Charles Gati: Amerikaiak Budapesten

Két fontos vendége van a magyar kormánynak ezen a héten. Az egyik Stephen K. Bannon, Trump elnök egykori kampányfőnöke és főtanácsadója, akit szélsőséges megnyilatkozásai és bizarr viselkedése miatt az elnök eltávolított a Fehér Házból. Bannon Orbán Viktor nagy tisztelője: az „elvek embere”, „igazi hazafi és igazi hős”, mondta róla. Schmidt Mária meghívására jön Budapestre, ahol az Európa jövője című konferencián tart előadást.

A másik vendég A. Wess Mitchell, aki a State Department európai főosztályát vezeti, rangja assistant secretary of state, amit a magyar sajtó néha államtitkárnak, néha helyettes államtitkárnak fordít. Az előbbi illeti meg, mert ő és főosztálya egész Európáért - ötven országért - felelős. Eleddig egy Közép-Európával foglalkozó privát kutatócsoportot vezetett, tehát szakember, de politikai kinevezett. Gondolkodása - főként az orosz katonai ambíciók ellenzése - inkább a Pentagonhoz fűzi, mint a külügyminisztériumhoz.

Mitchell volt kutatócsoportja – a Center for European Policy Analysis (CEPA) – az orosz katonai veszélyt tartja érdeklődése középpontjában. Eleinte ez nem így volt. Amikor CEPA létrejött, a 90-es évek közepén, a kutatók elsősorban a visegrádi országok belső fejlődéséről írtak. Ám az utóbbi években az orosz téma dominál írásaikban, a magyar vagy a lengyel demokrácia hanyatlásáról már nincs is szó.

Mint államtitkár, Wess Mitchell továbbra is ezt a mentalitást képviseli. Azaz mást, mint az amerikai sajtó, mást, mint azok a szenátorok, akik éppen ebben a hónapban a nyugati értékek terjesztését tartották David Cornstein, az új nagykövetjelölt fő feladatának. A külügyi bizottság republikánus elnöke is kiemelte, hogy milyen fontos feladat Magyarországon a demokratikus eszme ápolása. Furcsaság, hogy Cornsteinnek a meghallgatására elkészített nyilatkozatát mind Mitchell főosztálya, mind az USA budapesti nagykövetsége előzetesen jóváhagyta.

Az amerikai-magyar kapcsolatokban fennálló zűrzavarnak Budapest is a tanúja lehet ezen a héten. Egyrészt itt lesz a szélsőséges Bannon, a kultúrháború bajnoka, akit nem érdekel sem a demokratikus jogrend szétdúlása, sem az, hogy Magyarország a Kreml hídfője lett az európai politikában. Másrészt itt lesz Mitchell államtitkár a munkatársaival, akik az utóbbi időben lényeges kommentár nélkül hagyták két nagy amerikai intézmény, a Nyílt Társadalom Alapítvány és a Közép-európai Egyetem meghurcolását, és azt is, hogy a Figyelő ellenséglistája tucatnyi amerikai állampolgár nevét is tartalmazta.

Más szóval a lekenyerezés – az appeasement – veszélye van a láthatáron. Egy cserebere fenyeget: Mitchellék nem emelnének szót az illiberális állam intézkedései ellen, sőt az amerikai külügyminiszter május 30-án fogadná is a magyar külügyminisztert, cserébe pedig a magyar kormány újra megígéri, hogy felemeli parányi hozzájárulását a NATO költségeihez. Gyorsan hozzáteszem: az ügy nincs lezárva, az amerikai értékek támogatói Washingtonban elutasítanának egy ilyen alkut.

2018.05.23 08:05

Terv, utasítás!

Elvonna a kormány 28 milliárd forintot a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) költségvetésből, mert mint azt Palkovics innovációs miniszter mondotta volt, össze kell hangolni és ezzel hatékonyabbá tenni a kutatásokat, garantálni kell az Akadémia gazdálkodásának átláthatóságát. (Persze lehet, hogy a kormánynak ez ügyben előbb a saját portája előtt kellene sepregetnie.)
Több akadémikus a valódi oknak azonban az intézmény autonómiáját tartja. Orbán Viktor semmilyen szinten nem tűri el bármely önálló civil szerveződés vagy autonóm közintézmény létét, az Akadémia pedig ma még olyan szervezet, amelynek a tevékenységébe közvetlenül nem szólhat bele a kormányfő. Ezen kell most változtatni. Az atv.hu-hoz eljutott hírek szerint az MTA visszakaphatja a 28 milliárdot, ha az Akadémia új "menedzsmentjébe" - paritásos alapon - kormánydelegáltak is beülhetnek. Ez a testület döntene az Akadémia elnökéről és a kutatásfinanszírozási milliárdokról. De a tudós testületnek az "aktuálpolitizálástól" is vissza kellene térnie a „bölcs semlegességhez”.  
Lovász László, az MTA elnöke erre azzal válaszolt, hogy elfogadható számukra a kormány javaslata, ha a kutatóhálózat működéséhez közvetlenül szükséges összeg a kutatói bérekkel az MTA kezelésében marad, ami évi 17,1 milliárdot tesz ki a szóban forgó 28 milliárdból. Emellett garanciákat kér arra is, hogy az innovációs tárcához benyújtott pályázati források szakmai felügyeletét továbbra is ők gyakorolhassák. 
Lássuk be, kevés az esélye annak, hogy Orbán elfogadja ezt a javaslatot, hiszen ez valójában visszaverné az MTA megszállására tett kísérletét. A miniszterelnök forgatókönyve szerint a testület semmit sem nyerne, de nagyon sokat veszíthetne. Például az autonómiáját, a kutatás szabadságát és sok tehetséges fiatal kutatót. Azaz a jövőt.
2018.08.16 09:00
Frissítve: 2018.08.16 09:09

