Nem működhet Trump taktikája

Publikálás dátuma
2018.05.25. 07:30
DÉJÀ VU - Ilyen már volt nem is egyszer Teheránban: újra tüntettek az Egyesült Államok ellen FOTÓ: ATTA KENARE/AFP
Az Egyesült Államok megakadályozná, hogy a perzsa állam tovább terjeszkedjék a közel-keleti térségben, Teherán azonban aligha visszakozik az új szankciók hatására.

Mike Pompeo hétfőn frontális támadást intézett a perzsa állammal szemben. Az amerikai külügyminiszter ugyanis azt közölte, a történelem legkeményebb szankcióit vezetik majd be Irán ellen. Az Egyesült Államok a hónap elején egyoldalúan mondta fel a Teheránnal 2015 júliusában megkötött nukleáris megállapodást, hiába győzködte a döntés veszélyéről Donald Trump amerikai elnököt személyesen is Emmanuel Macron francia elnök, illetve Angela Merkel német kancellár. Washington azonban úgy véli, a leghatékonyabb eszköz, ha szinte példátlanul kemény pénzügyi nyomást gyakorol az országra. Trump igazolva érzi magát Észak-Korea politikája által. Phenjannal szemben gazdasági szankciókat fogadott el az ENSZ Biztonsági Tanácsa, jelentősen visszaesett a Kínába irányuló export, elsősorban erre vezethető vissza, hogy Kim Dzsong Un közeledne Washingtonhoz. Igaz a derűlátás korai, senki sem tudja, hová vezet a békefolyamat, amely júniusban az amerikai elnök és az észak-koreai vezető találkozóján érheti el csúcsát.

Az Egyesült Államok abból indul ki, hogy a gazdasági szankciókkal Iránt is térdre lehet kényszeríteni. Mint Pompeo fogalmazott, „példátlan pénzügyi nyomást” gyakorolnak a teheráni kormányzatra. A célok között fogalmazta meg azt is, hogy csökkenjen Irán közel-keleti befolyása, azonnal szüntesse be a jemeni huszi lázadók, illetve az afganisztáni tálibok támogatását, s haladéktalanul vonja vissza csapatait Szíriából. A múlt héten Vlagyimir Putyin és Bassár el-Aszad előre be nem jelentett találkozóján is szó esett a kérdésről: az orosz elnök a külföldi erők kivonása mellett foglalt állást a közel-keleti országból, amit Teherán felettébb sértődötten fogadott hangsúlyozván: az iráni erők addig maradnak Szíriában, amíg szükség van rájuk.

Miért törekszik a perzsa állam vezető szerepre a közel-keleti térségben? Ennek részint az az oka, hogy az irániak maguk is fenyegetve érzik magukat. Mindez két traumatikus élményre vezethető vissza. 1953-ban a brit és az amerikai titkosszolgálat puccsal döntötte meg a frissen megválasztott miniszterelnököt, Mohamed Moszadeget, ami lehetővé tette, hogy a sah visszatérjen a hatalomba. A kormányfő 1951-ben a kommunisták támogatásával államosította az ország olajiparát. Washingtont az is aggasztotta, hogy a perzsa állam kiváló kapcsolatokra törekedett a Szovjetunióval. Ezt mindmáig az ország életébe való valóban súlyos beavatkozásként értékelik a helyiek. Ha tehát Washington azzal fenyeget, hogy megdönti a jelenlegi rezsimet, azt az irániak egyáltalán nem tekintik üres fecsegésnek.

A két ország közötti viszony az 1979-es iszlám forradalom idején érte el a teljes fagypontot, amikor a forradalmárok elfoglalták az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, s túszul ejtettek 52 diplomatát, illetve alkalmazottat.

