Dávid Ferenc válasza Hegyi Attilának

A nagypénteki munkaszüneti nappal kapcsolatos legutóbbi Népszava írásomra (május 19.) egyik olvasójuk, Hegyi Attila így reagált. „Tudjuk, hogy melyik oldalon áll, tisztelt Dávid úr, de ez itt a Népszava ......Magát baloldalinak valló napilap. Sajnos időről időre teret enged az imperialista nagytőke munkavállalók millióit kihasználó szószólóinak. Tisztelt szerkesztőség! Miért?”

Hegyi úr mondatai érdemi reflexiót követelnek.

1. A VOSZ főtitkáraként egy évtizede a hazai és külföldi tulajdonban álló mikro-, kis-, közép- és nagyvállalkozók érdekképviseletében dolgozom. Elképzeléseiket és gondjaikat igyekszem tolmácsolni – jól működő érdekegyeztetési rendszer hiányában – az írott sajtó felületein is, szándékom szerint nem egysíkúan, hanem érveket és ellenérveket felsorakoztatva. Én nem egy „oldalon” állok, hanem egy közösséghez (vállalkozói/munkáltatói) tartozom és próbálom érdekeit jól-rosszul megjeleníteni. Soha nem felejtem el hangsúlyozni, hogy a tőkét/a vagyontömeget működtető munkavállalók millióit nem ellenfélként, hanem partnerként kell kezelni. Ezért vagyok a kollektív megállapodások és a társadalmi dialógus rendíthetetlen híve. Ugyanakkor be kell ismernem, hogy a párbeszéd kultúrája ma Magyarországon rendkívül alacsony nívójú. Feladatomnak érzem azt is, hogy a vállalkozói szektor gazdasággal kapcsolatos törekvései mind szélesebb körben váljanak ismertté, beleértve ebbe a munkavállalók széles rétegeit is. Ennek a Népszava teret biztosít, köszönet érte.

2. „De itt ez a Népszava”. Jelzem, hogy korábban a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben is jelentek meg írásaim, de kivégzésüket követően erre többet nincs mód. Visszakérdezek: Hegyi úr szerint jegyzeteim közlésére melyik országos napilapot kellene választanom? Azt sem értem, hogy az újság „Vélemény” rovatában az imperialista nagytőke szószólóinak (ha vannak ilyenek - én nem sorolom magam közéjük) álláspontja miért ne jelenhetne meg? Nem azonosulni kell a nem szeretett nézetekkel, hanem megismerni azok hátterét, ezért a közzétételt megtiltani ostoba dolog lenne.

3. Fordítsunk a számonkérés logikáján. Miért nem azt feszegeti Hegyi úr, (ha már baloldaliságot emleget), hogy a demokratikus ellenzéki pártok vezetői (elnökei, frakcióvezetői, elnökségi tagjai, kampányarcai stb.) miért nem használták/használják ki a Népszava kínálta lehetőségeket? Csakúgy felvetésképpen kérdezem: a Magyar Szocialista Párt frakciójának jelenleg tizenöt tagja hány alkalommal írt cikket, jegyzetet az újságban? Akik ezt vállalták és teljesítették, azok is csak elvétve – kivétel Korózs Lajos. Félreértés ne essék, nem azt hiányolom, hogy az MSZP prominens személyei állandóan körmöljenek egy újság számára, de az elég abszurd, hogy a totálisan felborult médiaegyensúly korszakában a legnagyobb baloldali párt nem vette/nem veszi igénybe rendszeresen a Népszava publikációs felületét. Az általam nagyon tisztelt Lendvai Ildikóról példát lehet venni, aki ugyan már nem párt-tisztségviselő, de heti gyakorisággal osztja meg gondolatait az olvasóval. Igaz ez a szakszervezeti vezetők esetében is: néhányan élnek a Népszava adta lehetőséggel, a többségük viszont nem, holott ez a több mint 140 éves napilap hosszú ideig a szakszervezeteké volt!

A leírtak tükrében Hegyi Attila „miért” kérdésére csak annyi a válaszom, hogy: miért is ne?