Újra bölénycsordák lephetik el Amerikát

Publikálás dátuma
2018.05.20 18:16
Illusztráció: AFP
Fotó: /
Új, betegségmentes bölénycsordák létesítésére indít programot a Yellowstone Nemzeti Park. A fajmegőrzési program keretében az állatokat a nemzeti parkból vizsgálatok után áttelepítenék a megfelelő köz- és indián törzsi földekre - írta az Érdekes Világ.

A program segítségével csökkenthetik a parkból elkóborolt olyan bölények számát is, amelyeket aztán leölnek, nehogy betegségeket terjesszenek. A nemzeti park bölényállománya 2016-ban rekordnagyságú volt, 5500 egyedet tett ki, azóta mintegy 2300 példányt öltek vagy vadásztak le. 

A napokban engedélyezett program első fázisában 91 bölényt vizsgálnak meg, hogy szenvednek-e brucellózis betegségben, amely a nőstény állatoknál vetélést okoz – mondta Morgan Warthin, a Yellowstone szóvivője. A negatív eredményű állatokat utána hónapokon át folyamatosan tesztelik, mielőtt átszállítják őket más nemzeti parkokba, vagy az északkelet-montanai Fort Peck Indián Rezervátumba. Amennyiben betegségmentesek, továbbszállítják őket új élőhelyeikre, hogy új csordákat hozzanak létre. Az bölények első csoportja az év végére juthat végső élőhelyére – tette hozzá a szóvivő.

A Buffalo Field Campaign nevű bölényvédő csoport ellenzi ezt a karanténjellegű programot, mert ők azt szeretnék elérni, hogy a bölények természetes vándorlással települjenek át és csordáik így erősödjenek meg az Egyesült Államok nyugati térségeiben. Attól tartanak, hogy a karanténprogramot arra használják, hogy a vadállatokat haszonállatokká változtassák – mondta szóvivőjük, Stephanie Seay.

Korábban a bölények az Egyesült Államok és Kanada területén nagy hordákban éltek a Nagy-tavaktól Mexikóig és kelet Oregontól majdnem az Atlanti-óceánig. A 15. században még 60 millió bölény taposta Amerika földjét az Atlanti-óceántól majdnem a Csendes-óceánig és Mexikótól Kanadáig. Jelenleg csak néhány nemzeti parkban, főleg a kanadai Wood Buffalo Nemzeti Parkban és a wyomingi Yellowstone Nemzeti Parkban található meg. 

Egy-egy csorda 100-200 000 egyedből is állhatott. A bölények központi szerepet játszottak az őslakos indiánok kultúrájában, akik az elejtett bölény minden részét hasznosították. A bevándorló európaiak 1830-ban nagyszabású akció keretében kezdték kiirtani a bölényeket. Ennek egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták elvenni. Csupán pár száz bölény maradt életben, néhány tucatnyit az 1872-ben alapított Yellowstone Nemzeti Park egyik nagy karámjában tartottak. Ez az „aranytartalék” képezte az alapját a lassú, de biztató regenerálódásnak. 1900 körül az Amerikai Egyesült Államokban kevesebb mint 1000 bölény élt. 1972-ben már 30 000, 1990-ben az összállományt 120 000-re becsülték. A Yellowstone Nemzeti Parkban ma több mint 3000 állatot tartanak nyilván - olvasható az Érdekes Világ másik cikkében. 

