2015 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország írta alá Iránnal a nukleáris megállapodást, amelyet múlt kedden mondott fel Donald Trump amerikai elnök. A dokumentum jelentős lehetőségeket jelentett az európai cégek számára, számos politikus és üzletember fordult meg a perzsa államban az eltelt szűk három évben. Két nagy autógyár, a Daimler és a PSA Peugeot Citroën iráni partnerekkel szövetkezett, hogy minél több gépkocsit adhassanak el. A francia Total megkezdte az iráni gázmezők feltérképezését, további nyersanyagforrások után kutatva. Bár a 82 milliós Irán az Egyesült Államok számára is komoly piacot jelentene, miután a nukleáris megállapodást követően is számos washingtoni szankció érvényben maradt, így a Chevron és az Exxon Mobil csak messziről figyelhette az európaiak versengését.
Németország számára különösen fontos volt az iráni kapcsolat. Jellemző, mindössze egy héttel a nukleáris megállapodás megkötése után fontos német gazdasági delegáció érkezett Iránba, hogy üzleti lehetőségekről tárgyaljon. A Sigmar Gabriel akkori gazdasági miniszter által vezetett küldöttségben a Linde vezetője, Wolfgang Büchele, illetve a BASF elnökségének elnöke, Kurt Bock is szerepet kapott. Berlinben ekkoriban valósággal euforikus hangulat uralkodott Irán kapcsán, a német vállalatok 2018-tól legalább 10 milliárd eurót akartak befektetni az országban. A német alagútépítőket a teheráni metróépítés érdekelte, más cégek a gépgyártásban, az infrastruktúra fejlesztésében és más szektorokban voltak érdekeltek.
A kezdeti lelkesedés azonban később alábbhagyott, mert az Egyesült Államok több büntetőintézkedést nem semmisített meg, ráadásul Donald Trump már az amerikai elnökválasztási kampányban is a nukleáris megállapodás felmondásával fenyegetett. 2017-ben 3 milliárd euró értékben exportáltak árut Teheránba, ami messze elmaradt a várakozásoktól. A német pénzintézetek attól tartanak, ha iráni beruházásokat finanszíroznak, akkor az Egyesült Államokkal gyűlik meg a bajuk. Németország a perzsa állam mindössze 33. legfontosabb kereskedelmi partnere, egyebek mellett olyan államok előzik meg, mint Kazahsztán, vagy Szerbia. Más európai cégekkel is ugyanez a helyzet. Az EU exportja 10,8 milliárd euróra emelkedett (12,8 milliárd dollár) az elmúlt évben, aminél szintén sokkal többre számítottak.
Miután az Egyesült Államok döntése értelmében szankciókkal sújtják azokat a vállalatokat, amelyek továbbra is üzletelnek a perzsa állammal, ezért a nukleáris megállapodás mellett kitartó Európai Unió harapófogóba került. Jellemző, hogy Richard Grenell, az Egyesült Államok új berlini nagykövete nem túl diplomatikus módon felszólította a német vállalatokat arra, azonnal hagyjanak fel iráni üzleteikkel. Mindezektől függetlenül teljesen valószínűtlen, hogy az uniós vállalatok teljesen befagyasztják iráni érdekeltségeiket, ám az is biztos, hogy az érdeklődés lankad. Az Európai Bizottság mindenekelőtt arra törekszik, hogy megvédje az Iránban aktív európai vállalatokat. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek. Az EU a kilencvenes években az amerikaiak Kubával szembeni, az Uniót is hátrányosan érintő intézkedései miatt már egy ízben panaszt emelt a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) Washington ellen. Akkor Brüsszel visszakozásra is késztette az Egyesült Államokat, most azonban erre igen csekély az esély. Az Európai Unóban most más keményebb ellenlépések megtételét sem zárják ki abban az esetben, ha az amerikaiak valóban megbüntetik az európai cégeket . Elsősorban azok a vállalatok kerülhetnek veszélybe, amelyek mind az Egyesült Államokban, mind Iránban aktív üzleti tevékenységet folytatnak. A német gazdasági minisztérium közlése szerint azonban ezek száma korlátozott.
