Délkeleti nyitás

Angela Merkel igen komornak tűnt az Európai Unió és a balkáni országok múlt heti csúcstalálkozóján. Sok oka nem is lehetett az örömre, hiszen az EU nem éppen legszebb napjait éli: az alakulgató olasz populista koalíció kormányprogramja erőteljesen euroszkeptikus, az EU és Washington viszonya is szinte napról napra romlik. A szófiai csúcson még az ilyenkor megszokott hangzatos szólamok is elmaradtak, nevezetesen, hogy milyen nagy szüksége van Európának a balkáni országokra.

Szerbia és Montenegró - az a két állam, amellyel már évek óta folynak a csatlakozási tárgyalások - abban reménykedett, hogy az EU vezetői konkrét céldátumot jelölnek meg uniós integrációjukra. Erre azonban esély sem volt. Mindössze annyi előrelépés várható, hogy az EU júniusi csúcstalálkozóján hivatalos döntés születik majd arról: Albániával és Macedóniával is megkezdik a tárgyalásokat.

Szó sincs arról, hogy tárt karokkal várnák a balkáni államokat. Különösen a német kancellár az lassítaná tovább az integráció folyamatát. Angela Merkel számára egyre nagyobb gondot jelent, hogy miként tarthatja egyben az EU-t a rebellis közép-európaiak, illetve az erősödő nyugati populisták szorításában. A balkáni államok csatlakozásával finoman fogalmazva nem válna demokratikusabbá az unió. Szerbiában Aleksandar Vucic ugyan óvatos reformokat vitt véghez a nemzetközi hitelezők nyomására, ám a média-, illetve az igazságszolgáltatási helyzet inkább a harmadik világbeli államokéhoz hasonlatos. Montenegróban minden kérdésben az országot két és fél évtizede uraló Milo Djukanovic és klánja dönt. Albánia fejlettségét tekintve fényévekre van az EU-tól, s bár Macedóniában kedvező politikai változások mentek végbe, a szkopjei demokrácia helyzete is ingatag. S akkor még nem szóltunk Boszniáról és Koszovóról, a két elátkozott államról, amelyek egyelőre életképtelennek bizonyulnak a külső segítség nélkül.

A balkáni bővítés akkor válhat realitássá, ha az EU-nak sikerül elsimítani belső konfliktusait. Ez azonban egyelőre csak vágyálomnak tűnik.

Szerző
2018.05.22 08:07

Jó hír

A szoci Czeglédy Csabának még a borostája is szúrja az ügyészség ülepét, írtam ugyanitt pár napja annak kapcsán, hogy bezzeg ha fideszes politikusról van szó, akkor az ügyészség malmai is lassabban őrölnek. A nyomozás évekig eltart (ami nem csak a politikai ügyek sajátja), és jellemzően ismeretlen tettes ellen folyik, konkrét gyanúsított hiányában pedig nem kerül senki előzetesbe, s végül a vádemelés is gyakorta elmarad. Ha egyáltalán elrendelik a nyomozást, és nem szüntetik meg bűncselekmény hiányában.
A legfőbb ügyész tehát a Fidesz kipróbált embere - a bíróságok azonban kilógnak a sorból. NER-kompatibilissé alakításuk még messze nem teljes, bármi kitelik tőlük, döntéseik a legtöbb esetben nem jósolhatóak meg előre, írtam pénteken. Kár, hogy a viccbeli Kohnhoz hasonlóan nem lottózom: szombaton ugyanis a Szegedi Törvényszék úgy döntött, megszüntetik Czeglédy másfél éve tartó előzetes letartóztatását.
A bíróság érvei is érdekesek. Az MTI tudósítása szerint továbbra is fennáll a bűnismétlés veszélye, és a bíróság megállapította, hogy Czeglédy törekedett az eljárás meghiúsítására. Ám az ellene folyó nyomozás befejeződött, hamarosan vádat emelnek. Ezért nem szükséges az előzetes fenntartása. Tartózkodási helyéül kijelölték otthonát, technikai eszközzel felügyelik.
Nem azt állítjuk, hogy Czeglédy ártatlan, és azt sem, hogy az előzetes letartóztatás intézményét csak vele szemben használná a magyar igazságszolgáltatás. Rutinszerűen, tucatszámra raknak ügyészi javaslatra a bíróságok előzetesbe olyan gyanúsítottakat, akiknél ez nem – feltétlenül – indokolt. A vélhetően már csak volt szocialista politikust most annak ellenére engedték ki, hogy a bíróság is látott aggályokat. 
De a kiengedés mellett erősebb érvek szólhattak (ártatlanság vélelme, politikai elfogulatlanság), ami önmagában jó hír. Mutatja: még él a remény.
2018.12.18 10:00
Frissítve: 2018.12.18 11:22