A másik traumát az öbölháború jelentette Irán számára. Minden 1980-ban kezdődött. Mindössze egy évvel azután, hogy az országba visszatért Komeini ajatollah forradalmárai megdöntötték a sah hatalmát, az országot megtámadta Irak. Szaddám Huszein nemcsak a síita mullahoktól kívánt megszabadulni, hanem megpróbálta a saját állama javára eldönteni az Irak és Irán közötti régi rivalizálást is. Nyolc évig tartott a háború, s az arab államok közül egy sem sietett Irán segítségére, egyöntetűen Bagdadot támogatták. Az amerikaiak is feladták kezdeti semlegességüket és iráni hajókat süllyesztettek el. Amikor 1988-ban Szaddám Huszein mérgesgázt vetett be az Iránt támogató kurdok ellen, a nyugat nem tiltakozott különösképpen, sőt. Néhány éve olyan CIA dokumentumok kerültek elő, amelyekből egyértelműen kiderült, az amerikai hírszerzés már a háború első éveiben tudott arról, hogy Irak vegyifegyverek bevetésére készül. Az amerikaiak műholdfelvételekkel is segítették Bagdadot még úgy is, hogy sejtették: Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverek bevetésére használja fel a hírszerzési információkat. A nyolc évig tartó háborúban több százezren vesztették életüket, s a konfliktus kétszer annyi pénzt emésztett fel, mint amennyire az olajkitermelésből addig összesen szert tettek.

Ezek a történések hozzájárultak ahhoz, hogy a perzsa állam napjainkban is agresszív külpolitikát folytat, nem mintha bármi megmagyarázná, mi indokolja nukleáris fegyver előállítását, vagy terroristák támogatását. Az irániak mindenkitől tartanak, senkiben sem bíznak. Teherán azonban nem hisz abban, hogy az iszlám állam modelljét a térség bármely másik államára rá tudná erőltetni. Az International Crisis Group áprilisban megjelent tanulmánya szerint még a keményvonalas síiták sem reménykednek ebben. Ugyanakkor az ellenzékiek is úgy vélik, Irán a Közel-Kelet egyetlen másik államában sem bízhat. Ebben egyfajta stratégiai megegyezés van a keményvonalasok és a rendszer ellenfelei között. A perzsa állam vezetőinek meggyőződése: csak akkor kerülhető el, hogy megismétlődjön az 1980-1988 közötti háború, ha sakkban tartják a potenciális ellenfeleket. A leghatékonyabb fegyver a rakéta. A másik pedig, ha a kormányzat bizonyos milíciákat támogat a térségben. A cél ugyanis az, hogy a konfliktusokat minél távolabb játsszák le egymás között a felek, s ne Irán területén. Teherán e céllal hozta létre 1982-ben a libanoni Hezbollahot is, amely de facto a perzsa állam vallási vezetőjének irányítása alatt áll. A síita milícia azért is fontos az ország számára, mert ezzel fenyegetheti Izraelt.

Teherán legnagyobb ellenfele Irak volt, Bagdadot azonban mindenfajta harc nélkül sikerült megszelídíteni, hiszen Szaddám Huszein rezsimjének 2003-as megdöntése után a síiták által dominált kormány került hatalomra. Szíriával más a helyzet, Damaszkusz korábban is Irán szövetségese volt, s amikor Bassár el-Aszad elnök a perzsa állam segítségét kérte, az rögtön meg tette. A térségbeli nagy rivális, Szaúd-Arábia úgy vélte, Teherán célja egyértelmű, Szíriába kívánja exportálni az iszlám forradalmat. Irán azért is állt ki egyértelműen Aszad mellett, mert a rezsim szerint egyedül ő garantálja Irán befolyását. Teherán kemény árat fizetett: legalább ezer iráni halt meg a szíriai harcmezőn. Jemen ugyan nem tartozik az arab világ kulcsállamai közé, ám a huszi lázadók támogatásával jó alkalom nyílt arra, hogy a szaúdiakat is sakkban tartsák.

Irán ugyan nem vált térségbeli hatalommá, de túl befolyásos ahhoz, hogy Washington szankciókkal kényszerítse térdre.

Regionális hatalom?
Bár Szaúd-Arábia pénzügyileg meggyengült az utóbbi években, ez nem jelenti azt, hogy ezzel együtt Irán megerősödik, s a térség vezető államává válik. Bár Teherán katonai sikereket ért el Szíriában, a perzsa állam jövője kérdéses, szó sincs belső egységről.
Az Ali Hamenei vallási vezető által fémjelzett konzervatívok és a Hasszan Rohani elnök képviselte konzervatívok közötti ellenállás még évtizedekig meghatározhatja az ország jövőjét. Komeini álma nem vált valóra, Irán nem lett a térség vezető állama, ezért Teherán csak azokra az országokra tudta kiterjeszteni befolyását, ahol síiták élnek.

