Más liga

Orbán Viktor rácsapta az ajtót az államigazgatás kissé áporodott levegőjű szobájára, a porcicák felkavarodtak, de kis idő múltán ismét leülepedtek, mégpedig nagyjából ugyanoda, esetleg kicsit arrébb. Körülbelül így lehetne leírni a IV. Orbán-kormány megalakításának államigazgatási előzményeit. Néhány minisztérium kősziklaként kiállta a fuvallatot, némelyiket lefejezték, csonkolták, átnevezték, néhánynak írmagja se maradt, ellenben alakult pár teljesen új tárca is, avagy anélküli miniszter. Néhány terület „el-” illetve „átkerül” innen oda, így mostanság a területekért felelős szakkáderek mondhatni csapatostul vonulnak át egyik belvárosi kormánypalotából a másikba, és persze ismét a névtáblagyártók járnak jól.

Különösebb átgondoltság egyelőre nem körvonalazódik. Itt van például az új gigatárca, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az elnevezéssel groteszk módon a figyelem középpontjába állítva két, az Orbán-kormányok által mindeddig látványosan elhanyagolt területet. Élén Palkovics Lászlóval, aki mérnökből lett a kormány felsőoktatási csúcskáderévé, vagyis ő a mindenre alkalmas „szakember”. Hozzá hasonlóan csapata is javarészt az államigazgatás bugyraiból szállingózott át az új helyre.

Épp ezért figyelemre méltóak a kivételek. Itt van mindjárt Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont eddigi vezetője, aki energiaállamtitkár lesz. A közgazdász szakember egykori rajkosként a Fidesz alapítói közé tartozik, ami az első Orbán-kormány energiahivatalának elnöki székéig reptette. Miután a szocialisták kitették a szűrét, az egyetem bázisán egy igazi energiaszakmai műhelyet épített. Tanulmányaikat a szociálliberálisok és a későbbi Fidesz-kabinetek egyaránt igényelték, forgatták. Igaz, iránymutatásaikat nem mindig fogadták meg, hisz azok – nem csak az Orbán-kabinetek, hanem már a 2006 utáni alkalmi MSZP-Fidesz-energiakoalíció ellenében is – alapvetően liberális, piacpárti álláspontra helyezkedtek. Ennek kapcsán Kaderják hol politikusan, hol egész nyíltan kiállt akár az aktuális kurzussal szembehelyezkedő szakmai álláspontja mellett is. Mondhatnánk, hogy az államtitkár legyen szakértő, de 2010 után finoman szólva nem ez az igény körvonalazódott. 2014 előtt Kovács Pál lényegében szinte kizárólag atomlobbistaként vétette észre magát, ellenben rezsicsökkentés tárgyában szinte sose szólalt fel. Utódja, a Mol egykori jogásza, Aradszki András viszont az utóbbi évek során már-már Németh Szilárd nyomdokaiba lépett a megalapozatlan tények és vádaskodások ismételgetésével. Előzetesen pedig Holoda Attila helyettes államtitkárként igyekezett némi szakmaiságot behozni a területre – három egész hónapig bírta.

A handabanda helyett, úgy tetszik, a hozzáértés kap ismét egy esélyt. Természetesen a Fidesz gazdasági terjeszkedését szolgáló propaganda figyelembevétele mellett. De azt is be kell bizonyítaniuk, hogy a „szakma” - a korábbi időktől eltérően - nem jelent egyet az áremeléssel.

Nem lesz egy könnyű menet.

Szerző

Trump félelme

Ha valaki Donald Trumptól akarta megtudni, mire lehet számítani a június 12-én Szingapúrban esedékes, Kim Dzsong Unnal folytatandó megbeszélésén, nem lett sokkal okosabb. Az amerikai elnök ugyanis, amikor dél-koreai kollégájával, Mun Dzse Innel találkozott, megjegyezte: lehet, hogy meg sem tartják a várva várt találkozót. Ez azért volt meglepő, mert pár órával korábban a dél-koreai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója még biztosra vette, hogy megrendezik a csúcsot.

