Zsidóverés Berlinben

Yahudi arabul zsidót jelent: a palesztinok például az izraeliekre többnyire ezt a szót használják. Míg itthon még a zsidó értelmiség is jókat vitatkozik, hogyan tegyünk különbséget a helyi zsidók és az izraeli politika között, a Közel-Keleten ez mintha nem lenne olyan érdekes. Yahudi vagy és kész.

És nemcsak ott, hanem most áprilisban éppen Berlinben. Ahol egyébként a muszlimok többsége török, és “zsidónak" egy esetleg kipát hordó járókelőt a törökök nem neveznének arabul. A már kint született török-német iskolások egy része a kutatások szerint persze már jó ideje idegenkedik a tanított új német identitást átszövő holokauszt-történettől, de a konkrét feszültségekből, konfliktusokból keveset naplóztak a németek. A török gyerekek a kinti óvodáktól kezdve megtanulták, hogy valamiféle formális antifasizmus nélkül nincs modern németkép. Sokan el is mondták nekem, hogy ez nem az ő konkrét történetük, de hát ha a helyiek így kívánják, ők alkalmazkodnak.

Mindehhez az iszlámnak Berlinben eredetileg nem lenne köze. Az új feszültségeket most az arabok (akiknek a többsége új menekült) hozzák magukkal. Otthon teljesen magától értetődően, minden csomagolás nélkül átkozzák a zsidókat. S eszükbe sem jutott, hogy ez Európában bárkit zavarhat, a befogadó politikát szervezők pedig furcsa módon a legutóbbi időkig nem magyarázták el nekik, hogy ez az ügy így, errefelé tabu. Eleinte különben is haladónak számított a németek között az új konfliktusokról hallgatni (ahogyan a magyar liberálisok között is). Most már azonban rendesen beszélnek róluk. Egy német-zsidó hitközségi politikus el is mondta, hogy szaporodnak az arab (menekült) miliőben az antiszemita kijelentések, és ezekkel a helyi zsidók is egyre gyakrabban konfrontálódnak. Még áprilisban történt, hogy Berlin egyik felturbózott étteremnegyedében két kipás férfit (az egyik ráadásul izraeli arab volt, aki a sapkával állítólag kifejezetten csak kísérletezett) az utcán “Yahudi” kiáltásokkal hárman megtámadtak és ütlegelni kezdtek. Az előverő egy friss szíriai menekült volt. A tudósításokból nem derül ki, hogy utólag a terepen tisztázták-e, hogy a szíriaiak épp egy kíváncsi palesztint vernek. Miután a történetre a zsidó szervezetek is reagáltak, a német hatóságoknak is tenniük kellett valamit. Szerveztek egy kipás szolidaritási felvonulást a belvárosban, 2-3 ezer emberrel, megszólaltak az érintett szakminiszterek (mindkettő szocdem), sőt jelezve, hogy tudja, nem alkalmi ügyről van szó, Merkel kinevezett kormánytisztviselőként egy antiszemitizmus-ügyi referenset is.

Arról szó sincs, hogy a német szélsőjobb arabbarát lenne, és a zsidókérdést onnan tanulná. Vannak neonácik, ha kisebb csoportokban is, és lassan megszólalnak a régi vágású, polgári antiszemiták. Úgy gondolják, hogy ha kicsit zsidózhattak a még nem teljesen “európaizálódott” frissen érkezettek, akkor valamennyi nekik is szabad. Közben meg Mahmúd Abbász, a Palesztin Autonómia vezetője, a de facto palesztin államelnök otthon kijelentette, hogy a zsidók megérdemelték a holokausztot, úgy kellett nekik. És Abbász az izraeliek számára a jó palesztin, az európai elemzők pedig tudni vélik, hogy Abbász legyengült, taktikázik, nem kell az új szövegét komolyan venni. Végül is Abbásszal mindenütt kezet fogtak, hogyan folytassák akkor? Ráadásul figyel rá az Európában elérhető arab média is.

Az új németországi konfliktusok kapcsán nincs hiány jótanácsokban. A német zsidótanács elnöke azt javasolja, hordjanak a hívek a kipa felett baseball sapkát. Az megvéd. Azt még nem mondja, hogy sportsapkát hordjak a hagyományos viselet helyett: milyen szép, hogy ő ilyen hagyománytisztelő...

Kreuzbergben és Neuköllnben, Berlin multikulti kerületeiben már régóta bojkottálják az izraeli narancsot. De hát ezzel még együtt lehet élni. Amikor azonban pár hónapja Trump bejelentette, hogy áthelyezi Jeruzsálembe a nagykövetséget, Berlinben – nem a németek - szorgalmasan tomboltak, égették az izraeli zászlókat. Ezt már a berlini hatóságok sem szerették. De eleinte nem voltak igazán kemények. A környék török értelmiségéből pedig néhányan szerveztek egy kerületi ellenkezdeményezést, és a szoci külügyminiszter kilátogatott hozzájuk egy félórára. Ennyi.

