Felejtés ellen

Publikálás dátuma
2018.05.15. 07:45
MARKÁNS EGYÜTTES - Az előadásban a minőségi csapatmunka dominál Fotók: Vajda József
Tabudöntő, politikai áthallásokkal teli előadás a Radnóti Színházban a Závada Pál regényéből készült Egy piaci nap.

2003-ban Mohácsi János megrendezte Kaposváron a Csak egy szög. - Előítélet két zajos részben című produkciót. Az előadás a cigányok magyarországi történetével foglalkozott. Nem csak maga az előadás volt zajos, köszönhetően többek között Kovács Mártonék nagyszerű zenéjének, hanem a siker is. Bátor, tabudöntő, a legendás kaposvári éveket idéző, energiával teli, szókimondó színház született. Tizenöt év telt el és Mohácsi egy újabb tabudöntő előadást rendezett - úgy látszik ez a műfaj kifejezetten izgatja - a Závada Pál regényéből készült Egy piaci napot. A történet a zsidókat áldozatokká tevő tömeghisztériák nyomába ered egy konkrét eset kapcsán. Závada regénye a háború után 1946-ban játszódik és egy valós történetet dolgoz fel, mégpedig egy a zsidók ellen irányuló kunmadarasi pogrom eseményeit. A regényben Kunvadasnak nevezett faluban lincselnek meg egy zsidó tojáskereskedőt.

A színpadi változatot - amely több történetszálon jóval dúsabb lett, mint a regény eredeti formájában - Závada mellett Mohácsi István és Mohácsi János jegyzi. Több fontos részletet továbbgondoltak. Erre példa, hogy a főhősnő Mária egykori zsidó szerelmével a regényben a csókváltásig jut el, a drámában ennél jóval tovább.

Az előadás a gyűlöletkeltés folyamatát kutatja. Hogyan vezet az út a beszólásoktól, a viccelődéstől a tettlegességig? Egészen elképesztő szembesülni ezzel és azzal, is, hogy ez gyakorlatilag bárhol és bármikor megismétlődhet.

Úgy látszik, mindig szükségünk van arra, hogy valakit utáljunk, valakitől meg akarjunk szabadulni. A gyűlöletkeltés - mint azt láttuk az elmúlt hónapokban - mindig kurrens, jól fizetődő politikai áru. Mohácsiék viszont, és ezért érvényes színházi szempontból az előadás, nem ragadtak le ennél a közhelynél. A személyes indítékokat, motivációkat keresték. Felvillantva azt is, hogy bizonyos helyzetek nem értékelhetők fekete-fehér módon. Sokszor a kényszer, a helyzet esetlegessége mindent felülír, morált, erkölcsöt és bizonyos jellemvonások dominanciáját is. Nem csak jó és rossz, vagy ártatlan és bűnös létezik. Persze ettől az azért igaz, hogy bizonyos határokat nem léphetünk át, erre semmi sem ad felmentést.

Khell Zsolt a játszókat félig körbevevő szalagfüggönyszerű díszlete, a piacokról ismert hokedlik és padok fontos és kreatív kellékei az előadásnak. A zenészek és olykor a játszók is folyamatosan hangot, zörejeket keltenek, az áldozatok az énekbeszédet imitáló monológjai pedig megrendítő, katartikus pillanatokat eredményeznek.

Nagyon markáns a Radnóti Színház csapata. Nehéz is bárkit kiemelni, talán a két női főszereplőt Radnay Csillát, aki egyébként épp nem tagja a társulatnak és Martinovics Dorinát azonban mindenképp érdemes. De mint a Mohácsi-előadásoknál megszokhattuk, elsősorban a minőségi csapatmunka dominál.

Az előadás vége, miközben elhangzik, hogy Magyarország előbb-utóbb olyan hely lesz, ahol lehet élni, egy siratóba torkollik, de jóval előbb a dráma csúcspontján, a lincselést követően, még a magyarok eléneklik, hogy Kossuth Lajos azt üzente…

Infó: Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János:  Egy piaci nap 
Rendező: Mohácsi János
Helyszín: Radnóti Színház
Szereplők: Martinovics Dorina, Radnay Csilla, Pál András, Porogi Ádám Lovas Rozi, Sodró Eliza, Gazsó György, Kelemen József, László Zsolt, Schneider Zoltán, Róbert Gábor, Némedi Árpád, Józsa Bettina eh., Konfár Erik
Közreműködik: Kovács Márton (hegedű), Gyulai Csaba (ütő/gadulka), Móser Ádám (tangóharmonika), Némedi Árpád (cimbalom).
Szerző

Elveszett ősi városra bukkantak Irakban

Publikálás dátuma
2018.05.14. 19:17
Illusztráció: AFP
Egy elveszett ősi város, Mardaman mintegy 4800 éves romjait fedezték fel a régészek az észak-iraki kurdisztáni autonóm régióban.

A német Tübingeni Egyetem kutatói 2013 óta végeznek ásatásokat a területen és tavaly nyáron 92 ékírásos agyagtáblára bukkantak egy agyagedénybe elrejtve, egy palota maradványai között - írta az MTI a Live Science című tudományos hírportál alapján.