Nem hatották meg a fenyegetések Teheránt

Iránt nem hatották meg az Egyesült Államok legutóbbi fenyegetései. „Különösen mi, itt Iránban már százszor hallottuk ugyanezeket és sosem foglalkoztunk velük” – jelentette ki Hasszan Rohani elnök az egyik helyi hírügynökségnek Mike Pompeo legutóbbi megnyilatkozása kapcsán. „A jelek szerint egy olyan ember akarja előírni az országnak, mit tehet meg és mit nem, aki nemrég még a titkosszolgálatnál dolgozott” – folytatta az iráni elnök. Ezért – mint fogalmazott – Pompeót nem is lehet komolyan venni. Mint fogalmazott, a nemzetközi közösség sem engedi meg azt, hogy az Egyesült Államok előírja a világ többi részének, mit engedhet meg magának. A teheráni parlament külügyi bizottságának elnöke, Hesmatollah Falahatpiseh pedig azt közölte, „az, ami Pompeo részéről elhangzott, azt mutatja, hogy az Egyesült Államok konfliktust akar generálni”.

Pompeo egyértelműen megfenyegette azokat az európai cégeket is, amelyek továbbra is üzletelni kívánnak a perzsa állammal. Azokat a cégeket ugyanis, amelyek „tiltott üzleteket hajtanak végre, felelősségre vonják” – jelentette ki az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt igazgatója. Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is élesen bírálta az amerikai külügyminiszter megnyilatkozását. „Mike Pompeo beszédéből nem derült ki, miért vált biztonságosabbá a közel-keleti térség azáltal, hogy az Egyesült Államok kivonult a nukleáris megállapodásból”. Szerinte nem lenne szabad befagyasztani a gazdasági kapcsolatokat a perzsa állammal, már csak azért sem, mert ezt is tartalmazta az országgal megkötött megállapodás. Az Európai Bizottság a múlt héten olyan mechanizmusokat indított be, amelyekkel megvédenék az európai cégeket az amerikai szankcióktól.

Pompeo beszédét egyedül Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök dicsérte. „Úgy véljük, ez a helyes politika” – fejtette ki. Egyben felszólította a világ országait, csatlakozzanak az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos törekvéseihez.

Szerző

Tavaszi nagytakarítás a város szélén

Publikálás dátuma
2018.05.25. 07:06

Lassan mozgalommá szerveződik a hulladékvadászat, önkéntesek tüntetik el a lakóhelyük melletti illegális szemétlerakókat, de hiába segítik a munkájukat a helyi cégek és az önkormányzatok is, így sem tudják megakadályozni a szeméthegyek növekedését.

Tudja, mi az, ami tovább bírja, mint a kőfal? A babapelenka – mondja az egyik szemétgyűjtő, majd értetlen tekintetemet látva hozzáteszi: egy cseppet sem viccel. A modern nedvszívó babapelenka nagyjából ötszáz év alatt bomlik le a természetben. Hozzá képest a kihajigált pet palackoktól "gyorsan" szabadul meg a természet, ezek mindössze 20-50 évig éktelenkednek a mezőn. Ahogy körbenézek, akad mindkettőből bőven. Mellettük eldobált ruhák, építési törmelék, háztartási hulladék kupacai éktelenkednek az út menti fűben. Vecsés déli szélén vagyunk, egy kis bekötőúton, a fővárost fojtogató szemétgyűrű egyik illegális hulladéklerakóhelyén, amit a „Kispatak Természetvédelmi Egyesület és Hulladékkommandó” önkénteseivel készülünk kitakarítani.

Míg a szeméttel szegélyezett poros földúton a többiekre várunk, az egyesület alapítóival beszélgetünk. A hosszú nevű civil szervezet voltaképpen néhány lelkes vecsési hölgyet és urat takar. A „civilben” könyvelőcéget vezető Kovácsné Bajári Ildikó gazdasági vezető meséli: az egész néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor elegük lett abból, hogy gyermekkori kirándulóhelyük, a Gyáli-patak medrét már eldugította a beledobált szemét.

Ekkor néhányan összefogtak, majd nemcsak kitakarították a csatornát – innen az egyesület „Kispatak” neve – hanem később fával is beültették a partját. Mára az önkormányzat és az UPS (a United Parcel Service, röviden UPS egy amerikai székhelyű, multinacionális csomagküldő szolgálat - a szerkesztő) segítségével tanösvényt alakítottak ki.

