Kilépés

Az eredetileg független Mellár Tamás belépésével megmenekült a Párbeszéd puszta létében fenyegetett frakciója. Mondhatnánk, happy enddel zárult a Bősz Anett botrányos körülmények közötti kilépésével indult történet. Mégsem tekinthetjük ezt az intermezzót könnyen feledhető parlamenti közjátéknak, számos konzekvencia levonható ugyanis a történtekből az Orbán-kabinet opponensét képező politikai formációk jelenlegi állapotára vonatkozóan. Mindjárt itt a Népszava által készített interjú a Liberálisok elnökével, melynek során Fodor Gábor több, számomra értelmezhetetlen kijelentést tesz. Az ellenzék egy részének tevékenységét Fodor úgy jellemzi, hogy az „a különböző árulások, cselszövések politikája”. „Mi korrekten szeretnénk politizálni, ilyenek vagyunk” – teszi hozzá a megfellebbezhetetlen morális autoritás szerepében pózolva.

Akár az állami támogatás apropóján döntött azonban a frakcióból való kilépés mellett a Liberálisok ügyvivői testülete, akár nem: azzal, hogy Bősz Anett a történteket követően is meg kívánja tartani a parlamenti mandátumát, eltékozolja pártjának maradék erkölcsi tőkéjét is. A Liberálisok egyetlen képviselője az MSZP-Párbeszéd országos listáját mintegy trójai falóként használva jutott be a választások során a hazai törvényhozásba; azáltal, hogy a hölgy a számára korábban gesztust tevő egyik ellenzéki formáció képviselőcsoportját kilépésével átmenetileg szétzilálta, talán akaratán kívül is a kormánypártok malmára hajtotta a vizet. Ha pedig a közvélekedés, például Szili Katalinhoz hasonlóan, Bősz Anettet is dezertőrként bélyegzi meg, a Liberálisoknak gyaníthatóan nem sok sanszuk lesz a négy év múlva következő megméretésen.

Korrekt politizálást emlegetni a történtek kapcsán az egykori szabad demokrata politikus részéről már csak azért is abszurditás, mert a szóban forgó közös listára szavazókat a jogállamiság helyreállítására való megalapozott igényük mellett mindenekelőtt az erős szociális érzék köti össze egymással. E szavazótábor jogos elvárása, hogy a demokratikus ellenzék pártjai önkritikusan szemléljék egykori neoliberális fordulatukat, mely már az úgynevezett „szociális népszavazást” megelőzően elidegenítette tőlük úgyszólván az egész társadalmat, és szignifikánsan hozzájárult a Fidesz 2010-es, földcsuszamlásszerű győzelméhez. Míg a közjogi liberalizmusra tehát fogékony a hazai szavazók jelentős része, a munkavállalói érdekképviseletek elsorvasztásával, minimális állami szerepvállalással és laissez-faire gazdaságpolitikával jellemezhető „harmadik útnak” hazánkban nincs számottevő bázisa. Ezt a triviális igazságot ismerte fel többek között Schiffer András; amikor a szabad versenyes kapitalizmus egyik híve nemrégiben belépett az egykoron általa vezetett LMP-frakcióba, rögvest megszüntette párttagságát. Felröppentek olyan hírek, hogy talán Bősz Anett is a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjában képzeli el további pályafutását. De kérdem én: ugyan kiket képvisel ott? Leváltható vajon a szociálisan érzéketlen orbáni garnitúra neoliberális ellenzéki programmal?

