Szinte semmi

Publikálás dátuma
2018.05.26 07:45
FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN
Fotó: /
Az amerikai filmsztár, John Malkovich Budapesten tárlatot vezetett és fel is lépett.

John Malkovich sokoldalú tehetség. Legtöbben a hollywoodi filmcsillagot, esetleg nevesebb színházi alakításait látják benne, pedig a kreativitása nem ismer határokat. Például jegyzett ruhatervező is, aki gyakran a saját maga által kreált költeményben lép színre: így volt ez a napokban a Műcsarnokban is, ahol ad hoc tárlatvezetést tartott Sandro Miller: Malkovich Malkovich Malkovich - Tisztelet a kamera mestereinek című kiállításon. A csodálatos kék virágmezőből varrt zakócsodában jelent meg a művész, hogy körbe fusson a fotókon és egy-két gondolatát megossza a jelenlévőkkel.

„Nincs túl sok titok, amit el tudok mondani a képek megszületésével kapcsolatosan” – kezdte mosolyogva a színész, aki szerint, az 1992 óta zajló közös project Sadro Milllerrel olyan volt, mint egy-egy filmforgatás: azaz a siker nagyon sokban múlik a körülötte dolgozó profi stábtagokon, de különösen Randy Wilder sminkmesteren. A metodika: Miller eldönti, melyik fotót szeretné a színésszel reprodukálni, akkor azt elküldi Malkovich-nak és a stábnak egyaránt. Előbbi a karaktert építi fel, utóbbiak az eszközöket és a kellékeket. Hangsúlyozva: mindennek eredetinek kell lennie, mert a művészeti projekt egyik célja, hogy még véletlenül sem kell photoshopért nyúlni. Például akkor sem, amikor Salvador Dalít kellett rekreálnia, akinek sokkal nagyobb a szeme, mint az övé. De a legnehezebb feladat Bette Davis volt, noha, ahogy Malkovich megjegyezte, nagyon, képlékeny arca van.

Persze, nem kellett minden egyes alkalommal fizikai csodákat bevetnie, voltak kifejezetten könnyű feldatok is, például Andy Varhol, akit öt perc alatt megoldott. Lapunk kérdésére, hogy vajon ennek mi az oka, röviden azt mondta, hogy hasonló a mimikájuk. Plusz, az is segített, hogy itt a paróka elég volt a varázslathoz. Azonnal „megérezte”, milyen lehet Varhol bőrében látni a világot. Szavai szerint triviális, hogy fiatal nőként akart létezni. Micsoda bizarr pillanat – azért én ezt nem merném sose gondolni Malkovichról, pedig szembetűnt, mennyire zseniálisan tud női arcokat megformálni Sandro Miller kamerája előtt.

A színház, olyan, mint egy festmény, minden nap ugyanazt kell nyújtani – érvelt Malkovich. A fényképek esetében egy adott pillanatot kell megfognia, ami azt jelenti, hogy fel kell építenie a karaktert. Ha úgy tetszik, azt a lelkiállapotot, pillanatnyi életérzést, amit az adott fotó elkapott. A konklúzió Malkovich számára pedig, hogy Sandro Miller kamerája valójában nem hazudik, bár állítása szerint, ez a technikai eszköz alapvetően mégis erre való. Az az érzésünk, hogy a valóságot mutatja be, de ez nem feltétlen igaz. Azaz, pontosabban fogalmazva, az igazság egy bizonyos aspektusát tárja elénk. A műcsarnok kiállításán látható portrék például éppen egyfajta irrealitást vagy éppen a realitás hiányát mutatják be a legtöbb esetben.

Alig van különbség a divattervezés és a filmes színjátszás között – mondta még e sorok írójának 2011-ben John Malkovich, amikor a csehországi Karlovy Vary-ban, ahol annak idején egy modern divatbemutatót rendezett. Ahogy magyarázta, a különbség a részletekben rejlik, ezek pedig leggyakrabban olyan dolgok, melyeket egyszerűen nem tudunk irányítani. Például hiába gondolja azt, hogy ha egy forgatás alatt eljátssza a figurát, az pontosan úgy is fog kinézni a mozivásznon, amilyennek ő szánta: a vágás és a különböző utómunkák alatt teljesen átalakulhat. Ami még közös a filmes színjátszásban és a divatban, hogy számára egyik sem valamiféle művészi erőlködés, hanem egyszerű önkifejezés. Így talán jobban érthető, miért gondolja Malkovich „szinte semminek”, amikor portrét állt Sandro Millernek.

