Liget – négyszeres áron

Publikálás dátuma
2018.05.22 07:00

Fotó: /
A Városliget Zrt vezetője ígéri: 250 milliárd forint már elég lesz a Liget teljes fejlesztésére. Szerinte az eddigi drágulás a tervek és az építőipari árak változása miatt volt.

Ősz óta dolgoznak a munkagépek a Városliget több pontján, ezzel a megvalósulás szakaszába lépett Közép Európa legnagyobb városépítészeti-kulturális vállalkozása, a 100 hektáros, rendkívül leharcolt Városliget teljes megújítása. (A kezdő dátum bizonytalan, 7-8 éves politikai viták, illetve a ligetvédőkkel folytatott zajos botrányok homályába vész.) Bár a beígért fejlesztési helyszínek felénél még nem indult el a munka, a gyakorlatilag folyamatosan változó tartalmú – és nem mellékesen folyamatosan emelkedő költségvetésű – beruházás vége immáron prognosztizálható.

„Immáron túl vagyunk azon a ponton, ahonnan vissza lehetne fordulni – mondja a Városliget Zrt. vezérigazgatója, azaz az eddig (részben jelenleg is) papíron lévő tervek, a makettek elkezdtek megvalósulni, ütemezetten egyre több helyen beindul a munka és biztosnak látszik, hogy még a mostani építőipari munkaerőhiány mellett is 2021 végére a Ligetbe tervezett összes közintézmény épülete elkészül. Gyorgyevics Benedek szerint a parkfelújítás néhány része túlcsúszhat ezen a határidőn, mivel vannak olyan kertészeti munkák, amelyeket lehetetlen elkezdeni a közmű-felújítás és a magasépítési munkák befejezése előtt. A vezérigazgató azzal számol, hogy lesznek olyan parkelemek, amelyek csak 2022-ben nyerik el véglegesnek tekinthető formájukat.

A társaság vezetője szerint a vonatkozó kormányhatározatok és a költségvetési törvény ütemezetten biztosítja a Liget Projekt finanszírozását. A fejlesztések kapcsán gyakran felemlegetett 250 milliárdos keretösszeg tartalmazza a történelmi értelemben vett Liget intézményfejlesztési költségeit, amelyek mostanra – kettő kivételével – engedélyes, sőt, kiviteli terveken alapulnak. A Liget-fejlesztéshez logikailag kapcsolódik a környező közeledési hálózat fejlesztése, ennek azonban csak egy részét finanszírozzák a Városliget Zrt. számára elérhető büdzséből. Azonban ha olyan döntés születne, hogy megépítik az M3-as autópálya lehajtójához a tervbe vett felüljárót – melynek a tervezését a Városliget Zrt. büdzséjéből fedezték - az további tízmilliárdos költséget jelentene.

A Liget projekt első ütemébe tervezett két nagyobb beruházás közül a Szépművészeti Múzeum felújítása gyakorlatilag elkészült, a megújuló állandó kiállítás ősztől látogatható. A Liget közelében, a Szabolcs utcában az Országos Múzeumi Restaurálás és Raktározási Központ (OMMRK) pedig év végére készül el. Ugyanakkor vannak csúszások is. Az idei első félévre tervezték a Vakok kertjének és a gyermek sportpályáknak az átadását, ez azonban a harmadik negyedévre tolódik.

2018 év végéig, 2019 elejéig sorra indulnak az építkezések az egyes helyszíneken. Ezek között találjuk a felszínen parkoló autókat befogadó mélygarázsok kivitelezését (a Dózsa György úton, Hermina úton, Állatkerti körúton) illetve a Városligeti Színház és a Néprajzi múzeum magasépítését - a mélyépítés hamarosan befejeződik -, továbbá a Magyar Zene Háza és az Új Nemzeti Galéria épületeinek felhúzását. „Nem lesz egy nagy, általános átadóünnepség” - mondja Gyorgyevics. Ahogy a felújítás-átépítés közben a Liget kétharmada mindig nyitva lesz, úgy menet közben, folyamatosan adják át, illetve „töltik fel” az egyes múzeumi helyszíneket, indítják el a kulturális intézmények működését.

