Avarkeszi Dezső: Választás 2018 (1.)

Publikálás dátuma
2018.05.19 09:35
LEPEDŐNYI SZAVAZÓLAP - A többes jelölés lehetőségét kihasználva már a 2014-es választásokon megjelentek az úgynevezett kamupárto
Fotó: /

2018. április 8-án általános országgyűlési képviselő-választást tartottak Magyarországon. A választás során a Fidesz-KDNP pártszövetség kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Jelen írás célja annak vizsgálata, hogy a jogszabályi környezet, a jogállamiság, a demokrácia helyzete, a kampány, a voksolást megelőző és a szavazásnapi események alapján szabad és tisztességes volt-e ez a választás.

Oszthatatlan fogalom

Egy választás lehet-e "részben" szabad és tisztességes, vagy "szabad, de nem tisztességes"? A magunk részéről egyetértünk az Eötvös Károly Intézet (EKINT) által megfogalmazottakkal: "Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint a szabad és tisztességes választás egyetlen oszthatatlan fogalom. Ezzel azt állítjuk, hogy egy választás »részben szabad«, »részben szabad, de nem tisztességes«, illetve ehhez hasonló minősítése annyiban értelmes beszéd, hogy alkalmas lehet a rossz és a még rosszabb árnyalatainak megkülönböztetésére, de arra a kérdésre, hogy egy választás szabad és tisztességes-e, lehet és kell is igennel vagy nemmel válaszolni."

Hogy erre a kérdésre megadhassuk a választ, szükséges, de nem elégséges feltétel a választási jogszabályok vizsgálata. Át kell tekinteni jogállamiság, a sajtószabadság kérdéseit, a választáson induló jelöltek és szervezetek esélyeit, a választási szervek tevékenységét, a kampányt, a kampányfinanszírozást, a valóságos folyamatokat.

A sajtószabadság helyzete

E kérdés bevezetéseként ismét az EKINT-et kell idéznünk: "Közhely, de le kell írni, hogy szabad és tisztességes választás nem képzelhető el szabad sajtó nélkül. E követelmény nem azt igényli, hogy vizsgáljuk meg, vajon a választás idején működik-e az adott országban szabad sajtó, hanem azt, hogy az ellenzéknek, összehasonlítva a kormánypárttal, hasonlóak-e a lehetőségei arra, hogy eljuttassa üzeneteit a választópolgárokhoz (…) Továbbá ahol a közszolgálati média helyén állami propagandacsatornák működnek, ott a szabad és tisztességes választás egyik alapeleme bizonyosan hiányzik."

Az elmúlt hetekben több elemzést olvashattunk a sajtószabadság helyzetéről. A G7 külön vizsgálta a nyomtatott, az online sajtó, valamint a televíziók és rádiók kiegyensúlyozottságát: "Az összes eladott lap 62 százalékát a kormányzathoz köthető kiadók adják el. (…) Ha csak a közélettel is foglalkozó lapokat vesszük, akkor még nagyobb a kormányzati túlsúly, az összes eladott közéleti lap 77 százalékát ilyen cégek adják ki. (…) A Fideszhez köthető vállalkozók tulajdonában álló honlapok illetve a közmédia oldalai összességében csak a teljes magyar internetes forgalom 19 százalékát tették ki. Az internetes oldalak között azonban jóval több olyan van, amelyik egyáltalán nem foglalkozik politikával, közügyekkel. Ha ezeket elhagyjuk, akkor már sokkal szorosabb az állás: a Fideszhez közel álló honlapok a teljes forgalom 41 százalékát adták. (…) Mivel csatornaszintű adatokat nem leltünk fel, azért azt feltételeztük, hogy a TV2 és az RTL csoportok teljes nézettségét a fő adók adják, ahol vannak híradók, illetve az MTVA szinte minden csatornáján is megjelennek a híradások, ahol nincsenek, csak 1-2 százalékos nézettséget tudnak felmutatni az elérhető adatok alapján, így ettől eltekintettünk. Közélettel még a Hír TV, az ATV és az alig kimutatható Echo TV foglalkozik. Ha csak ezeket a tévéket vizsgájuk, akkor már a nézettség fele a Fidesz-közeli cégeké. (…) Igazán ellenzékhez köthető rádió alig van, csak a Klubrádió és a Simicska Lajos által éppen megszüntetendő Lánchíd rádió rendelkezik mérhető hallgatósággal. (…) A fideszes túlsúly mindenesetre a rádióknál a legnagyobb, a hallgatottság alapján 73 százalék a párthoz köthető vállalkozók vagy a közmédia adóit hallgatja."

