Kiutat keres az EU Trump csapdájából

Publikálás dátuma
2018.05.18 07:30
Varga Mihály gazdasági miniszter decemberben szívélyes fogadtatásban részesült Teheránban, de a szankciók elronthatják a viszon
Igencsak megnehezíti az amerikai elnök az Iránnal üzletelő uniós cégek dolgát. Az Európai Bizottság azonban nem adja fel a harcot Washingtonnal.

2015 júliusában az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország írta alá Iránnal a nukleáris megállapodást, amelyet múlt kedden mondott fel Donald Trump amerikai elnök. A dokumentum jelentős lehetőségeket jelentett az európai cégek számára, számos politikus és üzletember fordult meg a perzsa államban az eltelt szűk három évben. Két nagy autógyár, a Daimler és a PSA Peugeot Citroën iráni partnerekkel szövetkezett, hogy minél több gépkocsit adhassanak el. A francia Total megkezdte az iráni gázmezők feltérképezését, további nyersanyagforrások után kutatva. Bár a 82 milliós Irán az Egyesült Államok számára is komoly piacot jelentene, miután a nukleáris megállapodást követően is számos washingtoni szankció érvényben maradt, így a Chevron és az Exxon Mobil csak messziről figyelhette az európaiak versengését.

Németország számára különösen fontos volt az iráni kapcsolat. Jellemző, mindössze egy héttel a nukleáris megállapodás megkötése után fontos német gazdasági delegáció érkezett Iránba, hogy üzleti lehetőségekről tárgyaljon. A Sigmar Gabriel akkori gazdasági miniszter által vezetett küldöttségben a Linde vezetője, Wolfgang Büchele, illetve a BASF elnökségének elnöke, Kurt Bock is szerepet kapott. Berlinben ekkoriban valósággal euforikus hangulat uralkodott Irán kapcsán, a német vállalatok 2018-tól legalább 10 milliárd eurót akartak befektetni az országban. A német alagútépítőket a teheráni metróépítés érdekelte, más cégek a gépgyártásban, az infrastruktúra fejlesztésében és más szektorokban voltak érdekeltek.

A kezdeti lelkesedés azonban később alábbhagyott, mert az Egyesült Államok több büntetőintézkedést nem semmisített meg, ráadásul Donald Trump már az amerikai elnökválasztási kampányban is a nukleáris megállapodás felmondásával fenyegetett. 2017-ben 3 milliárd euró értékben exportáltak árut Teheránba, ami messze elmaradt a várakozásoktól. A német pénzintézetek attól tartanak, ha iráni beruházásokat finanszíroznak, akkor az Egyesült Államokkal gyűlik meg a bajuk. Németország a perzsa állam mindössze 33. legfontosabb kereskedelmi partnere, egyebek mellett olyan államok előzik meg, mint Kazahsztán, vagy Szerbia. Más európai cégekkel is ugyanez a helyzet. Az EU exportja 10,8 milliárd euróra emelkedett (12,8 milliárd dollár) az elmúlt évben, aminél szintén sokkal többre számítottak.

Miután az Egyesült Államok döntése értelmében szankciókkal sújtják azokat a vállalatokat, amelyek továbbra is üzletelnek a perzsa állammal, ezért a nukleáris megállapodás mellett kitartó Európai Unió harapófogóba került. Jellemző, hogy Richard Grenell, az Egyesült Államok új berlini nagykövete nem túl diplomatikus módon felszólította a német vállalatokat arra, azonnal hagyjanak fel iráni üzleteikkel. Mindezektől függetlenül teljesen valószínűtlen, hogy az uniós vállalatok teljesen befagyasztják iráni érdekeltségeiket, ám az is biztos, hogy az érdeklődés lankad. Az Európai Bizottság mindenekelőtt arra törekszik, hogy megvédje az Iránban aktív európai vállalatokat. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek. Az EU a kilencvenes években az amerikaiak Kubával szembeni, az Uniót is hátrányosan érintő intézkedései miatt már egy ízben panaszt emelt a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) Washington ellen. Akkor Brüsszel visszakozásra is késztette az Egyesült Államokat, most azonban erre igen csekély az esély. Az Európai Unóban most más keményebb ellenlépések megtételét sem zárják ki abban az esetben, ha az amerikaiak valóban megbüntetik az európai cégeket . Elsősorban azok a vállalatok kerülhetnek veszélybe, amelyek mind az Egyesült Államokban, mind Iránban aktív üzleti tevékenységet folytatnak. A német gazdasági minisztérium közlése szerint azonban ezek száma korlátozott.