Parkfelújítás
„A parkosítás rákfenéje, hogy legtöbbször addig nem lehet elkezdeni, amíg az utolsó építőmunkás le nem tette a szerszámot”- mondja Szloszjár György, a Városliget megújításának vezető tervezője, a Garten Stúdió ügyvezetője. Emiatt a Városligetben néhány helyen a magasépítési munkák 2020 körüli befejezése után újulhat meg a zöldfelület. Bár „fajlagosan” a parkrendezés a Liget egyik legkisebb tétele, így is 15 milliárd forintba kerülhet a parkosítás. Biztos, hogy még évekig kell várni a Városligeti tó átalakítására (új övcsatorna és sziget jönne létre rajta), a Nagyrét felújítására.
Néhány, közművektől, épületektől mentes területen viszont elsőként lehetett megújítani a parkot, így a napokban adták át a „kutyás élményparkot” és reményeik szerint nemsokára megújulhat az első negyedévre ígért Vakok kertje is. Ottjártunkkor még a kertészek dolgoztak a fekete ponyvával körbevett építési területen. A Városliget Zrt. szerint azért csúszott el a park átadása, mert a ligetvédő aktivisták ellenállása miatt nem sikerült az év végén időben átültetni a területen lévő fákat.

A Városliget Zrt. korábban ingatlanfejlesztésben dolgozó vezetője szerint akkor lehet sikeres egy állami beruházás, ha az magánbefektetéseket is hoz magával. Ebből a szempontból szerinte a megújult Liget egyértelműen jó beruházás lesz. Korábban, 2014-ben a KPMG nemzetközi elemző cég hatástanulmányában úgy számolt, hogy nemzetgazdasági szinten 10 éven belül megtérül a beruházás, sőt, mint Gyorgyevics Benedek mondja: az akkori becslés még egy alapvetően „degresszív” azaz visszahúzódó piaci viszonyokhoz készült nem pedig a mostani konjunktúrához, így a cég éppen felülvizsgálja az akkori megállapításait. Ami szerinte biztos: azzal, hogy az éveken át leharcolt közparkként funkcionáló Liget egy sokkal komplexebb, megújult és kibővített parkkal körülvett kulturális központtá válik, komoly hajtóereje lehet nemcsak a környékbeli ingatlanárakra (aminek a jelei máris megjelentek), hanem a turizmusra is.

„Ma Budapest egy turisztikai hullámon ül, amit sok más mellett alapvetően az olcsó repülőjáratok, a romkocsma-turizmus hajt” - fogalmaz a vezérigazgató. Ugyanakkor a jövő nagy kérdése, hogy ezek a fiatalok öt-tíz év múlva tehetősebb középkorúként is visszajönnek-e majd Budapestre? Szerinte a megújuló, kulturális központtá váló Liget ebben nagyon is komoly szerepet játszhat majd.

Azt is tudni kell, hogy a KPMG már említett tanulmánya 2014-ben még 150 milliárdos bekerülési költséggel számolt. Ellenzéki és szakmai berkekben gyakran előkerülő kérdés, hogy a Liget-projekt költségvetése a 2012-es elgondolásokban szereplő 60 milliárdról hogyan kúszott fel 2018-ra 250 milliárdra. Gyorgyevics Benedek a projekt drágulását leginkább három okra vezeti vissza. Egyfelől 2012 óta a program tartalma is folyamatosan változott, több tízmilliárdos intézmények terve merült fel, majd tűnt el, csak 2017 májusára alakult ki a véglegesnek tekinthető fejlesztési csomag. Ugyanakkor 2012-höz képest sokat drágultak az építési árak, csak tavaly 30 százalékos volt az áremelkedés a szektorban. Harmadszor pedig a korábbi költségbecslések ha nem is „hasra ütve”, de mindenesetre sok tekintetben vakon készültek. A fejlesztőknek sokszor előre kellett meghatározni a teljes beruházási költséget, anélkül, hogy pontosan tudták volna, milyen épületet fognak évek múlva felhúzni a területre, így csak becsülhették, hogy mennyiből valósítható meg beruházás.

Arra a kérdésre, hogy mi a garancia a nagyberuházásoknál megszokottnak tűnő túlárazások elkerülésére, Gyorgyevics Benedek úgy felelt: szinte majd mindegyik kivitelezést más-más cégek végzik. Ugyanakkor az ingatlanfejlesztésben otthonosan mozgó cégvezető szerint hiba lenne azt hinni, hogy a nagy cégeknek a Liget meglehetősen összetett, szofisztikált, egyedi megoldásokat sem nélkülöző beruházásai extra profittartalommal bírnának, így nem titkolta, hogy sokszor egy-egy ligetes beruházásra lasszóval kellett fogni a kivitelezőt. Míg néhány évvel ezelőtt még sorban álltak a cégek a munkákért, a jelenlegi konjunktúrában fordult a kocka, az építő vállalkozások bőven el vannak látva megrendeléssel, ráadásul közben egyre súlyosabb a munkaerőhiány is, így a Liget-projekt kapcsán jelenleg az egyik legfontosabb kihívás az, hogy mindig legyen dolgos kéz az itteni építkezéseken.

