Avarkeszi Dezső: Választás 2018 (1.)

2018. április 8-án általános országgyűlési képviselő-választást tartottak Magyarországon. A választás során a Fidesz-KDNP pártszövetség kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Jelen írás célja annak vizsgálata, hogy a jogszabályi környezet, a jogállamiság, a demokrácia helyzete, a kampány, a voksolást megelőző és a szavazásnapi események alapján szabad és tisztességes volt-e ez a választás.

Oszthatatlan fogalom

Egy választás lehet-e "részben" szabad és tisztességes, vagy "szabad, de nem tisztességes"? A magunk részéről egyetértünk az Eötvös Károly Intézet (EKINT) által megfogalmazottakkal: "Az Eötvös Károly Intézet álláspontja szerint a szabad és tisztességes választás egyetlen oszthatatlan fogalom. Ezzel azt állítjuk, hogy egy választás »részben szabad«, »részben szabad, de nem tisztességes«, illetve ehhez hasonló minősítése annyiban értelmes beszéd, hogy alkalmas lehet a rossz és a még rosszabb árnyalatainak megkülönböztetésére, de arra a kérdésre, hogy egy választás szabad és tisztességes-e, lehet és kell is igennel vagy nemmel válaszolni."

Hogy erre a kérdésre megadhassuk a választ, szükséges, de nem elégséges feltétel a választási jogszabályok vizsgálata. Át kell tekinteni jogállamiság, a sajtószabadság kérdéseit, a választáson induló jelöltek és szervezetek esélyeit, a választási szervek tevékenységét, a kampányt, a kampányfinanszírozást, a valóságos folyamatokat.

A sajtószabadság helyzete

E kérdés bevezetéseként ismét az EKINT-et kell idéznünk: "Közhely, de le kell írni, hogy szabad és tisztességes választás nem képzelhető el szabad sajtó nélkül. E követelmény nem azt igényli, hogy vizsgáljuk meg, vajon a választás idején működik-e az adott országban szabad sajtó, hanem azt, hogy az ellenzéknek, összehasonlítva a kormánypárttal, hasonlóak-e a lehetőségei arra, hogy eljuttassa üzeneteit a választópolgárokhoz (…) Továbbá ahol a közszolgálati média helyén állami propagandacsatornák működnek, ott a szabad és tisztességes választás egyik alapeleme bizonyosan hiányzik."

Az elmúlt hetekben több elemzést olvashattunk a sajtószabadság helyzetéről. A G7 külön vizsgálta a nyomtatott, az online sajtó, valamint a televíziók és rádiók kiegyensúlyozottságát: "Az összes eladott lap 62 százalékát a kormányzathoz köthető kiadók adják el. (…) Ha csak a közélettel is foglalkozó lapokat vesszük, akkor még nagyobb a kormányzati túlsúly, az összes eladott közéleti lap 77 százalékát ilyen cégek adják ki. (…) A Fideszhez köthető vállalkozók tulajdonában álló honlapok illetve a közmédia oldalai összességében csak a teljes magyar internetes forgalom 19 százalékát tették ki. Az internetes oldalak között azonban jóval több olyan van, amelyik egyáltalán nem foglalkozik politikával, közügyekkel. Ha ezeket elhagyjuk, akkor már sokkal szorosabb az állás: a Fideszhez közel álló honlapok a teljes forgalom 41 százalékát adták. (…) Mivel csatornaszintű adatokat nem leltünk fel, azért azt feltételeztük, hogy a TV2 és az RTL csoportok teljes nézettségét a fő adók adják, ahol vannak híradók, illetve az MTVA szinte minden csatornáján is megjelennek a híradások, ahol nincsenek, csak 1-2 százalékos nézettséget tudnak felmutatni az elérhető adatok alapján, így ettől eltekintettünk. Közélettel még a Hír TV, az ATV és az alig kimutatható Echo TV foglalkozik. Ha csak ezeket a tévéket vizsgájuk, akkor már a nézettség fele a Fidesz-közeli cégeké. (…) Igazán ellenzékhez köthető rádió alig van, csak a Klubrádió és a Simicska Lajos által éppen megszüntetendő Lánchíd rádió rendelkezik mérhető hallgatósággal. (…) A fideszes túlsúly mindenesetre a rádióknál a legnagyobb, a hallgatottság alapján 73 százalék a párthoz köthető vállalkozók vagy a közmédia adóit hallgatja."

De az EBESZ választásokat monitorozó csoportja is kemény megállapításokat tett a témában: "Az információhoz való hozzáférés, valamint a sajtó és az egyesülés szabadsága korlátozva volt, többek között a közelmúltbeli jogi változások következtében."

Kampányfinanszírozás

Szintén az EBESZ jelentés tette szóvá kormány részvételét a kampányban: "Az április 8-i országgyűlési választásokat az állam és kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek. A választópolgároknak sokféle politikai választási lehetőségük volt, ennek ellenére a megfélemlítő és idegenellenes retorika, a média elfogultsága és a nem átlátható kampányfinanszírozás szűkítette a valódi politikai vita terét, korlátozva a választókat abban, hogy teljes tájékozottság birtokában dönthessenek. (…) A kampányok közfinanszírozása és a kampánykiadási plafon célja, hogy minden jelölt számára egyenlő esélyt biztosítson. Ennek ellenére a jelöltek egyenlő feltételek mellett történő megmérettetésének esélyét jelentős mértékben rontották a kormány tájékoztató hirdetéseire fordított túlzott kiadások, amely felerősítette a kormánykoalíció kampányüzenetét."