Az első vesztes az olaj- és gázipar lehet Fotó: AFP/Atta Kenare
Sok vállalat kénytelen kivárni. A Siemens a perzsa állam infrastruktúrájának újjáépítésében akart szerepet vállalni, közben azonban az Egyesült Államokban is jelen van. A konszernt irányító Joe Kaeser ezért egyelőre nem vág bele az iráni kalandba, mert az eletrotechnikai konszern teljes bevételéhez viszonyítva nem lenne jelentős az ebből származó bevétel. Több vállalat olyan szerződést köt az irániakkal, amely lehetővé teszi számukra a visszalépést az adott üzletből abban az esetben, ha megváltozik a jogi környezet. A tranzakciókat igyekeznek euróban lebonyolítani, s nem dollárban. Az Airbusnak azonban nincs lehetősége az ilyen trükközésre, a repülőgépgyár elszámolása dollárban történik. A vállalat jelentős megrendeléseket kapott Irántól: 100 Airbust igényelt Teherán, köztük egy tucatnyi A380-ast, amely jelenleg a legnagyobb utasszállító gép a világon. Csakhogy a gépek megépítéséhez amerikai importból származó összetevőkre is szükség van. Így a repülőgépek iráni exportjához az Egyesült Államok különengedélye is szükséges, a washingtoni kormány azonban nem járul hozzá ehhez. Az Airbus azért nem került nagyobb bajba, mert a teljes megrendelés Iránnak való teljesítése több évet vehet igénybe, s a repülőgépgyártó azt reméli: idővel csak sikerül másik nukleáris megállapodást kötni a perzsa állammal, olyat, amelyet már a Trump-adminisztráció is jóváhagy.
Irán az eredetileg tervezettnél kevesebb gépkocsit rendelt a Daimlertől, mivel a perzsa állam gazdasága mindmáig nem tért magához. A nyersanyag frontján sem történt nagyobb előrelépés. Irán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával, a gázkészlet tekintetében pedig második helyen áll. Teherán az országot sújtó nemzetközi szankciók feloldása után gyorsan vissza kívánt térni az olajpiacra. A kitermelés jelentős növeléséhez 2021-ig becslések szerint 100 milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség. Ehhez képest eddig a nyugati cégek közül eddig csak a Totallal tudott megállapodásra jutni, ám az amerikai lépés után a franciák maradása sem biztos.
Irán exportja napi 2,4 milliárd hordóra nőtt az elmúlt hónapokban, míg a nukleáris megállapodás előtt ez 1 milliárd hordó volt. Teherán számára reményt jelenthet, hogy Kína és India az amerikai elnök bejelentése után sem kívánja csökkenteni iráni olajexportját.
Rónay Tamás
Csúcsra járnak a gazdasági kapcsolatok a perzsa állammal
Egy olyan 80 milliós, ráadásul jelentős olajkinccsel rendelkező ország, mint amilyen Irán, jogosan váltja ki egy olyan, nyersanyagban szegény, legfeljebb közepes minősíthető népességű ország érdeklődését, mint amilyen hazánk. Az Irán elleni szankciók utáni időszakot igyekszik Magyarország kihasználni, bár kölcsönös forgalmunk még csekély. A kapcsolatok éledeznek.
Az ugyan illúzió, amit a magyar kormányzati tényezők gyakran hangoztatnak, hogy a tőlünk keletebbre lévő államok számára Magyarország Európa kapuja lehet, az azonban tény, hogy az elmúlt hónapokban hónapokban csúcsra járnak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok. Orbán Viktor kormányfő, Varga Mihály gazdasági miniszter társaságában decemberben Teheránban tárgyalt, s februárban már Budapesten ratifikálták is a Gazdasági Együttműködési Megállapodást, és megalakult a Magyar-Iráni Gazdasági Vegyes Bizottság. S egyúttal ugyancsak aláírtak egy megállapodást az ipari parkok együttműködésének fejlesztéséről, a turisztikai, valamint a vállalatok közötti együttműködésről. Látnak lehetőséget az egészségipar területén is. Szívesen szállítanánk autóbuszt Iránba, a szállításokról már szerződések is születtek az Evopro, az Enexio és az Ikarus cégekkel. Korábban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nukleáris együttműködésről tárgyalt, azonban ennek háttere nem világos. Szóba került a Budapest-Teherán közvetlen légijárat beindítása is. Minden esetre az Eximbank 162 millió dollárt különített el a gazdasági kapcsolatok előmozdítására.
A két ország között idén januárban alkalmazhatóvá vált kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, ami komoly gátakat szabadíthat fel a befektetések megvalósulása előtt, de kihathat a kereskedelmi forgalomra is. Küszöbön áll egy beruházás-védelmi egyezmény megkötése is. Úgy hírlik, hogy az irániak szívesen bevezetnék az online pénztárgépek és az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszert (EKÁER), a magyar tapasztalatok felhasználásával.
Bonta Miklós
