Az apátia lehet a győztes

Furcsa börtönlázadás nyomja rá bélyegét a vasárnapi venezuelai elnökválasztásra, amely aligha hozhat mást, mint Nicolás Maduro jelenlegi államfő győzelmét.

Venezuela története talán legnagyobb válságát éli, az élelmiszer-és gyógyszerhiány még sosem volt ilyen súlyos, ahogy a migráció sem – az emberek tömegével menekülnek a szomszédos országokba –, mégsem valószínű, hogy a gondok legfőbb okozójának tartott Nicolás Maduro helyett az emberek új államfőt választanak holnap.

Nem azért, mert nem akarnak, hanem azért, mert nem tudnak. Ezt támasztotta alá az a héten kiadott tiltakozó közlemény is (lásd a keretes írást), amelyben régiós vezetők már napokkal a vasárnapi „megmérettetés” előtt antidemokratikusnak és illegitimnek nevezték a voksolási folyamatot. Tiszta, szabad és demokratikus voksolás esetén ugyanis esélye sem volna az országot 2013 óta irányító egykori buszsofőrnek.

Maduro számára ezért az lesz a legnagyobb kihívás hétfőn, hogy meggyőzze a világot: ő az ország legitim vezetője – véli Michael McCarthy, a washingtoni Amerikai Egyetem kutatója. A Latin-Amerika szakértő-szerint a venezuelaiak olyannyira kevéssé bíznak a választási rendszerben, hogy várhatóan nagyon kevesen járulnak majd az urnákhoz. Az ellenzék ráadásul a választás bojkottjára szólított fel. Mint a CNN-nek adott nyilatkozatában McCarthy rámutatott, egyelőre úgy tűnik, hogy az „általános apátia lesz a választás győztese”. Ez újabb kihívást jelent Madurónak, hiszen, ha tényleg árulkodóan alacsony lesz a részvételi arány, akkor még nehezebb lesz amellett érvelnie, hogy a nép választotta meg.

Nemzetközi tiltakozás

Tíz latin-amerikai ország, Spanyolországgal és az Egyesült Államokkal kiegészülve közös nyilatkozatban ítélte el a minap a Nicolás Maduro vezette „autoriter rezsimet”. Az elnökválasztás hetén kiadott tiltakozásban a Lima-csoport tagjai kérték a „demokratikus érintézményeket megsértő” venezuelai kormányt, hogy függessze fel a „hiteltelen és illegitim” választási folyamatot. Mint hangsúlyozták, azért nem lehet komolyan venni a vasárnapi voksolást, mert azt egy „illegitim hatalom” rendezte meg, anélkül hogy minden politikai erő számára megadta volna az indulás lehetőségét vagy megengedte volna a nemzetközi megfigyelőknek, hogy ellenőrizzék a választási folyamatot. Ennek eredményeképp „hiányoznak azok a garanciák, amelyek egy szabad, igazságos, átlátszó és demokratikus” választási folyamat sajátjai – olvasható a mexikói kormány weboldalán publikált közleményben. A régiós nyomásnak fontos szerepe van, hiszen Maduro előde, Hugo Chávez ugyan szintén kapott nemzetközi kritikát, ám a régióban kevesen fordultak nyíltan szembe vele. Maduro Venezuelája azonban egyre magányosabb „szigetté” válik, szövetségesek nélkül.

Miután a legfontosabb ellenzéki erő nem indított jelöltet – egyebek között azért, mert a kormánypárt a beleegyezésük nélkül hozta előbbre decemberről májusra a voksolást, s azért, mert a legesélyesebb jelöltjeiket eltiltották a politikától –, Madurónak egy igazi ellenfele lesz vasárnap: Henri Falcón, Hugo Chávez volt elnök egykori szövetségese. Mivel Falcón 2010-ben szakított a szocialista kormánypárttal, a chávisták szemében áruló, míg az ellenzékiek közül sokan arra gyanakodnak, hogy esetleg ő lehet a szocialisták trójai falova. Nem tekintik őt igazi ellenzékinek – olvasható az NBC elemzésében. Falcónnak éppen ezért nincs széles támogatottsága, így Madurónak nem kell tőle tartania.

Van azonban, ami miatt fájhat a feje. Napokkal a voksolás előtt lázadás tört ki az egyik leghírhedtebb börtönben, a caracasi El Helicoidében. Az egykori bevásárlóközpont a rettegett venezuelai hírszerzés főhadiszállása, ahol számos embert, köztük politikai foglyot tartanak fogva. A brit The Guardiannak nyilatkozott egy emigrációban élő venezuelai aktivista, aki állítása szerint kapcsolatban áll néhány rabbal. Beszámolójuk szerint a hét közepén ragadták magukhoz a hatalmat a börtönben, s azért lázadtak fel, mert megelégelték a kínzást és a verést. „Szabadságot... egészségügyi ellátást... és az emberi jogok tiszteletben tartását követelik... azt akarják, hogy vége legyen az erőszaknak és a kínzásoknak” – mondta a brit napilapnak Roderick Navarro, a Rumbo Libertad nevű civil szervezet tagja. A lázadás tényéről számos médium beszámolt, ám egyelőre nem sikerült független forrásokból megerősíteni a történteket. A közösségi médiában videók is keringenek az állítólagos lázadásról, amelyben a rabok elmondják, attól tartanak, hogy brutális lesz a kormány válaszlépése.

Menekülnek a várandós nők is

Nem bíznak az egészségügyi rendszerben a terhes venezuelai nők, így közülük sokan külföldön hozzák világra gyermeküket. A gyógyszer-és élelmiszerhiány elől menekülők körében népszerű desztináció a szomszédos Brazília, ahova gyakran a várandósság utolsó szakaszában érkeznek. A BBC helyszíni beszámolója szerint naponta száz venezuelai érkezik Észak-Brazíliába. Boa Vista városában például mintegy 50 ezer venezuelai él, ők teszik ki jelenleg a lakosság 15 százalékát.

A családok gyakran az utolsó bolívarjaikat fordítják az útra, így szinte nincstelenül kénytelenek új életet kezdeni Brazíliában. Vannak, akik ENSZ menekülttáborának egyik sátrában húzzák meg magukat.

„Borzasztó volt. Akadt, hogy naponta csak egyszer étkeztünk. Néha csak rizst ettünk paradicsommal vagy salátát, magában” – nyilatkozta venezuelai életéről a nyolc hónapos terhes Yerilin, miközben berendezkedett a brazíliai sátortáborban. „A hiányos táplálkozás következtében hónapokig vérszegény voltam, vitaminokat sem tudtam szerezni. Teljesen elűntek a gyógyszerek és a vitaminok a polcokról” – tette hozzá. A másik fontos érv Brazília mellett a jobb egészségügyi ellátáson túl, hogy az újszülöttek megkapják az állampolgárságot, így később a családtagok is kérvényezhetik a honosítást.