Az össznémet adatok ugyanakkor ellenmondásosak. A rendőrség becslései szerint az incidenseknél az elkövetők 90 százaléka (német) szélsőjobboldali, a muszlimok törpe kisebbségben vannak. Ezt persze még a iszlám vezetők sem hiszik igazán el. Szerintük az incidensek nagyobbrészt a viszonylag frissen érkezők befejezetlen vagy félresikerült integrációját jelzik. Ha ez így van, érthető, hogy korábban a német hatóságok nem szerették ezt elemezni. A Bundestag egy tavalyi antiszemitizmus-adatgyűjtése már évente több száz incidensről tud, ezek többségénél az elkövető muszlim. A szaporodó iskolai történetek esetében az elkövetők igen gyakran muszlim iskola-, sőt osztálytársak. Nekik még nem mondták olyan sokszor otthon, mint a német jobboldali családokban, hogy tartsák a szájukat.

De bármelyik értelmezés is a valószínűbb, a nyers számokkal nem sokra megyünk, mert egy friss zsidó hitközségi vizsgálat szerint az áldozatok nem szívesen jelentik be a konfliktusokat. Azt mondják, a köz nem támogatja őket eléggé, s ezért sokszor egyszerűen félnek. Az áprilisi zsidóverésből is valószínűleg azért lett ügy, mert akkor és ott sokan voltak az utcán, és egy közvetlenül nem érintett rögzítette a telefonjával a jelenetet, majd egy hitközségi tisztviselő a tévé esti nemzeti főműsorában riadóztatta a nézőket. Azt szorgalmazta, hogy ne hagyják az érintetteket magukra, készítsenek felvételeket, és szorgalmasan jelentsenek. De hát a személyükben nem érintettek még kevésbé szeretnének a rendőrséggel vesződni.

Mindez még több elkeseredett közel-keleti bevándorlóval, a hazájukban még évekig folyó háborúkkal és néhány évente egy-egy kipa-szolidaritási menettel, esetleg alkalmi telefonfelvételekkel aligha kínál megoldást.

2018.05.25 08:01

Csak látszólag tiltották meg a felhőkarcoló-építést Budapesten

Publikálás dátuma
2018.08.16 09:30

Fotó: HB Reavis Agora/
A Richternél nem tudnak arról, hogy a kormánnyal informális egyeztetéseken toronyházépítésről tárgyaltak volna. A tilalom nem is valódi, a kabinet bármikor adhat engedélyt 90 méternél magasabb épületekre is.
Jogilag nem áll a valóság talaján a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely keddi kijelentése, miszerint a hazai épületek magasságát korlátozó, júliusban kihirdetett törvény nyomán többé nem építhető 90 méternél magasabb toronyház. A megjelent szöveg szerint ugyanis a kormány kivételes eljárásban ennél magasabb felhőkarcolóméretet is engedélyezhet. Ehhez képest a tárcavezető nem úgy fogalmazott, hogy a jövőben nem élnének az amúgy meglévő lehetőséggel. Valószínűleg nem véletlenül, hisz ilyen szándék híján különösebb gond nélkül kihúzhatták volna a kitételt a törvénytervezetből. De más furcsaságok is tapasztalhatóak a viszonylag egyszerű tartalomhoz képest a Fidesz-körön belüli komoly feszültségekre utaló jogszabállyal kapcsolatban. Gulyás Gergely tájékoztatása szerint a módosítás elfogadása előtt a kormány három, általuk térségi szinten is jelentős „zászlóshajónak” ítélt magyar társaság, a Mol, az OTP és a Richter számára „informálisan” felajánlotta, hogy kiemelt szerepüket „toronyház formájában is megjeleníthessék”. Erre pedig csak a Mol mondott igent. A törvény hatályba lépésével viszont állítása szerint a lehetőség lezárult. A valóság ezzel szemben az, hogy a kabinet kiemelt nemzetgazdasági, nemzetbiztonsági, kulturális, sport vagy történelmi ügyek kapcsán akár magasabb épületre is rábólinthat. Az épületmagasság engedélyezése eddig önkormányzati hatáskörbe tartozott, tehát a kormány legfeljebb csak tervei kapcsán egyeztethetett piaci szereplőkkel. Ilyen informális találkozókról azonban eddig nem esett szó – pedig a Mol már tavaly októberben előrukkolt 120 méter magas székháztervével – és az érintettek megkeresésünkre ezt szerdán sem erősítették meg. A Richterben jelenleg nyári gyárleállás van, így nem tudnak többet a felajánlás körülményeiről, de jelenleg ezzel biztosan nem kívánnak élni – tájékoztatta lapunkat Beke Zsuzsa szóvivő. Az OTP-től annyit üzentek, hogy a kérdésben nem tudják munkánkat segíteni. A Mol pedig ismét szinte szó szerint megismételte az ügyben az elmúlt hónapok során kiadott közleményeit. Eszerint a beruházásra van a kerületi helyhatóságtól jogerős építési engedélyük, mindenben a jogszabályok szerint járnak el, a munkálatok az eredeti tervek szerint haladnak. Arról, hogy mindezt a kormány valamely képviselőjének bátorítására tennék, nem tettek említést. Arra a tárcavezető ugyanakkor pontosan utalt, hogy mivel a Mol már a törvény hatályba lépése előtt megkapta a jogerős engedélyeket, rá az nem is vonatkozik. Vagyis mondhatni a kormánytól nincs szükségük se hivatalos, se kávé melletti engedélyre. Bár Gulyás Gergely azt is sugalmazta, hogy a kabinet hétfőn alkotott volna rendeletet, a Magyar Közlönyben ugyanaznap megjelent csomag már csak a hatályos törvény értelmében módosított egyes rendeleteken, annak szellemétől el nem térve. Ebben elsősorban a tervtanácsok feladatait szabályozták. A törvény szerint ugyanis a 65 és 90 méter közötti elképzeléseket e fórumnak is véleményeznie kell, például városképvédelmi szempontból. A magasházkérdés belső feszültségeire jellemző, hogy miután tavaly a Mol előállt a budai Kopaszi-gátra tervezett, 120 méteres felhőkarcolótervével, a Csányi Sándor Mol-alelnökkel és OTP-vezérrel többször nyilvánosan összekülönböző Lázár János még miniszterelnökségi vezetőként a településrendezési törvényt egy kibúvók nélküli, 65 méteres határral egészítette volna ki. Bár aggályai forrásaként a Molt ritkán nevezte meg, érvelése szerint Magyarországon nem látna szívesen az – amúgy 96 méteres – Szent István Bazilikánál magasabb épületet. Bár később szavai szerint elképzelései „nem kaptak többséget”, tárcavezetőként benyújtott egyik utolsó törvényjavaslatában újfent 65 méteres felső határt indítványozott. A választások után, mikor Lázár János már csak egyszerű képviselő volt, a Miniszterelnökség javaslatára a parlament végül az eredeti szándékhoz képest jelentősen gyengített változatot fogadta el. Igaz, szavakban továbbra is a magassági korlátozás előnyeit ecsetelik. 

