Kilépés

Az eredetileg független Mellár Tamás belépésével megmenekült a Párbeszéd puszta létében fenyegetett frakciója. Mondhatnánk, happy enddel zárult a Bősz Anett botrányos körülmények közötti kilépésével indult történet. Mégsem tekinthetjük ezt az intermezzót könnyen feledhető parlamenti közjátéknak, számos konzekvencia levonható ugyanis a történtekből az Orbán-kabinet opponensét képező politikai formációk jelenlegi állapotára vonatkozóan. Mindjárt itt a Népszava által készített interjú a Liberálisok elnökével, melynek során Fodor Gábor több, számomra értelmezhetetlen kijelentést tesz. Az ellenzék egy részének tevékenységét Fodor úgy jellemzi, hogy az „a különböző árulások, cselszövések politikája”. „Mi korrekten szeretnénk politizálni, ilyenek vagyunk” – teszi hozzá a megfellebbezhetetlen morális autoritás szerepében pózolva.

Akár az állami támogatás apropóján döntött azonban a frakcióból való kilépés mellett a Liberálisok ügyvivői testülete, akár nem: azzal, hogy Bősz Anett a történteket követően is meg kívánja tartani a parlamenti mandátumát, eltékozolja pártjának maradék erkölcsi tőkéjét is. A Liberálisok egyetlen képviselője az MSZP-Párbeszéd országos listáját mintegy trójai falóként használva jutott be a választások során a hazai törvényhozásba; azáltal, hogy a hölgy a számára korábban gesztust tevő egyik ellenzéki formáció képviselőcsoportját kilépésével átmenetileg szétzilálta, talán akaratán kívül is a kormánypártok malmára hajtotta a vizet. Ha pedig a közvélekedés, például Szili Katalinhoz hasonlóan, Bősz Anettet is dezertőrként bélyegzi meg, a Liberálisoknak gyaníthatóan nem sok sanszuk lesz a négy év múlva következő megméretésen.

Korrekt politizálást emlegetni a történtek kapcsán az egykori szabad demokrata politikus részéről már csak azért is abszurditás, mert a szóban forgó közös listára szavazókat a jogállamiság helyreállítására való megalapozott igényük mellett mindenekelőtt az erős szociális érzék köti össze egymással. E szavazótábor jogos elvárása, hogy a demokratikus ellenzék pártjai önkritikusan szemléljék egykori neoliberális fordulatukat, mely már az úgynevezett „szociális népszavazást” megelőzően elidegenítette tőlük úgyszólván az egész társadalmat, és szignifikánsan hozzájárult a Fidesz 2010-es, földcsuszamlásszerű győzelméhez. Míg a közjogi liberalizmusra tehát fogékony a hazai szavazók jelentős része, a munkavállalói érdekképviseletek elsorvasztásával, minimális állami szerepvállalással és laissez-faire gazdaságpolitikával jellemezhető „harmadik útnak” hazánkban nincs számottevő bázisa. Ezt a triviális igazságot ismerte fel többek között Schiffer András; amikor a szabad versenyes kapitalizmus egyik híve nemrégiben belépett az egykoron általa vezetett LMP-frakcióba, rögvest megszüntette párttagságát. Felröppentek olyan hírek, hogy talán Bősz Anett is a Lehet Más a Politika képviselőcsoportjában képzeli el további pályafutását. De kérdem én: ugyan kiket képvisel ott? Leváltható vajon a szociálisan érzéketlen orbáni garnitúra neoliberális ellenzéki programmal?