2018.05.22 07:00

Orbánról jót vagy semmit

Publikálás dátuma
2018.11.13 08:00

Fotó: MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA/ SZECSŐDI BALÁZS
Az RMDSZ és a Fidesz összeborulásának egyik legtragikusabb eredménye az erdélyi magyar nyilvánosság "kivégzése" lett. Az „ingyenpénznek” komoly ára van.
Egyik napról a másikra szüntette meg a bukaresti rádió magyar adása Magyari Nándor László kolozsvári szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatójának szerződését. Magyari évek óta keddenként jelentkezett heti jegyzettel a közrádióban. A szerződésbontás formálisan rendben van, a  történet mégis igen súlyos, mérföldkőnek számít a romániai magyar médiatérben. Hogy miért? Azért, mert az utóbbi években Magyarországról szinte irigykedve figyeltük, hogy Romániában a közmédia (viszonylag) szabad maradt. Miközben a romániai magyar médiát egészében kezdte lenyelni a Fidesz, a román közszolgálati rádiók és televíziók magyar adásai a román és a magyar kormányt, illetve az RMDSZ-t érő bírálatoknak, a velük szemben kritikus véleményformálóknak változatlanul teret adtak. (Az erdélyi magyar médiatermékek többsége Fidesz közeli cégek és magyar állami támogatásból működő alapítványok tulajdonába került. Az RMDSZ alapítványa, a Progress az RMDSZ-Fidesz végső összeborulás eredményeképpen gazdasági okokra hivatkozva megszüntette 2017. januárjától a liberális szemléletű, az Orbán-kormány illiberalizmusával szemben kritikus Erdélyi Riport hetilapot és menesztette a legolvasottabb magyar portál, a maszol.ro véleményrovatának minden „balliberális” publicistáját.) Magyari műsorának kiebrudálására október 30-i, „Egy ámokfutás utolsó lépései” című jegyzete után került sor. A román és magyar kormánnyal szemben egyaránt következetesen kritikus szerző jegyzetében ugyanis azt a kérdést teszi fel (nem először), hogy „vajon a rommagyar formációk (már az egyéni haszonszerzésen túl) nem csupán a Fidesz sugallatára/utasítására maradnak az illiberális irányba haladó hatalmi pártok mellett? Annál is sürgetőbb a kérdés megválaszolása, mert úgy tűnik, hogy szinte tökéletes csapda, amibe belesétáltak, és ha Dragnea bukik ez biza hosszú távra fogja esélyeiket szinte lenullázni.” Az egy nappal korábbi Kelemen Hunor – Orbán Viktor budapesti találkozó kapcsán pedig azt állította, hogy a két magyar vezetőről készült fénykép „jól mutatja az itteni (és az ottani) főnök helyzetét. A kényszeredett mosoly, mely Kelemen Hunor arcán ül, a meglepett tekintet és mimika, a megalázkodó testtartás, a kardotnyelt Orbán Viktor mellett, semmi jót nem ígér. A rommagyar vezér, minden bizonnyal nem kapott engedélyt a Dragnea-tól való elszakadásra, menetelni kell az illiberális úton, egyébként oda a magyarországi pénzek, és kegyvesztetté válik a vezér. Semmi más nem számít”. Ezek után a Liviu Dragnea vezette kormányzó román Szociáldemokrata Párt volt szenátorából lett rádióvezér Magyari nyelvezetére hivatkozva bontotta fel azonnali hatállyal szerződését. Tény, hogy Magyari „nyelvezetével” mindig is voltak gondok, nem egyszer közölt személyeskedésbe átcsapó jegyzetet, de mindeddig azt senki sem kifogásolta a rádió vezetéséből, a román közszolgálati rádióban pedig eddig szabadon lehetett bírálni mind a román politikai elitet, mind az RMDSZ-t, mind az Orbán-kormányt. A Fidesz irányította RMDSZ keze azonban már elért a román közmédiáig, legalábbis annak bukaresti szerkesztőségéig. A múlt héten Bukarestben és Kolozsváron is tárgyaló Szijjártó Péter készségesen meg is ígérte román kollégájának, hogy „Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen”. (A román jogállamiság kérdése épp ma kerül újra terítékre az Európai Parlamentben.) A magyar külügy első embere az RMDSZ-hez sem érkezett üres kézzel, Kolozsváron azt jelentette be, hogy Székelyföldre is kiterjeszti Magyarország azt a gazdaságfejlesztési programot, mely Erdélyben eddig Maros megye mezőségi részén nyújtott támogatásokat gazdálkodóknak és kisvállalatoknak. Egyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Fidesz lenyelte Erdélyt, befolyása Bukarestben is egyre jelentősebb. Az RMDSZ, amely több mint két évtizeden át a Kárpát-medencei magyarság legerősebb és mindvégig önálló politikai ereje volt, mára kettős kiszolgáltatottságba került, Budapesttől való függősége pedig immár romániai pozícióit fenyegeti. Merthogy, amint Magyari fogalmazott egyik jegyzetében, „ingyenebéd a korrupciós láncolatban sincs”. Az erdélyi magyar média tehetetlen, ugyanis az vagy direkt magyarországi Fidesz- és kormányközeli tulajdonban van, vagy RMDSZ alapítványi tulajdonban, a néhány még létező független médiatermék pedig a román állami támogatásokat kezelő RMDSZ alapítvány, a Communitas, vagy magyar állam támogatása nélkül nem tud létezni. Főképp nem úgy, hogy az Orbán-kormány milliárdokból fejleszti saját erdélyi médiabirodalmát.  