Az első vesztes az olaj- és gázipar lehet Fotó: AFP/Atta Kenare

Az első vesztes az olaj- és gázipar lehet Fotó: AFP/Atta Kenare

Sok vállalat kénytelen kivárni. A Siemens a perzsa állam infrastruktúrájának újjáépítésében akart szerepet vállalni, közben azonban az Egyesült Államokban is jelen van. A konszernt irányító Joe Kaeser ezért egyelőre nem vág bele az iráni kalandba, mert az eletrotechnikai konszern teljes bevételéhez viszonyítva nem lenne jelentős az ebből származó bevétel. Több vállalat olyan szerződést köt az irániakkal, amely lehetővé teszi számukra a visszalépést az adott üzletből abban az esetben, ha megváltozik a jogi környezet. A tranzakciókat igyekeznek euróban lebonyolítani, s nem dollárban. Az Airbusnak azonban nincs lehetősége az ilyen trükközésre, a repülőgépgyár elszámolása dollárban történik. A vállalat jelentős megrendeléseket kapott Irántól: 100 Airbust igényelt Teherán, köztük egy tucatnyi A380-ast, amely jelenleg a legnagyobb utasszállító gép a világon. Csakhogy a gépek megépítéséhez amerikai importból származó összetevőkre is szükség van. Így a repülőgépek iráni exportjához az Egyesült Államok különengedélye is szükséges, a washingtoni kormány azonban nem járul hozzá ehhez. Az Airbus azért nem került nagyobb bajba, mert a teljes megrendelés Iránnak való teljesítése több évet vehet igénybe, s a repülőgépgyártó azt reméli: idővel csak sikerül másik nukleáris megállapodást kötni a perzsa állammal, olyat, amelyet már a Trump-adminisztráció is jóváhagy.

Irán az eredetileg tervezettnél kevesebb gépkocsit rendelt a Daimlertől, mivel a perzsa állam gazdasága mindmáig nem tért magához. A nyersanyag frontján sem történt nagyobb előrelépés. Irán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb olajtartalékával, a gázkészlet tekintetében pedig második helyen áll. Teherán az országot sújtó nemzetközi szankciók feloldása után gyorsan vissza kívánt térni az olajpiacra. A kitermelés jelentős növeléséhez 2021-ig becslések szerint 100 milliárd dollárnyi befektetésre lenne szükség. Ehhez képest eddig a nyugati cégek közül eddig csak a Totallal tudott megállapodásra jutni, ám az amerikai lépés után a franciák maradása sem biztos.

Irán exportja napi 2,4 milliárd hordóra nőtt az elmúlt hónapokban, míg a nukleáris megállapodás előtt ez 1 milliárd hordó volt. Teherán számára reményt jelenthet, hogy Kína és India az amerikai elnök bejelentése után sem kívánja csökkenteni iráni olajexportját.

Rónay Tamás

Csúcsra járnak a gazdasági kapcsolatok a perzsa állammal

Egy olyan 80 milliós, ráadásul jelentős olajkinccsel rendelkező ország, mint amilyen Irán, jogosan váltja ki egy olyan, nyersanyagban szegény, legfeljebb közepes minősíthető népességű ország érdeklődését, mint amilyen hazánk. Az Irán elleni szankciók utáni időszakot igyekszik Magyarország kihasználni, bár kölcsönös forgalmunk még csekély. A kapcsolatok éledeznek.

Az ugyan illúzió, amit a magyar kormányzati tényezők gyakran hangoztatnak, hogy a tőlünk keletebbre lévő államok számára Magyarország Európa kapuja lehet, az azonban tény, hogy az elmúlt hónapokban hónapokban csúcsra járnak a két ország közötti gazdasági kapcsolatok. Orbán Viktor kormányfő, Varga Mihály gazdasági miniszter társaságában decemberben Teheránban tárgyalt, s februárban már Budapesten ratifikálták is a Gazdasági Együttműködési Megállapodást, és megalakult a Magyar-Iráni Gazdasági Vegyes Bizottság. S egyúttal ugyancsak aláírtak egy megállapodást az ipari parkok együttműködésének fejlesztéséről, a turisztikai, valamint a vállalatok közötti együttműködésről. Látnak lehetőséget az egészségipar területén is. Szívesen szállítanánk autóbuszt Iránba, a szállításokról már szerződések is születtek az Evopro, az Enexio és az Ikarus cégekkel. Korábban Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nukleáris együttműködésről tárgyalt, azonban ennek háttere nem világos. Szóba került a Budapest-Teherán közvetlen légijárat beindítása is. Minden esetre az Eximbank 162 millió dollárt különített el a gazdasági kapcsolatok előmozdítására.

A két ország között idén januárban alkalmazhatóvá vált kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, ami komoly gátakat szabadíthat fel a befektetések megvalósulása előtt, de kihathat a kereskedelmi forgalomra is. Küszöbön áll egy beruházás-védelmi egyezmény megkötése is. Úgy hírlik, hogy az irániak szívesen bevezetnék az online pénztárgépek és az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszert (EKÁER), a magyar tapasztalatok felhasználásával.