De az EBESZ választásokat monitorozó csoportja is kemény megállapításokat tett a témában: "Az információhoz való hozzáférés, valamint a sajtó és az egyesülés szabadsága korlátozva volt, többek között a közelmúltbeli jogi változások következtében."

Kampányfinanszírozás

Szintén az EBESZ jelentés tette szóvá kormány részvételét a kampányban: "Az április 8-i országgyűlési választásokat az állam és kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek. A választópolgároknak sokféle politikai választási lehetőségük volt, ennek ellenére a megfélemlítő és idegenellenes retorika, a média elfogultsága és a nem átlátható kampányfinanszírozás szűkítette a valódi politikai vita terét, korlátozva a választókat abban, hogy teljes tájékozottság birtokában dönthessenek. (…) A kampányok közfinanszírozása és a kampánykiadási plafon célja, hogy minden jelölt számára egyenlő esélyt biztosítson. Ennek ellenére a jelöltek egyenlő feltételek mellett történő megmérettetésének esélyét jelentős mértékben rontották a kormány tájékoztató hirdetéseire fordított túlzott kiadások, amely felerősítette a kormánykoalíció kampányüzenetét."

Ráadásul a kormánypártok egyetlen mondanivalója, a menekültellenesség már évek óta az állami, valamint a kormányközeli sajtó napi témája. A tévénézők még a labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseinek, valamint az olimpiai közvetítéseknek a szüneteiben is rendszeresen nézhették, hallhatták a sokszor hazugságokra épülő gyűlöletkampányt.

Egypárti törvény

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt és az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt a Fidesz-KDNP pártszövetség egyedül, az ellenzéki pártok bevonása, valamint társadalmi, szakmai vita nélkül fogadta el. Ezeknek - a korábbi választási törvényekhez képest - megváltozott szabályai minden esetben a kormánypártokat segítették. Többek közt megváltoztatták a körzethatárokat, egyfordulóssá tették a választást, bevezették a győzteskompenzáció intézményét, választójogot adtak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgároknak, ugyanakkor jelentősen megnehezítették a külföldön dolgozó vagy tanuló választópolgárok szavazását, lehetővé tették a többes ajánlást, segítve ezzel az ún. "kamupártok" indulását.

Győzteskompenzáció

A 2014 előtti választásokon a rendszer arányosságát biztosítani hivatott kompenzáció intézménye úgy változott meg, hogy nemcsak a mandátumot nem szerzett jelöltre leadott szavazat minősül töredékszavazatnak, hanem töredékszavazat "a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám" is. Vagyis az eredetileg az arányosságot szolgáló intézményt sikerült úgy megváltoztatni, hogy az pont az arányosság ellen hasson. Megállapítható, hogy a győzteskompenzáció nélkül 2018-ban (és 2014-ben) a Fidesznek nem lett volna kétharmada.

Levélszavazás

A magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok levélben szavazhatnak az országgyűlési választáson. A rendszer teljesen áttekinthetetlen, ellenőrizhetetlen. Nem tudni, hogy akiket választóként regisztráltak, élnek-e egyáltalán, illetve hogy regisztrálásukat ők maguk kérték-e. Ugyanígy ellenőrizhetetlen, hogy maguk adták-e le szavazatukat, vagy helyettük mások. Teljesen zavaros bizonyos határon túli magyar szervezetek szerepe a folyamatban. Maga Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke írta az Átlátszó Erdély portálnak küldött levelében: "Különösen aggályos lehet, ha a választópolgár által a regisztrációhoz megadott, és az ellenőrzése alól kikerült személyes adatait a segítő (különösen, ha az politikai szervezet) tárolja, és ezzel lehetősége nyílik arra, hogy – a saját címét megadva szavazólap-kézbesítési címként – a szavazási levélcsomagot a választópolgár helyett (annak tudta nélkül) átvegye, az azonosító nyilatkozatot a választópolgár adatainak felhasználásával kitöltse, és a választópolgár helyett szavazatot adjon le."

