Más liga

Orbán Viktor rácsapta az ajtót az államigazgatás kissé áporodott levegőjű szobájára, a porcicák felkavarodtak, de kis idő múltán ismét leülepedtek, mégpedig nagyjából ugyanoda, esetleg kicsit arrébb. Körülbelül így lehetne leírni a IV. Orbán-kormány megalakításának államigazgatási előzményeit. Néhány minisztérium kősziklaként kiállta a fuvallatot, némelyiket lefejezték, csonkolták, átnevezték, néhánynak írmagja se maradt, ellenben alakult pár teljesen új tárca is, avagy anélküli miniszter. Néhány terület „el-” illetve „átkerül” innen oda, így mostanság a területekért felelős szakkáderek mondhatni csapatostul vonulnak át egyik belvárosi kormánypalotából a másikba, és persze ismét a névtáblagyártók járnak jól.

Különösebb átgondoltság egyelőre nem körvonalazódik. Itt van például az új gigatárca, az Innovációs és Technológiai Minisztérium, az elnevezéssel groteszk módon a figyelem középpontjába állítva két, az Orbán-kormányok által mindeddig látványosan elhanyagolt területet. Élén Palkovics Lászlóval, aki mérnökből lett a kormány felsőoktatási csúcskáderévé, vagyis ő a mindenre alkalmas „szakember”. Hozzá hasonlóan csapata is javarészt az államigazgatás bugyraiból szállingózott át az új helyre.

Épp ezért figyelemre méltóak a kivételek. Itt van mindjárt Kaderják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont eddigi vezetője, aki energiaállamtitkár lesz. A közgazdász szakember egykori rajkosként a Fidesz alapítói közé tartozik, ami az első Orbán-kormány energiahivatalának elnöki székéig reptette. Miután a szocialisták kitették a szűrét, az egyetem bázisán egy igazi energiaszakmai műhelyet épített. Tanulmányaikat a szociálliberálisok és a későbbi Fidesz-kabinetek egyaránt igényelték, forgatták. Igaz, iránymutatásaikat nem mindig fogadták meg, hisz azok – nem csak az Orbán-kabinetek, hanem már a 2006 utáni alkalmi MSZP-Fidesz-energiakoalíció ellenében is – alapvetően liberális, piacpárti álláspontra helyezkedtek. Ennek kapcsán Kaderják hol politikusan, hol egész nyíltan kiállt akár az aktuális kurzussal szembehelyezkedő szakmai álláspontja mellett is. Mondhatnánk, hogy az államtitkár legyen szakértő, de 2010 után finoman szólva nem ez az igény körvonalazódott. 2014 előtt Kovács Pál lényegében szinte kizárólag atomlobbistaként vétette észre magát, ellenben rezsicsökkentés tárgyában szinte sose szólalt fel. Utódja, a Mol egykori jogásza, Aradszki András viszont az utóbbi évek során már-már Németh Szilárd nyomdokaiba lépett a megalapozatlan tények és vádaskodások ismételgetésével. Előzetesen pedig Holoda Attila helyettes államtitkárként igyekezett némi szakmaiságot behozni a területre – három egész hónapig bírta.

A handabanda helyett, úgy tetszik, a hozzáértés kap ismét egy esélyt. Természetesen a Fidesz gazdasági terjeszkedését szolgáló propaganda figyelembevétele mellett. De azt is be kell bizonyítaniuk, hogy a „szakma” - a korábbi időktől eltérően - nem jelent egyet az áremeléssel.

Nem lesz egy könnyű menet.

