Előfizetés

Az igazi baloldaliság a halállal sem múlik - Tisztelet Johan Cruyffnak

Publikálás dátuma
2018.05.13. 22:20

Noha a baloldali elveit profi karrierje során is következetesen képviselő 2 éve elhunyt holland futballegenda gyermekkori lakását egy vagyonért lehetne értékesíteni, a tulajdonos lakáskezelő úgy döntött, tiszteletben tartja a focista emlékét, és a háromszoros aranylabdás focista politikai meggyőződései iránti tiszteletből szegény családoknak adják azt ki, szociális bérlakásként.

Így Cruyff lakásáért csak olyan 2-3 fős családok jelentkezhetnek, amelyeknek az éves családi összjövedelme nem éri el a 36.000 eurót (ez nagyjából a holland átlagjövedelemnek felel meg). A szociális bérlakást 530 euróért bérelheti majd a pályázat nyertese. Az előző években a lakást közösségi szolgálatért cserébe laktak fiatalok, az előző lakók pedig azért költöztek ki, mert elegük lett a Cruyff-legenda által gerjesztett folytonos médiaérdeklődésból.

Cruyff munkáscsaládban nőtt fel, Amszterdam Betondorp kerületében. Édesapjának kis zöldségkereskedése volt, szívinfarktusban korán meghalt, Johan ekkor még csak tizenkét esztendős volt. Férje halála után Cruyff anyja jövedelemkiegészítés céljából takarítónői állást vállalt az Ajax labdarúgóklubban. Johan is itt kezdett hivatalosan focizni, az Ajax-szal hat bajnokságot nyert, mielőtt Barcelonába igazolt.

Betondorpot, a zöldfelületekkel gazdagított panel-lakótelepek egyik korai példáját a 20-as években kifejezetten szegény munkáscsaládok számára építették, ahogyan a neve is mutatja, olcsó anyagokból, elsősorban betonból húzták fel a városrészt. A most kiadásra kerülő lakásból, ami néhány utcára van csupán az Ajax stadionjától, először a sportoló karrierjének emléket állító múzeumot akartak létrehozni, de ezt állítólag maga Cruyff utasította vissza.

Az 1947-es születésű Cruyff, akinek beceneve: "El Flaco" (magyarul: "Vézna") volt, karakán elveket vallott, és azokhoz igyekezett is hű maradni: kijelentette például, hogy soha nem játszana a Real Madridban, mert az Franco tábornok kedvenc csapata, barcelonai évei alatt pedig hangos támogatója volt a republikánus alapokon álló Katalán függetlenségi küzdelemnek, később volt a Katalán válogatott edzője is. Az 1978-as Argentin VB-n pedig annyira fel volt háborodva, hogy a ’74-es torna egyik legjobb játékosaként vissza is utasította a részvételét. Hogy lehet néhány száz méterre egy kínzóközponttól focizni? – kérdezte Cruyff, aki végül távolmaradásával tiltakozott a puccsal hatalomra került véres katonai diktatúra tisztára mosása ellen.

A döntőbe egyébként a házigazda Argentína és Hollandia jutott be. A győztesnek járó trófeát maga Jorge Rafael Videla, a katonai diktatúra vezetője adta át a győztesnek. Cruyff ugyan nem, de a szelleme jelen volt az öltözőben: csapattársai megfogadták, hogy ha nyernek, nem veszik át a trófeát a diktátortól, akinek sokszáz ellenzéki meggyilkolása száradt a lelkén. Cruyff azonban a pályán sem volt ott, és a hollandok végül 3-1-re kikaptak.

Minden idők egyik legjobb irányítója, a holland futball kirakatfigurája, és a totális futball sztárja edzőként is hasonlóan sikeres volt, dolgozott az Ajaxnak és a 90-es évek elején a Barcelonában, ahol létrejött a legendás "Dream Team". 1992-ben BEK-et nyert a csapattal. 

Sikeres edzői pályafutásának egyik vitatott, súrlódásokkal teli pontja, hogy semmilyen szakirányú képzettsége nem volt.

Karrierje végén visszatért Hollandiába. Szívpanaszok miatt az orvosok eltiltották az edzői tevékenységtől.