Többes ajánlás

A jelenlegi szabályozás a korábbitól eltérően lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson. Ezt kihasználva már a 2014-es választáson megjelentek az ún. "kamupártok". Ezeket az EBESZ így jellemzi: "Bár jelentős számú jelölt indult, többségük nem folytatott aktív kampánytevékenységet, és vélhetően azzal a céllal regisztráltak, hogy hasznot húzzanak a közpénzen finanszírozott kampánytámogatásból, vagy hogy szoros verseny esetén megosszák a szavazatokat."

Ugyanakkor tömegesen fordultak elő a hamisítások, ajánlásmásolások. Szintén az EBESZ jelentésből idézünk: "A 2018-as választásokkal kapcsolatban az ügyészséghez 229 bejelentés érkezett, és 194 esetben indult nyomozás, szinte kizárólag az ajánló aláírások összegyűjtésével kapcsolatban."

Számos esetben több jelölt ajánlásai között ugyanazok a nevek azonos sorrendben szerepeltek, sokszor jól láthatóan más aláírással. Az aláírásokat azonban a választási szervek nem ellenőrizték, mivel az eljárási törvény ezt nem írja elő. A megindult büntetőeljárásoknak pedig nincs hatása a választási eredményekre.

Választási bizottságok

A választási bizottságok választott és delegált tagokból állnak. A választott tagok túlnyomó többsége kizárólag a kormánypártok akaratának megfelelően került megválasztásra. Az EBESZ-jelentésnek a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjaira vonatkozó megállapítása érvényesnek tekinthető az egyéb választási bizottságokra is: "Jóllehet az NVB tagjainak jelölési mechanizmusa kellő alapot biztosít egy független és pártatlan választási adminisztrációhoz, az NVB tagjaival szemben támasztott előírások hiánya, valamint az NVB jelöltjeinek személyével kapcsolatos széles körű és nyilvános egyeztetés elmaradása csökkentette a választási szervek munkájába vetett általános bizalmat."

Az EKINT sarkosabban fogalmaz: "A választási szervek pártatlan demokratikus működése ugyancsak a szabad és tisztességes választás alapkövetelménye. A Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda ennek a követelménynek nem felelnek meg."

A "kamupártok" megjelenésének tapasztalható egy járulékos következménye is. Közülük azok, amelyek jelöltet, illetve listát tudtak állítani, jogosultak voltak tagokat delegálni a választási bizottságokba. Delegáltjaik aztán az esetek többségében együtt szavaztak a választott tagokkal, illetve a kormánypárti delegáltakkal.

(Folytatás a Szép Szó következő számában)

