ben bevezetett rendszer lényege, hogy a cégek a nyereségük után fizetett adó egy részét nem a költségvetésbe fizetik be, hanem odaadják egy sportegyesületnek az öt látványsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) valamelyikéből. A taóról – ha addig bárkinek lett is volna kétsége efelől – tavaly ősszel a Kúria is kimondta, hogy közpénznek minősül. A 24.hu internetes portál legutóbbi, 2018. áprilisi összesítése szerint a programban a 7 év alatt a klubokhoz és a szövetségekhez nagyjából 522 milliárd forintnyi állami forint került, az összes támogatás 40 százalékát pedig a foci szerezte meg (228 milliárdot). Fentebb utaltunk rá, hogy (néhány százaléknyi titkolózó mellett) az összes megkérdezett mintegy 90 százalékának, de még a Fidesz-pártiak 80 százalékának is valamilyen gondja van a tao-rendszerrel. A kritikák meglehetősen sokrétűek: vannak, akik szerint a társasági adónak teljes egészében a költségvetésben a helye, míg mások jónak tartják, hogy a cégek felajánlhatják annak egy részét, csak épp a sport mellett más területekkel is bővíteni kellene a kört (például oktatás, egészségügy), de akadnak olyanok is, akik szerint jó helyen van a pénz a sportban, csak túlzónak tartják a látványsportok, és különösen a futball részesedését.

A taóval kapcsolatban számos – például átláthatósági – aggály is felhozható, ám kétségkívül az egyik legszembetűnőbb visszásság az, hogy mennyire egyenlőtlenül oszlanak meg az egyes csapatok közt a pénzek.
Az elmúlt évek legnagyobb nyertese egyértelműen az Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Akadémia, amely a hírek szerint már 17,6 milliárd tao-forinttal gazdagodott. Utána óriási szünet, majd következik a Tállai András elnökölte Mezőkövesd (3,3 milliárd), de még a Seszták Miklós szívéhez közel álló Kisvárda is nagyjából annyi pénzhez jutott (2,2 milliárd), mint a Ferencváros vagy az Újpest. Ebből úgy fest, számos cég, mikor mérlegeli, kinek ajánlja fel adóforintjait, nem az adott csapat népszerűségét veszi alapul, hanem annak „politikai beágyazottságát”. Azt, hogy a tao-programban az ország összes sportklubja közül toronymagasan Felcsútra jut a legtöbb pénz, a felmérésben résztvevők 6 százaléka nevezte helyesnek, és a Fidesz-táboron belül is csak 11 százalék, vagyis ez az aránytalanság tényleg csak a kormánypárti szavazók „keménymagjának” nem szúr szemet.

Csak egy álmot kergetünk

Az Orbán-kormány tehát 2010 óta már túl van az 500 milliárd forinton, ami a futball-költekezéseket illeti. Bármilyen furcsa, de az összeg nagysága csak a „kisebb baj”, az igazi probléma, hogy kézzel fogható eredmény egyelőre csak az a sok-sok betonkolosszus, amely többnyire üresen tátong a magyar bajnokikon. A Publicus Intézet friss adatai szerint a magyar választók 72 százaléka, vagyis majdnem háromnegyede szerint az elmúlt évek állami támogatásainak hatására nem javult a magyar labdarúgás színvonala – ami a válogatott Andorra és Luxemburg elleni vereségeit, illetve a nemzetközi porondon már nyáron elhasaló klubokat látva nem meglepetés. A legderűlátóbbak természetesen a Fidesz-szimpatizánsok, de még a körükben is kétszer annyian vannak (55-27 az arány), akik közpénz-milliárdok ide vagy oda, nem látnak semmi fejlődést.
A Fidesz az utóbbi években profi volt abban, hogy megtalálja (vagy ha kell, felszínre hozza) azokat a témákat, amelyek foglalkoztatják a közvéleményt, és rendre azt is kommunikálta, amit az emberek többsége hallani akart – erre vélhetően meg is vannak a maga, nagy mintán készülő házi kutatásai. Úgy tűnik azonban, a labdarúgás valamiért más, a kormány ennek a sportágnak annak ellenére sem akarja elengedni a kezét, hogy a beleölt közpénz-milliárdok jól láthatóan szúrják a választók, de még a saját táboruk többségének a szemét is. A miértre talán választ kapunk, ha felidézünk egy másik 2010-es Orbán-interjút, amelyet a Sport Tv-nek adott: „soha nem értettem egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a magyar foci soha nem lehet olyan, mint amilyen egykoron volt. (…) Hiszem, hogy lesz is egy-két korosztály, amely felrepít minket a csúcsra.”
Racionális stratégia helyett tehát itt inkább valamiféle álomról van szó – méghozzá nagyon drágáról. És mivel az álmait sokszor nehezen engedi el az ember, a futball egyre mélyülő kútjába alighanem a következő években is ömleni fognak az állami milliárdok.

