Életfogytig tartó honvágy

Publikálás dátuma
2018.05.17. 07:31
Visszatért Jazídik - Irakban lassan kezd visszatérni az élet a régi kerékvágásba Fotó: AFP/Ahmad Muawafaq
Nadia Murad egykori szexrabszolga megrendítő vallomásban számolt be az Iszlám Állam fogságában töltött hónapokról.

2014 nyara volt, míg a világ ezen felén sokan épp a jól megérdemelt nyaralásukat töltötték vagy egy közeli strandra menekültek a hőség elől, Észak-Irak egy piciny falujában, Kocsóban a jazídi kisebbség tagjai abban reménykedtek, hogy az Iszlám Állam (IS) tagjai megkegyelmeznek nekik. Nadia Murad és a családja is abban bízott, hogy a szélsőséges szunnita szervezet tagjai futni hagyják őket, ám amikor a terroristák bevették a falut, elveszett a remény.

A most 25 éves emberi jogi aktivista, egykori szexrabszolga „Az utolsó lány – Küzdelmem az Iszlám Állam ellen” című önéletrajzi könyvében mesélt az elmúlt évek egyik legtragikusabb iraki eseményéről, a jazídi népirtásról. Nadia mindössze 21 éves volt, amikor élete egyik napról a másikra megváltozott. Korábban sosem hallott az IS-ről, édesanyjával és testvéreivel nem túl fényűzően, de saját bevallása szerint nagy boldogságban éltek. Amikor nem a földeken dolgozott vagy az iskolapadban ült, arról álmodozott, szépségszalont nyit, és egyedülálló hajkölteményeket varázsol a kocsói menyasszonyoknak. Az álmai azonban szertefoszlottak, amikor az Iszlám Állam harcosai azon a nyári napon szétválasztották a nőket a férfiaktól, majd agyonlőtték a férfiakat. Köztük volt Nadia több bátyja is. Az a néhány ember, aki túlélte, csak a szerencsének – egy holttest óvó takarásának – köszönhette sorsát.

A kivégzés után a fiatal nőket kiválogatták – Nadia ekkor látta utoljára szeretett édesanyját –, s kezdetét vette testi-lelki megaláztatásuk. Abban a pillanatban szabijja, vagyis rabszolga lett belőlük. Az IS sajátos Korán-értelmezése szerint – amely a világ muszlim közösségeiben régóta tiltott – egy „hitetlen” rabszolgát megerőszakolni nem bűn. A terroristacsoport számára több szempontból is rendkívül fontosak a szexrabszolgák: az erőszak az idők kezdete óta háborús fegyver, ezen kívül propagandacélokra is használják az elrabolt nőket, hiszen így könnyebben tudnak új harcosokat csábítani a soraikba. Olykor pedig jutalomként adják egymásnak a nőket, egy-egy harci „dicsőség” után.

Nadiaékat Moszulba vitték, s a vallásuk miatt addig igen konzervatív életet élő szűzlányok molesztálása már a buszon elkezdődött. A legrosszabb, a csoportos erőszak és a verések az IS iraki fővárosának egyik rabszolga-elosztó központjában, majd későbbi „tulajdonosaiknál” folytatódtak. Nadiának is megfordult a fejében, végez magával, de aztán elhatározta: élni fog. Sokan voltak azonban, akik nem bírták, belőlük „nem maradt más, csak vörösesbarna foltok a csempén”.

Bár Nadia és sorstársai szörnyű testi szenvedésen mentek keresztül, a fiatal nő szerint a legrosszabb az volt, amikor áttérésre kényszerítették, vagyis elvették a vallását, s ezzel egyúttal megfosztották az identitásától. Ez azért is kegyetlen lépés volt a terroristáktól, mert a jazídi nők ekkor nem tudták, hogy megmenekülésük esetén a közösség a történtek után visszafogadja-e őket.

Nadia azon szerencsések közé tartozik, akik választ kaptak a kérdésre: egy kalandos szökés után viszontláthatta azon családtagjait, akik túlélték a népirtást, és a közösség visszafogadta őt és a hozzá hasonló sorsú nőket. A megmenekülés ellenére története azonban közel sem happy end, hiszen édesanyja és több testvére is odaveszett, nővérei és unokahúgai pedig szintén szexrabszolgaként végezték. A faluját, az egyetlen helyet, amelyet ismert, leigázták, lakosait kiirtották.