 Alig öt hónappal azután, hogy bejelentette, tüdőrákban szenved, Johan Cruyff 68 éves korában, 2016-ban meghalt. Az 1991-es szívműtétéig még a kispadon is dohányzó klasszis halála két nappal a véres brüsszeli terrortámadások után is meg tudta rázni a világot. ( forrás: Mérce, Wikipédia, 444.hu) 

Emlékező tömeg az Élet Menetén

Cz. G.
Publikálás dátuma
2018.05.13. 18:30
Az Élet Menete 2017-ben - Fotó: Tóth Gergő
A hagyományoknak megfelelően Verő Tamás főrabbi megfújta a kosszarvból készült sófárt. Erre a jelre indult el vasárnap délután a vészkorszak áldozataira emlékező Élet Menete.

Bár a létszám meg sem közelítette a korábbi több tízezres rekordot, idén is sok ezren vettek részt a rendezvényen. A gyülekező a Március 15. téren volt, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, az Élet Menete címet viselő szobornál. A nonfiguratív alkotást 2014-ben avatta fel – mások mellett – Ilan Mor akkori izraeli nagykövet. Az alkotáson lévő számok a haláltáborokban használt számokra utalnak, Kelemen Zénó szobrász azonban összességében nem búskomor jelentéstartalmat szánt a kompozíciónak.

Díszvendég
Majgull Axelsson svéd írónő volt az idei megemlékezés díszvendége. Rácz Judit fordításában, Az Élet Menete Alapítvány támogatásával nemrég magyarul is megjelent a Nem vagyok Miriam című könyve. A regény a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. A főszereplő egy cigánylány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba. Egész életében eltitkolja valódi származását, fél, hogy elüldöznék az országból.

Pár éve a tömeg a Március 15. tértől a Keleti pályaudvarhoz vonult, most az Erzsébet hídon át a budai oldalra, a Friedrich Born rakparthoz. Az úti cél szimbolikus volt: Friedrich Born svájci állampolgár a Vöröskereszt megbízásából 1944 májusától 1945 júniusáig kórházak, gyermekotthonok, árvaházak és népkonyhák felépítésével, menlevelek kiállításával segítette a magyar zsidókat. Közel 15 ezer embert sikerült megmentenie a deportálásoktól.

Indulás előtt fellépett a Parno Graszt. Arról az ismert és sikeres, autentikus cigányzenét játszó együttesről van szó, amelynek tagjait a közelmúltban roma származásuk miatt nem engedték be egy Nyugati téri szórakozóhelyre. (A Parno Graszt jelentése: Fehér Ló. A fehér szín a tisztaság jelképe, a ló a szabadságé.) Veiszer Alinda műsorvezető elmondta, hogy a Parno Graszt itt nem egyszerűen csak szívesen látott vendég, hanem megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérést.

„Gyere, és mutasd meg, hogy sokszínűen szebb a világ!” – a szervezők ezt a mottót választották a tizenhatodik alkalommal megrendezett budapesti emlékfelvonulás jelmondatául.

Az időpont rendhagyó volt. Magyarországon április 16-án tartják a holokauszt emléknapját, ebben az évben azonban a dátum egybeesett a lengyelországi nemzetközi megemlékezéssel. A hazai Élet Menetét ezért a szokásosnál néhány héttel később rendezték meg. Az esemény így szorosan kapcsolódott május 9-éhez, az európai béke napjához.

Az aktivisták a magyar mellett amerikai, brit, izraeli, orosz, svéd és uniós papírzászlókat osztogattak. Azok a gyerekek, akik a kijelölt helyen leadták vízipisztolyaikat, süteményt kaptak. Akik nem szerettek volna megválni játékuktól, úgy is hozzájuthattak az ajándékhoz, hogy lerajzolták Picasso híres békegalambját.

„Cseréld le a pisztolyod egy süteményre!” – ajánlotta az akciót reklámozó tabló. Úgy vettük észre, a gyerekek mégis inkább a rajzolást preferálták. A fiatal önkéntesek tájékoztatása szerint az első órában mindössze két vízipisztolyt adtak le náluk.

A Március 15. téren Róna Tamás főrabbi és Lebovics Imre holokauszttúlélő, Tiszafüred díszpolgára is beszédet mondott.