Számokban a vélemények:

60 százaléknyi Fidesz-szavazó is ellenzi a stadionokra költött közpénz-milliárdokat

7 százalék tartja jónak a tao-rendszert úgy, ahogy van

11 százalék nevezte helyesnek, hogy a tao-programban magasan Felcsútra jut a legtöbb pénz

25 százaléka szeretne az MSZP szavazóknak olimpiát, igaz, az legkorábban a 2030-as években lehetne

Olimpia bármi áron?
A választók szűk többsége, egész pontosan 51 százaléka támogatná, hogy Budapest a közeljövőben olimpia rendezésére pályázzon – derül ki a Publicus Intézet friss kutatásából. Az ötlet ellenzőinek tábora 44 százalékos, míg 5 százalék nem foglalt állást a kérdésben. Mindez jelentős trendfordulást jelent, a Publicus ugyanis az elmúlt szűk két évben már harmadszor végzett felmérést ez ügyben, és most először kerültek fölénybe az olimpiapártiak. 2016 augusztusában 50-45, 2017 februárjában pedig 65-32 volt az arány a tiltakozók javára. Utóbbi vizsgálat éppen a Momentum népszavazás kezdeményezése idején készült, ekkor alighanem a heves ellenkampány miatt voltak jelentős túlsúlyban azok, akik nem akartak Budapestre ötkarikás játékokat.
Ezt támasztja alá, hogy, bár mostanra a Fidesz táborában is valamelyest nőtt a támogatók aránya (66-ról 72 százalékra), az olimpia ötlete arányaiban az ellenzéki szimpatizánsok közt lett jóval elfogadottabb: az MSZP-seknek 2017-ben csak 6 százaléka, most viszont 25 százaléka, míg a jobbikosoknak tavaly 14, most 38 százaléka támogatná a rendezést. A magyarázatok között talán szerepelhet az is, hogy időközben lezajlott egy magyar szempontból történelmien sikeres, aranyat hozó téli olimpia, ami néhányaknak „meghozhatta a kedvét” az ötkarikás játékokhoz.
A következő „kiadó” olimpia egyébként a 2032-es, amelynek helyszínéről várhatóan 2025-ben dönt majd a NOB. Addig is a jelek szerint csaknem minden szükséges létesítmény felépülhet, a kérdés csak az, milyen áron, és – ha nem lesz olimpia – miből lehet fenntartani a rengeteg létesítményt. A 2017-es vizes vb költségei, az előzetes becslések sokszorosánál, nagyjából 150 milliárd forintnál álltak meg, a következő nagy beruházás pedig a Csepelen épülő atlétikai stadion lehet, melynek csak a tervei majdnem 5 milliárdba kerülnek. Ez az építkezés egyébként akár megspórolható lett volna, ha a 200 milliárdból épülő új Puskás-stadionba futópályát is terveznek, az azonban végül csak a futball igényeit szolgálja majd ki.




SZÁMOK

Szerző