A Heidelbergi Egyetem nyelvésze, Betina Faist nemrég megfejtette a táblákon szereplő szöveget, amely az ősi város, Mardaman - néhol Mardama - nevét rejtette. A Tübingeni Egyetem professzora, Peter Pfälzner szerint Mardaman romjai, amelyeket a mai Kurdisztán autonóm régió Basszetki nevű faluja közelében fedeztek fel, azt sugallják, hogy az ősi város valamikor Kr.e. 2800 és Kr.e. 2650 között született és Kr.e. 1900 és Kr.e. 1700 között élte virágkorát. Mardaman később az Kr.e. 911 és Kr.e. 612 között fennálló Újasszír Birodalom idején is gyarapodott.

Az agyagtáblák nagyjából Kr.e. 1250-ből származnak, amikor a város az Asszír Birodalom része volt és egy asszír kormányzó fennhatósága alá tartozott. Az ásatást vezető Pfälzner szerint a táblákon lévő szöveg a "kormányzó és Mardama lakóinak adminisztratív és kereskedelmi kapcsolatait" taglalja.

Az egyéb lelőhelyeken talált ősi szövegek tanúsága szerint, noha Mardaman olykor nagyobb birodalmak részét képezte, voltak idők, amikor független királyságként működött. A palotát - ahol az ékírásos táblákat találták - ugyan lerombolták Kr.e. 1200 körül, ám a város fennmaradt. Pfälzner szerint története során Mardamant többször is megtámadták, volt, hogy részben le is rombolták, csak hogy újraépítsék.

A táblákat rejtő edényt vastag agyagréteg fedte, amiből arra következtettek a kutatók, hogy a város lakói meg akarták óvni őket. "A táblákat valószínűleg nem sokkal azután rejtették el így, hogy a környező épületeket lerombolták" - írta Pfälzner az egyetem közleményében. "Talán a rajtuk szereplő információt fontos volt megóvniuk és megőrizniük az utókor számára".

Mardaman területén folytatódnak az ásatási munkálatok. Pfälzner szerint a lelőhelyet szerencsére elkerülte a fosztogatási hullám, amely több iraki régészeti területet is sújtott a közelmúltban. "Mivel a város a Mezopotámia, Anatólia és Szíria közötti kereskedelmi útvonalaknál feküdt, Mardaman minden bizonnyal befolyásos várossá és regionális királysággá fejlődött" - írta Pfälzner, hozzátéve, hogy a város olykor még riválisa is volt a nagy mezopotámiai hatalmaknak.

Szerző
Témák
Irak rom ősi város

Elveszett ősi városra bukkantak Irakban

Publikálás dátuma
2018.05.14. 19:17
Illusztráció: AFP
Egy elveszett ősi város, Mardaman mintegy 4800 éves romjait fedezték fel a régészek az észak-iraki kurdisztáni autonóm régióban.

A német Tübingeni Egyetem kutatói 2013 óta végeznek ásatásokat a területen és tavaly nyáron 92 ékírásos agyagtáblára bukkantak egy agyagedénybe elrejtve, egy palota maradványai között - írta az MTI a Live Science című tudományos hírportál alapján.

A Heidelbergi Egyetem nyelvésze, Betina Faist nemrég megfejtette a táblákon szereplő szöveget, amely az ősi város, Mardaman - néhol Mardama - nevét rejtette. A Tübingeni Egyetem professzora, Peter Pfälzner szerint Mardaman romjai, amelyeket a mai Kurdisztán autonóm régió Basszetki nevű faluja közelében fedeztek fel, azt sugallják, hogy az ősi város valamikor Kr.e. 2800 és Kr.e. 2650 között született és Kr.e. 1900 és Kr.e. 1700 között élte virágkorát. Mardaman később az Kr.e. 911 és Kr.e. 612 között fennálló Újasszír Birodalom idején is gyarapodott.

Az agyagtáblák nagyjából Kr.e. 1250-ből származnak, amikor a város az Asszír Birodalom része volt és egy asszír kormányzó fennhatósága alá tartozott. Az ásatást vezető Pfälzner szerint a táblákon lévő szöveg a "kormányzó és Mardama lakóinak adminisztratív és kereskedelmi kapcsolatait" taglalja.

Az egyéb lelőhelyeken talált ősi szövegek tanúsága szerint, noha Mardaman olykor nagyobb birodalmak részét képezte, voltak idők, amikor független királyságként működött. A palotát - ahol az ékírásos táblákat találták - ugyan lerombolták Kr.e. 1200 körül, ám a város fennmaradt. Pfälzner szerint története során Mardamant többször is megtámadták, volt, hogy részben le is rombolták, csak hogy újraépítsék.

A táblákat rejtő edényt vastag agyagréteg fedte, amiből arra következtettek a kutatók, hogy a város lakói meg akarták óvni őket. "A táblákat valószínűleg nem sokkal azután rejtették el így, hogy a környező épületeket lerombolták" - írta Pfälzner az egyetem közleményében. "Talán a rajtuk szereplő információt fontos volt megóvniuk és megőrizniük az utókor számára".

Mardaman területén folytatódnak az ásatási munkálatok. Pfälzner szerint a lelőhelyet szerencsére elkerülte a fosztogatási hullám, amely több iraki régészeti területet is sújtott a közelmúltban. "Mivel a város a Mezopotámia, Anatólia és Szíria közötti kereskedelmi útvonalaknál feküdt, Mardaman minden bizonnyal befolyásos várossá és regionális királysággá fejlődött" - írta Pfälzner, hozzátéve, hogy a város olykor még riválisa is volt a nagy mezopotámiai hatalmaknak.

Szerző
Témák
Irak rom ősi város