– Lehet-e nemzedékek hiányát pótolni? – kezdte a főrabbi példázatokkal sűrített felszólalását, amelyet így fejezett be: „Izrael népe él!” Lebovics Imre hangsúlyozta, hogy a diaszpórában élő zsidóság kétezer éven át hű állampolgára volt a befogadott országoknak. Horthy Miklós kormányzónak azonban egyetlen szava sem volt 1944 nyarán, amikor a vidéki Magyarország néhány hét leforgása alatt „zsidótlanítva” lett. A sok üldöztetés ellenére a holokauszttúlélő bizakodó, az Élet Menete-mozgalom is reménységgel tölti el.

Yossi Amrani izraeli nagykövetet testőrök gyűrűje vette körül. A magyar politikusok közül – többek között – a szocialista Kunhalmi Ágnest és Lendvai Ildikót, a DK-s Oláh Lajost, a liberális Bősz Anettet és Fodor Gábor láttuk.

Az Erzsébet hídon a menetet élőszobrok várták, amelyek időnként megszólaltak, és például Radnóti Miklós verseit szavalták. A túloldalon installáció hirdette, hogy „Szeress, ne háborúzz!”

Mára már nem csak a zsidó közösséghez tartozó barátink vannak velünk az antiszemitizmus elleni harcban, hanem minden békében hívó és békét remélő ember – írták felhívásukban a szervezők. Napjainkban is léteznek eszmék, amelyek egymás ellen uszítanak bennünket. Kiemelten fontos – tették hozzá –, hogy közös jelenlétünkkel demonstráljunk a kirekesztés, az antiszemitizmus és mindenfajta előítélet ellen, ezzel elősegítve a tolerancia és a múlttal való szembenézés folyamatát.

55 ország menete
A magyarországi Az Élet Menete Alapítvány létrehozását egy civil fiatalokból álló közösség kezdeményezte 2003 októberében, a mára már a világ 55 országában működő hasonló szervezet mintájára. A cél az, hogy a rendezvényen fiatalok és idősek, közéleti személyiségek, színészek, művészek, sportolók, politikusok felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassak le kegyeletüket a holokauszt áldozatainak emléke előtt, és tegyenek hitet a társadalmi szolidaritás, valamint a demokratikus politikai kultúra mellett.



Emlékező tömeg az Élet Menetén

Cz. G.
Publikálás dátuma
2018.05.13. 18:30
Az Élet Menete 2017-ben - Fotó: Tóth Gergő
A hagyományoknak megfelelően Verő Tamás főrabbi megfújta a kosszarvból készült sófárt. Erre a jelre indult el vasárnap délután a vészkorszak áldozataira emlékező Élet Menete.

Bár a létszám meg sem közelítette a korábbi több tízezres rekordot, idén is sok ezren vettek részt a rendezvényen. A gyülekező a Március 15. téren volt, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, az Élet Menete címet viselő szobornál. A nonfiguratív alkotást 2014-ben avatta fel – mások mellett – Ilan Mor akkori izraeli nagykövet. Az alkotáson lévő számok a haláltáborokban használt számokra utalnak, Kelemen Zénó szobrász azonban összességében nem búskomor jelentéstartalmat szánt a kompozíciónak.

Díszvendég
Majgull Axelsson svéd írónő volt az idei megemlékezés díszvendége. Rácz Judit fordításában, Az Élet Menete Alapítvány támogatásával nemrég magyarul is megjelent a Nem vagyok Miriam című könyve. A regény a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. A főszereplő egy cigánylány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba. Egész életében eltitkolja valódi származását, fél, hogy elüldöznék az országból.

Pár éve a tömeg a Március 15. tértől a Keleti pályaudvarhoz vonult, most az Erzsébet hídon át a budai oldalra, a Friedrich Born rakparthoz. Az úti cél szimbolikus volt: Friedrich Born svájci állampolgár a Vöröskereszt megbízásából 1944 májusától 1945 júniusáig kórházak, gyermekotthonok, árvaházak és népkonyhák felépítésével, menlevelek kiállításával segítette a magyar zsidókat. Közel 15 ezer embert sikerült megmentenie a deportálásoktól.

