Életfogytig tartó honvágy

Publikálás dátuma
2018.05.17 07:31
Visszatért Jazídik - Irakban lassan kezd visszatérni az élet a régi kerékvágásba Fotó: AFP/Ahmad Muawafaq
Fotó: /
Nadia Murad egykori szexrabszolga megrendítő vallomásban számolt be az Iszlám Állam fogságában töltött hónapokról.

2014 nyara volt, míg a világ ezen felén sokan épp a jól megérdemelt nyaralásukat töltötték vagy egy közeli strandra menekültek a hőség elől, Észak-Irak egy piciny falujában, Kocsóban a jazídi kisebbség tagjai abban reménykedtek, hogy az Iszlám Állam (IS) tagjai megkegyelmeznek nekik. Nadia Murad és a családja is abban bízott, hogy a szélsőséges szunnita szervezet tagjai futni hagyják őket, ám amikor a terroristák bevették a falut, elveszett a remény.

A most 25 éves emberi jogi aktivista, egykori szexrabszolga „Az utolsó lány – Küzdelmem az Iszlám Állam ellen” című önéletrajzi könyvében mesélt az elmúlt évek egyik legtragikusabb iraki eseményéről, a jazídi népirtásról. Nadia mindössze 21 éves volt, amikor élete egyik napról a másikra megváltozott. Korábban sosem hallott az IS-ről, édesanyjával és testvéreivel nem túl fényűzően, de saját bevallása szerint nagy boldogságban éltek. Amikor nem a földeken dolgozott vagy az iskolapadban ült, arról álmodozott, szépségszalont nyit, és egyedülálló hajkölteményeket varázsol a kocsói menyasszonyoknak. Az álmai azonban szertefoszlottak, amikor az Iszlám Állam harcosai azon a nyári napon szétválasztották a nőket a férfiaktól, majd agyonlőtték a férfiakat. Köztük volt Nadia több bátyja is. Az a néhány ember, aki túlélte, csak a szerencsének – egy holttest óvó takarásának – köszönhette sorsát.

A kivégzés után a fiatal nőket kiválogatták – Nadia ekkor látta utoljára szeretett édesanyját –, s kezdetét vette testi-lelki megaláztatásuk. Abban a pillanatban szabijja, vagyis rabszolga lett belőlük. Az IS sajátos Korán-értelmezése szerint – amely a világ muszlim közösségeiben régóta tiltott – egy „hitetlen” rabszolgát megerőszakolni nem bűn. A terroristacsoport számára több szempontból is rendkívül fontosak a szexrabszolgák: az erőszak az idők kezdete óta háborús fegyver, ezen kívül propagandacélokra is használják az elrabolt nőket, hiszen így könnyebben tudnak új harcosokat csábítani a soraikba. Olykor pedig jutalomként adják egymásnak a nőket, egy-egy harci „dicsőség” után.

Nadiaékat Moszulba vitték, s a vallásuk miatt addig igen konzervatív életet élő szűzlányok molesztálása már a buszon elkezdődött. A legrosszabb, a csoportos erőszak és a verések az IS iraki fővárosának egyik rabszolga-elosztó központjában, majd későbbi „tulajdonosaiknál” folytatódtak. Nadiának is megfordult a fejében, végez magával, de aztán elhatározta: élni fog. Sokan voltak azonban, akik nem bírták, belőlük „nem maradt más, csak vörösesbarna foltok a csempén”.

Bár Nadia és sorstársai szörnyű testi szenvedésen mentek keresztül, a fiatal nő szerint a legrosszabb az volt, amikor áttérésre kényszerítették, vagyis elvették a vallását, s ezzel egyúttal megfosztották az identitásától. Ez azért is kegyetlen lépés volt a terroristáktól, mert a jazídi nők ekkor nem tudták, hogy megmenekülésük esetén a közösség a történtek után visszafogadja-e őket.

Nadia azon szerencsések közé tartozik, akik választ kaptak a kérdésre: egy kalandos szökés után viszontláthatta azon családtagjait, akik túlélték a népirtást, és a közösség visszafogadta őt és a hozzá hasonló sorsú nőket. A megmenekülés ellenére története azonban közel sem happy end, hiszen édesanyja és több testvére is odaveszett, nővérei és unokahúgai pedig szintén szexrabszolgaként végezték. A faluját, az egyetlen helyet, amelyet ismert, leigázták, lakosait kiirtották.

Miután elvesztette a gyökereket, Nadia élt a kínálkozó lehetőséggel, és Németországban telepedett le, ahol most egy nemzetközi jazídi szervezetnél dolgozik. Hiába kezdhetett új életet, úgy véli, nagyobb igazságtalanság nem érheti az embert, minthogy a félelem az otthona elhagyására kényszeríti. „Mindentől megfosztják, amit szeret, idegenben kell kockára tennie az életét, ahol… nem látják szívesen. Így aztán honvággyal küszködve tölti élete hátralevő részét, és azon imádkozik, nehogy kitoloncolják” – foglalta össze a menekültek sorsát Nadia.

