Tíz évvel ezelőtt a dolgokat mindig praktikus oldalról néző szocialisták számára a vizitdíj és ápolási díj az egészségügyi költségvetésből kieső összegek valamelyes pótlására szolgáltak, míg a mindent elméleti síkon látó szabaddemokraták az öngondoskodásra való nevelés nagyszerű lehetőségeként tekintettek rá. Ugyanakkor jellemző, hogy a szabaddemokraták kizárólag elméleti szinten foglalkoztak ezzel a nagyon is gyakorlati kérdéssel, és sajnálatos módon elfeledkeztek olyan apróságokról, mint az egyes biztosítási csomagok kidolgozása és annak megállapítása, hogy mi mibe kerül. Más kérdés, hogy felesleges is lett volna, hiszen a szocialisták ellenállásán megbukott az egész ötlet. Ők az egyenlőségre hivatkoztak, mintha a szolgáltatások terén amúgy teljes egyenlőség lenne, ami csak arra bizonyíték, mennyire járatlanok a mindennapi életben. Véleményem szerint egyébként nálunk a magánbiztosítás csak kiegészítő szolgáltatásként állt volna meg, hiszen még a gazdag Amerikában sem mindenki képes a magánbiztosítást megfizetni. A legjobb megoldás valamilyen vegyes biztosítási rendszer lett volna.