Rendszerszint

Legnagyobb reményünk a béke – jelentette ki videóüzenetében Donald Trump, miközben felavatták a Jeruzsálembe költöztetett amerikai nagykövetséget, amivel jogilag is elismerte Izrael fővárosát. Az amerikai elnök békereményét mindjárt megalapozta félszáz palesztin halott és kétezer sebesült. Budapest persze legott követte példaképét és – többekkel - megakadályozta, hogy az Unió kritizálhassa Washingtont, egy percre attól, hogy a Közel-Kelet megint lángba boruljon, aminek csak gyenge füstje lesz az újabb menekültáradat Európa felé.

A magyar kormányfő több mint európai súlyt kapott, mi pedig emlékezhetünk Václav Havel cseh köztársasági elnök 2002-es szavaira: “Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.” És: már régen nem Magyarországról vagy a Fideszről van szó, arról a sokak által álmodott álomról, hogy van jó meg rossz fideszes. Akiben kicsit is munkált a józan ész, már rég otthagyta a pártot. Aki meg nem, az szolgálja tovább azt a világtrendet, amely a sok sebből vérző liberális parlamentarizmust hivatott – szerintük - felváltani.

Példa rá Navracsics Tibor uniós biztos hétfői interjúja a kormányszócső Magyar Időkben. Azt mondja: a brüsszeli bírálatok ellenére „Magyarországon nincs rendszerszintű probléma a jogállamisággal.” Sunyi egy békemondat Orbánnak címezve. A magyar jogállamisággal ugyanis csak egy rendszerszintű probléma van: az, hogy már nincs. Mondhatná Navracsics is, hogy még létezik kormánykritikus média, gyülekezési szabadság, független ítélkezés, élnek a civilek. Még. A rendőrállam nemlétét azonban nem igazolja, hogy nincsenek kakastollasok, akiknek felbukkanására hirtelen csend lesz a kocsmában. A gyülekezési szabadság nem csupán annyi, hogy a rendőrség nem veri szét a Kossuth téri „bolhacirkuszt”.

Rendszerszintű gond akkor van, ha a hatalom bolhacirkuszként él meg egy százezres kormányellenes tüntetést. Annak folyományaként, hogy a kormányfő - Európában értelmezhetetlen - illiberális társadalmi berendezkedést hirdet, amit mostanában - Magyarországon értelmezhetetlen - kereszténydemokráciára cserél, bár az értetlen mai Európa a kereszténydemokrácia szülöttje (is).

Navracsics valósága ennél is csavarosabb: "a trend a balközép pártok jelentős térvesztését mutatja, a kereszténydemokrata erők talán még tartják magukat, de a radikális baloldali és az újszerű, főként bevándorlásellenes jobboldali pártok erősödnek. Ha ez érvényesül a jövő évi uniós választásokon is, akkor az európai integráció stabilitásának eddigi zálogát adó szociáldemokrata–kereszténydemokrata–liberális nagykoalíció kisebb arányban kap képviseletet a parlamentben, mint eddig.”

Érthetjük ezt úgy – és csak úgy érthetjük –, hogy egy fundamentalista nemzetállami európai közösség majd nagyobbra nyithatja az ő orbáni száját is. Az az újabb közel-keleti menekültekkel terhelt, stabilitását vesztett Európa már annak a világnak a része lesz, amelytől az Isten óvjon meg bennünket. Békereménye ellenére, nem fog.

Szerző

Magyarok

A magyar emberek soha nem múló hálával tartoznak Orbán Viktornak és újonnan alakuló kormányának, amiért minden gond ellenére szilárdan képviselik őket. Külön elismerést érdemel, hogy nem csupán azokra érvényes ez, akik rájuk szavaztak, hanem mindenkire. És ne akadjunk fenn azon, hogy úgy lett kétharmaduk a parlamentben, hogy nem többen (sőt!) voksoltak rájuk, mint amennyien ellenük. Szerencsére a jól kialakított választási törvény korrigálja ezeket az anomáliákat.