Infó: Nadia Murad: Az utolsó lány – Küzdelem az Iszlám Állam ellen, Libri Kiadó, Budapest 2018

2018.05.17 07:31

Legkevesebb 8 túrázó fulladt egy megáradt folyóba Dél-Olaszországban (videó)

Publikálás dátuma
2018.08.20 22:06

Fotó: Shutterstock/
Megáradt folyóba fúlt nyolc túrázó a Dél-Olaszországban fekvő Raganello-szurdokban, többen eltűntek - közölte az olasz polgári védelmi hatóság. A halottak között négy férfi és négy nő van.
A szerencsétlenség olasz sajtójelentések szerint a calabriai Civita hegyközség közelében történt, ahol a heves esőzések megduzzasztották a folyót a szakadékban. A túrázókat készületlenül érte az áradás, és a csoportot részben magával sodorta a folyó. A La Repubblica című olasz napilap internetes felületén közölte, hogy egyeseknek sikerült a sziklákon biztonságba húzódniuk. Az ANSA olasz hírügynökség egy másik 12 fős csoportról is említést tett, akiket hegyimentők és tűzoltók találtak meg és mentettek ki. Összességében azonban nem világos hány túrázó tartózkodott hétfőn a szurdokban, illetve hányan tűnhettek el. Értesülések szerint túrázók három csoportja volt úton a szurdokban.
"A gond az, hogy nem tudjuk hány embert sodort magával az ár" - mondta Carlo Tansi, a calabriai polgári védelmi hatóság vezetője a Sky TG24 hírportálnak. "Ez egy nagyon mély és szűk hasadék a földben. Képzeljék el, hogy majdnem egy kilométer mély, és mindössze néhány méter széles. Képzeljék el az embereket, akik ebben a lyukban voltak" - tette hozzá Tansi, aki szerint órákig eltarthat, míg összesíteni tudják az áldozatok számát. A hegyimentők a Twitteren közölték, hogy egy gyermeket kihűlési tünetekkel szállítottak kórházba helikopteren. A 13 kilométer hosszú, több száz méter mély szurdok tiszta vizével és sziklaképződményeivel közkedvelt a turisták körében.
Szerző
2018.08.20 22:06
Frissítve: 2018.08.20 22:16