Közben csatlakoztak egy helyi lelkes természetvédő, az azóta már elhunyt Almássy Tamás alapította a Hulladékkommandóhoz. Almássy elhivatottsága és az alapító hölgyek szervezőkészsége nyomán a kezdeti néhány fős csapat egyre több akciót tudott szervezni. Az egyik alapító és azóta az egyesület „motorja”, a lassan főállású szemétvadász egyesületi elnök, Krojher Gabriella úgy számol: évente immáron 10-20 takarítási akciót tudnak szervezni egyre több résztvevővel, így két éve a „Te szedd” akció keretében több százan – köztük a vecsési sportegyesületek tagjai – szedték a szemetet. Mindenki ingyen dolgozik, a jó érzésért, hogy valami fontosat csinál. Az egyesület a helyi magánszemélyek, illetve vecsési vállalkozók adományaiból működik. A közhiedelemmel ellentétben a cégek nagyon is segítőkészek, ha látják, hogy fontos és jó dolgot támogathatnak.

Szemét lapul mindenfelé, bútortól a palackokig mindent kidobnak a zöldbe. FOTÓK: TÓTH GERGŐ

Szemét lapul mindenfelé, bútortól a palackokig mindent kidobnak a zöldbe. FOTÓK: TÓTH GERGŐ

Mintha csak Gabriella szavait akarná igazolni, egy kisebb csapat is megjelenik a közeli Agility Magyarország Kft.-től. A fiatal, huszonéves dolgozók szabadidejükben, kikapcsolódásként kijöttek együtt szemetet szedni. Tóth Barna logisztikai vezető elmondja: minden évben egy-két alkalommal együtt jönnek takarítani a cég dolgozói, már aki akar. De az egyik mellettünk szorgoskodó hölgyről, Dunsztné Dobozi Szilviáról is kiderül, hogy „civilben” az egyik közeli ipari telep vezetője, amúgy ő hívta fel az egyesület figyelmét a szeméttel telt kis utcára.

Mindenki megkapja a védőkesztyűjét, ez szemétszedésnél kötelező, a láthatósági mellényeket, ami szintén egy környékbeli cég, a MesterCenter és a Dózsa György úti barkácsbolt ajándéka, majd nekilátunk, hogy a füves területből kiszedegessük a nem odavaló hulladékot. A rekkenő hőségben jó másfél óra alatt végzünk, az alig ötven méteres útról végül megtelik a nyolc köbméteres szemétszállító konténer. És ez még nem is a legszemetesebb utca volt - mint megtudom. Igazi gusztustalan szeméttel – például bezsákolt, döglött állattal – most szerencsére nem találkoztunk, azonban a rendszeresen tisztogatók azt mesélik, néhány hete az egyik szemétkupac mellől egy rozsdás PA-9-es parabellum pisztoly került elő, működőképes állapotban, ráadásul a tisztelt „szemetelő” egy doboz éleslőszert is kitett mellé. Nem hiányozhat a szeméthalomból az öntött gumipapucs, azt mondják, valami rejtélyes oknál fogva mindenhol akad egy-kettő.

Közben kijön az önkormányzat egy tisztségviselője is, gyorsan szemrevételezi a megtisztított utcát. Az önkormányzatnak nagyon is megéri a civilek támogatása, Széplakiné Baranyi Ildikó egyesületi titkár szerint korábban éves szinten 2,8 millió forint ment el illegális hulladék-mentesítésre, de tavaly már csak 600 ezret kellett erre fordítani. Már arról is szó van, hogy valamilyen szervezett együttműködést alakítsanak ki a civil csoporttal.

Míg a teli konténer szemetet nézzük, elmesélik: a háztartási szemétcsomagokat gyakran a kamionosok dobálják ki, de a nagyobb kupacokat a leggyakrabban vállalkozók rakják ki. Széplaki Ildikó meséli: éveken át kísérleteztek azzal, hogy megfogják az illegális hulladéklerakókat. Volt, hogy éjjeli lesre ültek ki, de ez elég veszélyes volt, így inkább a kidobott szemétből próbálták visszanyomozni a tulajdonost. Ez 10-20 alkalommal sikerült is.

A legnagyobb fogásuk az volt, amikor az egyik nagy kereskedelmi tévétársaság hajította ki a szemetét Vecsés határába. A tévés cég legalább katonásan kifizette a bírságot, nem úgy a többi lefülelt vállalkozó, aki mindenféle trükkel próbálja megúszni a büntetést. Többnyire rendkívül nehéz bizonyítani az ügyet, Ildikó egyetlen olyan esetről sem tud, amikor rendőrségi eljárás lett volna az ügy vége. Később azzal is kísérleteztek, hogy közzétették a szemetelők nevét, képét, de az önérzetes szemetelők azonnal személyiségi jogi perekkel fenyegették meg a környezetvédőket.