„Az én személyiségem minden egyes porcikája tiltakozik egyébként a nagy tettek meg a heroikus vívmányok ellen, pláne ha a művészettel kapcsolatban kerülnek szóba.” – húzta alá John Malkovich, aki szemmel láthatóan, semmit sem változott az elmúlt hét év alatt.

Híres emberek gúnyájában
A Budapest FotóFesztivál keretében, február 28-án megnyílt kiállítást eddig több mint tizenkétezer ember látta, a nagy sikerre való tekintettel június 3-ig meghosszabbították a nyitva tartást.
Sandro Miller fotóin a színész olyan híres emberek gúnyájába bújik bele, mint Marilyn Monroe, Che Guevara, Andy Warhol, Simone de Beauvoir, Albert Einstein, Salvador Dalí és John Lennon. A 2017-ben húsz új fotóval teljessé tett sorozat Budapesten látható először.

2018.05.26 07:45

Durva előjel a kulturális TAO átalakításához: az EMMI-t cseppet sem érdekli szakmai delegáltak véleménye

Publikálás dátuma
2018.11.17 10:12

Fotó: MTI/ Kallos Bea
A minisztérium lazán kihagyta a Gérecz Attila-díj odaítélésnek folyamatából a kuratóriumba emelt két civil irodalmi szervezet képviselőit.
Az elsőkötetes költőket elismerő Gérecz Attila-díjat érdekes körülmények között adta ki az Emberi Erőforrások Minisztérium, írja a zoom.hu. (Az elismerést egyébként Dezső Kata, az Orbán János Dénes által vezetett Előretolt Helyőrség elnevezésű, állami pénzből finanszírozott íróakadémiának a növendéke kapta az elismerést.) Az EMMI ugyan meghívta a díjat odaítélő kuratóriumba azt a két civil irodalmi szervezetet, a József Attila Kört és a Fiatal Írók Szövetségét, amelyeknek tagjai potenciálisan esélyesek lehetnének a díjra, azonban a döntési folyamatból már se szó, se beszéd, kihagyta őket, vagyis az érdekeltek is csak arról szereztek tudomást, hogy kiosztották a díjat.
Nem véletlen, hogy Áfra János, a díjat odaítélő kuratórium korábbi tagja az ügyről szóló Facebook-posztjában azt írja, az állami szerv és az íróakadémia biztosra akart menni, ezért hagyta ki a döntési folyamatból a felkért kurátorokat.
Az EMMI eljárása azért különösen aggasztó, mert a kormány épp most szünteti meg az előadóművészeti TAO-t, azt az adókedvezmény-konstrukciót, amelyik lehetővé tette, hogy évi 50 milliárd forint kerüljön a színházakhoz. A TAO-támogatás mértéke az eladott jegyek mennyiségével volt egyenesen arányos, következésképpen a piac döntött róla, melyik színházhoz kerüljön a pénz. A kabinet viszont ezt a szisztémát egy olyanra cserélné, ahol lényegében a tárca döntené el kinek jár a dotáció.   
2018.11.17 10:12