Parászka Boróka: nem kell kompromisszumot kötni

Valóban változik-e a helyzet, érezhető-e politikai nyomás a szerkesztőségen? - kérdeztük Parászka Borókától, a marosvásárhelyi közrádió magyar adásának szerkesztőjétől, az egyik legismertebb erdélyi médiaszereplőtől. Parászka szerint az erdélyi magyar média tere pontosan olyan ritmusban szűkül, mint a magyarországi, és a sajtószabadságot nagyon hasonló módon korlátozza a hatalom, amit eufemisztikusan „tulajdonosi körnek” szoktak nevezni. A román közmédia hosszú időn át nagyon szerencsés helyzetben volt, mert a „tulajdonosi kör” maga a rádió és tévéilletéket fizető állampolgár volt, biztosított volt az anyagi és tartalmi függetlensége. A rádióilletéket néhány éve eltörölték, a közmédia függővé vált a költségvetéstől. „Ezzel együtt a közmédiának abban a részében, ahol én dolgozom, a tartalomgyártás eddig zavartalanul, hatalomgyakorlás nélkül, szabadon működik. Ez pedig a szerkesztőség stratégiai döntésének, a szerkesztőségen belüli szolidaritásnak, a szakmai szervezetek támogatásának köszönhető. Engem háromszor jelentettek fel csak az idén, immár a legmagasabb, média ellenőrző hatóságnál, az Audiovizuális Tanácsnál. A korábbi években is gyakoriak volt a feljelentések, a mobbing, a fenyegetések. Az idei eljárás hasonló volt ahhoz, ami tavaly a Pátria Rádió munkatársát, Gazdag Józsefet érintette. Őt a szlovák frekvenciatanács, névtelen feljelentés alapján lefolytatott eljárás után, figyelmeztetésben részesítette egy műsor miatt, amelyben a CEU körüli vitákról volt szó, illetve elhangzott egy Bődöcs Tibor -féle Orbán paródia is. Az én műsoromat is azért jelentették fel – többek között – mert kritikus az Orbán-kormánnyal, illetve mert ellenzéki meghívottjaim voltak (az egyik kifogásolt meghívott Szalai Erzsébet, a másik Hont András illetve Böröcz József volt). A román audiovizuális tanács bekérette a hanganyagokat, azok fordítását, kielemezték a tartalmakat. Több hónapon át folyt az eljárás, de nem találtak kifogásolni valót.” A marosvásárhelyi újságíró elmondta, az ő műsoraiban is rendszeresen felmerülnek romániai, magyarországi ellenzéki témák, megszólalnak ellenzékiek. És nem csak az általa vezetett Értsünk Szót adásában, de a rádió többi műsorában is folyamatosan figyelemmel kísérik a legvitatottabb kérdéseket (így a CEU-t is, a menekültválság eseményeit, a közép-kelet európai korrupciós ügyeket, az újságírókat és a médiaszabadságot fenyegető atrocitásokat). Igaz, tette hozzá Parászka, hogy a „nyomásgyakorlás, a fenyegetések, a lejárató kampányok nem enyhülnek, sőt fokozódnak. Erre számítok a továbbiakban is, erre készülök”. Értékelése szerint azonban tartósabbnak bizonyul a szakmai elkötelezettség, a minőség. Ma a Marosvásárhelyi Rádió közmédiaként működik, olyan védett térként, ahol máshol el nem hangzó ügyekkel, témákkal szembesül a székelyföldi hallgató, és „ez egy olyan felelősség, amellyel kapcsolatban nem lehet, és nem kell kompromisszumot kötni”. (G.M)