Miután elvesztette a gyökereket, Nadia élt a kínálkozó lehetőséggel, és Németországban telepedett le, ahol most egy nemzetközi jazídi szervezetnél dolgozik. Hiába kezdhetett új életet, úgy véli, nagyobb igazságtalanság nem érheti az embert, minthogy a félelem az otthona elhagyására kényszeríti. „Mindentől megfosztják, amit szeret, idegenben kell kockára tennie az életét, ahol… nem látják szívesen. Így aztán honvággyal küszködve tölti élete hátralevő részét, és azon imádkozik, nehogy kitoloncolják” – foglalta össze a menekültek sorsát Nadia.

Infó: Nadia Murad: Az utolsó lány – Küzdelem az Iszlám Állam ellen, Libri Kiadó, Budapest 2018

De mégis: kik szavaztak, hogyan szavaztak április 8-án?

Publikálás dátuma
2018.05.16. 20:09
Fotó: Vajda József
A parlamenti választáson győztes Fidesz-KDNP-nek a teljes népességen belül több szavazója van, mint az utána következő négy parlamenti pártnak együtt - indítja a ZRI Závecz Research Intézet a változásban valahogy még mindig reménykedőknek újabb mélyütést bevivő felmérése összegzését. Az adatfelvétel ideje: 2018. május 6-13.

A kormánypártot 33 százalék támogatja, a Jobbikot 15, az ezúttal még együtt mért MSZP-t és Párbeszédet 7 százalék. Az LMP és a DK 4-4 százalékon áll, a Momentum és a Kétfarkú Kutyapárt 2-2 százalékon. A választók aktivitása az elmúlt egy hónapban nem lankadt, 30 százalékuknak nincsen pártpreferenciája.

A biztos pártválasztók körében mért adatok nagyon közel vannak a választási végeredményhez: a Fidesz-KDNP 50, a Jobbik 21 százalékos. Az MSZP-Párbeszéd 11 százalékon áll, az LMP-nek és a DK-nak 6-6 százalékos a tábora. A Momentum az aktív szavazók 3 százalékára számíthat, a Kétfarkú Kutyapárt 1 százalékos - ezek a legérdekesebb eredményei a ZRI Závecz Research Intézet május első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásának.

A választási eredmények településenként történő hivatalos összesítése lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a pártok szavazótáborának területi sajátosságait - írják az összegzésben. A választások utáni felmérés adatai alapján kijelenthető, hogy a Fidesz április 8-i támogatottsága a falvak mellett – ahol 8 százalékponttal az átlag feletti arányban szerepelt – a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében is tarolt: 11 százalékponttal haladta meg az országos eredményét. A kormánypárt életkor szerinti támogatottsága viszonylag egyenletes volt, azonos mértékben szavaztak rá fiatalok, középkorúak és idősek. 

A Jobbik támogatottsága leginkább életkor szerint különbözik. A párt a harminc évnél fiatalabbak körében 28 százalékot kapott és a harmincasok között is az átlagosnál jobban szerepelt – 24 százalékkal. A negyvenes-ötvenes korosztályban 18-19 százalékot szerzett, míg az idősebbek körében csupán 13 százalékot. A Jobbik szavazati arányai az egyes iskolázottsági csoportokban lényegében azonosak s ez az egyenletes társadalmi beágyazottság új jelenség a párt történetében. A Jobbik sikeres volt a kis-közepes városokban és a falvakban, itt az átlagot 2-3 százalékponttal meghaladó arányban kapott voksokat.

Az MSZP és a Párbeszéd szövetsége a fővárosban 6, a megyeszékhelyek kategóriájában 2 százalékponttal szerepelt jobban, mint az ország egészében. Az életkor emelkedésével egyre többen szavaztak az MSZP-Párbeszéd listájára. A legrosszabb eredményt, 6 százalékot a 30 évnél fiatalabbak között érték el. A legnagyobb támogatottságuk a 60 év felettiek körében volt, ott 16 százalék voksolt rájuk. Az alapfokú végzettségűeknél is 16 százalékos volt a pártszövetség szavazati aránya, a többi iskolázottsági csoportban 10-12 százalékot kaptak.

Az LMP szavazótábora életkori szempontból kiegyensúlyozott volt a választás napján, iskolázottság és a településtípus szempontjából viszont tapasztaltunk eltéréseket. A végzettség emelkedésével egyre jobb pozíciói voltak a pártnak: az alapfokú végzettségűek 4 százalékától a diplomások körében elért 9 százalékig nőtt a szavazati arány. A fővárosban volt legerősebb az LMP, de a megyeszékhelyeken is átlag felett teljesített (11 illetve közel 9 százalékos eredménnyel).

