Építsük fel a nemzeti kapitalizmust!

Isten kegyelméből ismét hatalomra került nemzeti kormányzatunk a trafikok államosított újraosztásával kezdett, és mára a magyar föld javainak többségét magyar kézbe juttató politikája gyökeres változásokat ért el a magyar faj gazdasági megerősítésében. Szinte nincs is már olyan területe az életünknek, ami nem a nemzeti érzelmű magyarok kezében van, a földektől a sajtón át az utolsó falu nincstelenjeinek ételosztásáig. Mindez a nemzet felemelkedése felé vezető úton való előre haladást jelenti, amit csak egy Szent Istvánhoz mérhető nagyságú vezér tud irányítani. Isten megadta nekünk a vezérünket, aki miatt már az egész világban irigyelnek, mert új jövő felé viheti az elpuhult Nyugatot is, lebontva a liberális demokráciák színpadát. A célunk az, hogy a nemzeti társadalom tovább szilárduljon, és összefogással megvédjük az országot és vezérünket az áruló Soros hazai és külföldi bérenceinek aknamunkájától.

De ez csak a kezdete a kibontakozó permanens sikersorozatnak.

Ahogyan másutt - például az erkölcsösebb berendezkedésű finneknél, vagy a demokrácia mintájának tartott Amerikában- is van, külön árusítási jogként lehet majd értékesíteni az alkoholeladást, vagy akár a húsellátást, a kenyérrel, csecsemőholmival való kereskedést, és így tovább. Ha a több ezer féle árucikkből csak néhány tucatnyit kiveszünk, és az arra érdemeseknek újraosztjuk, újabb magyar emberek tízezreit tesszük tulajdonosokká, azaz ez a „nemzeti piaci ésszerűsítési program” (a továbbiakban: NEPIPO) lényegében a válságba jutott nyugati kapitalizmus meghaladásához, a nemzeti kapitalista társadalom létrehozásához vezet.

Természetesen vigyázni kell arra, hogy a nem nemzeti érzelműek ne szerezhessék meg a nemzet javait – tudni kell, hogy ki kiféle. Ezért a nemzet önvédelmét szolgáló információszerzést önkéntesekkel is meg kell erősíteni. Ezeket az önkénteseket a „nemzet támasza” címmel kell jutalmazni. A közszellemet javítja, ha a magyar közéletben amúgy sem kedvelt „uram” kifejezést is felcseréljük például a „nemzettárs” szóra. Ez demokratikusabb is, hiszen az uram kifejezés alá- és fölérendeltségre utal, míg a nemzettárs a közös sorsot, az egymással való szolidaritást fejezi ki.

Sajnálatos, hogy egy ideig még lesznek, akik nem értik meg új társadalmunk magasabb erkölcsiségét, és itthon és külföldön is megpróbálják lejáratni, a pusztulóban lévő nyugati demokrácia világához viszonyítani az itthon történteket.

Persze a magyar születésénél fogva nagylelkű is. Nemzeti Tisztánlátási Hivatal felállításával segítjük azokat, akik „más kultúrába” születtek, hogy megérthessék népünk lelkét. Természetesen megszüntetjük a nemzetet megosztó választási komédiákat. Egyetlen vezérünk lesz, akit akár kormányzónak, elnöknek vagy királynak is kikiálthatunk egy kétharmados alkotmányos döntéssel. A lényeg az, hogy magyar földön ő irányítja majd a történelem alakulását.

Lehetséges, hogy maradnak még értetlenek és idegenszívűek – nekik majd „nemzeti léleképítő táborokat” kell felállítani, amelyekben intenzív módon tanítjuk meg, hogy mit jelent a magyarok istene.

A legfontosabb célok egyike ifjúságunk magyar lelkületének erősítése. Ezen a területen egy egész nevelési rendszert kell felépíteni. Kezdődik azzal, hogy a vérmagyar családban születő gyermeknek „a nemzet gyermeke” cím és juttatás jár, cserében azért, hogy megkeresztelik. Ha a kívánt utat járja, akkor Nemzeti Ösztöndíjat kaphat és továbbtanulhat annak, amire a nemzetnek szüksége lesz. A legkiválóbbak akár külföldre is eljuthatnak, ha az a nemzet számára hasznos.

Itthon mindenkinek lesz munkája – egy felállítandó Nemzeti Munkaerő-gazdálkodási Hivatal gondoskodik arról, hogy mindenki haláláig dolgozzon a nemzetért, a munkakerülőket pedig megbüntetik. Ha munka kell, akkor ásóval-lapáttal megássuk majd a Duna-Tisza csatornát is, amit 300 év alatt nem tudtak megvalósítani. Mi megcsináljuk, és ez is új rendszerünk kivételes alkotóképességét bizonyítja.

Akár akarjuk, akár nem, példaképévé leszünk a feltörekvő országoknak, hiszen önmagunk erejéből válunk a legfejlettebb országgá. Egyetemeinkre ezrével jönnek majd a külföldi diákok, akik a „magyar csoda” titkait keresik. Általuk akár az egész világot is új útra visszük, hiszen követni fognak bennünket. Beteljesül a prófécia: a magyarok Krisztus népe, és küldetésük átvezetni az emberiséget a világ most kezdődő, magasabb rendű erkölcsi értékekre épülő korszakába.

Szerző
2018.05.23 08:01

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34