Ráadásul a kormánypártok egyetlen mondanivalója, a menekültellenesség már évek óta az állami, valamint a kormányközeli sajtó napi témája. A tévénézők még a labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseinek, valamint az olimpiai közvetítéseknek a szüneteiben is rendszeresen nézhették, hallhatták a sokszor hazugságokra épülő gyűlöletkampányt.

Egypárti törvény

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvényt és az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt a Fidesz-KDNP pártszövetség egyedül, az ellenzéki pártok bevonása, valamint társadalmi, szakmai vita nélkül fogadta el. Ezeknek - a korábbi választási törvényekhez képest - megváltozott szabályai minden esetben a kormánypártokat segítették. Többek közt megváltoztatták a körzethatárokat, egyfordulóssá tették a választást, bevezették a győzteskompenzáció intézményét, választójogot adtak a magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgároknak, ugyanakkor jelentősen megnehezítették a külföldön dolgozó vagy tanuló választópolgárok szavazását, lehetővé tették a többes ajánlást, segítve ezzel az ún. "kamupártok" indulását.

Győzteskompenzáció

A 2014 előtti választásokon a rendszer arányosságát biztosítani hivatott kompenzáció intézménye úgy változott meg, hogy nemcsak a mandátumot nem szerzett jelöltre leadott szavazat minősül töredékszavazatnak, hanem töredékszavazat "a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám" is. Vagyis az eredetileg az arányosságot szolgáló intézményt sikerült úgy megváltoztatni, hogy az pont az arányosság ellen hasson. Megállapítható, hogy a győzteskompenzáció nélkül 2018-ban (és 2014-ben) a Fidesznek nem lett volna kétharmada.

Levélszavazás

A magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok levélben szavazhatnak az országgyűlési választáson. A rendszer teljesen áttekinthetetlen, ellenőrizhetetlen. Nem tudni, hogy akiket választóként regisztráltak, élnek-e egyáltalán, illetve hogy regisztrálásukat ők maguk kérték-e. Ugyanígy ellenőrizhetetlen, hogy maguk adták-e le szavazatukat, vagy helyettük mások. Teljesen zavaros bizonyos határon túli magyar szervezetek szerepe a folyamatban. Maga Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke írta az Átlátszó Erdély portálnak küldött levelében: "Különösen aggályos lehet, ha a választópolgár által a regisztrációhoz megadott, és az ellenőrzése alól kikerült személyes adatait a segítő (különösen, ha az politikai szervezet) tárolja, és ezzel lehetősége nyílik arra, hogy – a saját címét megadva szavazólap-kézbesítési címként – a szavazási levélcsomagot a választópolgár helyett (annak tudta nélkül) átvegye, az azonosító nyilatkozatot a választópolgár adatainak felhasználásával kitöltse, és a választópolgár helyett szavazatot adjon le."

Többes ajánlás

A jelenlegi szabályozás a korábbitól eltérően lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson. Ezt kihasználva már a 2014-es választáson megjelentek az ún. "kamupártok". Ezeket az EBESZ így jellemzi: "Bár jelentős számú jelölt indult, többségük nem folytatott aktív kampánytevékenységet, és vélhetően azzal a céllal regisztráltak, hogy hasznot húzzanak a közpénzen finanszírozott kampánytámogatásból, vagy hogy szoros verseny esetén megosszák a szavazatokat."

Ugyanakkor tömegesen fordultak elő a hamisítások, ajánlásmásolások. Szintén az EBESZ jelentésből idézünk: "A 2018-as választásokkal kapcsolatban az ügyészséghez 229 bejelentés érkezett, és 194 esetben indult nyomozás, szinte kizárólag az ajánló aláírások összegyűjtésével kapcsolatban."

Számos esetben több jelölt ajánlásai között ugyanazok a nevek azonos sorrendben szerepeltek, sokszor jól láthatóan más aláírással. Az aláírásokat azonban a választási szervek nem ellenőrizték, mivel az eljárási törvény ezt nem írja elő. A megindult büntetőeljárásoknak pedig nincs hatása a választási eredményekre.

Választási bizottságok

A választási bizottságok választott és delegált tagokból állnak. A választott tagok túlnyomó többsége kizárólag a kormánypártok akaratának megfelelően került megválasztásra. Az EBESZ-jelentésnek a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjaira vonatkozó megállapítása érvényesnek tekinthető az egyéb választási bizottságokra is: "Jóllehet az NVB tagjainak jelölési mechanizmusa kellő alapot biztosít egy független és pártatlan választási adminisztrációhoz, az NVB tagjaival szemben támasztott előírások hiánya, valamint az NVB jelöltjeinek személyével kapcsolatos széles körű és nyilvános egyeztetés elmaradása csökkentette a választási szervek munkájába vetett általános bizalmat."

Az EKINT sarkosabban fogalmaz: "A választási szervek pártatlan demokratikus működése ugyancsak a szabad és tisztességes választás alapkövetelménye. A Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda ennek a követelménynek nem felelnek meg."

A "kamupártok" megjelenésének tapasztalható egy járulékos következménye is. Közülük azok, amelyek jelöltet, illetve listát tudtak állítani, jogosultak voltak tagokat delegálni a választási bizottságokba. Delegáltjaik aztán az esetek többségében együtt szavaztak a választott tagokkal, illetve a kormánypárti delegáltakkal.

(Folytatás a Szép Szó következő számában)