Az erdélyi magyar sajtónak is vége

Az Erdélyi Riport felszámolása és a maszol.ro véleményrovatának megtisztítása kapcsán Tamás Gáspár Miklós 2017. január 3-án a hvg-ben azt a következtetést vonta le, hogy „az erdélyi magyar sajtónak is vége”. Az azóta történtek őt igazolták. TGM akkor úgy vélte, “Az erdélyi magyar értelmiség persze majd a hivatalos médiaszerkezeten kívül is valahogy majd megszervezi önmagát, de az RMDSZ-szel folytatott gyöngéd viszonyának alighanem vége. Így is túl sokáig tartott, és a kölcsönös tolerancia záloga – a hallgatás és a mellébeszélés – már nem áll, mert nem állhat fönn. ”A romániai magyar médiatérből kiszorított értelmiségi réteg azonban máig keresi az önszerveződés lehetőségeit, de a közösségi médián túlmenően egyelőre nem sok sikerrel. És távlatilag sem körvonalazódik semmi, TGM közel két éve megfogalmazott helyzetértékelése máig helytálló: „Egyelőre azonban nincs olyan gazdaságilag és politikailag önálló része a Duna-medencei magyar életnek, amelyben ne Orbán miniszterelnök úr hatalma lenne a döntőbíró. Kikerülni már nem lehet. Szembeszállni vele azonban még mindig lehetséges". 

