Kiutat keres az EU Trump csapdájából

Publikálás dátuma
2018.05.18 07:30
Varga Mihály gazdasági miniszter decemberben szívélyes fogadtatásban részesült Teheránban, de a szankciók elronthatják a viszon
Fotó: /
Igencsak megnehezíti az amerikai elnök az Iránnal üzletelő uniós cégek dolgát. Az Európai Bizottság azonban nem adja fel a harcot Washingtonnal.

2015 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország írta alá Iránnal a nukleáris megállapodást, amelyet múlt kedden mondott fel Donald Trump amerikai elnök. A dokumentum jelentős lehetőségeket jelentett az európai cégek számára, számos politikus és üzletember fordult meg a perzsa államban az eltelt szűk három évben. Két nagy autógyár, a Daimler és a PSA Peugeot Citroën iráni partnerekkel szövetkezett, hogy minél több gépkocsit adhassanak el. A francia Total megkezdte az iráni gázmezők feltérképezését, további nyersanyagforrások után kutatva. Bár a 82 milliós Irán az Egyesült Államok számára is komoly piacot jelentene, miután a nukleáris megállapodást követően is számos washingtoni szankció érvényben maradt, így a Chevron és az Exxon Mobil csak messziről figyelhette az európaiak versengését.

Németország számára különösen fontos volt az iráni kapcsolat. Jellemző, mindössze egy héttel a nukleáris megállapodás megkötése után fontos német gazdasági delegáció érkezett Iránba, hogy üzleti lehetőségekről tárgyaljon. A Sigmar Gabriel akkori gazdasági miniszter által vezetett küldöttségben a Linde vezetője, Wolfgang Büchele, illetve a BASF elnökségének elnöke, Kurt Bock is szerepet kapott. Berlinben ekkoriban valósággal euforikus hangulat uralkodott Irán kapcsán, a német vállalatok 2018-tól legalább 10 milliárd eurót akartak befektetni az országban. A német alagútépítőket a teheráni metróépítés érdekelte, más cégek a gépgyártásban, az infrastruktúra fejlesztésében és más szektorokban voltak érdekeltek.

A kezdeti lelkesedés azonban később alábbhagyott, mert az Egyesült Államok több büntetőintézkedést nem semmisített meg, ráadásul Donald Trump már az amerikai elnökválasztási kampányban is a nukleáris megállapodás felmondásával fenyegetett. 2017-ben 3 milliárd euró értékben exportáltak árut Teheránba, ami messze elmaradt a várakozásoktól. A német pénzintézetek attól tartanak, ha iráni beruházásokat finanszíroznak, akkor az Egyesült Államokkal gyűlik meg a bajuk. Németország a perzsa állam mindössze 33. legfontosabb kereskedelmi partnere, egyebek mellett olyan államok előzik meg, mint Kazahsztán, vagy Szerbia. Más európai cégekkel is ugyanez a helyzet. Az EU exportja 10,8 milliárd euróra emelkedett (12,8 milliárd dollár) az elmúlt évben, aminél szintén sokkal többre számítottak.

Miután az Egyesült Államok döntése értelmében szankciókkal sújtják azokat a vállalatokat, amelyek továbbra is üzletelnek a perzsa állammal, ezért a nukleáris megállapodás mellett kitartó Európai Unió harapófogóba került. Jellemző, hogy Richard Grenell, az Egyesült Államok új berlini nagykövete nem túl diplomatikus módon felszólította a német vállalatokat arra, azonnal hagyjanak fel iráni üzleteikkel. Mindezektől függetlenül teljesen valószínűtlen, hogy az uniós vállalatok teljesen befagyasztják iráni érdekeltségeiket, ám az is biztos, hogy az érdeklődés lankad. Az Európai Bizottság mindenekelőtt arra törekszik, hogy megvédje az Iránban aktív európai vállalatokat. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek. Az EU a kilencvenes években az amerikaiak Kubával szembeni, az Uniót is hátrányosan érintő intézkedései miatt már egy ízben panaszt emelt a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) Washington ellen. Akkor Brüsszel visszakozásra is késztette az Egyesült Államokat, most azonban erre igen csekély az esély. Az Európai Unóban most más keményebb ellenlépések megtételét sem zárják ki abban az esetben, ha az amerikaiak valóban megbüntetik az európai cégeket . Elsősorban azok a vállalatok kerülhetnek veszélybe, amelyek mind az Egyesült Államokban, mind Iránban aktív üzleti tevékenységet folytatnak. A német gazdasági minisztérium közlése szerint azonban ezek száma korlátozott.