Szerző
2018.05.24 08:11

Allah Viktorral van

Ahogyan napról-napra kapjuk a török valuta, a líra válságáról szóló híreket, annál ismerősebb a környezet, a török elnök reakcióiban saját magyar vezérünkre és az őt körülvevő bizalmasokra ismerünk. Az elhibázott török gazdaságpolitika nyomán a valaha robusztus törökországi gazdasági növekedés megtört, a megtakarítók mentik ki Törökországból a pénzüket, a vállalatok képtelenek a külföldi devizában felvett adósságaik kamatait – a deviza eltűnése miatt – időben törleszteni. A török líra egyetlen hét leforgása alatt elvesztette valahai vásárlóértékének a felét. 
Ebben a helyzetben minden a modern gazdaságtörténet eseményeit kicsit is ismerő befektető, elemző arra számít, hogy a török központi bank drasztikus kamatemelésbe fog, amivel az országot elhagyni készülő pénzeket visszafordítja, megállítja és jelentős áldozatok árán stabilizálja a helyzetet. A török vezér azonban ahelyett, hogy a megszokott ortodox megoldást választaná, a magyar vezér szövegkönyvéből tart felolvasást: mondván, világméretű spekulációs összeesküvés szövődött Törökország ellen, amit a törökök fel fognak számolni, mert a török gazdaság alapjai erősek és Allah a törökkel van.
A magyar vezér – részben a szerencsének, részben a példátlanul kemény és elsősorban az alacsony jövedelműeket, szegényeket, az oktatást és az egészségügyet sújtó költségvetési politikának köszönhetően – a korábbi húzd meg-ereszd meg időszakot maga mögött tudva, pénzügyi stabilitást élvezhet. Sőt ennek a pénzügyi stabilitásnak az alapjain az ország jogosulttá vált az Európai Uniótól érkező támogatásra, amit a vezér saját híveinek a gazdagodása érdekében használhat fel, és az uniós szappannal felfújhatja a gyors magyar gazdasági növekedés buborékát is. Az állami- köztük az uniós - pénzek felhasználásának és a családi gazdagodásnak a csatornarendszerét legjobb kollégiumi barátja, pártja valahai pénztárosa építette meg, aminek következtében minden uniótól származó pénzt háromszor költenek el. Egyszer szóban (a parasztvakítás érdekében), másodszor a későbbi uniós ellenőrzés megtévesztéséhez minimálisan szükséges fejlesztések vékony pénzen való megvalósítására, harmadszor a család gazdagodásához szükséges, vastagon fogott plajbásszal és az előre kijelölt pályázati győztesekre. 
Ennek a csatornarendszernek a megalkotója, nevezzük nevén: Simicska Lajos azt a sajátos nagyvezíri szerepet töltötte be szultánja, Orbán Viktor mellett, mint (a Szulejmán sorozatból közelebbről megismert) Ibrahim nagyvezír a nagy Szulejmán mellett. Tudjuk, hogy Szulejmán összes nagy hódítását és győzelmét Ibrahim nagyvezír készítette elő, vezette le és szilárdította meg. Amikor Szulejmán selyemzsinórja végzett Ibrahimmal – aki az európai civilizáció kedvelője, az európai hatalmak (így Velence) szövetségese is volt –, Szulejmán már nem jutott egyről a kettőre, fényességes uralkodása megrekedt. 
Nem így a magyar szultán, Orbán Viktor szekere. Amióta felszámolta nagyvezíre: Simicska hatalmát, azóta megszűnt a társuralkodói, a hatalom-megosztói rendszer, hívei csupán időleges szpáhi-birtokokat kapnak, és könyörtelenül elcsapja őket a birtokról, ha nem teljes lelkükkel szolgálják urukat. Kizárólagos és felvilágosulatlan abszolutista hatalma megszilárdításával átveszi az Európát hódoltató nagy Szulejmán szerepét, legalábbis a pénteki rádiószózatokban erről regél új magyar regéket. 
Hazánk polgárai Viktor szultán és vazallusai politikájának megfelelően nagyjából ugyanakkora bruttó hazai terméket termelnek – euróban –, mint amikor átvette az uralkodást. Igaz, a hazai valuta 2010 óta bekövetkezett nagyjából 20 százalékos leértékelődése miatt vagyonuknak és jövedelmük vásárlóértékének csak a 80 százalékát költhetik el, tudhatják magukénak, amikor összehasonlítják magukat (euróban) visegrádi versenytársaikkal. A leértékelődés ellen a külföldre vitt befektetések útján védekezett az, aki ezt megtehette, a szegény magyar nincsteleneknek meg be kellett érniük a migráncsok elleni hergelődéssel. A minap is, aki meghallgatta Viktor szultán rádióregéjét a 2030-ra elérhető magyar versenyképességről, meg a Nyugat, a liberális demokrácia alkonyáról, annak A tanú című filmből ismert gátőr szavait volt érdemes ismételgetnie: „nem szeretnék a liberális Nyugat bőrében lenni!”
A nagy ideál, Erdogan, a török diktátor gazdaságának nehézségei, a szegény törökök irtózatos veszteségei, a török vállalatok vergődése a nyitott magyar gazdaság számára is folyamatos nehézségeket, komoly kockázatot jelent. Törökország nem erős bástya, hanem a gyenge láncszem az autokratikus rezsimek láncolatában. Minthogy a magyar jegybank is hisz – ortodox intézkedések megtétele helyett – a magyar gazdaság fundamentális alapjainak erejében, miközben a magyar valuta gyengülésén csak az állam urai keresnek, abban reménykedhetünk, hogy a török elnök hozzánk is elküldi Allahot, hogy velünk legyen. Ez ebben a keresztény, illiberális katyvaszban, ahol ahány gyerek, annyiféle keresztelő, már nem okozna túlságosan nagy kavarodást.
Netanjahutól a Jehovát, Erdogantól Allahot, Putyintól a Megváltót helyezheti a magyar vezér az oltárára, hogy ezekkel megerősödve induljon Európa meghódítására.
2018.08.17 08:36