Magyarország beteg és csodálatos

Publikálás dátuma
2018.08.20 20:36

Fotó: Népszava/ Vajda József
Bár az internetadó bevezetésének terve „nagyobb sikert” aratott, az Erzsébet hídnál egy Tankcsapda-koncert is tömegeket mozgat.
Ha valaki az Erzsébet hídi tüntetések valamelyikén időnként fiesztára gondolt, hát most magára vessen: kósza fantáziáit elcsípte a gondolatrendőrség. Persze inkább valószínű, hogy a helyszín magától értetődő: az államalapítás háromnapos ünnepére színpad épült Szent Gellért szobra alatt. Az idő jó, és nem rossz a hely – épp csak a stadionhangzást nem lehet visszaadni a Duna-partján −, de ingyenes koncerteknek ne hallgasd vájt füllel a hangzását.  „Isten éltessen, Magyarország!” − szólt az idei szlogen. Augusztus 20-a előestéjén nem csak az 1018 éves magyar államiságot lehetett ünnepelni, a Tankcsapda alapító-énekese, Lukács László ötvenéves, a majdnem harmincéves zenekar erre építette fel Fél évszázad címmel futó turnéját. A fővárosban május 4-én volt már egy nagy buli – Budapesten amúgy nem játszik túl gyakran a banda −, most viszont az AWS és a Zanzibár koncertje után olyan tömeg gyűlt össze az ingyenes „ráadásra”, amekkorát talán Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb rock and roll zenekara sem látott még. Rajongók, ismerkedők, egyszerűen szórakozni vágyók a rakpartról, a Magyar ízek utcájából jövet-menet, ahol minden második portéka megkapta a „kézműves” jelzőt. A szorongók persze gondolhattak Genovára, de még az ég sem szakadt le. Egy majdnem harmincéves zenekar történetéhez hozzátartozik, hogy a régi hívek egy része ragaszkodik a kezdeti hangzásvilághoz, egykori élményeihez. A rajongók egykor karon ülő gyermekei felnőttek, hozták karon ülő gyermekeiket, ám Lukácsék korosztályának morózusabbik része sem állíthatja, hogy tinizenekar vált volna a kedvencükből. Persze így is akadtak ortodox tankerek, akik a bandát számon kérték a közösségi oldalán, miért lépnek fel állami ünnepen, ami felesleges kérdésnek tűnik: egy muzsikus zenélni szeret, augusztus 20-a amúgy sem pártpolitikai rendezvény. A bálványosi nyári egyetem – ahol a Tankcsapda is többször fellépett – sem csupán a miniszterelnökről szól, a legnagyobb erdélyi fesztiválként bejáratott koncerthelyszín. Persze az ottani fellépőknek sem garancia, hogy egyszer ne szülessen róluk nemzetféltő házmesteri feljelentés a „szókimondó szövegeik”, vagy a „züllött, liberális életvitel propagálása” miatt. Mindenki megkapta a magáét – a másfél órás best of koncerten az első, Baj van! című albumtól a legújabb dalokig a Tankcsapda egy becsületes, nem hakni koncertet adott, pirotechnikával megfűszerezve. Meglehet, csak nekem új, de meglepő volt tapasztalni, hogy a tapsgép után feltalálták a pogógépet is: a nyolcvanas években, főként a punkok körében divatosnak számító baráti lökdösődés lámpák parancsára is indult. A Tankcsapda acélosságáért aggódók is megnyugodhattak, Lukácsék előadták a 2012-es, Mi a f… van? című nótájukat is: „Magyarország, mi a f.. van veled, mondd csak! Beteg vagy, vedd észre, felment a lázad. Semmi okom nincs rá, hogy pezsgőt bontsak, mer' amit látok, meg amit hallok: az gyalázat.” Szóval kiállták a „bátorságpróbát” – bár e dal szövege Elvis Costello, Elton John vagy Morrissey Margaret Thatcherhöz címzett dalaihoz képest sehol sincs a politikai karcosságot tekintve. Ilyesfajta „kockázatokkal” nem kellett szembenéznie a Ghymes alapítójának, Szarka Tamásnak, akit arra kértek fel, hogy a budapesti tűzijátékhoz írjon zenét. Az István király dicsérete című mű több dala először 20-a délelőtt hangzott el először a Kossuth téren a tisztavatáshoz és a köztársasági elnök beszédéhez kapcsolódva. Szarka korábban Tokody Ilonával is koncertezett, idén a miskolci operafesztiválon Miklósa Erikával is láthattuk-hallhattuk, így csak a Szarka Tamás munkásságát kevésbé ismerőknek lehetett meglepetés, hogy utóbbi kiváló szoprán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Honvéd férfikar és Szarka Tamás zenekara kíséretében egyik főszereplője lett a produkciónak. Szarka Tamásról persze azt is tudni kell, hogy klasszikus képzettségű hegedűsként mélyült el a népzene világában, költőként pedig sok dalszövege irodalmi értékű. Az útitárs című szerzemény Miklósa Erika szöveg nélküli, angyali énekével, az erőteljes kórussal és a rézfúvósok karakteres játékával rendkívül hatásos szerzeménynek, jó kezdésnek bizonyult. A szám fő dallamának felvezető része egyébként erősen emlékeztet egy közismert ladinó (spanyol zsidó) dallamra. E dal a XVI. században honosodott meg az európai keresztény kultúrában – még ma is hallható könnyűzenei istentiszteleteken −, Smetana is feldolgozta a Moldvában, de az izraeli himnusz, a hatikvá (a remény) is erre a dallamra íródott. Szarka Tamás persze erősen „megbolondította” kortárs klasszikus motívumokkal. A Szent István intelmeiből a zeneszerzői szándék az irgalmasságot és az alázatot emelte ki. Az Intelem az irgalomról balkáni felhangú, Szarka remek hegedűjátékát megmutató nóta. „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy kegyes a külföldiekhez is” – áll Szent Asztriknak tulajdonított Intelmek utolsó fejezetében, sőt: „Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.” Bár az ószövetségi és újszövetségi idézetekben gazdag, Imre hercegnek címzett irodalmi alkotás kifejezetten a királyt inti attól, hogy tartózkodjon a bűnöktől, Szarka Tamás olvasatában egészen másról esett szó: „Bűnösnek folyjanak a könnyei, a reményt mégis csak hagyd meg neki” – éneklik a fülbemászó refrénben. Csörgő Anikó ifjúságnak szánt, honismereti könyvének címe, a Csodaország, Magyarország köszönt vissza az utoljára bemutatott dalban. A Csodaország slágeresnek szánt, kiforratlan dal, élvezeti értékét nemcsak a hosszú napon állás, vagy a hangosítás csorbította. „Magyarország, hát akkor hajolj most hozzánk, mosolyod hegyekből fonták, a gyermekek a neved szépen tudják” – nos, nemcsak e lapos, képzavartól sem mentes sorok miatt hittem úgy, hogy rosszul hallok. Persze, ha este a tűzijáték rakétái épp akkor robbantak, amikor ez újra felhangzott, talán mindegy is.  
2018.08.20 20:36