A Népszava „Kiszállási díjat kérnek a háziorvosok” című cikke jól világít rá a magyar egészségügy jogi szabályozásában tapasztalható jogértelmezési nehézségekre. A betegellátás elsődleges helye az – ideális esetben jól felszerelt – orvosi rendelő. A rendelőn kívüli betegellátás mindig valamilyen szükséghelyzet következményeként, ahogyan a vonatkozó rendelet fogalmaz: „indokolt esetben” jön létre. A háziorvosi feladatok rendelési időn kívüli ellátását szabályozó rendelet viszont azt mondja: „ellátásban részesíti hívásra otthonában, tartózkodási helyén fekvőbeteget, sérültet”. Ugyanakkor a jogszabályok az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételként sem B-kategóriás jogosítványt, sem autót nem írnak elő a háziorvosi tevékenység folytatásához. Ez is azt valószínűsíti, hogy a háznál történő ellátás nem az „alapcsomag” része. Emellett az orvosi ellátást igénybe vevő beteg oldaláról is jelennek meg kötelezettségek. Például a „beteg … jogainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani más betegek jogait”. Egy rendelési időben a rendelésről elhívott háziorvosra – akár feleslegesen – várakozóknak nem sérül(het)nek a jogai?
Az „indokolt eset” megállapítása szakmai döntésén kell, hogy alapuljon. Ilyenkor fontos a megfelelő orvos-beteg párbeszéd, mely során legtöbbször, akár telefonon keresztül is megítélhető, hogy mekkora a baj. A mentés és a sürgősségi ellátás csak akkor a háziorvos feladata, ha joggal feltételezhető, hogy a valószínűleg súlyos beteg ellátását hamarabb meg tudja kezdeni, mint a mentők. Magyarországon ráadásul – bár csökkenő mértékben – hagyomány az orvos házhoz hívása, miközben „nyugaton” ez szinte ismeretlen fogalom. A kijárás természetéből adódóan a legkevésbé hatékony ellátási forma, mely legtöbbször alacsony szakmai színvonallal is társul. Vizsgálatok igazolják, hogy a felesleges gyógyszerfelírások nagy része is „háznál” történik.
Az a „magyaros” hagyomány, mely alapján a beteg kizárólagos döntése alapján jön létre a háznál történő betegellátás, hosszútávon fenntarthatatlan, szakmailag indokolatlan és annak megerősítése a laikus társadalomban káros hatású.