Ildikóék végül taktikát változtattak, ma inkább a környékbeli iskolákat járják. Nemrég adták elő az általuk írt „Zöld erdő meséje” című színdarabjukat, amiben a gyerekeket arra nevelik,

tartsák tisztán a természetet, az erdőt. A rendőrségi-jogi fellépésnél és a térfigyelő kameráknál is hatékonyabb, ha odahaza a gyerek rászól a mamára-papára, hogy ugye nem az erdő szélére akarják kidobni a hulladékukat.

„Az illegális szemetelés immáron nemzetgazdaságot is veszélyeztető, súlyos probléma" – mondja Szebenyi Péter környezetmérnök, a megalakulása után két évvel az illegális szemét ellen küzdő civilek egyik fő platformjává vált www.hulladekvadasz.hu szakértője és alapítója, illetve a Jövő Öko-Nemzedéke Alapítvány elnöke. A környezetvédő úgy fogalmaz: éves szinten és kerületenként 30 millió forintba kerül az illegális hulladék elleni küzdelem, azaz csak a főváros százmilliókat költ erre évente. Ráadásul az erőfeszítések ellenére tovább nőnek a szeméthegyek.

Az ország elszemetesedik és ennek számtalan oka van. Kevés a tettenérés, ezért ezek az ügyek alig kerülnek a hatóságok elé, alig van jogi következményük, nincs visszatartó erő. Ehhez társul, hogy a hulladékgazdálkodás rendszere sem megfelelő. Az alapítvány nemrég nyílt levélben fordult Áder János köztársasági elnökhöz, hogy a mindenkori magyar állam vállaljon nagyobb szerepet az elharapózott szemetelés elleni küzdelemben. A szakértő szerint az illegális szemétlerakásért járó bírságplafont is jelentősen emelni kellene, mivel a jelenlegi bírságoknak kevés a visszatartó ereje, de bécsi mintára „szemétrendőrséget" is létre lehetne hozni. A császárvárosban ezzel rövid idő alatt 60 százalékkal lehetett csökkenteni az illegális szemétlerakást.

Mindezek ellenére reménykeltő, hogy egyre többen figyelnek oda a civilek közül a problémára. A hulladekvadasz.hu indulása óta közös hírportálja lett a kérdéssel foglalkozó civil szervezeteknek – belőlük egyre több akad –, illetve itt is be lehet jelenteni, ha valaki illegális szeméttelepet talál. „Mindenkinek lehet öt perce, hogy tegyen a környezetéért" - mondja a környezetmérnök. Ennyi időbe telik lefotózni a hulladékkupacot és a helyszín megjelölésével elküldeni nekik. Ők ilyenkor értesítik az illetékes szerveket. Mint mondja, 2016-os indulásuk óta több mint kétezer bejelentést kaptak, csak idén márciusban majdnem százat. Olyan sokat, hogy egy időre le is kellett állniuk a publikálással, hogy fel tudják dolgozni a rengeteg beérkezett bejelentést.

Tavaszi nagytakarítás a város szélén

Publikálás dátuma
2018.05.25. 07:06

Lassan mozgalommá szerveződik a hulladékvadászat, önkéntesek tüntetik el a lakóhelyük melletti illegális szemétlerakókat, de hiába segítik a munkájukat a helyi cégek és az önkormányzatok is, így sem tudják megakadályozni a szeméthegyek növekedését.

Tudja, mi az, ami tovább bírja, mint a kőfal? A babapelenka – mondja az egyik szemétgyűjtő, majd értetlen tekintetemet látva hozzáteszi: egy cseppet sem viccel. A modern nedvszívó babapelenka nagyjából ötszáz év alatt bomlik le a természetben. Hozzá képest a kihajigált pet palackoktól "gyorsan" szabadul meg a természet, ezek mindössze 20-50 évig éktelenkednek a mezőn. Ahogy körbenézek, akad mindkettőből bőven. Mellettük eldobált ruhák, építési törmelék, háztartási hulladék kupacai éktelenkednek az út menti fűben. Vecsés déli szélén vagyunk, egy kis bekötőúton, a fővárost fojtogató szemétgyűrű egyik illegális hulladéklerakóhelyén, amit a „Kispatak Természetvédelmi Egyesület és Hulladékkommandó” önkénteseivel készülünk kitakarítani.