Az első vesztes az olaj- és gázipar lehet Fotó: AFP/Atta Kenare

Az első vesztes az olaj- és gázipar lehet Fotó: AFP/Atta Kenare

Sok vállalat kénytelen kivárni. A Siemens a perzsa állam infrastruktúrájának újjáépítésében akart szerepet vállalni, közben azonban az Egyesült Államokban is jelen van. A konszernt irányító Joe Kaeser ezért egyelőre nem vág bele az iráni kalandba, mert az eletrotechnikai konszern teljes bevételéhez viszonyítva nem lenne jelentős az ebből származó bevétel. Több vállalat olyan szerződést köt az irániakkal, amely lehetővé teszi számukra a visszalépést az adott üzletből abban az esetben, ha megváltozik a jogi környezet. A tranzakciókat igyekeznek euróban lebonyolítani, s nem dollárban. Az Airbusnak azonban nincs lehetősége az ilyen trükközésre, a repülőgépgyár elszámolása dollárban történik. A vállalat jelentős megrendeléseket kapott Irántól: 100 Airbust igényelt Teherán, köztük egy tucatnyi A380-ast, amely jelenleg a legnagyobb utasszállító gép a világon. Csakhogy a gépek megépítéséhez amerikai importból származó összetevőkre is szükség van. Így a repülőgépek iráni exportjához az Egyesült Államok különengedélye is szükséges, a washingtoni kormány azonban nem járul hozzá ehhez. Az Airbus azért nem került nagyobb bajba, mert a teljes megrendelés Iránnak való teljesítése több évet vehet igénybe, s a repülőgépgyártó azt reméli: idővel csak sikerül másik nukleáris megállapodást kötni a perzsa állammal, olyat, amelyet már a Trump-adminisztráció is jóváhagy.

Irán az eredetileg tervezettnél kevesebb gépkocsit rendelt a Daimlertől, mivel a perzsa állam gazdasága mindmáig nem tért magához. A nyersanyag frontján sem történt nagyobb előrelépés. Irán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával, a gázkészlet tekintetében pedig második helyen áll. Teherán az országot sújtó nemzetközi szankciók feloldása után gyorsan vissza kívánt térni az olajpiacra. A kitermelés jelentős növeléséhez 2021-ig becslések szerint 100 milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség. Ehhez képest eddig a nyugati cégek közül eddig csak a Totallal tudott megállapodásra jutni, ám az amerikai lépés után a franciák maradása sem biztos.

Irán exportja napi 2,4 milliárd hordóra nőtt az elmúlt hónapokban, míg a nukleáris megállapodás előtt ez 1 milliárd hordó volt. Teherán számára reményt jelenthet, hogy Kína és India az amerikai elnök bejelentése után sem kívánja csökkenteni iráni olajexportját.

Rónay Tamás

Csúcsra járnak a gazdasági kapcsolatok a perzsa állammal

Egy olyan 80 milliós, ráadásul jelentős olajkinccsel rendelkező ország, mint amilyen Irán, jogosan váltja ki egy olyan, nyersanyagban szegény, legfeljebb közepes minősíthető népességű ország érdeklődését, mint amilyen hazánk. Az Irán elleni szankciók utáni időszakot igyekszik Magyarország kihasználni, bár kölcsönös forgalmunk még csekély. A kapcsolatok éledeznek.

Az ugyan illúzió, amit a magyar kormányzati tényezők gyakran hangoztatnak, hogy a tőlünk keletebbre lévő államok számára Magyarország Európa kapuja lehet, az azonban tény, hogy az elmúlt hónapokban hónapokban csúcsra járnak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok. Orbán Viktor kormányfő, Varga Mihály gazdasági miniszter társaságában decemberben Teheránban tárgyalt, s februárban már Budapesten ratifikálták is a Gazdasági Együttműködési Megállapodást, és megalakult a Magyar-Iráni Gazdasági Vegyes Bizottság. S egyúttal ugyancsak aláírtak egy megállapodást az ipari parkok együttműködésének fejlesztéséről, a turisztikai, valamint a vállalatok közötti együttműködésről. Látnak lehetőséget az egészségipar területén is. Szívesen szállítanánk autóbuszt Iránba, a szállításokról már szerződések is születtek az Evopro, az Enexio és az Ikarus cégekkel. Korábban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nukleáris együttműködésről tárgyalt, azonban ennek háttere nem világos. Szóba került a Budapest-Teherán közvetlen légijárat beindítása is. Minden esetre az Eximbank 162 millió dollárt különített el a gazdasági kapcsolatok előmozdítására.

A két ország között idén januárban alkalmazhatóvá vált kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, ami komoly gátakat szabadíthat fel a befektetések megvalósulása előtt, de kihathat a kereskedelmi forgalomra is. Küszöbön áll egy beruházás-védelmi egyezmény megkötése is. Úgy hírlik, hogy az irániak szívesen bevezetnék az online pénztárgépek és az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszert (EKÁER), a magyar tapasztalatok felhasználásával.

Bonta Miklós

Szerző
2018.05.18 07:30

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 18:53