Mióta április végén a Kemal Kilicdaroglu által irányított politikai erő bejelentette, Incét indítja, két közvélemény-kutatás látott napvilágot. Az elsőben még 10,2 százalék volt Recep Tayip Erdogan előnye, egy május 6-9 között készült, 3653 fő megkérdezésével készült felmérés szerint azonban már csak 0,6 százalék választja el a két politikust. Bár az ellenzék – a kurdbarát HDP kivételével – választási szövetséget kötött, ez csak a parlamenti választásra vonatkozik, az elnökválasztáson minden párt saját jelöltet indíthat, s az, aki Erdogan mögött végez, a második fordulóban mérkőzhet meg a jelenlegi elnökkel.
Erre most talán Incének a legnagyobb az esélye, bár a nacionalista MHP-ból kivált képviselők által alapított Iyi párt jelöltje, Meral Aksener is erősnek tűnik. Ince mellett szól azonban, hogy a második fordulóban begyűjthet sok kurd szavazatot. Aksenernek erre nincs esélye, mert amikor a kilencvenes években belügyminiszter volt, Délkelet-Anatóliában üldözték a kurdokat.
Muharrem Ince az elnyomottakért lép fel és a kurd szavazókat is meg akarja nyerni. Nem jelentéktelen, miként szavaznak a kisebbség tagjai, hiszen a kurdok a törökországi lakosság mintegy ötödét teszik ki.
Azért nevezhető meglepetésnek, hogy a CHP éppen őt indította elnökjelöltként, mert Ince a pártelnök, Kemal Kilicdaroglu legnagyobb belső ellenfele. A mostani pártvezetőt még 2010-ben választották meg a Köztársasági Néppárt élére, azóta azonban a politikai erő vereséget vereségre halmozott. Ha a párt a parlamenti és az elnökválasztáson is alulmarad, akkor Kilicdaroglu már nyolcadik, illetve kilencedik vereségét szenvedi el – emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Kilicdaroglut kezdetben nem tartották sikertelen politikusnak, a CHP 20 százalékos támogatottságát a 2011-es parlamenti választáson 26 százalékra sikerült feltornásznia, ezzel pártja további 33 mandátumra tett szert. Azóta azonban a szociáldemokraták megrekedtek ezen a szinten, nem tudtak továbbfejlődni. A mobilizálás komoly gondot jelentett számára. 2017 nyarán ezért a CHP hívei a pártelnökkel az élen három héten át meneteltek Ankarából Isztambulba, hogy így tiltakozzanak az Erdogan-rezsim túlkapásaival szemben. Bár rövid ideig néhány százalékkal emelkedett is a HP támogatottsága, ez azonban csak időlegesnek bizonyult. A kormányzati média ugyanis agyonhallgatta az eseményt. Ráadásul mára alig maradt független, az ellenzék akcióiról, politikusainak megnyilvánulásairól korrektül beszámoló médiaház.
A CHP-n belül mind nagyobb az elégedetlenség a sorozatos vereségek miatt. A belső ellenzék vezetője épp a volt frakcióvezető, Muharrem Ince, aki mind 2014-ben, mind pedig az idén februárban indult a pártelnök-választáson a jelenlegi pártvezetővel szemben. Bár nyerni nem tudott, de jelezte a Kilicdarogluval szemben megrendült a bizalmat, hogy 790-en rá szavaztak ugyan, de 447-en a rebellisnek tartott Incére.
A török elnökjelöltet jó szónoknak tartják. Többször hangoztatta, nem elég egy választáson részt venni, meg is kell nyerni. Úgy véli, a CHP-ben sokan eleve feladják az esélyét ennek, s megelégednek azzal, ha a politikai erő hozza hagyományos nyugat-törökországi bástyáit, illetve nem törődnek azzal, hogy a kelet-anatóliai régióban aligha tudják megszorítani a kormánypártot, az AKP-t. Februári beszédében Ince azt mondta, nem szabad beérni ennyivel. „Sok török minden este a hazugságpropagandát nézi a televízióban. Ők nem tartják a CHP-t alternatívának, a remény pártjának. Azt szeretném, hogy ez megváltozzon” - fejtette ki akkor. Szerinte a CHP-nak az elnyomottak erejévé kell válnia. Fel kell lépnie nemcsak a másként gondolkodókért, hanem a kormányt bírálni merészelő imámokért, illetve a kisebbségek (az alaviták, a kurdok) védelméért, sőt azért az AKP-s képviselőért is, akit alaptalan vádakkal tartóztattak le. Mint fogalmazott, bár Erdogan korábban azt ígérte, hogy hazáját az Európai Unióba vezeti, „belesüllyedünk a kelet mocsarába”.
Ince sokszor bírálta a pártelnököt amiatt is, hogy szerinte a CHP bizonyos esetekben még hozzá is járult Erdogan hatalmának kiszélesítéséhez. A párt támogatta például az AKP-nak azt az előterjesztését, amellyel feloldották több parlamenti képviselő mentelmi jogát. Ez tette lehetővé a HDP népszerű társelnöke, Selahattin Demirtas letartóztatását. (A fogva tartott politikus lett a kurdbarát tömörülés elnökjelöltje). Rajta kívül börtönbe került a HDP több más képviselője is, köztük Enis Berberoglu, akit 25 éves börtönbüntetéssel sújtottak, amiért állítólag „államtitkokat” szivárogtatott ki a Cumhuriyet című ellenzéki lapnak. Demirtast, akit Erdogan elnök többször is terroristának minősített, ennél is hosszabb büntetéssel számolhat. Ince szerint a CHP elnöke azért kötelezte a frakciót, hogy a képviselők szavazzák meg a mentelmi jog feloldását, mert attól tartott, hogy pártját a kurdok védelmezőjének tartja majd a török közvélemény. Ince szerint azonban semmi baj se lett volna ezzel. „A kurdoknak sosem lehet igazuk?” - tette fel a költői kérdést.
Az elnökjelölt úgy véli, a CHP-nek nincs is valódi stratégiája. Az igazság menetéért ugyan külföldön elismeréssel illették a pártot, ám miután Isztambulba ért a menet, senkinek sem volt elképzelése a hogyan továbbról.