Míg a szeméttel szegélyezett poros földúton a többiekre várunk, az egyesület alapítóival beszélgetünk. A hosszú nevű civil szervezet voltaképpen néhány lelkes vecsési hölgyet és urat takar. A „civilben” könyvelőcéget vezető Kovácsné Bajári Ildikó gazdasági vezető meséli: az egész néhány évvel ezelőtt kezdődött, amikor elegük lett abból, hogy gyermekkori kirándulóhelyük, a Gyáli-patak medrét már eldugította a beledobált szemét.

Ekkor néhányan összefogtak, majd nemcsak kitakarították a csatornát – innen az egyesület „Kispatak” neve – hanem később fával is beültették a partját. Mára az önkormányzat és az UPS (a United Parcel Service, röviden UPS egy amerikai székhelyű, multinacionális csomagküldő szolgálat - a szerkesztő) segítségével tanösvényt alakítottak ki.

Közben csatlakoztak egy helyi lelkes természetvédő, az azóta már elhunyt Almássy Tamás alapította a Hulladékkommandóhoz. Almássy elhivatottsága és az alapító hölgyek szervezőkészsége nyomán a kezdeti néhány fős csapat egyre több akciót tudott szervezni. Az egyik alapító és azóta az egyesület „motorja”, a lassan főállású szemétvadász egyesületi elnök, Krojher Gabriella úgy számol: évente immáron 10-20 takarítási akciót tudnak szervezni egyre több résztvevővel, így két éve a „Te szedd” akció keretében több százan – köztük a vecsési sportegyesületek tagjai – szedték a szemetet. Mindenki ingyen dolgozik, a jó érzésért, hogy valami fontosat csinál. Az egyesület a helyi magánszemélyek, illetve vecsési vállalkozók adományaiból működik. A közhiedelemmel ellentétben a cégek nagyon is segítőkészek, ha látják, hogy fontos és jó dolgot támogathatnak.

Szemét lapul mindenfelé, bútortól a palackokig mindent kidobnak a zöldbe. FOTÓK: TÓTH GERGŐ

Szemét lapul mindenfelé, bútortól a palackokig mindent kidobnak a zöldbe. FOTÓK: TÓTH GERGŐ

Mintha csak Gabriella szavait akarná igazolni, egy kisebb csapat is megjelenik a közeli Agility Magyarország Kft.-től. A fiatal, huszonéves dolgozók szabadidejükben, kikapcsolódásként kijöttek együtt szemetet szedni. Tóth Barna logisztikai vezető elmondja: minden évben egy-két alkalommal együtt jönnek takarítani a cég dolgozói, már aki akar. De az egyik mellettünk szorgoskodó hölgyről, Dunsztné Dobozi Szilviáról is kiderül, hogy „civilben” az egyik közeli ipari telep vezetője, amúgy ő hívta fel az egyesület figyelmét a szeméttel telt kis utcára.

Mindenki megkapja a védőkesztyűjét, ez szemétszedésnél kötelező, a láthatósági mellényeket, ami szintén egy környékbeli cég, a MesterCenter és a Dózsa György úti barkácsbolt ajándéka, majd nekilátunk, hogy a füves területből kiszedegessük a nem odavaló hulladékot. A rekkenő hőségben jó másfél óra alatt végzünk, az alig ötven méteres útról végül megtelik a nyolc köbméteres szemétszállító konténer. És ez még nem is a legszemetesebb utca volt - mint megtudom. Igazi gusztustalan szeméttel – például bezsákolt, döglött állattal – most szerencsére nem találkoztunk, azonban a rendszeresen tisztogatók azt mesélik, néhány hete az egyik szemétkupac mellől egy rozsdás PA-9-es parabellum pisztoly került elő, működőképes állapotban, ráadásul a tisztelt „szemetelő” egy doboz éleslőszert is kitett mellé. Nem hiányozhat a szeméthalomból az öntött gumipapucs, azt mondják, valami rejtélyes oknál fogva mindenhol akad egy-kettő.

Közben kijön az önkormányzat egy tisztségviselője is, gyorsan szemrevételezi a megtisztított utcát. Az önkormányzatnak nagyon is megéri a civilek támogatása, Széplakiné Baranyi Ildikó egyesületi titkár szerint korábban éves szinten 2,8 millió forint ment el illegális hulladék-mentesítésre, de tavaly már csak 600 ezret kellett erre fordítani. Már arról is szó van, hogy valamilyen szervezett együttműködést alakítsanak ki a civil csoporttal.

