Ellenzéki fájások

Az ellenzéknek görcsei vannak. Még nem világos, hogy ez szülési fájás vagy agónia , de nem kell hozzá sok idő, és majd ez is kiderül. A rángás végigrohant a Jobbikon és az LMP-n, hogy aztán ne kerülje el a szocialistákat és a segítségükkel a parlamentbe egyetlen újoncként bekerült Párbeszédet sem. Az eltérés legfeljebb az, hogy a Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t a választási kudarcot követő útkeresés miatti, természetesnek mondható belharcok gyötrik, míg Karácsony Gergelyék frakcióválságát külső erő okozta. Már amennyiben a liberális párt erőnek nevezhető. Egyedül a Demokratikus Koalíció megingathatatlan: amíg Gyurcsány Ferenc van, addig ők is, és amíg ők, addig Gyurcsány Ferenc is. Irigylésre méltóan egyszerű képlet, kár, hogy ez is éppen hogy csak elég volt a parlamenti küszöb megugrásához.

Se erő, se pénz, se ötlet. Ez így haláltusára utal. Van viszont pár új, az ellenzéki közvélemény - az ország fele - számára egyelőre hitelesnek tűnő arc, például Karácsony, Hadházy, Mellár, Márki-Zay. Ebből még kijöhet valami. Közéjük tartozhatott volna Bősz Anett is, de neki más, előre tudhatóan a sikertelenségbe vezető utat választottak. Érthető, hogy a politizáláshoz pénzre van szükség, de most nagyon úgy néz ki, hogy a pénz miatt kitört vita végképp el fogja lehetetleníteni a liberálisok politizálását. Fodor Gábor nem hogy nem kap befutó helyet a jövő évi európai választáson, de az is valószínűtlen, hogy valaha oda tudjon férkőzni az előbb-utóbb majd szükségszerűen összeülő ellenzéki kerekasztalhoz. A liberális eszme ezt is túl fogja élni, de Fodor és köre esetében erre nem érdemes mérget venni.

Most persze nagy a szemforgatás, megy az értetlenkedés, hogy miképpen ajánlhatott az MSZP elnöke pénzt a liberálisoknak. Egy pillanat alatt merül feledésbe, milyen nyomás nehezedett tavaly a szocialistákra, hogy produkáljanak valamiféle koalíciót, szövetséget a Fidesz monolit tömbjével szemben. Jószerével az egész évük erről szólt, Botka László felbukkanásával majd bukásával és Karácsony "kitalálásával". Az LMP, az Együtt és a Momentum nem állt kötélnek, maradt a koordináció a DK-val és a közös lista a Párbeszéddel, meg azzal, akit még olcsón meg lehetett szerezni. Most már persze jól látni, hogy az utóbbi többet ártott, mint használt, de akkor sokaknak tűnt úgy, hogy annál jobb egy ellenzéki fotó, minél többen szerepelnek rajta. Pedig nem.

Könnyű lenne a szocialistákon gúnyolódni, de hát nem történt semmi meglepő, régóta ez a magyar politikai gyakorlat. A Fidesz például hosszú évek óta így építgeti a maga táborát. Egykor felvásárolta a kisgazda frakció zömét, aztán az MDF néhány öreg motorosát... Ki tudja megmondani, hány százalékot kapna Semjén Zsolt, ha a KDNP külön méretné meg magát? És azt, hogy a Fidesz ilyen-olyan kasszáiból mennyi megy a kereszténydemokratákhoz?

Az ellenzéknek először is közvetlen és távlati céljai tisztázására van szüksége. Ha ez megvan, akkor ötletre, hogy miként juthat el odáig. Csak ezt követheti azok kiválasztása, akik vissza tudják hozni a morált a politikába. Bár már ott tartanánk.

