Zsidóverés Berlinben

Yahudi arabul zsidót jelent: a palesztinok például az izraeliekre többnyire ezt a szót használják. Míg itthon még a zsidó értelmiség is jókat vitatkozik, hogyan tegyünk különbséget a helyi zsidók és az izraeli politika között, a Közel-Keleten ez mintha nem lenne olyan érdekes. Yahudi vagy és kész.

És nemcsak ott, hanem most áprilisban éppen Berlinben. Ahol egyébként a muszlimok többsége török, és “zsidónak" egy esetleg kipát hordó járókelőt a törökök nem neveznének arabul. A már kint született török-német iskolások egy része a kutatások szerint persze már jó ideje idegenkedik a tanított új német identitást átszövő holokauszt-történettől, de a konkrét feszültségekből, konfliktusokból keveset naplóztak a németek. A török gyerekek a kinti óvodáktól kezdve megtanulták, hogy valamiféle formális antifasizmus nélkül nincs modern németkép. Sokan el is mondták nekem, hogy ez nem az ő konkrét történetük, de hát ha a helyiek így kívánják, ők alkalmazkodnak.

Mindehhez az iszlámnak Berlinben eredetileg nem lenne köze. Az új feszültségeket most az arabok (akiknek a többsége új menekült) hozzák magukkal. Otthon teljesen magától értetődően, minden csomagolás nélkül átkozzák a zsidókat. S eszükbe sem jutott, hogy ez Európában bárkit zavarhat, a befogadó politikát szervezők pedig furcsa módon a legutóbbi időkig nem magyarázták el nekik, hogy ez az ügy így, errefelé tabu. Eleinte különben is haladónak számított a németek között az új konfliktusokról hallgatni (ahogyan a magyar liberálisok között is). Most már azonban rendesen beszélnek róluk. Egy német-zsidó hitközségi politikus el is mondta, hogy szaporodnak az arab (menekült) miliőben az antiszemita kijelentések, és ezekkel a helyi zsidók is egyre gyakrabban konfrontálódnak. Még áprilisban történt, hogy Berlin egyik felturbózott étteremnegyedében két kipás férfit (az egyik ráadásul izraeli arab volt, aki a sapkával állítólag kifejezetten csak kísérletezett) az utcán “Yahudi” kiáltásokkal hárman megtámadtak és ütlegelni kezdtek. Az előverő egy friss szíriai menekült volt. A tudósításokból nem derül ki, hogy utólag a terepen tisztázták-e, hogy a szíriaiak épp egy kíváncsi palesztint vernek. Miután a történetre a zsidó szervezetek is reagáltak, a német hatóságoknak is tenniük kellett valamit. Szerveztek egy kipás szolidaritási felvonulást a belvárosban, 2-3 ezer emberrel, megszólaltak az érintett szakminiszterek (mindkettő szocdem), sőt jelezve, hogy tudja, nem alkalmi ügyről van szó, Merkel kinevezett kormánytisztviselőként egy antiszemitizmus-ügyi referenset is.

Arról szó sincs, hogy a német szélsőjobb arabbarát lenne, és a zsidókérdést onnan tanulná. Vannak neonácik, ha kisebb csoportokban is, és lassan megszólalnak a régi vágású, polgári antiszemiták. Úgy gondolják, hogy ha kicsit zsidózhattak a még nem teljesen “európaizálódott” frissen érkezettek, akkor valamennyi nekik is szabad. Közben meg Mahmúd Abbász, a Palesztin Autonómia vezetője, a de facto palesztin államelnök otthon kijelentette, hogy a zsidók megérdemelték a holokausztot, úgy kellett nekik. És Abbász az izraeliek számára a jó palesztin, az európai elemzők pedig tudni vélik, hogy Abbász legyengült, taktikázik, nem kell az új szövegét komolyan venni. Végül is Abbásszal mindenütt kezet fogtak, hogyan folytassák akkor? Ráadásul figyel rá az Európában elérhető arab média is.

Az új németországi konfliktusok kapcsán nincs hiány jótanácsokban. A német zsidótanács elnöke azt javasolja, hordjanak a hívek a kipa felett baseball sapkát. Az megvéd. Azt még nem mondja, hogy sportsapkát hordjak a hagyományos viselet helyett: milyen szép, hogy ő ilyen hagyománytisztelő...

