Sólet disznócsülökkel

Múlt pénteken híre futott, hogy Ronald S. Lauder, a Zsidó Világszövetség elnöke azt mondta a német Bildnek, aggodalommal tölti el, hogy Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa a politikai üldöztetés elől Budapestről Berlinbe költözik. Erre a nyilatkozatra politikai gengszterként ugrott rá a magyar kormányfő és heves „csodálkozással” oktatta ki Laudert, aki meghunyászkodva visszakozott, mély tisztelettel és barátsággal emlékezve meg a magyar népről és Orbán Viktorról.

Lauder nem mindenben ért egyet Soros Györggyel, ami természetes, bár mi semmi kivetnivalót nem találunk a nyílt társadalom eszméjében, sőt úgy gondoljuk, hogy éltető eleme az európai létnek, annak a zsidó-keresztény kultúrának, amelyet a magyar kormányfő Soros kiplakátolásával, a civilek üldözésével, nyúlfarknyi kerítéssel akar megvédeni a muszlim áradat igájától. A kormányfő levelében volt, amin Lauder fennakadhatott volna, de nem tette. A kormányfő azt írta: "az alapítványt és annak alapítóját személyes felelősség terheli az európai antiszemitizmus növekedéséért is. Olyan személyeket is bejuttatott a migránsok között Európába, akiknek politikai és vallási nézetei érzékelhető mértékben megnövelték a zsidó közösségek veszélyeztetettségét. Ezzel szemben Magyarország és annak kormánya az európai zsidó közösségeket is védi, amikor megakadályozza a migránsok ellenőrizetlen bejutását az Európai Unió területére."

Láttunk már antiszemita zsidót, de az mérhetetlen politikai aljasság, ha valaki Sorost személyesen felelőssé teszi az antiszemitizmus európai növekedéséért. Túl azon, hogy eddig semmilyen bizonyítékát nem láttuk annak, hogy Soros vagy alapítványa egyetlen – nem csak antiszemita - embert is bejuttatott volna Európába, s túl azon, hogy egyetlen mondatot sem olvastunk a Soros által támogatott civilektől, amely kiállt volna az illegális bevándorlás mellett, a fenti mondatokból azt olvassuk ki: Orbán szintet ugrott.

A kormányfő tragikomikus magánügye lehetne, hogy hátára veszi Európa védelmének és zsidósága megóvásának terhét is, de az már nem egy önmagát erősen túlértékelő politikus magánügye, hogy megvétóz minden, a menekültkérdés rendezését szolgáló átfogó kezdeményezést, megvétózza a Washingtont az amerikai nagykövetség jeruzsálemi áthelyezéséért bíráló uniós állásfoglalást, sőt vak lóként követi tengerentúli idolját, valamint Netanjahu izraeli kormányfőt. Az itthon és a világban Trumpnak lelkesen tapsikolókat, akik másnap értetlenül lépdelnek át félszáz palesztin hulláján.

Errefelé a sóletbe bele-belecsempésznek némi füstölt disznócsülköt is. Ezért, vagy ennek ellenére akadnak még zsidók és nem zsidók, akik nem kérnek a kormányfő nemzeti karámjából, sem vizionált földrésznyi gettójából, egy keresztény-zsidó fundamentalista Európából, amelyet az autokrata politika akaratából az iszlám hódítás félelme tart egyben. Nos, ha Lauder nem látja a veszélyt abban, ha a zsidóság védelmezője nem az európai demokrácia, hanem a nacionalista nemzetállam, akkor csak Orbánt tiszteli, nem a magyar népet, legkevésbé a magyar vagy az európai zsidóságot.

Szerző
2018.05.23 08:11

Soros: A világ elvesztett egy nagy embert

Publikálás dátuma
2018.08.18 17:25

Fotó: AFP/ OLIVIER HOSLET
„A világ elvesztett egy nagy embert Kofi Annan halálával. Hiányozni fog.” - búcsúzott Twitter-oldalán az egykori ENSZ-főtitkártól az üzletember.
Kofi Annan szombaton, rövid betegség után hunyt el. A Nobel-békedíjas diplomata 80 éves volt.
hvg.hu visszaidézte: 2017 áprilisában Kofi Annan levélben állt ki a CEU mellett. Ebben úgy fogalmazott, az egyetem nagyban hozzájárul a demokrácia további fejlődéséhez, főleg "Európa azon részén, amelyet már sokszor fertőztek meg ártalmas ideológiák". Hozzátette, az intézmény vitathatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy a szólás- és véleményszabadság alapvető értékeit a jövő generáció számára is átadja. Annan végül reményét fejezi ki a levélben, hogy a CEU folytathatja működését.
2018.08.18 17:25

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52