Trump mintha nem lelkesedne az általa „rakétaembernek” minősített Kimmel való találkozóért. Ez nem is annyira meglepő: Trump nem egyszer hangsúlyozta, ha ő tárgyal valakivel, akkor „nagy üzletet” akar nyélbe ütni. E stratégia sikere erősen megkérdőjelezhető, hiszen egyes megállapodásokat úgy mondott fel, hogy újnak, jobbnak egyelőre nyoma sincs; másokat újratárgyalt ugyan, ám az új változat nem sokban különbözik az előzőtől.

Trump azonban még sosem folytatott megbeszélést olyasvalakivel, mint Kim Dzsong Un. Észak-Korea esetében a gazdasági nyomásgyakorlásnak sok értelme már nincs, komoly üzleteket pedig aligha tud kötni. Az amerikai elnök be akarna kerülni a történelembe, azt kívánja elérni, hogy úgy emlegessék, mint azt a vezetőt, aki elérte a teljes nukleáris leszerelést a Koreai-félszigeten. Phenjan azonban leszögezte: erről szó sem lehet.

John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó talán a mézesmadzagot akarta elhúzni Kim Dzsong Un előtt, amikor azt közölte, a Líbiáéhoz hasonló nukleáris leszerelést akar Észak-Koreában. Ez az ötlet azonban nem túl vonzó: Moamer el-Kadhafi néhai forradalmi vezető ugyan 2003-ban tényleg lemondott az atomfegyverekről, de 2011-ben a sajátjai végezték ki, amikor az amerikaiak a NATO segítségével „exportálták a demokráciát” az arab országokba.

Trump alighanem attól tart, semmit sem tud elérni a kis vezérrel, pedig Kim Dzsong Un a föld alatti nukleáris létesítmény beszántásával valóban megkezdte a leszerelést. Való igaz, amerikai részről ilyen hozzáállással és tárgyalási stílussal az egész csúcstalálkozó halálra van ítélve.

Szerző

Vizsgálódnak

Ha az Európai Unió bármely tagállamában májusban megkérdezik a hivatalban lévő pénzügyminisztert, hogy mi újság a költségvetéssel, akkor arra asszociál, hogy az éppen folyó büdzsé állásáról kell számot adnia, mivel a következő esztendő várható bevételeiről és kiadásairól ráér szeptember-október táján nyilatkozni. Magyarország azonban nem ilyen hely. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) - biztos, ami biztos - közleményben jelentette be, hogy megkezdték a felkészülést a 2019. évi költségvetés véleményezésére. Szükség esetén felhívják a figyelmet a költségvetésről szóló törvényjavaslatban rejlő kockázatokra, a tervezet megalapozottságára, de főként az átláthatóságára.

Rejtély, hogy az ÁSZ miért adta ország-világ tudtára, hogy a legfontosabb feladatát, a költségvetés ellenőrzését a törvényeknek megfelelően teljesíti. Ha belelapozunk az idei büdzsé tervezetéről készült bírálatukba, akkor pontról pontra visszaköszön "a nem kockázatos, alátámasztott" megjegyzés.

Az ÁSZ azonban ezúttal ködösít. A reá rótt feladatokkal el akarja palástolni a december-januári, az ellenzéki pártokat sújtó büntetéseit, amelyek közül kimagaslott a Jobbik 660 milliója. A döntés ellen jogorvoslattal élni nem lehetett, a végső ítélőbíró a számvevők elnöke volt, aki egykor a Fidesz parlamenti frakcióvezető-helyettesi székéből ült át három parlamenti ciklusnyi időszakra az Apáczai-Csere János utcába.

Aligha véletlen, hogy a kormánypárt az ÁSZ szerint törvényesen gazdálkodott, náluk büntetés szóba se jöhetett. Ne feledjük: a pártvagyont nem kockáztatták, nem szórták el Orbánék. Az ilyen kiadásaikat a közmédia, a társadalmi ünnepek megrendezése, a nemzeti konzultáció, no meg a választások finanszírozása nevű költségvetési soron találhattuk meg.

Szerző