Kilépés

Az eredetileg független Mellár Tamás belépésével megmenekült a Párbeszéd puszta létében fenyegetett frakciója. Mondhatnánk, happy enddel zárult a Bősz Anett botrányos körülmények közötti kilépésével indult történet. Mégsem tekinthetjük ezt az intermezzót könnyen feledhető parlamenti közjátéknak, számos konzekvencia levonható ugyanis a történtekből az Orbán-kabinet opponensét képező politikai formációk jelenlegi állapotára vonatkozóan. Mindjárt itt a Népszava által készített interjú a Liberálisok elnökével, melynek során Fodor Gábor több, számomra értelmezhetetlen kijelentést tesz. Az ellenzék egy részének tevékenységét Fodor úgy jellemzi, hogy az „a különböző árulások, cselszövések politikája”. „Mi korrekten szeretnénk politizálni, ilyenek vagyunk” – teszi hozzá a megfellebbezhetetlen morális autoritás szerepében pózolva.

Akár az állami támogatás apropóján döntött azonban a frakcióból való kilépés mellett a Liberálisok ügyvivői testülete, akár nem: azzal, hogy Bősz Anett a történteket követően is meg kívánja tartani a parlamenti mandátumát, eltékozolja pártjának maradék erkölcsi tőkéjét is. A Liberálisok egyetlen képviselője az MSZP-Párbeszéd országos listáját mintegy trójai falóként használva jutott be a választások során a hazai törvényhozásba; azáltal, hogy a hölgy a számára korábban gesztust tevő egyik ellenzéki formáció képviselőcsoportját kilépésével átmenetileg szétzilálta, talán akaratán kívül is a kormánypártok malmára hajtotta a vizet. Ha pedig a közvélekedés, például Szili Katalinhoz hasonlóan, Bősz Anettet is dezertőrként bélyegzi meg, a Liberálisoknak gyaníthatóan nem sok sanszuk lesz a négy év múlva következő megméretésen.

Korrekt politizálást emlegetni a történtek kapcsán az egykori szabad demokrata politikus részéről már csak azért is abszurditás, mert a szóban forgó közös listára szavazókat a jogállamiság helyreállítására való megalapozott igényük mellett mindenekelőtt az erős szociális érzék köti össze egymással. E szavazótábor jogos elvárása, hogy a demokratikus ellenzék pártjai önkritikusan szemléljék egykori neoliberális fordulatukat, mely már az úgynevezett „szociális népszavazást” megelőzően elidegenítette tőlük úgyszólván az egész társadalmat, és szignifikánsan hozzájárult a Fidesz 2010-es, földcsuszamlásszerű győzelméhez. Míg a közjogi liberalizmusra tehát fogékony a hazai szavazók jelentős része, a munkavállalói érdekképviseletek elsorvasztásával, minimális állami szerepvállalással és laissez-faire gazdaságpolitikával jellemezhető „harmadik útnak” hazánkban nincs számottevő bázisa. Ezt a triviális igazságot ismerte fel többek között Schiffer András; amikor a szabad versenyes kapitalizmus egyik híve nemrégiben belépett az egykoron általa vezetett LMP-frakcióba, rögvest megszüntette párttagságát. Felröppentek olyan hírek, hogy talán Bősz Anett is a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjában képzeli el további pályafutását. De kérdem én: ugyan kiket képvisel ott? Leváltható vajon a szociálisan érzéketlen orbáni garnitúra neoliberális ellenzéki programmal?

Sólet disznócsülökkel

Múlt pénteken híre futott, hogy Ronald S. Lauder, a Zsidó Világszövetség elnöke azt mondta a német Bildnek, aggodalommal tölti el, hogy Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa a politikai üldöztetés elől Budapestről Berlinbe költözik. Erre a nyilatkozatra politikai gengszterként ugrott rá a magyar kormányfő és heves „csodálkozással” oktatta ki Laudert, aki meghunyászkodva visszakozott, mély tisztelettel és barátsággal emlékezve meg a magyar népről és Orbán Viktorról.

Lauder nem mindenben ért egyet Soros Györggyel, ami természetes, bár mi semmi kivetnivalót nem találunk a nyílt társadalom eszméjében, sőt úgy gondoljuk, hogy éltető eleme az európai létnek, annak a zsidó-keresztény kultúrának, amelyet a magyar kormányfő Soros kiplakátolásával, a civilek üldözésével, nyúlfarknyi kerítéssel akar megvédeni a muszlim áradat igájától. A kormányfő levelében volt, amin Lauder fennakadhatott volna, de nem tette. A kormányfő azt írta: "az alapítványt és annak alapítóját személyes felelősség terheli az európai antiszemitizmus növekedéséért is. Olyan személyeket is bejuttatott a migránsok között Európába, akiknek politikai és vallási nézetei érzékelhető mértékben megnövelték a zsidó közösségek veszélyeztetettségét. Ezzel szemben Magyarország és annak kormánya az európai zsidó közösségeket is védi, amikor megakadályozza a migránsok ellenőrizetlen bejutását az Európai Unió területére."