Brutális jégeső szaggatta szét a tetőket - áll a kárpótlási bál, forrong a falu

Publikálás dátuma
2018.11.17 10:00
Hiába van új tető számos házon, nincs béke a faluban. Sokak szerint nagyon furcsán és cseppet sem igazságosan osztották el a kár
Fotó: MTI/ Vajda János
Adásvételi szerződéssel is le lehetett „papírozni” a tetőfedést – csakhogy erről nem mindenki tudott.
Pörölyként sújtott le a jégvihar tavaly júniusban a közel háromezres lélekszámú zempléni falura, Megyaszóra: öklömnyi darabok potyogtak az égből, lyukat ütve háztetőn, autón, disznóólon, sufnin, elárasztva padlást és pincét. A település 767 lakóingatlana közül 537 tetőszerkezete megsérült valamilyen mértékben: ez a házak közel négyötödét jelenti. Gyors megoldásként tűzoltók és önkéntesek segítettek fóliát teríteni a tetőkre, hogy addig is védve legyen a ház, amíg összejön a pénz a javításra, vagy a teljes tetőcserére. Eltelt azóta majdnem másfél év, a házak nagy részén új vagy javított födém virít. Ám a faluban nincs béke: sokak szerint ugyanis nagyon furcsán, s cseppet sem igazságosan osztották el a kárenyhítésre érkezett összegeket. - Idén április 23-án hoztak egy rendeletet, miszerint május 31-ig be lehet nyújtani a tetőre költött számlákat, amiket kifizet az önkormányzat. A falu nagy része nem is tudott erről a rendeletről, csak azok értesültek róla, akik közel voltak a tűzhöz: a képviselő-testület tagjai, a hivatal dolgozói, az ő rokonaik, barátaik. Aki meg nem fia-borja senkinek, ahhoz nem értek el a hírek – panaszkodik egy idősebb asszony. Egy másik falubeli hozzáteszi: nem mindenki kért számlát az elvégzett munkáról, mert ha a mester számlát ad, mindjárt hozzácsapja az áfát meg az egyéb költségeket, az ár megugrik, errefelé meg szegény emberek élnek, akiknek minden fillér számít. Számla nélkül meg elvileg nem fizetett kárenyhítést az önkormányzat. Egy kiskaput azonban kinyitott. Magánszemélyek ugyanis köthetnek egymás között adásvételi szerződést, akár tetőfedő anyagról is, az ügylet pedig kétszázezer forintig adómentes. Az önkormányzat honlapjára fel is került egy adásvételi szerződési űrlap, amelyet kitöltve be lehetett vinni a hivatalhoz, s ezt követően utalták a pénzt. - Ezek jó része kamu szerződés volt – állították többen is a faluban lapunknak. Volt, aki tudott olyan szerződésről, amikor valaki a saját lányától vett papíron palát, mások a szomszédokkal kötöttek ilyet. Aki kimaradt a „buliból” most haragos, még akkor is, ha elvileg színlelt szerződést kötött volna. - Jó, mondhatjuk, hogy ez csalás, de sokan mégis így jutottak hozzá három-négyszázezer, sőt, volt, hogy egymillió forinthoz. Van, aki autót vett a pénzből, nem is a tetőre költötte. Akinek volt biztosítása, az eleve nem kapott pénzt az önkormányzattól, csak, ha ez az összeg nem fedezte a teljes kárt. Nem értjük, miért nem hirdették ki mindenkinek, hogy adásvételi szerződés ellenében pénzhez lehet jutni – méltatlankodtak a helyiek.
Azt is sérelmezték, hogy a mai napig nem tudják, mennyi pénz folyt magánszemélyek adományaiból a falu számlájára, s azzal a pénzzel mi történt. Ha szélesebb körben tudnak a kárenyhítéssel élni, akkor sokan nagy tehertől szabadultak volna: van például, aki hitelt vett fel a tetőcserére, mert a biztosítótól kapott pénz csak részben fedezte a költségeket. Azt pedig külön felháborítónak tartják, hogy a polgármesteri hivatal visszautalta a fel nem használt keretet a Belügyminisztériumnak ahelyett, hogy azt az utolsó fillérig a helyiekre költötte volna. Megkerestük Megyaszó független polgármesterét, azt tudakolva, milyen elvek alapján osztották szét a kárenyhítési összegeket, mennyi támogatást kaptak az államtól, mennyi pénz folyt be adományokból a számlájukra, s ennek mekkora részét osztották szét a helyiek között? Hajdú Istvánné a konkrét összegekre vonatkozó kérdésekre nem válaszolt, mondván, hogy lapunk nem ellenőrző szerve az önkormányzatnak, s ők mindennel elszámoltak az illetékes tárca felé. Szavai szerint azok, akik keveset, vagy egyáltalán nem kaptak a kárenyhítési alapból, elégedetlenek, részben ezért is támadják őt vagy a hivatalt. Hozzátette: a jégkárok enyhítésére kapott összeget a Belügyminisztérium által meghatározott szabályok szerint osztották el: aki ennek megfelelt, az kapott pénzt, aki pedig nem, annak akkor sem tudtak adni, ha egyébként jogos lett volna az igénye. E feltételek között nem szerepelt, hogy adásvételi szerződést nem fogadhatnak el, nekik csak az volt a dolguk, hogy ellenőrizzék: valóban került-e új tető házra.
2018.11.17 10:00
Frissítve: 2018.11.17 10:00