Égig érő házak

A Molon kívül még legalább két társaság érintett a magasházépítésben. A lengyel hátterű GTC a Twist-Budapest City Tower, a szlovák hátterű HB Reavis pedig az Agora-terven belül húzna fel egy-egy, pont 90 méter magas épületet, egyaránt Angyalföldön, az Árpád-híd közelében. Előbbi a Molhoz hasonlóan már a törvénymódosítás előtt megszerezte az engedélyeket. Utóbbinak viszont már végig kell járnia a jelentősen szigorított engedélyezési lépéseket. Ehhez képest, legalábbis Gulyás Gergely szavaiból következően, velük nem egyezkedtek a háttérben.

2018.08.16 09:30
Frissítve: 2018.08.16 09:30

Terv, utasítás!

Elvonna a kormány 28 milliárd forintot a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) költségvetésből, mert mint azt Palkovics innovációs miniszter mondotta volt, össze kell hangolni és ezzel hatékonyabbá tenni a kutatásokat, garantálni kell az Akadémia gazdálkodásának átláthatóságát. (Persze lehet, hogy a kormánynak ez ügyben előbb a saját portája előtt kellene sepregetnie.)
Több akadémikus a valódi oknak azonban az intézmény autonómiáját tartja. Orbán Viktor semmilyen szinten nem tűri el bármely önálló civil szerveződés vagy autonóm közintézmény létét, az Akadémia pedig ma még olyan szervezet, amelynek a tevékenységébe közvetlenül nem szólhat bele a kormányfő. Ezen kell most változtatni. Az atv.hu-hoz eljutott hírek szerint az MTA visszakaphatja a 28 milliárdot, ha az Akadémia új "menedzsmentjébe" - paritásos alapon - kormánydelegáltak is beülhetnek. Ez a testület döntene az Akadémia elnökéről és a kutatásfinanszírozási milliárdokról. De a tudós testületnek az "aktuálpolitizálástól" is vissza kellene térnie a „bölcs semlegességhez”.  
Lovász László, az MTA elnöke erre azzal válaszolt, hogy elfogadható számukra a kormány javaslata, ha a kutatóhálózat működéséhez közvetlenül szükséges összeg a kutatói bérekkel az MTA kezelésében marad, ami évi 17,1 milliárdot tesz ki a szóban forgó 28 milliárdból. Emellett garanciákat kér arra is, hogy az innovációs tárcához benyújtott pályázati források szakmai felügyeletét továbbra is ők gyakorolhassák. 
Lássuk be, kevés az esélye annak, hogy Orbán elfogadja ezt a javaslatot, hiszen ez valójában visszaverné az MTA megszállására tett kísérletét. A miniszterelnök forgatókönyve szerint a testület semmit sem nyerne, de nagyon sokat veszíthetne. Például az autonómiáját, a kutatás szabadságát és sok tehetséges fiatal kutatót. Azaz a jövőt.
2018.08.16 09:00
Frissítve: 2018.08.16 09:09