Retteghet az Unió

Megszületett az olasz koalíciós megállapodás, abban azonban az Európai Unió számára nincs köszönet.

Realitásokra épülő dokumentum helyett vágyálmok sorozatának nevezhető a két olasz populista párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), illetve az Északi Liga (LN) között megszületett koalíciós megállapodás. Igaz, még mindig nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni azt, hogy létrejön az új koalíció, mert bizonyos nehézségek megmaradtak. Az Északi Liga vezetője például egy ízben már azt állította, órák múltán létrejöhet az új kabinet, ez azonban merő derűlátás volt részéről. Igaz, az idealizmus nem áll távol sem Matteo Salvinitól, sem az M5S listavezetőjétől, Luigi Di Maiótól, ez egyértelműen kitűnt a koalíciós szerződésből. A dokumentum olyan kitételeket tartalmaz, hogy az euró hirtelen gyengülni kezdett, viszont nőtt az olasz csődkockázat esélye.

A végső változat egy fokkal kétségkívül jobb annál az első változatnál, amit az olasz sajtó megszellőztetett. Abban ugyanis még szerepeltek forgatókönyvek arra is, miként lépjen ki az ország az euróövezetből. Később mindkét tömörülés tagadta, hogy búcsút akarnának inteni a közös európai valutának. Luigi Di Maio közölte, radikálisan megváltoztatták az e kérdést firtató passzust. „Egy sor olyan téma, amit felkapott a sajtó, nem is szerepel a szerződésben” - tette hozzá az Öt Csillag Mozgalom vezető politikusa.

Persze azért a végső változat sem sokkal jobb. Nagy visszhangot keltett az a követelés, amely szerint a leendő kormány 250 milliárd eurónyi adósság jóváírását követeli az Európai Központi Banktól (EKB). Itália a világ legeladósodottabb államai közé tartozik, a teljes adósságállomány 2,263 millió euró. Ám akadnak más sajátos kitételek is. Jelentősen lazítanak a 2011-es nyugdíjreformon, s ami igazán meghökkentő: 780 eurós alapjövedelmet biztosítanak minden munkanélküli felnőtt ember számára. Az Északi Liga követelésére bevezetik a 15 százalékos személyi jövedelemadót és a társasági adót. Miből finanszírozzák mindezt? A leendő kormány illusztris személyiségei szerint majd az EU többi tagállamának befizetéseiből, illetve az általuk követelt adósságelengedésből. Az egész kormányprogram tehát egy irreális felvetésen alapul. Lényegében kizárt, hogy az EU teljesítené a követelést, ezt a még nagyobb adósságcsapdába került Görögország esetében sem tette meg. Az adósságleírás ugyanis az euróövezet és Berlin rémálma. Más kérdés, hogy Rómának nagyobb a zsarolási potenciálja, mint Athénnak, s senki sem tudja megmondani, mi történik akkor, ha Itália nem fizeti vissza a korábban felvett hiteleket.

Jócskán lehet ok az aggodalomra, hiszen két közismerten euroszkeptikus pártról van szó. Ha tehát valóban létrejön az M5S és a LN koalíciója, sok borsot törhetnek az Unió irányítóinak orra alá. Ez azonban még mindig nem teljesen biztos. Luigi Di Maio és a jobboldali radikális Matteo Salvini számára láthatóan kivételes nehézséget jelent megállapodni egy független kormányfő személyéről. Arról már nincs vita közöttük, hogy egyikük sem óhajtja magának a miniszterelnöki bársonyszéket, de egyelőre kilátástalannak látszik olyan személyt találni, aki mindkét párt bázisa számára elfogadható lenne. S itt ütközik ki a legnagyobb probléma: hiába van szó két populista tömörülésről, egy sor kérdésben nem egyezik az álláspontjuk. Az Északi Liga eleve azért jött létre, hogy gazdasági szempontból minél jobban függetlenítse a jóval fejlettebb északi országrészt, a szociális programokkal kampányoló M5S viszont éppen Dél-Itáliában népszerű.

Bár a két párt a választáson összesen 49 százalékot szerzett, s ha most rendeznének idő előtti voksolást, – az Északi Liga megerősödése miatt – minden bizonnyal 50 százalék fölé kerülnének, még támogatóik közül is sokan kételkednek az esetleges együttműködés sikerében.