Kreuzbergben és Neuköllnben, Berlin multikulti kerületeiben már régóta bojkottálják az izraeli narancsot. De hát ezzel még együtt lehet élni. Amikor azonban pár hónapja Trump bejelentette, hogy áthelyezi Jeruzsálembe a nagykövetséget, Berlinben – nem a németek - szorgalmasan tomboltak, égették az izraeli zászlókat. Ezt már a berlini hatóságok sem szerették. De eleinte nem voltak igazán kemények. A környék török értelmiségéből pedig néhányan szerveztek egy kerületi ellenkezdeményezést, és a szoci külügyminiszter kilátogatott hozzájuk egy félórára. Ennyi.

Az össznémet adatok ugyanakkor ellenmondásosak. A rendőrség becslései szerint az incidenseknél az elkövetők 90 százaléka (német) szélsőjobboldali, a muszlimok törpe kisebbségben vannak. Ezt persze még a iszlám vezetők sem hiszik igazán el. Szerintük az incidensek nagyobbrészt a viszonylag frissen érkezők befejezetlen vagy félresikerült integrációját jelzik. Ha ez így van, érthető, hogy korábban a német hatóságok nem szerették ezt elemezni. A Bundestag egy tavalyi antiszemitizmus-adatgyűjtése már évente több száz incidensről tud, ezek többségénél az elkövető muszlim. A szaporodó iskolai történetek esetében az elkövetők igen gyakran muszlim iskola-, sőt osztálytársak. Nekik még nem mondták olyan sokszor otthon, mint a német jobboldali családokban, hogy tartsák a szájukat.

De bármelyik értelmezés is a valószínűbb, a nyers számokkal nem sokra megyünk, mert egy friss zsidó hitközségi vizsgálat szerint az áldozatok nem szívesen jelentik be a konfliktusokat. Azt mondják, a köz nem támogatja őket eléggé, s ezért sokszor egyszerűen félnek. Az áprilisi zsidóverésből is valószínűleg azért lett ügy, mert akkor és ott sokan voltak az utcán, és egy közvetlenül nem érintett rögzítette a telefonjával a jelenetet, majd egy hitközségi tisztviselő a tévé esti nemzeti főműsorában riadóztatta a nézőket. Azt szorgalmazta, hogy ne hagyják az érintetteket magukra, készítsenek felvételeket, és szorgalmasan jelentsenek. De hát a személyükben nem érintettek még kevésbé szeretnének a rendőrséggel vesződni.

Mindez még több elkeseredett közel-keleti bevándorlóval, a hazájukban még évekig folyó háborúkkal és néhány évente egy-egy kipa-szolidaritási menettel, esetleg alkalmi telefonfelvételekkel aligha kínál megoldást.