Szerintem

Almát az almával Azonos tartalmú dolgokat lehet csak összehasonlítani! Amikor a németországi túlórákról beszélnek, akkor először az alapmunkaidőket kell egy szintre hozni. Németországban 35 órás a munkahét, Magyarországon 40 órás a törvényes heti munkaidő. A különbözet heti 5 óra. Három heti éves szabadsággal számolva 49 hetet kell munkával eltölteni. A két munkaidőalap egy szintre hozásához először a németországit kellene 49x5 órával megemelni, nálunk a túlórák számolása innen indul. Azaz Németországban évi 245 túlóra elrendelése esetén érik el a magyarországi szintet. Úgy tudom, őnáluk évi 150 túlóránál több nem rendelhető el, még "megegyezés" esetén sem. Echter István Retúrjegy Az utóbbi időben vonattal járok Pestre. Olcsóbb, és a dugók miatt gyorsabb is. A napokban a jegy váltásakor nem várt meglepetés ért. Íme a beszélgetés a jegypénztárossal: - Kérek egy retúrt Kelenföldre. - Visszajön e 4 óra múlva? - kérdezi a jegypénztáros. -Nem tudom – felelem -, orvoshoz megyek, ha sokan vannak, nem biztos, ha kevesen vannak, akkor igen. De miért kérdezi? - Mert az új jegy tartalmazza, hogy 4 órán belül, vagy az után 4 óránként lesz érvényes a visszaút. Ha 4 órásat adok és 4 óra után jön a vonattal, akkor megbüntetik, ha 4 óra utánit adok, akkor nem szállhat fel 4 óra előtt, mert akkor is megbüntetik. - Nem tudom most megmondani milyen jegyet kérjek, mit javasol? - Ne vegyen retúrt, csak oda és ott vegyen vissza. - Köszönöm, akkor csak oda kérek, majd ott sorba állok, és veszek a visszaútra. (Később megtudtam, azért találta ki ezt a nevetséges szabályt a MÁV, mert a vonatok késése miatt sokan visszakérték a jegy árát. Nem kellene inkább a vonatoknak pontosan, menetrend szerint járni?) Molnár István Útépítők Édesapám mesélte azokból az időkből, amikor az akkori magyar kormány jóvoltából a magyar állam pénzén a bori munkatáborban vendégeskedett: a tábornak szüksége volt egy a vasútállomáshoz vezető, a korábbinál rövidebb útra. A parancsnok ezért utasította tisztjeit, hogy minél hamarabb kezdjék el a munkát. Ettől kezdve a hivatali gépezet olajozottan működött, mindenki kötelességszerűen tette a dolgát. Néhány hét múlva a parancsnok szemlét tartott. Általában elégedett volt a látottakkal, de az egyik századnál úgy vélte, nem dolgoznak elég gyorsan, hatékonyan. Megmutatta, milyen tempójú munkát képzel el. Az egyik munkás kezéből kiragadva a csákányt sűrű csapásokkal bontotta tovább az építkezés útjában álló sziklákat. Valóban gyorsabban haladt előre. Rövid idő múlva letette a szerszámot és kissé kifulladva így szólt a munkáshoz: - Na, így csinálja tovább! Mire a munkás csak ennyit szólt: - Uram, ne két percig! Egész nap! Szász M. Tibor 
2018.12.18 10:00
Frissítve: 2018.12.18 11:45