2018.05.24 08:01

Grillcsirke

A becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt.
A sátor tulajdonképpen egészen normálisan fest. Lehetne rosszabb is, ha tekintetbe vesszük, mi történt. Az egyik rögzítőzsinór szakadt csak el, de össze tudtam kötözni, és végül a fém pöcköket is megtaláltuk. A domb eleve nem a legalkalmasabb táborhely, de hát mit tegyünk, a koordinátákat nem mi határoztuk meg: ott vertünk sátrat, ahonnan elérhető távolságban van a napi munkánk helyszíne, és a biztonsági őr is szemmel tudja tartani az értékeinket.
Nem mintha volnának értékeink. A lehető legkopottabb ruháinkat pakoltuk be – nagyon is helyesen –, okulva az előző évi dagonyából, amelyben combig felázott nadrágban cuppogva evickéltünk körbe a Szigeten. Két kispárna, takaró, törölköző, papucs. Ennyi a vagyonunk, meg a két műanyag palack, amivel elzarándokoltunk az ivókúthoz a napi vízadagunkért. A lényeg, hogy a sátor vízálló, és egy, a Sziget egy eldugott szegletében talált jókora kővel viszonylag stabilan sikerült felállítanunk.
Ebbe a komfortos állapotba rondított bele a holland.
Akkor hallottam először holland káromkodást, elég furcsa nyelvnek tűnt, de az események lavinaszerű alakulása miatt nem volt időm mélyebb lingvisztikai megállapításokra, ugyanis a káromkodással egyidőben valami becsapódott a sátrunkba, és már gurultunk is lefelé a domboldalon.
Mint később, a kikászálódásunk után kiderült, a becsapódó valami maga a holland volt, a káromkodás meg a sátorzsinóroknak szólt, amelyek – vélhetően nem függetlenül az éjjel elfogyasztott alkoholmennyiségtől – számára nehezen voltak kivehetőek a kora reggeli fényviszonyok közt. Így aztán a holland elvágódott bennük, egyenesen rá a sátrunkra, amelyben a húgommal az igazak álmát aludtuk. A holland mentségére legyen mondva, hogy a földet érés – mármint, amikor sátrastul megálltunk a dombocska tövében – után azonnal elnézést kért. Csapzott volt és félmeztelen, de valahogy mégsem keltett rossz benyomást, a történtek ellenére sem. Miközben igyekezett kibogozni a lábát a zsinórokból, mindenféle nyelveken bocsánatot kért, és biztosított afelől, hogy segít újra felállítani a sátrunkat.
Így is lett: két barátjával felcipelte a cuccunkat a dombra, és nagy erőfeszítések árán újra sátorformát varázsolt belőle. Mi rezignáltan néztük a műveletet – a nulladik napon, frissen és kipihenten is megizzadtunk a sátorállítással, nemhogy az utolsó napon, a legszebb álmunkból felriasztva. Az építmény végül elkészült, mi pedig most, túlélve az utolsó munkanapunkat, vacsora közben nézzük a végeredményt: vajon kibír-e még egy éjszakát.
Kilencszázkilencven forint volt a fél grillcsirke. Egyetlen fillérünk sem maradt, viszont meleg ételt vacsorázunk. A szigetlakók jelentős hányada már napokkal ezelőtt pénz nélkül maradt, így változatos módokon igyekszik ételhez jutni, eközben mi, a felelős gazdálkodástól megrészegülve, boldogan esszük a csirkét. A csontokat, a maradékot (még maradékot is merünk hagyni!) halomba gyűjtjük, zacskóba tesszük, és éjszakára a sátor elé rakjuk. Reggelre az egész csomag eltűnik.
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:13

Családok éve

Tán az nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet.
Nem ártana néhány ifjú minisztériumi titánt pár napra elküldeni egy zempléni vagy mecseki kis faluba. Nemcsak arra döbbennének rá, hogy a tehén nem lila, a tojáson eredendően nincs sorszám és a csirke sem lefolpackozva jön a világra, hanem arra is, hogy szakadéknyi mélységek vannak az általuk ismert és az igazi valóság között. 
Mert lehet csinos kis rendeleteket hozni az íróasztal mögött arról, hogy a legkisebb településen is legyen bölcsőde, ha ötnél több szülő szeretné azt, de a szomorú valóság szerint erre hiába lenne igény, a gyakorlatban ilyen vidékeken szinte kivitelezhetetlen egy önálló bölcsőde megépítése, fenntartása. Ezt felismerve találta ki még a NER-t megelőző baloldali kormány azt a hibrid megoldást, amivel mindenki jól járt: az úgynevezett egységes óvoda-bölcsődét, ahová már kétéves kortól fel lehetett venni a gyerekeket, a szülők meg nyugodtan elmehettek dolgozni. Közel kétszáz helyen létre is hoztak az országban ilyeneket. Jól jártak az önkormányzatok is, hisz ott, ahol időnként mindössze tíz-tizenöt gyerek van az oviban, nem gond a pár fős plusz létszám, a fejkvóta viszont a bölcsisekkel együtt valamivel több, lehetett egy héten kétszer is sonkát tenni a zsemlére, parizer helyett. 
Igazi win-win pozíció, tán ez nem tetszhetett a mostani döntéshozóknak: gyanús, ha egy üzletben mindenki jól jár. Hoztak hát új rendeletet, megszüntették a bölcsi-ovit szeptember elsejétől, s kötelezték a falvakat önálló bölcsődék létrehozására. Nos, az ifjú titánoknak „nulla pontként” először is kellene találniuk egy négyszáz lelkes faluban plusz két végzett kisgyermekgondozót, elvégre a két meglévő óvónő már „foglalt”. Ha sikerülne a lehetetlen küldetés – nem fog -, jönne az újabb kihívás: alkalmas épületet lelni, meg pályázati pénzt, hogy megfeleljenek a szigorú szabványnak. Aminek egyébként a létező óvoda „ab óvó” megfelelt, de hát mint tudjuk, oda bölcsis gyerekek szeptembertől már nem járhatnak.
Még jó, hogy 2018 a családok éve. Egyébként mi várna szegény bölcsisekre?
2018.08.14 09:00
Frissítve: 2018.08.14 09:15