Indulás előtt fellépett a Parno Graszt. Arról az ismert és sikeres, autentikus cigányzenét játszó együttesről van szó, amelynek tagjait a közelmúltban roma származásuk miatt nem engedték be egy Nyugati téri szórakozóhelyre. (A Parno Graszt jelentése: Fehér Ló. A fehér szín a tisztaság jelképe, a ló a szabadságé.) Veiszer Alinda műsorvezető elmondta, hogy a Parno Graszt itt nem egyszerűen csak szívesen látott vendég, hanem megtiszteltetés, hogy elfogadta a felkérést.

„Gyere, és mutasd meg, hogy sokszínűen szebb a világ!” – a szervezők ezt a mottót választották a tizenhatodik alkalommal megrendezett budapesti emlékfelvonulás jelmondatául.

Az időpont rendhagyó volt. Magyarországon április 16-án tartják a holokauszt emléknapját, ebben az évben azonban a dátum egybeesett a lengyelországi nemzetközi megemlékezéssel. A hazai Élet Menetét ezért a szokásosnál néhány héttel később rendezték meg. Az esemény így szorosan kapcsolódott május 9-éhez, az európai béke napjához.

Az aktivisták a magyar mellett amerikai, brit, izraeli, orosz, svéd és uniós papírzászlókat osztogattak. Azok a gyerekek, akik a kijelölt helyen leadták vízipisztolyaikat, süteményt kaptak. Akik nem szerettek volna megválni játékuktól, úgy is hozzájuthattak az ajándékhoz, hogy lerajzolták Picasso híres békegalambját.

„Cseréld le a pisztolyod egy süteményre!” – ajánlotta az akciót reklámozó tabló. Úgy vettük észre, a gyerekek mégis inkább a rajzolást preferálták. A fiatal önkéntesek tájékoztatása szerint az első órában mindössze két vízipisztolyt adtak le náluk.

A Március 15. téren Róna Tamás főrabbi és Lebovics Imre holokauszttúlélő, Tiszafüred díszpolgára is beszédet mondott.

– Lehet-e nemzedékek hiányát pótolni? – kezdte a főrabbi példázatokkal sűrített felszólalását, amelyet így fejezett be: „Izrael népe él!” Lebovics Imre hangsúlyozta, hogy a diaszpórában élő zsidóság kétezer éven át hű állampolgára volt a befogadott országoknak. Horthy Miklós kormányzónak azonban egyetlen szava sem volt 1944 nyarán, amikor a vidéki Magyarország néhány hét leforgása alatt „zsidótlanítva” lett. A sok üldöztetés ellenére a holokauszttúlélő bizakodó, az Élet Menete-mozgalom is reménységgel tölti el.

Yossi Amrani izraeli nagykövetet testőrök gyűrűje vette körül. A magyar politikusok közül – többek között – a szocialista Kunhalmi Ágnest és Lendvai Ildikót, a DK-s Oláh Lajost, a liberális Bősz Anettet és Fodor Gábor láttuk.

Az Erzsébet hídon a menetet élőszobrok várták, amelyek időnként megszólaltak, és például Radnóti Miklós verseit szavalták. A túloldalon installáció hirdette, hogy „Szeress, ne háborúzz!”

Mára már nem csak a zsidó közösséghez tartozó barátink vannak velünk az antiszemitizmus elleni harcban, hanem minden békében hívó és békét remélő ember – írták felhívásukban a szervezők. Napjainkban is léteznek eszmék, amelyek egymás ellen uszítanak bennünket. Kiemelten fontos – tették hozzá –, hogy közös jelenlétünkkel demonstráljunk a kirekesztés, az antiszemitizmus és mindenfajta előítélet ellen, ezzel elősegítve a tolerancia és a múlttal való szembenézés folyamatát.

55 ország menete
A magyarországi Az Élet Menete Alapítvány létrehozását egy civil fiatalokból álló közösség kezdeményezte 2003 októberében, a mára már a világ 55 országában működő hasonló szervezet mintájára. A cél az, hogy a rendezvényen fiatalok és idősek, közéleti személyiségek, színészek, művészek, sportolók, politikusok felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassak le kegyeletüket a holokauszt áldozatainak emléke előtt, és tegyenek hitet a társadalmi szolidaritás, valamint a demokratikus politikai kultúra mellett.