Így aztán nem meglepő, hogy a miniszterelnök szerint a magyar emberek a Stop, Soros törvénycsomagra szavaztak. Nem pártokra, vagy azok tagjaira tehát, hanem a civil szervezetek és a menedékkérők ellen irányuló jogszabályokra. Természetesen kivétel nélkül. Vagyis az új kormány csak az ő akaratukat teljesíti, amikor gőzerővel dolgozik, hogy szinte rögtön a parlament elé terjeszthesse a csomagot, valamint a gránitszilárdságú alaptörvény hozzá tartozó módosítását.

Nem történt oly régen, jól emlékezhetünk rá, az előző ciklusban azért halasztották el a szavazást a Stop, Sorosról, mert nem volt meg a kétharmaduk. S lám, nem hiába bíztak benne, hogy a választás után meglesz. Így teljesíthetik az összes magyar ember kívánságát,

ami nem mellesleg a hatalmon lévők szinte egyetlen, de annál hangsúlyosabb választási ígérete volt.

Vagyis már most sem számít az a több mint két millió ember, aki a kormányváltásra voksolt. Még kevésbé számítanak azok a magyarok, akik a Nyílt Társadalom Alapítványoknál dolgoztak eddig, s azok Berlinbe költöztetése most érzékenyen érintheti őket. Időben és jobban meg kellett volna gondolniuk, hogy - ha áttételesen is - Sorosnál vállaljanak munkát. Talán mindezeket az állampolgárokat mostantól nem is tekinthetjük magyar embereknek, hiszen ők a jelek szerint szemben állnak a jóságos hatalommal, amely pedig mindent megtesz értük.

Ami azt is jelenti, hogy jelentősen fogy a magyar. Érthető, hogy a hatalom most minden erejével igyekszik ösztönözni a szüléseket. Bár néhány millió embert nehéz lesz pótolni.

Szerző

Migráncs szendvics

Egy migráns vagy vendégmunkás dobhatta el azt az afrikai sertéspestissel fertőzött szendvicset, amit egy vaddisznó megtalált és befalt Heves megyében. Legalábbis Nagy István agrárminiszter-jelölt szerint. Igaz, e tekintetben sem bizonyítékokkal, sem érvekkel nem szolgált.

Ám ha ennél a hipotézisnél maradunk, akkor is felvetődik néhány kérdés. Például, hogy az a migráns muszlim vagy keresztény volt-é. Mert ha Allahot imádta, akkor talán még Soros György kedvéért sem harapott volna disznóhúsos szendvicsbe. Ha pedig vendégmunkás volt, akkor vélhetően ukrán, esetleg szerb nemzetiségű lehetett, mert jelenleg szinte csak közülük kerül ki az a néhány ezer ember, aki megjelent a hazai vállalkozásoknál.

Ha a miniszterjelölt sületlenségét egyáltalán komolyan vesszük, akkor leginkább egy ukrán vendégmunkás jöhetne szóba, ugyanis ez az emberre veszélytelen, de a sertésekre végzetes kór Grúzián, Örményországon, Oroszországon és Ukrajnán, Románián át érte el Magyarországot. És nem is először. A szakemberek többször találkoztak már eddig is ezzel a betegséggel, számukra nem jelent nagy újdonságot. Ám ha a szendvicsteóriát a helyén kezeljük, az a peches vaddisznó akár valamelyik hazai település szeméttelepén, vagy a kukák tartalmából is fogyaszthatott fertőzött sertéshúst, illetve készítményt.

Az agrárszakemberek a szerintük a posztra teljesen alkalmatlan Fazekas után bizakodva fogadták a terültet sokkal jobban ismerő Nagy jelölését. Ám a „bogaras” előd után kaptak egy „szendvicses” embert. A bornírt kijelentések oka mindkettejük esetében az Orbán Viktorhoz való feltétlen hűség bizonygatása lehetett.

Persze Nagy Istvánnál sem azt kell figyelni, amit mond, hanem amit tesz. Csak remélni lehet, hogy miniszterként, letudva a kötelező kűrt, „migráncs szendvics” helyett a magyar mezőgazdaság égető gondjaival fog foglalkozni.

Szerző