Szerző
2018.05.20 18:16

A macskák is értenek az emberi tekintetből

Publikálás dátuma
2018.11.20 15:23
Illusztráció
Fotó: Pixabay/
Még a macska esetében is rendkívül erős az ember-állat interakciójának hatása - mutatták ki az ELTE Etológia Tanszék kutatói. Az alapvetően nem társas múlttal és őssel rendelkező fajról szóló publikációjuk az Intelligence folyóiratban jelent meg.
Az emberi kommunikációja során jelzésekkel, gesztusokkal, gyűjtőnéven mutatásokkal képes irányítani a figyelmet. "Mutatni" sokféleképpen lehet, leggyakrabban kinyújtott karral és mutatóujjal, de igen sokszor csak fejfordítással és nézéssel, vagy akár csak a szemünk pillantásával. Az összehasonlító pszichológiai és etológiai kutatásokban sokat vizsgálták, hogy az embereknél már babakorban megjelenő mutatáskövető képesség az állatokra is jellemző-e. Az eddigi eredmények szerint a kézzel-karral való mutatás alapján számos állatfaj képes kiválasztani a jutalmat rejtő helyet, viszont a fejfordítás, illetve a szemmel pillantás helyes követése még a főemlősöknek is nehézséget okozhat - olvasható az ELTE honlapján.
Eddig csak a kutyáról bizonyosodott be, hogy utóbbi jelzések láttán is helyesen képes dönteni
A macska kognitív etológiai tanulmányozása eddig sokkal kisebb intenzitással folyt, mint a kutyáké – talán azért is, mert a társállatként tartott macskákat jóval nehezebb együttműködésre bírni az emberi interakciókkal járó kísérleti helyzetekben. Ez a tendencia mostanában változni látszik. Egyrészt, mivel a macska igen sikeresen tölti be a társállat-funkciót, arra következtettek a kutatók, hogy számos szociokognitív képességben hasonló teljesítményt nyújthat, mint a kutya. Másfelől, mivel a macska magányos életmódú őstől származik, kérdéses, mekkora mértékben tehetett szert a domesztikáció során az emberrel való társas együttélést megkönnyítő képességekre. 
Az ELTE Etológia Tanszék kutatói arra a kérdésre keresték a választ, a kedvencként tartott macskák követik-e egy számukra ismeretlen személy fejfordítással küldött jelzéseit egy választós tesztben. Azt is vizsgálták, hogy a feladat megoldását segíti-e az esetükben az, ha az ember verbális figyelemfelhívó jelzéseket hallat a nézéssel történő mutatás előtt: vagyis jellegzetes hanghordozással a nevén szólítja a macskát, és kéri, hogy az figyeljen rá.
A teszteket a macskatartók otthonában végezték; összesen 41 egyed esetében sikerült a macskát és gazdát próbáló 24 „feladványt” végigcsinálni. A feladat egyszerű volt: két edényke egyikébe jutalmat rejtett el a kísérletvezető, majd a földön maga elé helyezett edények közül arra nézett rá, amelyikben a jutalom volt. Ekkor a vele szemben ülő gazda elengedte a macskát, és az választhatott az edények közül. A 24 próba felében a jelzést figyelemfelhívó megszólítás, a másik felében pedig semleges csettegés előzte meg. Azt is vizsgálták a kutatók, a folyamatos bámulás vagy a fej oda-, majd visszafordításával történő tekintés hatékonyabb-e. 
A macskák átlagosan 70 százalékhoz közeli eredményességgel találták meg a jutalmat, ez pedig magasan a véletlen szint fölötti, kiváló teljesítmény – hasonló a korábban a kutyáknál mértekhez.
Ugyanolyan jól teljesítettek a hosszas és a rövid ideig történő nézések, illetve a verbális és nem-verbális figyelemfelhívás esetén. A néven szólítás hatását úgy lehetett kimutatni, hogy ezekben az esetekben gyorsabban lehetett szemkontaktust létesíteni az állattal.
A tanulmány rávilágít az ember mellett élésre történő szelekció hatására egy olyan domesztikált faj esetében, amely bár a kutyához hasonló társállat funkciót tölt be sok esetben, nem rendelkezik társas múlttal (illetve őssel). Ezek az eredmények tehát a domesztikáció és az azt követő tanulási folyamatok általánosítható következményeinek megismerése szempontjából is érdekesek - derül ki a beszámolóból.
Témák
macska
2018.11.20 15:23

Már 418 hazai madárfaj van, előkerült a lazúrcinege

Publikálás dátuma
2018.11.19 11:10

Fotó: MME/Barkóczi Csaba/
Egy hazánkban eddig nem bizonyított madárfajt, lazúrcinegét figyelt meg és fotózott le három madarász vasárnap a szegedi Fehér-tó nádasában, Sándorfalva térségében. Ezzel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma.
Magyarországon eddig nem bizonyított madárfajt, lazúrcinegét figyelt meg három madarász vasárnap a szegedi Fehér-tó nádasában, Sándorfalva térségében. A lazúrcinege megjelenését és viselkedését tekintve a nálunk is gyakori kék cinegére hasonlít, de farka hosszabb, a sapkája kék és a test alsó részének sárga színét pedig fehér helyettesíti. Ezért ez a világos megjelenésű madár már távolról is feltűnő. A lazúrcinege alapvetően ázsiai elterjedésű faj, Magyarországhoz legközelebb Fehéroroszország és Ukrajna határvidékén fészkel egy jelentős kiterjedésű, szigetszerű állománya.- közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A hazai cinegékhez hasonlóan fészkelőterületén ez a madár is állandó, ritka kóborló példányai Európa-szerte fel-feltűnnek, van megfigyelési adata a volt Jugoszlávia területéről is. Ezeknél a tiszta vérvonalú kóborlóknál gyakrabban fordulnak elő a kék cinege és a lazúrcinege hibridei. Ezek rendszertani besorolása többször is változott, hol önálló fajként, hol alfajként szerepelt. Magyarországon eddig legalább három ilyen madár került kézre, legutóbb a mostani megfigyelési helyhez közel, a Fehér-tavi Ornitológiai Tábor egyik hálójában 2008. november 6-án.
A lazúrcinege-megfigyeléssel 418-ra emelkedett Magyarország madárfajainak száma, ami az Európában eddig előfordult 780 körüli madárfajszámot, hazánk földrajzi elhelyezkedését és méretét figyelembe véve, igen jónak számít. Annak köszönhetően, hogy a madárról jó minőségű bizonyító fotók is készültek, a Nomenclator Bizottság ilyenkor szokásos ellenőrzését követően a madár valószínűleg gond nélkül felkerül a hazai fajlistára. 
Észak-európai megfigyelések alapján a lazúrcinege sem idegenkedik az ember közelségétől, így amennyiben a faj nagyobb létszámú kóborlásáról van szó, a következő hetekben, hónapokban, országszerte akár az etetőkön is feltűnhet egy-egy példány.  A következő napokban valószínűleg további több száz madármegfigyelő zarándokol majd el a térségbe, akár külföldről is, hogy megfigyelhessék ez a különleges megjelenésű madarat.
2018.11.19 11:10