2018.05.19 09:35

Operabál – azaz inkább estély – 1946-ban

Publikálás dátuma
2018.08.12 18:00

Fotó: Fortepan/ Szent-Tamási Mihály
A háború befejezése után ismét megkezdte működését az Operabarátok Egyesülete. A dalszínház életében való újra megjelenésének első jeleként három programpontból álló rendezvénnyel lépett a közönség elé: A Rajna kincse című Wagner-mű előadása, utána vacsora az Operaházban, azt követően pedig tánc. Ha nem is nagy bál – hiszen a táncparkett nem egyesítette a színpadot a nézőtérrel –, mégis olyan kulturális esemény, ami révén többletbevételhez lehet juttatni az Operaházat.
Két külügyminisztériumi kollégámmal, Karcsival és Miklóssal elhatároztuk, hogy – természetesen meghívva egy-egy ifjú hölgyet – mi is jelen leszünk. Megvettük a jegyeket, foglaltattunk asztalt, ki-ki megjelent hölgyével az Andrássy úti palotában. Feltűnt nekem, hogy máskor vidám Károly barátom nincs jó hangulatban. Partnere, érettségi előtt álló gimnazista, nem osztotta Karcsi levertségét, élvezte élete első báli estélyét. Karcsi az előadást követő vacsora alatt próbálta ugyan a jókedv tettetését, de nemigen sikerült neki. Partnere szerencsére nem sokat érzett ebből, mert roppant csinos lévén, nagyon kelendő volt a táncosok körében. Vacsora után alkalmam volt Karcsival négyszemközt maradni. Bánatosan mesélte el, hogy miért olyan levert. Előrebocsátom, az operaestély időpontja 1946/47 fordulója, vagyis hetven évvel ezelőtt járunk.
Karcsi a megbeszélt időpontban jelent meg a kislány lakásán. A mama fogadta és türelmét kérte, hogy lánya még nem útra kész. Bevitte a szalonba, ahol barátnőjével beszélgetett, aki – nekem rokonom volt – ugyanúgy mesélte el a történetet, mint a fehér asztalnál Karcsi. A hölgyek egy-egy karosszékben ültek és csevegtek. Az egyik hölgy cigarettát vett elő, mire Karcsi sietve zsebébe nyúlt, előrántotta öngyújtóját és nem vette észre, hogy azzal együtt kirepült a zsebéből a hölgyek lába elé egy pőre koton. A mama pedig így szólt Karcsihoz: "Kedves Károly, valamit elvesztett." Karcsi odanézett. "Reméltem, hogy megnyílik a föld, hogy elsüllyedjek..." Mivel azonban a csoda nem történt meg, Karcsi kénytelen volt lehajolni és újból zsebre tenni a csomagolás nélküli óvszert. Szerencséje volt, mert abban a pillanatban belibegett a tollászkodását éppen befejezett kislány és közölte, hogy mehetnek. Karcsi, örülvén, hogy az egészségügyi cikk lekerült a napirendről, buzgón helyeselt és elindultak. "Mit fog rólam gondolni a mama?" – fejezte be Karcsi. Azt, hogy milyen gondos fiatalember vagy – feleltem.
Karcsi az est hátralevő részében szorgalmasan töltögetett saját magának és mire a mulatság véget ért, már láttam, hogy nekem kell hazakísérni a kislányt is, nemcsak az én partneremet. Hogy nemcsak az említett két hölgyet, hanem egy harmadikat is nekem kell hazafuvaroznom, akkor derült ki, amikor Miklós barátom közölte, hogy számít rám: hazakísérem az ő partnerét is, mert ő az est hátralévő részét – karrierje érdekében – Bolgár Elek külügyi államtitkár lányának fogja szentelni. Ott álltam hát az Opera ruhatára előtt három szép lánnyal. Szerencsére sikerült találnom egy taxit, amibe bepasszíroztam a hölgyeket – akkoriban szokásos Austin típusú, apró kocsi volt. Karcsi, látván, hogy nem fér be, belekapaszkodott a hátsó csomagtartó-rácsba, de két másik sofőr segített a miénknek és visszatartották. Karcsi pedig elindult a nagy magyar éjszakába.
Csak hétfőn reggel, a hivatalban tudtam beszélni vele. Nem sokkal azután, hogy elmentünk, valahol az Andrássy úton elkapta az éjszaka egy hivatásos tündére. Tőle eltávozva hazament. Amikor délben felébredt, megállapította, hogy vadonatúj Parker töltőtolla nincs meg. Biztos kiesett a zsebéből, gondolta, ott kell legyen az Andrássy úti nőnél. Ha letagadja, botrányt fog csinálni. A házszámot nem tudta, de emlékezett a kapualjra. Mivel akkoriban a lakóházak kapuit reggel 6 és este 10 óra között nyitva tartották, hamar megtalálta "vendéglátóját", aki örömmel látta viszont: de jó, hogy eljött, itt hagyta a Parkert.----
Hát akkor szerencséd van – mondtam. Szerencsém? – kérdezte Karcsi. Ha te látnád azt a nőt! Rémes! Inkább veszett volna oda a Parker!
2018.08.12 18:00
Frissítve: 2018.08.12 18:00

Hegyi Iván: Ó, csak a filmdal jönne már!