2018.05.25 08:01

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.17 08:33

Körvadászat polgármesterekre

Vadásznemzet vagyunk, nem kétséges. Kezdődött a csodaszarvast űző Hunorral és Magyarral, tart egészen Semjén szarvasáig. „Száll a madár, ágrul ágra,/ Száll az ének, szájrul szájra”, nálunk mindig vadásznak valamire, valakire. Változó sikerrel, mert a lúzer Hunor és Magyar a szarvasnak bottal ütötte a nyomát, és nem elég, hogy eltévedtek, még meg is kellett nősülniük. Bezzeg Semjén! Igaz, ő jobban fel volt szerelkezve: esetében egy egész helikopter szállt ágrul ágra.
Most nagyszabású, országos körvadászat indul. Ezúttal ellenzéki polgármesterekre. A barázdásbálnák és a hegyi gorillák úgyis lekerültek nemrég a kihalással fenyegetett fajok listájáról, megürült helyükre majd odaírják a magyar ellenzéki polgármestereket. Eddig se voltak népszerűek kormánykörökben, de valahogy elviselték, hogy ilyen állatfaj is van. Arról azért gondoskodtak, nehogy túlszaporodjanak. Most stratégiaváltás van: ki akarják irtani őket.
A körvadászat nemcsak az önkormányzati kampány előjátéka. Többről van szó. Az ellenzéki polgármester folyamatos veszélyt jelent. Különösen szúrja a szemet vidéken, amit a Fidesz saját hitbizományának tekint. Morognak a fideszes településvezetők is: az önkormányzati vagyont és intézményeket elrabolták, az egykori autonómia romokban, a lakosok mégis az ő fülüket rágják, ha nincs szaktanár az iskolában, altatóorvos a kórházban. Kezd elegük lenni. Még az kéne, hogy összedugják a fejüket szókimondóbb ellenzéki kollégáikkal! 
A polgármestereket mintha nem is sújtaná annyira a politikusokat övező általános bizalmatlanság. Megjelent a várakozás: hátha ezek fognának össze valami országos kezdeményezésben, ha már a pártoknak nemigen sikerült. Van abban új Messiás-várás, de némi valódi lehetőség is, hogy sokan remélik: majd Márki-Zay, Botka, Gémesi, Wittinghof meg a többiek, a pestiek is, együtt zászlót bonthatnak egy demokratikus mozgalomban, amelyben a pártok is önfeladás nélkül helyet találnak.„Összenő, ami összetartozik?”- riadozik a kormánylap, Botka és Márki-Zay találkozásának hírére. A Magyar Idők – bevált embervadászati szaklap - már augusztusban felírta a receptet. Botkára mondta, de a többire is értendő: „jobboldali szakértők szerint előbb akciót kell indítani Botka ellen – meg kell akadályozni, hogy polgármesterjelölt lehessen”.
És indul a körvadászat. Megint Arany szavaival: „Minden zugot megüldöznek,/ Minden bokrot átaldöfnek”. Nagy hallalival kezdődik, a mameluk sajtó szó szerint ugyanazokat a szövegeket rikoltja. Márki-Zay migráns- és cigánysimogató. Gémesi a felelős a szemétbotrányért, lehet, hogy éjszaka titkon kukákat is borogat. Botka a nemzetellenes parkolási világösszeesküvés része, mert apparátusa ingyen parkolóhelyet adott az önkormányzatban, a hatóságoknál dolgozóknak. 
Ha már imígyen felverték a vadat, a hajtók – a helyi Fidesz-aktivisták - szűkülő körben megpróbálják fárasztani és bekeríteni. Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, („Akarja-e Ön, hogy Botka László segítségével közvetlen környezetébe migránsokat telepítsenek?”), „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben. Aztán jönnek az igazi vadászok – a nagypolitika emberei, kormányhivatalok, hatóságok -, és lőnek.
Mindegy, hogy mivel. Ha ezzel nem találnak, akkor majd amazzal. Botka esetében inkább Münchhausen báró meséjét követik, aki egyszer valódi töltény híján cseresznyemagokkal lődözött a puskájából. Ez a parkolási sztori még csak cseresznyemagnyi sincs, minden városban hasonló a gyakorlat, de első fokon a bíróság mégis felfüggesztett börtönre ítélte a jegyzőt és az alpolgármestert. Ahol vadásznak, ott lőnek is. Nem tudom, túl sok, vagy túl kevés parkolóbérletet osztottak-e (öt év alatt 300-at, tehát évi 60-at), de hogy az Elios országában épp a maffiaállam képviselői maffiázzák le emiatt a teljes szegedi vezetést, az azért arcpirító. Főleg, hogy hang nélkül átvette és használta a bérletét a később vádat emelő ügyészség, a rendőrség, a bíróság, rendszeresen két tucat fideszes és KDNP-s politikus, köztük a helyi Fidesz-szervezet elnöke. Aki tavaly kénytelen volt elismerni, hogy a kormányhivatal vezetőjeként sem látott ebben semmi szabálytalant. Na jó, de akkor még nem volt nála a vadászpuskája!
Gémesit egyenesen a kormány bűnével vádolják. Nem ő, hanem az állam hozta létre a szemétügyi KLIK-et: a nagy állami kuka-holdingot, centralizálási mániától hajtva és üzletet szimatolva. Amely aztán még az ombudsman hivatalos jelentése szerint is képtelen volt feladatát ellátni, a szemétdíjat sem számlázta rendesen, így aztán adósa maradt az önkormányzati szemétszállítóknak. A Pest és Nógrád megyében működő ettől be is csődölt (nem egyedül), nem volt pénze munkabérre és üzemanyagra sem. És ki a hibás? Naná, hogy Gémesi. Mint nyilatkozták, bizonyosan „politikai érdekből leállította a szemétszállítást”.
Az urak vadásznak. Könnyen jön a vadászbaleset. A fél ország betévedt a golyózáporba. Nem tudta, hogy vadászterületen él. Azt hitte, ez a hazája. Már késő kimenekülni. A hajtók figyelmeztetően sziszegnek: Fel ne állj! Ki ne dugd a fejed!
Minden napra jut rágalmazó szórólap, aláírásgyűjtés, „monnyonle” sajtótájékoztató, balhé a testületben
2018.11.17 08:16
Frissítve: 2018.11.17 08:34