Bonta Miklós

Szerző

Erőforrásból is több jut a kormánypártoknak

Publikálás dátuma
2019.04.24 08:05

Fotó: LMP Facebook-oldala
A kormánypárt több tízezer, míg az ellenzék pár ezer aktivistával kampányolt az EP-választásra. Kamupártok kamu-aláírásgyűjtőivel nem találkoztunk.
Nemcsak a plakátokból van sokkal több a Fidesznek, mint az ellenfeleinek, hanem „humán erőforrásból” is. Lapunk körkérdéséből kiderült, hogy míg a kormánypárt több tízezer aktivistával népszerűsítette Orbán Viktort az EP-választási aláírásgyűjtésben, addig az ellenzéki pártok pár száz, maximum pár ezer szimpatizánssal tudták eljuttatni üzeneteiket utcai standjaikon a választópolgárokhoz.
A kisebb településeken gyakorlatilag csak a Fidesz aktivistáival és prominenseivel találkozhatnak a választók az uniós kampányban, a fővárosban viszont az ellenzék is labdába rúghat. A vidéki, ellenzéki kampányolás nehézségeire Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja hívta fel korábban a figyelmünket: „a kisebb falvakban nincsen mondjuk egy Nyugati aluljáró, és a főterek sem túl forgalmasak, ez megnehezíti a lehetőségeinket.” Budapesten ilyen gondja nincs az ellenzéknek, sőt konkrétan adott a Nyugati pályaudvar is. A közlekedési csomópontnál lévő aluljáró pedig egész héten tele volt különböző pártok standjaival. Érdeklődök is akadtak szép számmal, bár nem tudtak nem belefutni a politikába, hiszen tíz méteren belül sorakozott reggeltől-estig, a metró bejárat előtt közvetlenül a választék. Klasszikus kamupárt kitelepülésével nem találkoztunk, de láttuk például a Munkáspárt vezérét, Thürmer Gyulát, ahogy a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom „katonáit” is. A valóban komolyan vehető pártok közül a Fidesz érezheti, hogy a „bűnös városban” azért nem olyan könnyű, mint olyan helyeken, ahol csak az állami média érhető el. A kormánypárt ezt próbálja is ellensúlyozni, így pár méteren belül két ugyanolyan fideszes aláírásgyűjtő pulttal is találkoztunk. Egy fiatal aktivistától megtudtuk, a VI. és a XIII. kerületi Fidesz is kivonult kampányolni. Azt viszont nem árulta el, miért nem mennek kicsit arrébb egymástól. Állítása szerint ingyen, „meggyőződésből” kampányol a kormánypárt mellett. Négy társával váltja egymást. Amikor ott voltunk, délelőtti műszakban volt, azaz 10 órától kettőig promotálta kedvenc pártját. A Fidesz egyébként – hiába függesztette fel európai pártcsaládja – az Európai Néppárt kabátjában kampányolt több helyszínen is. A Nyugati téren mi csak NER-kompatibilis kormánypárti ruhákban lévő aktivistákkal találkoztunk, akik, miután közöltük, hogy nem aláírni szeretnénk, nem voltak bőbeszédűek. Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője velünk ellentétben fővárosi helyszínen is találkozott néppárti kabátba öltöztetett Fidesz-kampányolóval. Ungár kérdésére, hogy mit keres rajta ez a ruha, egy fiatal kormánypárti csupán annyit mondott, nem érti a problémát. Az ellenzéki politikus egyébként úgy látja, sokan már annak is örülnek, hogy nem csak Orbán Viktorról lehet beszélni a Nyugat aluljáróhoz hasonló kitelepüléseken, hiszen szerinte hiba a magyar kormányfő és Európa szembeállítása az ellenzéktől. Az LMP standjához – ott tartózkodásunk alatt – főképp a 40-50 éves korosztály fordult érdeklődve. Azért a beszólásokból sem volt hiány, Ungárt főképp édesanyja miatt támadták. – Elmondom nekik mindig, hogy igen, Schmidt Mária az édesanyám, és amikor a további velem való gondjaikról kérdezem őket, akkor csöndben maradnak – állította a politikus. Egy pedagógus - miután aláírt az LMP-nek - lapunknak azt mondta, az összes ellenzéki pártnak szignózza az íveit, még akkor is, ha konkrétan például az LMP nem is a „szíve csücske”. – Budapesten több az ellenzéki, ez nem is kérdés, de amíg a vidék nem veszi észre, milyen országban él, addig teljesen mindegy, kinek és mit írok alá, úgysem lesz változás – fogalmazott lemondóan. A legjobb hangulat nem túl meglepően a Magyar Kétfarkú Kutya Párt standjánál volt, ahol egy nyugdíjas aláírót kérdeztünk ennek okairól. – Én már sok mindent megéltem, de ilyen szar mentális állapotban nem volt még az ország. Orbán tragikus, az ellenzék komikus – vont mérleget az asszony, aki az egészségügyből ment nyugdíjba. Hozzáteszi azt is: ő az ellenzéken is, a kétfarkúakon is nevet. Utóbbiakkal együtt mosolyog, míg az ellenzékieket csak „kiröhögi.” A szocialisták standjánál egy középkorú asszony gyűjtötte a szignókat, és beszélgetett a választópolgárokkal. Elmondása szerint beszólásokkal nem találkozott, a szavazók főképp Orbánt és rendszerét ekézték. Kérdésünkre azt mondta, más pártok standjainál álló aktivistákkal nem igazán beszélgetett, de a köszönés legalább mindig megtörtént. Egy kivételével. – A fideszes fiatalok még a köszönésemet sem fogadták...
Frissítve: 2019.04.24 08:05

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30