Szerző
2018.05.22 08:09

Blöffország

Blöff az egész világ – már ahogy Shakespeare Vilmost kiforgatva a kormány el akarja hitetni velünk. Mindenki át akar itt verni mindenkit, csak a magyar hatalom lát tisztán, amikor ezt közli a hazai és nemzetközi közönséggel. Soros-féle politikai blöff volt Kovács Zoltán (egykori CEU-s hallgató) kormányszóvivő szerint a Közép-európai Egyetem Bécsbe költözésének terve, aztán kiderült, hogy Orbán Viktor remélt "menekültügyi” szövetségese, Sebastian Kurz kancellár nem blöfföl, hanem tárt karokkal várja Bécsbe a Budapestről szánalmas trükkökkel elüldözött egyetemet. Blöff a magyar kormány szerint a "menekültbarát" Brüsszel és az Unió, az Európai Parlament Sargentini-jelentése, blöff az egész ENSZ, blöff az Európai Néppárt Fidesz elleni morgása (ebben azért van némi igazság) , blöff, hogy bármilyen normát is megsértene, ha a köztörvényes volt macedón miniszterelnököt magyar diplomáciai segédlettel átsegítik a gyodával lezárt határon. Amikor 2010-ben Orbán hatalomra került nem minden ok nélkül a baloldali hatalomgyakorlás blöffjéről beszélt. Azóta megtapasztaljuk, folyamatos szemfényvesztés a saját kormányzóképessége. Pakstól, a szemétszállításig, a hajléktalanok eltüntetéséig, az egészségügyig és a kulturális tao beszántásáig egyetlen hatalmas kormányzati blöffben élünk, amellyel el akarják velünk hitetni, hogy rendes kormányzás. A legszörnyűbb, hogy ebben a blöffországban az ellenzék sem csinál többnyire mást, mint a perifériára szorítva, a blöffparlamentben ágaskodik. Aztán nem találva fogást a kormányzaton folyamatosan összefogásról blöfföl.  Van, akit vigasztal, hogy mondjuk hat év után az Alkotmánybíróság kimondja: az emberi jogok európai egyezményét sérti a fogyatékosok állapotát felülvizsgáló 2012-es törvény. Sovány vigasz, mert mit kezdjenek most határozattal a kezükben életük utóbbi hat évével az érintettek? Mit fogunk kezdeni elmúlt akárhány évünkkel, ha egyszer, akárhány év múlva az Alkotmánybíróság kimondja majd: blöff volt ez a korszaknak tervezett undorító világ?
2018.11.21 09:59

A Fenevad árnyékában

Viszonylag ritkán idézik a Biblia Jelenések könyvéből a Fenevadról szóló proféciát.  Az itt olvasható jövendölés szerint, amikor hosszú ideje élnek emberek a Földön, akkor egyszer csak megjelenik a kétszarvú Fenevad - akiben könnyű felfedezni a mindenkori diktátorok képmását - és gonosz módon azt cselekszi, hogy mindazok, akik nem lesznek hűséges szolgái az új diktatúrának, hogy ne legyenek képesek se venni, se eladni. Így hiába halmozódik fel tekintélyes mennyiségű pénz mindazoknál, akik vásárolni szeretnének, addig nem költhetnek el belőle, amíg maguk is vazallussá nem válnak. A hűséget pedig egy-egy szalaggal jelölik meg a kézen és homlokon. A Fenevad aligha lehetett volna igazi diktátor, ha ezt a - végeredményben pozitív - jelölést nem tette volna kötelezővé. Szinte a bibliai idők szellemét idézi, hogy élnek közöttünk szép számmal olyanok, akiknek ugyan tőkéjük volna - nem is kevés -, de nem váltak talpnyaló udvaronccá, így pénzük kihasználatlanul hever. Így ragadható meg annak a látszólag rejtélyes folyamatnak az oka,  hogy 2018 harmadik negyedévének a végére 52,5 ezer milliárd forintra nőtt a háztartások pénzügyi vagyona, sőt az év eleje óta az átmenetileg szabad pénzeszközök 4,5 ezer milliárd forinttal gyarapodtak. Ezek hatalmas számok, a jelzett összeg tényleges vásárlóértékének reális számbavétele meghaladja a lakosság elsöprő többségének a képelőerejét. Könnyű belátni - ha csak az idei növekményre tekintünk is, - hogy jelentős pangó tőkéről van szó, amely keresi, de nem találja a helyét abban a "hozamsivatagban", amely csak méltatlanul alacsony kamatot kínál a fölös pénzek gazdáinak. A fantáziatlanok, a gyávák és a minden bajok forrását a pénzintézetekben kereső bankellenesek természetesen rendületlenül gyűjtögetik otthon a készpénzt, 130 milliárddal gyarapodott az állomány egyetlen negyedév alatt. A magyarok pénzügyi kultúrájáról szemléletes képet nyújt az az adat, hogy a szinte láthatatlan mértékű kamatot termelő látra szóló betétek állománya ugyan valamivel meghaladta a pénzüket készpénzben otthon "spájzolókét", viszont az inflációhoz közelítő hozamot produkáló, vagyis kifizetődőbb betétekből milliárdok távoztak. Bár a nagy számok törvénye aligha igazolja, hogy a lóversenyen  a szűz kéz mellé szegődne a szerencse, tőzsdei részvény-befektetéseknél még feltételezni sem érdemes ilyesmit. Akik az elmúlt negyedévben 28 milliárd forintot áldoztak részvényvásárlásra, ma főhet a fejük, tőkéjük 13 milliárd forinttal apadt. A magyar háztartások pénzügyi vagyona valamivel meghaladja az éves GDP-t. A németeké és osztrákoké harmadával haladja meg a mienkét. A háztartások vagyona ott csak arra vár, hogy értelmesen felhasználják, majd ismét feltöltsék a kasszát. A magyar háztartások felduzzadt tőkéje is hasznosulásra vágyik, az  újabb feltöltés reménye nélkül. Inkább elköltik - nem kevesen elszórják - a pluszpénzt, minthogy befektessék azt. Fölöttük, bár sokan aligha sejtik, a Fenevad árnyéka lebeg.
2018.11.21 09:58