Publikálás dátuma
2018.08.12 17:00

Fotó: /
Presser Gábor szépen teleírta a slágerlistát 1980-ban. Abban az évben jelent meg a Loksi című dupla album a Boksszal, az Embertelen dallal, a Ha eljönnek az angyalokkal, és akkoriban mutatták be Dobray György filmrendező alkotását, Az áldozatot, amelyben Komár László énekelte egy bárban, miközben Kristály nyomozó (Reviczky Gábor) Vandával (Sáfár Anikó) randevúzott, hogy "Ó, csak a hajnal jönne már..." 
A nyomasztó hangulatú film ugyancsak sötét tónusú dalát alighanem többen dúdolták, mint ahányan a hazai thrillert megnézték, pedig akadt, nem csupán a mozi-ínyencek számára csábító jelenet is a vásznon. "Vanda" félmeztelenül állt az ablakban, a detektív pedig megkérdezte tőle: – Nem zavar, hogy néznek? (Szemben egy lakótelepi ház magasodott.) Mire a megszólított így felelt: "Ja, a jogtanácsos úr? A felesége évek óta gipszágyban fekszik. Ez az egyetlen öröme..." Presser, aki a hatvanas évek közepén együtt muzsikált az újjáalakuló Scampolóban Komárral, nem ragadt meg egyvalaminél, s az LGT ellátása mellett az énekes stílusának – valamint a publikum ízlésének – messzemenően megfelelő rock and rollt komponált. A szöveget nem Dusán Sztevanovity, hanem a filmnovellát is jegyző Juhász Sándor írta. "A kerti úton suttogás, száz árnyék útra kél; fakó, furcsa látomás, és úgy fél Rácz Adél" – hangzott a vetítés során, s a sorok tökéletesen illettek a drámai történethez. Juhász sokoldalú ember, valóságos polihisztor volt: a forgatókönyveken túl verseket írt – Károly utca címmel halála után, 1995-ben adták ki válogatott költeményeit –, festőművészként többször kiállított itthon és külföldön, továbbá rajzfilmeket rendezett, s jó néhány ismert slágerszám szövege fűződik a nevéhez. Tőle van a Száguldás, Porsche, szerelem, a Mondd, kis kócos, továbbá Elvis-átültetések egész sora: A szerelem kormányoz (Can't Help Falling in Love), Árva, bús, éjszakán (Are You Lonesome Tonight), Ne sírj, apám (Don't Cry Daddy), Egy perc az élet (It's Now or Never), Sírás a kápolnában (Crying in the Chapel). Az utóbbi stimmelt élete egy szakaszához, mert volt, hogy egy hűvösvölgyi romtemplomban lakott. Ötvenkilenc éves korában, rákbetegségben halt meg 1993-ban (Komár csaknem húsz évvel később követte őt), ám nyolcvanban még nyilván örömmel olvasta – a szerzőtárs Presserrel együtt – a kritikát: "Nem eget rengetően nagy dal, félhangonként emelkedő versszakaival, halványan behízelgő dallamával. (...). Mégis. Perfekt kis darabról van szó, remek filmzenéről." Az évtized nem egy beszámoló szerint muzikálisan is unalmas fordulóján a rock and roll a reneszánszát élte idehaza. A Hungaria tarolt a Rock and Roll Party című album dalaival – a Micsoda bulitól a Csókkirályig –, de Hobo és Deák Bill sem hiába nyomta a Rolling Stones bluest vagy a Ki vagyok én? -t ("nem vagyok munkás, nem vagyok paraszt"); hogy a Loksi-albumon szintén szereplő "Szentimentális rakenrollról" meg ne feledkezzünk. A V'Moto-Rock korabeli slágere meg passzolt a hajnali nótához, hiszen Demjén azt énekelte a publikum nem kristálytiszta, de annál átszellemültebb vokálja kíséretében: "Várj, míg felkel majd a nap." Az "áldozati" szám megjelent Komár első nagylemezén, a Táncoló fekete lakkcipőkkel, a Fehér holddal és egy Szörényi–Bródy szerzeménnyel, a Családi rockyval együtt. ("Egy, két, hár', négy gyerekem lesz, ha megtalálom azt a lányt...") Ám a korongról a legjobban a filmdal hasított, pedig a profi Komár nem tett kivételt: mindegyik dalát mindenütt a tőle telhető legnagyobb alázattal adta elő, kilengést még haknikon sem engedett meg magának. A fellépéssel éppen meg nem örvendeztetett rajongók meg ültek a rádió előtt, és azt kívánták: ó, csak a "Hajnal" jönne már...
2018.08.12 17:00
Frissítve: 2018.08.12 17:00