2018.11.13 08:00
Frissítve: 2018.11.13 08:00

Harmadával kevesebb jut a nehezen élőknek: a szegényeken spórol a kormány

Publikálás dátuma
2018.11.12 07:30

Fotó: / Radó ferenc
Összességében harminc százalékkal kevesebb segítséget kapnak a legrászorultabbak azóta, hogy kormány 2015-ben átalakította a segélyezési rendszert – derül ki egy friss tanulmányból.
A humántárca 2015 márciusától eltörölte a korábbi központi lakásfenntartási és adósságrendezési támogatást, valamint megváltoztatta a méltányossági közgyógyellátás és ápolási díj szabályait. Ezek helyett egységes települési támogatást vezetett be, amit már csak akkor finanszíroz a kormány, ha az adott önkormányzat adóbevételei nem elegendőek a segélyek kifizetésére. Mindössze 260 városban és községben olyan magas az adóerő, hogy az állam egy fillért sem ad a segélyekre, a hazai települések 83 százaléka a legalacsonyabb adóbevétellel rendelkező kategóriába tartozik, ahol a kormánynak kell a zsebébe nyúlni a támogatások kifizetésekor. Mégis sokat spórol a szegényeken az állam, hiszen az új szabályok hatására 2014 és 2016 között drasztikusan, 30 százalékkal csökkent a rászorulóknak kifizetett összeg és átrendeződött a támogatások szerkezete is– olvasható a Tárki múlt héten bemutatott Társadalmi riport 2018 című kötetének egyik tanulmányában. Szociológusok már az átalakítás hónapjaiban arra figyelmeztettek, hogy a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megítélésének és keretének járási szintre emelése, valamint a helyi segélyek átalakítása miatt sokan kieshetnek a támogatásból a rászorulók közül. Kopasz Marianna és Gábos András tanulmánya is ezt igazolja – bár a szerzőpáros rögtön az anyag elején megmondja, hogy a munkát a humántárca szociális ügyekért felelős államtitkársága felkérésére végezték el. A hatásvizsgálat épp azért különösen izgalmas, mert eddig nagyon kevés kormánydöntés társadalmi hatásait értékelő szakértői anyag került nyilvánosságra.
A kutatók az anyaggyűjtés során azt tapasztalták, hogy miközben nem csökkent jelentősen az önkormányzati segélyt igénylők száma, 2016-ban már csak a változás előtti létszám fele kapott pénzt, a támogatásra költött összeg pedig a 70 százalékára esett vissza. Ez a durva zuhanás elsősorban a lakhatást segítő támogatások csökkenése miatt következett be. A Tárki tanulmánya szerint a szinte teljes körű ellátástól két év alatt odáig jutottunk, hogy már csak a városok és falvak háromnegyede működtetett lakástámogatási rendszert, a korábban segélyezetteknek pedig már csak a 44 százaléka kapott segítséget a rezsiköltségek egy részének fedezésére. A gyógyszertámogatást kérők száma alig változott, az ezen a címen megítélt támogatás viszont a kormánydöntés hatására a felére esett vissza és hatalmas a visszaesés a családtagjukat otthon ápolók támogatásában is. 2014-ről 2016-ra megfeleződött a segélyezett ápoló családtagok száma, ráadásul sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint korábban. Kopasz Mariann és Gábos András adatokkal igazolja, hogy a kormány átalakítási döntése nyomán kevesebb pénz jut a válsághelyzetben lévők megsegítésére is, holott ez maradt az egyetlen segélyezési forma, amit kötelezően működtetnie kell minden településnek. Csakhogy 2016-ban a 13 százalékuk egyetlen ilyen kérést sem teljesített. Jellemzően az aprófalvak nem tudnak annyi pénzt megspórolni, hogy kisegíthessék a krízishelyzetbe került lakóikat. Ugrásszerűen megnőtt ugyanakkor az áttekinthetetlenebb, kiszámíthatatlanabb „egyéb” támogatás címén megítélt segélyek aránya. 2016-ban már az összes támogatás több mint felét ilyen alapon osztották ki. A Tárki tanulmánya tehát egyértelműen bebizonyítja, hogy a segélyezési rendszer átalakításával a kiszámítható támogatások aránya jelentősen csökkent, ami a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett. Ráadásul a legszegényebbek helyzete akkor is romlott, ha valamilyen jogcímen mégis hozzájutottak valamilyen támogatáshoz, mert ilyenkor is sokkal kevesebbet kaptak, mint a törvénymódosítás előtt. Már csak az a kérdés, hogy a kormány a felmérés nyomán akar-e változtatni az új gyakorlaton, hogy segítsen a rászorulókon. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás feltételeinek belügyminisztériumi szigorítási terve, hogy a jogosultság jövedelmi határának megállapításakor vegyék figyelembe egy másik családtag közmunkás bérét is, azt jelzi: ha lesz is változás, az tovább ront a társadalmi periférián lévők helyzetén.

Mindenki rosszabbul járt

A lakhatási szegénység felszámolásáért dolgozó Habitat for Humanity Magyarország még az önkormányzati segélyezés átalakításának évében megvizsgálta az új helyi szociális támogatási szabályzatokat. Az erről készült összefoglaló szerint a települések több mint 15 százaléka egyáltalán nem segítette lakosai lakásfenntartását 2015 márciusától, de a legszegényebbek mindenhol kevesebb pénzt kaptak erre a célra, mint korábban. Minél többen éltek egy háztartásban, annál rosszabbul jártak. Lakásfenntartási támogatást 2013-ban – amikor a segély 90 százalékát még az állam fizette minden település lakóinak – 450 ezer háztartás kapott

Hézagos rezsicsökkentés

Majdnem 370 ezer háztartás kért idén szociális tűzifa támogatást – ezt a Belügyminisztérium (BM) a csepeli Szabó Szabolcs független parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolva a múlt héten hozta nyilvánosságra. Az érintettek október 15-ig jelenthették be támogatási igényüket a helyi önkormányzatoknál. A kérelmeket a BM most összegzi, de ahhoz, hogy a települések megkaphassák az erre fordítható pénzt, külön kormánydöntést is kell hozni. Ennél nagyobb baj, hogy az állam csak a fa árát téríti meg, a tüzelő szállításának és esetleg felvágásának költségeit mindenhol az önkormányzatoknak kell kigazdálkodnia.

2018.11.12 07:30
Frissítve: 2018.11.12 12:26