Míg a teli konténer szemetet nézzük, elmesélik: a háztartási szemétcsomagokat gyakran a kamionosok dobálják ki, de a nagyobb kupacokat a leggyakrabban vállalkozók rakják ki. Széplaki Ildikó meséli: éveken át kísérleteztek azzal, hogy megfogják az illegális hulladéklerakókat. Volt, hogy éjjeli lesre ültek ki, de ez elég veszélyes volt, így inkább a kidobott szemétből próbálták visszanyomozni a tulajdonost. Ez 10-20 alkalommal sikerült is.

A legnagyobb fogásuk az volt, amikor az egyik nagy kereskedelmi tévétársaság hajította ki a szemetét Vecsés határába. A tévés cég legalább katonásan kifizette a bírságot, nem úgy a többi lefülelt vállalkozó, aki mindenféle trükkel próbálja megúszni a büntetést. Többnyire rendkívül nehéz bizonyítani az ügyet, Ildikó egyetlen olyan esetről sem tud, amikor rendőrségi eljárás lett volna az ügy vége. Később azzal is kísérleteztek, hogy közzétették a szemetelők nevét, képét, de az önérzetes szemetelők azonnal személyiségi jogi perekkel fenyegették meg a környezetvédőket.

Ildikóék végül taktikát változtattak, ma inkább a környékbeli iskolákat járják. Nemrég adták elő az általuk írt „Zöld erdő meséje” című színdarabjukat, amiben a gyerekeket arra nevelik,

tartsák tisztán a természetet, az erdőt. A rendőrségi-jogi fellépésnél és a térfigyelő kameráknál is hatékonyabb, ha odahaza a gyerek rászól a mamára-papára, hogy ugye nem az erdő szélére akarják kidobni a hulladékukat.

„Az illegális szemetelés immáron nemzetgazdaságot is veszélyeztető, súlyos probléma" – mondja Szebenyi Péter környezetmérnök, a megalakulása után két évvel az illegális szemét ellen küzdő civilek egyik fő platformjává vált www.hulladekvadasz.hu szakértője és alapítója, illetve a Jövő Öko-Nemzedéke Alapítvány elnöke. A környezetvédő úgy fogalmaz: éves szinten és kerületenként 30 millió forintba kerül az illegális hulladék elleni küzdelem, azaz csak a főváros százmilliókat költ erre évente. Ráadásul az erőfeszítések ellenére tovább nőnek a szeméthegyek.

Az ország elszemetesedik és ennek számtalan oka van. Kevés a tettenérés, ezért ezek az ügyek alig kerülnek a hatóságok elé, alig van jogi következményük, nincs visszatartó erő. Ehhez társul, hogy a hulladékgazdálkodás rendszere sem megfelelő. Az alapítvány nemrég nyílt levélben fordult Áder János köztársasági elnökhöz, hogy a mindenkori magyar állam vállaljon nagyobb szerepet az elharapózott szemetelés elleni küzdelemben. A szakértő szerint az illegális szemétlerakásért járó bírságplafont is jelentősen emelni kellene, mivel a jelenlegi bírságoknak kevés a visszatartó ereje, de bécsi mintára „szemétrendőrséget" is létre lehetne hozni. A császárvárosban ezzel rövid idő alatt 60 százalékkal lehetett csökkenteni az illegális szemétlerakást.

Mindezek ellenére reménykeltő, hogy egyre többen figyelnek oda a civilek közül a problémára. A hulladekvadasz.hu indulása óta közös hírportálja lett a kérdéssel foglalkozó civil szervezeteknek – belőlük egyre több akad –, illetve itt is be lehet jelenteni, ha valaki illegális szeméttelepet talál. „Mindenkinek lehet öt perce, hogy tegyen a környezetéért" - mondja a környezetmérnök. Ennyi időbe telik lefotózni a hulladékkupacot és a helyszín megjelölésével elküldeni nekik. Ők ilyenkor értesítik az illetékes szerveket. Mint mondja, 2016-os indulásuk óta több mint kétezer bejelentést kaptak, csak idén márciusban majdnem százat. Olyan sokat, hogy egy időre le is kellett állniuk a publikálással, hogy fel tudják dolgozni a rengeteg beérkezett bejelentést.