2018.05.24 08:01

Légtekerés

Érdekes performanszokat hoznak ki az emberekből a kerékpáros körversenyek. Egyesek a pálya mellett tapsolnak, mások táblákkal üzennek, van, aki beöltözik mesehősnek vagy politikusnak. Egy korábbi Tour de France szakaszon egy kisvárosban a háztetőre ment fel néhány lakó, lefeküdtek kör alakban, és a lábukkal a levegőben tekertek. Ennek első látásra nincs sok értelme, de mivel a mezőnyt helikopterek kísérik, a közvetítéseknek hála érdekes marketingfogás lett belőle.
De vajon megéri-e (és ha igen, kinek) 7,8 milliárdot fizetni azért, hogy 2020-ban Budapestről rajtoljon a Giro d'Italia? A máskor kitartóan rombolt országimázs javítása és néhány tízezer plusz vendégéjszaka mindig jól jön, de gyanítható, hogy a remélt idegenforgalmi profit – legalábbis részben – a hatalom közelében lévő üzleti körök zsebeit hizlalja majd. Nem véletlen, hogy a kormány nagyon tekert a Grande Partenzáért. Az átlagember viszont a lezárásokon és a felhajtáson kívül sok mindent nem fog észrevenni ebből, ahogy a többség a Red Bull Air Race-ből is a repülők zaját és a lezárást érzékelte. Esetükben a haszon nem értelmezhető.
Az aktív Magyarország (aminek kormánybiztosa is van) szerethető hívószó, ahogy a kerékpározás is, 
de sokszor a reménytelennel határos küldetésre indul az, aki ma Budapesten biciklire ül. Még a Nagykörúton se lehet végigtekerni külön kerékpársávon.
 De ahol van ilyen, ott gyakran siralmas az útburkolat állapota, vagy ha mégsem, akkor – ilyen is létezik – az úttest szélén vezetett sáv egyszer csak megszűnik, ha jön egy buszmegálló, és úgy 15-20 méterrel arrébb folytatódik. A kettő között a biciklis felszívódhat vagy légtekerhet, ahogy kedve tartja. Sőt, egyelőre az is nagy kihívással néz szembe, aki biciklivel akar eljutni a fővárosból a Balatonhoz.
Szép eredmény a Giro budapesti rajtja, de a nagy álmok kergetése helyett vagy mellett nagyon kellene néhány olyan fejlesztés, ami a bicikliseknek (is) jó. Hogy ne kelljen a tetőn tekerni, legfeljebb csak akkor, ha jön a helikopter.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34

Sikertörténet

Az elismerés mindig, mindenkinek jól esik. Hát még ha több ezer kilométeres utazás után arathatja le az ember a babérokat. Nem csoda, hogy a Fidesz alelnöke – képletesen – egy rózsaszín felhőn ülve dicsekedett el a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek, mennyi jót hallott hazájáról és pártjáról Chilében. Ahol a középen és attól jobbra elhelyezkedő pártokat tömörítő Nemzetközi Demokrata Unió kétnapos kongresszusán vett részt. 
Novák Katalin nem kertelt és nem szerénykedett. Azt mondta, kollégái sikertörténetnek nevezték azt, ami napjainkban Magyarországon van. Egész pontosan a Fidesz három választási győzelmét, mégpedig mindig kétharmaddal, s nem kevésbé a „stabil gazdasági és politikai helyzetet”. Ami egyébként nem csoda. Bizonyára olyan pártképviselők gratuláltak az alelnöknek, akik talán még életükben nem jártak hazánkban, de esetleg elhitték, amit Novák Katalin mondott nekik, netán tudomásukra jutott Orbán Viktor egynémely helyzetértékelése. Ők tehát azt mondják, amit partnerük hallani szeretne.
Az már más kérdés, hogy ezt a – pártok között megszokott - fényezést valóban tovább kell-e adni. Jó, tudjuk, a Fideszé az ország, a képére formálta, az intézményeket mind elfoglalta. Az is érthető, hogy a folyamatos – és az idei választások előtt tovább erősödő – kampányban szükség van a propagandára. De azért arra tekintettel lehetnének, hogy élnek itt még páran, akik egyáltalán nem sikertörténetként élik meg az utóbbi több mint nyolc évet. Akik szerint a demokrácia nem annyira példamutató, amennyire Novák Katalin és párttársai gondolják. Mi több, a hatalom számára – állítólag – szent konzervatív értékeket sem tartják annyira követendőnek.
A messze távolban persze azt mond az ember, amit akar. Ám meggondolhatná, hogy hazatérve érdemes-e úgy tennie, mintha itt is csak távoli szemlélők élnének.
2019.04.18 09:00
Frissítve: 2019.04.18 09:34