2003-ban Mohácsi János megrendezte Kaposváron a Csak egy szög. - Előítélet két zajos részben című produkciót. Az előadás a cigányok magyarországi történetével foglalkozott. Nem csak maga az előadás volt zajos, köszönhetően többek között Kovács Mártonék nagyszerű zenéjének, hanem a siker is. Bátor, tabudöntő, a legendás kaposvári éveket idéző, energiával teli, szókimondó színház született. Tizenöt év telt el és Mohácsi egy újabb tabudöntő előadást rendezett - úgy látszik ez a műfaj kifejezetten izgatja - a Závada Pál regényéből készült Egy piaci napot. A történet a zsidókat áldozatokká tevő tömeghisztériák nyomába ered egy konkrét eset kapcsán. Závada regénye a háború után 1946-ban játszódik és egy valós történetet dolgoz fel, mégpedig egy a zsidók ellen irányuló kunmadarasi pogrom eseményeit. A regényben Kunvadasnak nevezett faluban lincselnek meg egy zsidó tojáskereskedőt.
A színpadi változatot - amely több történetszálon jóval dúsabb lett, mint a regény eredeti formájában - Závada mellett Mohácsi István és Mohácsi János jegyzi. Több fontos részletet továbbgondoltak. Erre példa, hogy a főhősnő Mária egykori zsidó szerelmével a regényben a csókváltásig jut el, a drámában ennél jóval tovább.
Az előadás a gyűlöletkeltés folyamatát kutatja. Hogyan vezet az út a beszólásoktól, a viccelődéstől a tettlegességig? Egészen elképesztő szembesülni ezzel és azzal, is, hogy ez gyakorlatilag bárhol és bármikor megismétlődhet.
Úgy látszik, mindig szükségünk van arra, hogy valakit utáljunk, valakitől meg akarjunk szabadulni. A gyűlöletkeltés - mint azt láttuk az elmúlt hónapokban - mindig kurrens, jól fizetődő politikai áru. Mohácsiék viszont, és ezért érvényes színházi szempontból az előadás, nem ragadtak le ennél a közhelynél. A személyes indítékokat, motivációkat keresték. Felvillantva azt is, hogy bizonyos helyzetek nem értékelhetők fekete-fehér módon. Sokszor a kényszer, a helyzet esetlegessége mindent felülír, morált, erkölcsöt és bizonyos jellemvonások dominanciáját is. Nem csak jó és rossz, vagy ártatlan és bűnös létezik. Persze ettől az azért igaz, hogy bizonyos határokat nem léphetünk át, erre semmi sem ad felmentést.
Khell Zsolt a játszókat félig körbevevő szalagfüggönyszerű díszlete, a piacokról ismert hokedlik és padok fontos és kreatív kellékei az előadásnak. A zenészek és olykor a játszók is folyamatosan hangot, zörejeket keltenek, az áldozatok az énekbeszédet imitáló monológjai pedig megrendítő, katartikus pillanatokat eredményeznek.
Nagyon markáns a Radnóti Színház csapata. Nehéz is bárkit kiemelni, talán a két női főszereplőt Radnay Csillát, aki egyébként épp nem tagja a társulatnak és Martinovics Dorinát azonban mindenképp érdemes. De mint a Mohácsi-előadásoknál megszokhattuk, elsősorban a minőségi csapatmunka dominál.
Az előadás vége, miközben elhangzik, hogy Magyarország előbb-utóbb olyan hely lesz, ahol lehet élni, egy siratóba torkollik, de jóval előbb a dráma csúcspontján, a lincselést követően, még a magyarok eléneklik, hogy Kossuth Lajos azt üzente…