A Demokratikus Koalíció a fővárosban jól szerepelt, 3 százalékponttal több szavazatot szerzett, mint országosan. A párt támogatottsága főképpen az életkor függvénye, a harminc év alattiak körében elenyésző (1% alatti) volt a rájuk voksolók aránya, majd korcsoportról korcsoportra emelkedve, a 60 év felettiek körében 10 százalékig jutott el.



Szerző

De mégis: kik szavaztak, hogyan szavaztak április 8-án?

Publikálás dátuma
2018.05.16. 20:09
Fotó: Vajda József
A parlamenti választáson győztes Fidesz-KDNP-nek a teljes népességen belül több szavazója van, mint az utána következő négy parlamenti pártnak együtt - indítja a ZRI Závecz Research Intézet a változásban valahogy még mindig reménykedőknek újabb mélyütést bevivő felmérése összegzését. Az adatfelvétel ideje: 2018. május 6-13.

A kormánypártot 33 százalék támogatja, a Jobbikot 15, az ezúttal még együtt mért MSZP-t és Párbeszédet 7 százalék. Az LMP és a DK 4-4 százalékon áll, a Momentum és a Kétfarkú Kutyapárt 2-2 százalékon. A választók aktivitása az elmúlt egy hónapban nem lankadt, 30 százalékuknak nincsen pártpreferenciája.

A biztos pártválasztók körében mért adatok nagyon közel vannak a választási végeredményhez: a Fidesz-KDNP 50, a Jobbik 21 százalékos. Az MSZP-Párbeszéd 11 százalékon áll, az LMP-nek és a DK-nak 6-6 százalékos a tábora. A Momentum az aktív szavazók 3 százalékára számíthat, a Kétfarkú Kutyapárt 1 százalékos - ezek a legérdekesebb eredményei a ZRI Závecz Research Intézet május első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásának.

A választási eredmények településenként történő hivatalos összesítése lehetővé teszi, hogy meghatározzuk a pártok szavazótáborának területi sajátosságait - írják az összegzésben. A választások utáni felmérés adatai alapján kijelenthető, hogy a Fidesz április 8-i támogatottsága a falvak mellett – ahol 8 százalékponttal az átlag feletti arányban szerepelt – a legfeljebb alapfokú végzettségűek körében is tarolt: 11 százalékponttal haladta meg az országos eredményét. A kormánypárt életkor szerinti támogatottsága viszonylag egyenletes volt, azonos mértékben szavaztak rá fiatalok, középkorúak és idősek. 

A Jobbik támogatottsága leginkább életkor szerint különbözik. A párt a harminc évnél fiatalabbak körében 28 százalékot kapott és a harmincasok között is az átlagosnál jobban szerepelt – 24 százalékkal. A negyvenes-ötvenes korosztályban 18-19 százalékot szerzett, míg az idősebbek körében csupán 13 százalékot. A Jobbik szavazati arányai az egyes iskolázottsági csoportokban lényegében azonosak s ez az egyenletes társadalmi beágyazottság új jelenség a párt történetében. A Jobbik sikeres volt a kis-közepes városokban és a falvakban, itt az átlagot 2-3 százalékponttal meghaladó arányban kapott voksokat.

Az MSZP és a Párbeszéd szövetsége a fővárosban 6, a megyeszékhelyek kategóriájában 2 százalékponttal szerepelt jobban, mint az ország egészében. Az életkor emelkedésével egyre többen szavaztak az MSZP-Párbeszéd listájára. A legrosszabb eredményt, 6 százalékot a 30 évnél fiatalabbak között érték el. A legnagyobb támogatottságuk a 60 év felettiek körében volt, ott 16 százalék voksolt rájuk. Az alapfokú végzettségűeknél is 16 százalékos volt a pártszövetség szavazati aránya, a többi iskolázottsági csoportban 10-12 százalékot kaptak.

Az LMP szavazótábora életkori szempontból kiegyensúlyozott volt a választás napján, iskolázottság és a településtípus szempontjából viszont tapasztaltunk eltéréseket. A végzettség emelkedésével egyre jobb pozíciói voltak a pártnak: az alapfokú végzettségűek 4 százalékától a diplomások körében elért 9 százalékig nőtt a szavazati arány. A fővárosban volt legerősebb az LMP, de a megyeszékhelyeken is átlag felett teljesített (11 illetve közel 9 százalékos eredménnyel).

A Demokratikus Koalíció a fővárosban jól szerepelt, 3 százalékponttal több szavazatot szerzett, mint országosan. A párt támogatottsága főképpen az életkor függvénye, a harminc év alattiak körében elenyésző (1% alatti) volt a rájuk voksolók aránya, majd korcsoportról korcsoportra emelkedve, a 60 év felettiek körében 10 százalékig jutott el.



Szerző