"Legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy létezik egy másik dimenzió is a világon, amelyik eltér a mienktől. Mielőtt a cigánygyerekek oktatásáról beszélünk, előbb a nevelési szokásokon kellene elgondolkodnunk. Mire nevel a cigány család és mire a magyar? Mi a célja a nevelésnek az egyik és a másik családban? De nem állunk szóba egymással szülőként. Egyáltalán nem állunk szóba egymással, semmit nem tudunk egymásról." - mondta régebben egy zalaszentgróti oktatási konferencián Choli Daróczi József, aki szombaton életének hetvenkilencedik évében hunyt el.
Az 56-os forradalom első napjaiban egyik bányásztársával Szombathely mellett megkísérelt nyugatra szökni, ám elkapták, 10 hónap börtönbüntetést kapott. A politikai foglyok közé rakták, Antall Józseffel került egy cellába. Szabadulása után esti iskolákba járt, majd elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, 1975-ben tagja lett a Magyar Írók Szövetségének és a MÚOSZ-nak, szerkesztette a Romano Nyevipe, az Amaro Drom és a Rom Som lapokat. Ő fordította le a Biblia Újszövetségi részét cigány nyelvre. 1985-86-ban a Pozsgay Imre-féle Hazafias Népfront felügyelete alatt működő Országos Cigánytanács vezetője lett, aztán a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének ügyvezető titkára, majd a Hátrányos Helyzetű Fiatalok Életmód és Szabadidő Szövetség elnöke. A rendszerváltás után a X. kerületi Cigány Önkormányzat elnöke volt.
A pedagógus pályára 1994-ben tért vissza, a Zsámbéki Apor Vilmos Főiskola adjunktusaként dolgozott, romológiát, cigány nyelvet, történelmet tanított. A költő, műfordító, pedagógus, népművelő a roma közéletiség egyik meghatározó személyisége volt, szavára egyre többen odafigyeltek, és a legnagyobb tisztelet jeléül Choli bácsiként emlegették. Minden nyilvános megszólalásában hangsúlyozta az összetartozást, legutóbb Scherer Zsuzsa kérdésére a Népszabadságban válaszolta, hogy "elsősorban cigány vagyok, aztán határon túli, mert előbb tudtam románul, mint magyarul, mégis magyarnak, európainak vallom magam, de főként embernek, aki aggódik a nemzete sorsáért, a nemzet minden egyes tagjáért. Nem a cigányságon akarok én segíteni, hanem a nemzeten. A nemzet a tudatunk mélyén létező gyönyörűséges fogalom." A porrajmosról, a cigány holokausztról írt versével búcsúzunk tőle.
Elvitték a cigányokat - Elvitték a cigányokat
A sok cigányt mind elvitték,/ nagy árkokat ásni vitték.
A nagy árok lassan mélyül,/ víz bugyog fel a mélyérül.
Szegény fiúk, mind mifajtánk,/ a csendőrök űzik-hajtják.
Verik őket, kapják kézre,/ lemaradót puskavégre.
Az a nagy árok minek kell,/ a fekete feneketlen?
Nem tudják, honnan is tudnák,/ csendőröktől meg nem tudják!
Ha tudnák, hogy minek ásnak,/ hogy maguknak, hogy nem másnak,
maguknak s a többieknek,/ asszonyoknak, gyerekeknek.
Másodnapon, délutántájt/ a kék ég vörösre vált át
vérétől a cigányoknak:/ tiszta vérükkel lakolnak.
Azt a napot, jó testvérek,/ cigányok, ne feledjétek!
Nagy sötét napját a gyásznak,/ gyásznapját a cigányoknak.
Ingerde le bute romen,/ bari gropa te hunaven.
Loke-lokesz barol bari,/ opre dasz telal o paji.
Csorre save sza amare,/ tradenle le but singale.
Nasaven le thaj maren le,/ tele t'asen, puskeden le.
Szoszke trubul kodi bari/ bibahtalyi gropa kalyi?
Csi zsanen, kathar te zsanen:/ nastig pusen le singalen!
Haj te zsannasz, szar csi zsanen:/ e gropa penge hunaven,
penge thaj le majbutenge,/ rom, romnyi thaj savorenge.
Dujto gyesz, pal'o mizmeri/ lólo kergyilasz o cseri
kathar o rat le romengo,/ o rat uzso, bidosalo...
Savorale thaj savale,/ kado gyesz na bisztren, more!
Kado gyesz o baro kalo,/ kadi bezeh la lumaki!