Éljen a munka társadalma!

Nagy lépést tettünk előre a teljes foglalkoztatás irányába. 
Na jó, azért akkorát nem, mint az átkosban, amikor a rendőrök árgus szemekkel vizslatták az utcán járó-kelő embereket, és ha napközben valaki olyat láttak, aki gyanúsan ráérősen jött-ment, azt azonnal igazoltatták. Megnézték, van-e bejelentett munkahelye, ha nem volt, közveszélyes munkakerülőként áristomba dugták. Az persze senkit nem érdekelt, hogy akinek volt munkahelye, ott mivel töltötte az idejét, de a statisztika szép volt, ismeretlen volt a munkanélküliség.
Innen nézve azok tényleg szép idők voltak. Tökéletesen megértem, hogy manapság is valami ilyesmi lebeg a NER urainak szeme előtt. Az év elején közzétett adatok szerint egyre kevesebb munkanélküli van Magyarországon, óriás léptekkel haladunk a munka társadalma felé. Az év eleji 3,8 százalékos munkanélküliségi rátára reagálva Varga Mihály miniszter akkor azt mondta: egyre közelebb a teljes foglalkoztatottság. 
Mindannyian tudjuk, aki dolgozni akar, az ne legyen finnyás. Jó lesz, ha ezt minden állami alkalmazott megjegyzi magának, mert ha beindulnak a beígért nagy leépítések a közszférában, akkor lehet majd választani: akit elbocsátanak, az beállhat a mintegy 250 ezer emberből álló munkakereső sor végére, vagy valamelyik nagyáruházban elszegődik árufeltöltőnek. Ha szerencsés, és korábban egy minisztérium pénzügyi osztályán dolgozott, akár még pénztáros is lehet az üzletláncnál. Akinek ez sem sikerül, ne csüggedjen: igaz, a munkanélküliek 37,9 százaléka legalább egy éve keres állást, de Varga miniszter szerint aki ma Magyarországon dolgozni akar, az előbb vagy utóbb egészen biztosan talál magának munkát.
Nem megvetendő az sem, ha közmunkát. Az ember büszkén elmondhatja magáról, nem heverészik odahaza naphosszat, ha kell, lapátot, seprőt ragadva munkálkodik a köz javán. Ahogyan annak idején a gyárkapukon belül sem kérdezte meg senki a ténfergőket, mi az, amit éppen nem csinálnak, a közmunkásokat sem szégyeníti meg senki ilyen kérdésekkel.
Falun különösen nem tesznek ilyet. Mindenki tudja, hogy közel s távol ez az egyetlen olyan munka, amiért többet fizetnek, mint ha valaki segélyért kuncsorog. Átkozzák is a gazdák a közmunkát, mert nem találnak embert, aki elmenne a termést betakarítani, nincs a faluban senki, akit jó pénzért rá lehetne bírni, hogy szabadidejében az idősek háza körül segítsen takarítani, levágja a füvet, netán helyére tegye a tetőn elmozdult cserepet. A közmunkások, ha letették a seprőt, békésen hazamennek. Ők már megkeresték azt a pénzt, amire a napi betevőhöz szükségük van. Majd holnap megkeresik a következőre valót is. És a gyerek se lát más példát maga előtt: tizenhat évesen „közmunkába” lehet állni, felesleges iskolába járni, szakmát tanulni.
Fogalmam sincs, kikből lesz ilyen körülmények között Debrecenben autószerelő az új gyárban, de megnyugtat, hogy amikor Parragh úr egyenesen azt szerette volna, tizenöt évesen szűnjön meg a tankötelezettség, biztosan tudta, mit csinál. 
Jó úton járunk. Közel már a munka társadalma.
2018.08.16 09:00
Frissítve: 2018.08.16 09:10