Boldogság

Örülhetnek a magyar adófizetők: egy egész wellness-szállodakomplexumuk lehet Szlovéniában. Egy olyan cég tett ugyanis ajánlatot a Terme Lendava megvételére, amely a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában áll. Így nyer értelmet Orbán Viktor nem is olyan régen elhangzott mondata: „Mi, magyarok abban vagyunk érdekeltek, hogy a szlovéneknek jól menjen a soruk, legyenek gazdag és boldog nép”. Közös érdek tehát az együttműködés. 
Persze minden nem megy simán, de a nehézségek leküzdése csak erősíthet magyarokat és szlovénokat egyaránt. A miniszterelnök ugyanis a jobboldali Szlovén Demokrata Párt májusi kampánygyűlésén beszélt, hogy támogassa régi barátját, a bevándorló-ellenességben (is) kitűnt Janez Jansát. Fájdalom, pártja választási győzelme ellenére mégsem ő alakít kormányt, hanem a baloldal, pedig Orbán arra is figyelmeztetett akkor, hogy az ország sorsát nem szabad "semmiből jött pártocskákra bízni", és olyanokra sem, akikről tudható, hogy "Marx és Lenin köpönyegéből ugrottak elő".
A wellness-szállodakomplexumot ez csak annyiban érinti, hogy sok ellensége van ott is a "magyarok bejövetelének", tehát egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul az üzlet. De ha mégis, akkor óriási lehetőségek nyílnak. Már csak azért is, mert ez a komplexum - amely a 120 szobás, öt medencés szállón kívül kempinget, apartmanfalut és egy fejlesztési telket is magába foglal - egész közel van a lendvai fociakadémiához. Amit viszont - minő véletlen - a magyar állam 1,3 milliárd forinttal támogat. A helyi futballcsapat pedig - nem mellesleg - a Zalaegerszeg (ZTE) tulajdonosáé. Így aztán politika és gazdaság, valamint érdekek, pénzek és lehetőségek szépen összeérnek. 
Amint tanult kollégám megjegyezte, a világ egy nagy, terített asztal, és ami Orbánnak megtetszik, azt lecsipegetik az adófizetők. Nem kétséges: mindenki boldogságára.
2018.08.17 08:35