2014 nyara volt, míg a világ ezen felén sokan épp a jól megérdemelt nyaralásukat töltötték vagy egy közeli strandra menekültek a hőség elől, Észak-Irak egy piciny falujában, Kocsóban a jazídi kisebbség tagjai abban reménykedtek, hogy az Iszlám Állam (IS) tagjai megkegyelmeznek nekik. Nadia Murad és a családja is abban bízott, hogy a szélsőséges szunnita szervezet tagjai futni hagyják őket, ám amikor a terroristák bevették a falut, elveszett a remény.
A most 25 éves emberi jogi aktivista, egykori szexrabszolga „Az utolsó lány – Küzdelmem az Iszlám Állam ellen” című önéletrajzi könyvében mesélt az elmúlt évek egyik legtragikusabb iraki eseményéről, a jazídi népirtásról. Nadia mindössze 21 éves volt, amikor élete egyik napról a másikra megváltozott. Korábban sosem hallott az IS-ről, édesanyjával és testvéreivel nem túl fényűzően, de saját bevallása szerint nagy boldogságban éltek. Amikor nem a földeken dolgozott vagy az iskolapadban ült, arról álmodozott, szépségszalont nyit, és egyedülálló hajkölteményeket varázsol a kocsói menyasszonyoknak. Az álmai azonban szertefoszlottak, amikor az Iszlám Állam harcosai azon a nyári napon szétválasztották a nőket a férfiaktól, majd agyonlőtték a férfiakat. Köztük volt Nadia több bátyja is. Az a néhány ember, aki túlélte, csak a szerencsének – egy holttest óvó takarásának – köszönhette sorsát.
A kivégzés után a fiatal nőket kiválogatták – Nadia ekkor látta utoljára szeretett édesanyját –, s kezdetét vette testi-lelki megaláztatásuk. Abban a pillanatban szabijja, vagyis rabszolga lett belőlük. Az IS sajátos Korán-értelmezése szerint – amely a világ muszlim közösségeiben régóta tiltott – egy „hitetlen” rabszolgát megerőszakolni nem bűn. A terroristacsoport számára több szempontból is rendkívül fontosak a szexrabszolgák: az erőszak az idők kezdete óta háborús fegyver, ezen kívül propagandacélokra is használják az elrabolt nőket, hiszen így könnyebben tudnak új harcosokat csábítani a soraikba. Olykor pedig jutalomként adják egymásnak a nőket, egy-egy harci „dicsőség” után.
Nadiaékat Moszulba vitték, s a vallásuk miatt addig igen konzervatív életet élő szűzlányok molesztálása már a buszon elkezdődött. A legrosszabb, a csoportos erőszak és a verések az IS iraki fővárosának egyik rabszolga-elosztó központjában, majd későbbi „tulajdonosaiknál” folytatódtak. Nadiának is megfordult a fejében, végez magával, de aztán elhatározta: élni fog. Sokan voltak azonban, akik nem bírták, belőlük „nem maradt más, csak vörösesbarna foltok a csempén”.
Bár Nadia és sorstársai szörnyű testi szenvedésen mentek keresztül, a fiatal nő szerint a legrosszabb az volt, amikor áttérésre kényszerítették, vagyis elvették a vallását, s ezzel egyúttal megfosztották az identitásától. Ez azért is kegyetlen lépés volt a terroristáktól, mert a jazídi nők ekkor nem tudták, hogy megmenekülésük esetén a közösség a történtek után visszafogadja-e őket.
Nadia azon szerencsések közé tartozik, akik választ kaptak a kérdésre: egy kalandos szökés után viszontláthatta azon családtagjait, akik túlélték a népirtást, és a közösség visszafogadta őt és a hozzá hasonló sorsú nőket. A megmenekülés ellenére története azonban közel sem happy end, hiszen édesanyja és több testvére is odaveszett, nővérei és unokahúgai pedig szintén szexrabszolgaként végezték. A faluját, az egyetlen helyet, amelyet ismert, leigázták, lakosait kiirtották.
Miután elvesztette a gyökereket, Nadia élt a kínálkozó lehetőséggel, és Németországban telepedett le, ahol most egy nemzetközi jazídi szervezetnél dolgozik. Hiába kezdhetett új életet, úgy véli, nagyobb igazságtalanság nem érheti az embert, minthogy a félelem az otthona elhagyására kényszeríti. „Mindentől megfosztják, amit szeret, idegenben kell kockára tennie az életét, ahol… nem látják szívesen. Így aztán honvággyal küszködve tölti élete hátralevő részét, és azon imádkozik, nehogy kitoloncolják” – foglalta össze a menekültek sorsát Nadia.
Infó: Nadia Murad: Az utolsó lány – Küzdelem az Iszlám Állam ellen, Libri Kiadó, Budapest 2018