Láttunk már antiszemita zsidót, de az mérhetetlen politikai aljasság, ha valaki Sorost személyesen felelőssé teszi az antiszemitizmus európai növekedéséért. Túl azon, hogy eddig semmilyen bizonyítékát nem láttuk annak, hogy Soros vagy alapítványa egyetlen – nem csak antiszemita - embert is bejuttatott volna Európába, s túl azon, hogy egyetlen mondatot sem olvastunk a Soros által támogatott civilektől, amely kiállt volna az illegális bevándorlás mellett, a fenti mondatokból azt olvassuk ki: Orbán szintet ugrott.

A kormányfő tragikomikus magánügye lehetne, hogy hátára veszi Európa védelmének és zsidósága megóvásának terhét is, de az már nem egy önmagát erősen túlértékelő politikus magánügye, hogy megvétóz minden, a menekültkérdés rendezését szolgáló átfogó kezdeményezést, megvétózza a Washingtont az amerikai nagykövetség jeruzsálemi áthelyezéséért bíráló uniós állásfoglalást, sőt vak lóként követi tengerentúli idolját, valamint Netanjahu izraeli kormányfőt. Az itthon és a világban Trumpnak lelkesen tapsikolókat, akik másnap értetlenül lépdelnek át félszáz palesztin hulláján.

Errefelé a sóletbe bele-belecsempésznek némi füstölt disznócsülköt is. Ezért, vagy ennek ellenére akadnak még zsidók és nem zsidók, akik nem kérnek a kormányfő nemzeti karámjából, sem vizionált földrésznyi gettójából, egy keresztény-zsidó fundamentalista Európából, amelyet az autokrata politika akaratából az iszlám hódítás félelme tart egyben. Nos, ha Lauder nem látja a veszélyt abban, ha a zsidóság védelmezője nem az európai demokrácia, hanem a nacionalista nemzetállam, akkor csak Orbánt tiszteli, nem a magyar népet, legkevésbé a magyar vagy az európai zsidóságot.

Szerző

Örök kampány

Ha már lúd, legyen kövér. Feltehetően ez a nemzeti együttműködés rendszerének új jelszava. Bár meglehet, inkább az: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Lehet választani, de addig is nyugtázhatjuk, hogy ezen alapelvek jegyében ismét lesznek nemzeti konzultációk. Nem is egy. Mindjárt kettő tervéről beszélt a Fidesz kommunikációs igazgatója. Vagyis nem elég, hogy most már minden a kezükben van, és újabb kétharmados többségük birtokában azt csinálnak a parlamentben, amit akarnak. Netán a választás utáni két - meglepően nagy létszámú - tüntetés miatt határoztak úgy, hogy ismét demonstrálják a nemzet egységét (ami számukra az eddigiek alapján csak játék a számokkal).

Először a családokról és a demográfiai helyzetről akarják megkérdezni a népet. Nyilván úgy gondolják, néhány jól irányzott kérdéssel meg lehet állítani a nemzet fogyását. Netán még abban is bíznak, hogy e módszerrel visszafordíthatók a távozó, vagy arra készülő fiatalok. Végül is a konzultáció még mindig olcsóbb, mint olyan körülményeket teremteni, hogy a magyarok a maradás és a szülés mellett döntsenek. Amúgy pedig a pénz nem számít - ebben az esetben sem -, lesz itt újra propaganda-kampány, hirdetésekkel, óriásplakátokkal, síppal-dobbal.

És miután a nemzet kiáll amellett, amit a hatalom el akar érni - hiszen az eredmény nem lehet kétséges -, akkor jöhet az újabb konzultáció. A jövő évi uniós választás újabb lehetőséget kínál a Fidesz és rendszere melletti kiállásra. A már idézett Hidvéghi Balázs arra is kitért, hogy a nemzeti konzultációt sikeres eszköznek tartják, s az emberek szívesen vesznek részt rajta. Végül is legutóbb már a megkérdezettek több mint negyede válaszolt a kérdésekre.

Az viszont kétségtelen, hogy általa fenn lehet tartani az örök kampányt. És a jelek szerint Orbán Viktornak ez a legfontosabb.

Szerző