Úgy számolom, dr. Volenszky Béla valamikor 1944 őszén küldhette nyomdába a Munkaadók előjegyzési naplója 1945. évre című kiadványát. Nagyon nem siethetett a leadással, hiszen a kemény fedéllel kötött, gondosan kivitelezett határidőnapló lényege éppen az volt, hogy a szokásos kalendáriumi kellékek – névnapok és a hold-kelte időpontjai – mellett a vállalkozók számára fontos legfrissebb jogszabályokról is tájékoztasson. A Csengery utca 31. alatt működő Posner Rt. tehát aligha kapta meg a nyár vége előtt a nyomtatásra váró anyagot a kiadóból, amely egyben Volenszky Pozsonyi út 12. alatti lakása is volt.
A szerkesztő láthatóan sokat dolgozott azon, hogy reménybeli ügyfelei, a különféle üzemek és kereskedelmi cégek vezetői a lehető legelégedettebbek legyenek a naplóval. Mindazt a tudást, amelyet az 1938 óta megjelentetett havilap, A Főnök Lapja tulajdonos-főszerkesztőjeként kikristályosított, igyekezett átadni az olvasóinak. Felsorolta, miféle "vészjelekből" ismerheti föl a vezetőség, hogy a cég rossz úton halad, és száztíz pontban fektette le, hogy a vállalat működtetésekor mit kell rendszeresen ellenőrizni. Kiskátében foglalta össze, milyen úton lehet eljutni a tartós vagyonszerzéshez, hogyan érdemes a tőzsdén forgatni a pénzt, és milyen körülmények között, milyen célra szabad kölcsönt felvenni. (Szigorúan csak a bankoktól!) Kigyűjtötte a kurrens jogszabályokból a foglalkoztatásra vonatkozó regulákat, közölte, mely helyzetekben jár a végkielégítés, és megadta, milyen tarifával válthatók meg a természetbeni ellátások. (A teljes ellátás Budapesten havi 80 pengővel, egy liter pálinka 9,35 pengővel.) Olvasói olyan fontos törvényhelyekről is értesülhettek, minthogy egy leventekorú fiatal nem politizálhat, a 30 év feletti, házasságot nem kötött nők és férfiak jövedelemadóját pedig további 25 százalékkal terheli az agglegényadó.
Az élet persze nem csupa illeték és postai tarifa, még a munkaadóké sem. Volenszky Béla ezért olyan köznapibb témákkal élénkítette a napló kínálatát, mint hogy miként lehet legyőzni az idegességet (Goethe például a katonazenekarok üstdobosa mellett baktatott, hogy szokja a zajt), s hogy mi a sikeres felszólalás titka (az összeszedettség, de a felolvasás tilos). Egy komplett fejezet szólt mindazon házassági bajokról, melyek a vállalati hatékonyságot akadályozhatják ("Feleség állásvállalása mikor válóok? A házasság erkölcsi természetéből folyóan a feleség legfontosabb kötelessége a háztartás vezetése, a férj gondozása és a gyermeknevelés. Ha a feleség alkalmazást vállal, noha arra anyagi okokból nincs szükség, emiatt háztartását és gyermekeit is elhanyagolja, és férje nyomatékos figyelmeztetésére sem hagyja ott állását, házastársi kötelességét szándékosan és súlyosan megsérti, s válóokot valósít meg."). A vállalkozni szándékozóknak pedig ötleteket adott a kiadó, a világ más tájain mi számít éppen jó üzletnek. Olvashattak itt a norvégok által feltalált, szénvegyületből készült női harisnyáról csakúgy, mint a penicillinről, a halbőr cipőtalpról, a svéd mikrofonos kaputelefonról és az amerikaiak által hajszárító burába épített rádióról. Érdekes, hogy a német találékonyságot ebben a válogatásban a borítékmentes, így papírtakarékos levél, illetve az emberi testben lévő lövedéket felfedő akusztikai detektor képviselte.
Mindazonáltal az a tény, hogy ez az 1945-ös év másnak ígérkezett, mint a korábbi határidőnaplókkal kísért esztendők, vajmi kevéssé tükröződik a kiadványban. Volenszky megadta persze, mennyi állami pótadó-kedvezményben részesülnek a hadirokkantok, özvegyek és árvák, és leírta, hogy "nem köteles visszavenni a munkaadó zsidó értelmiségi alkalmazottat, ha visszavételével az arányszám meg nem engedett módon megváltoznék". De a Nikotex- és Orion-hirdetések meg az irodabútor-reklámok mégis egy konszolidált világ képét mutatták.
Volenszky Béla az ötvenötödik évében járt ekkor. Tudjuk róla, hogy 1909-ben iratkozott be a pesti bölcsészkarra, doktori disszertációt írt Csiky Gergely társadalmi drámáiról, aztán 1915. május elsején gazdasági tiszthelyettesként megkezdte szolgálatát az 1. honvéd gyalogezrednél. Vitézségi érdemkeresztet kapott "az ellenség előtt tanúsított kitűnő szolgálatai elismeréséül", 1918 májusában végül főhadnagyként szerelt le. Magánkiadásban még megjelentette a Csiky-dolgozatot, aztán gyorsan beiratkozott a jogi karra. 1923. január 9-én felvette tagjai közé az ügyvédi kamara.
Az ily módon kétszeresen doktor Volenszky neve gyéren ugyan, de sokszínű ürügyekkel került be eztán a lapokba. Inventa Fémipari Rt. néven százezer korona alaptőkével gyárat alapított Pesterzsébeten. Nőül vette Mohr Béla ügyvédtársa elvált feleségét, a – nem mellékesen: háztulajdonos – Földes Olgát. Csődeljárásokban és gazdasági vitákban képviselte ügyfeleit. Rendelettárakat és a társas vállalkozásról szóló könyveket szerkesztett. Albachemia Vegyipari Kft. néven, 155 ezer pengős tőkével vágott bele egy keményítőt gyártó üzembe. Négy kötetben jelentette meg négy történelmi drámáját, a kritikusok azt emelték ki közülük, amely "a hódító Mátyás király mögött saját uralmi céljaiért intrikáló Beatrixról" szólt. Megalapította A Főnök Lapját. Ügyvezető elnökévé választotta őt a Magyar Szaklapok Országos Egyesülete. Megalakulásakor belépett a Sajtókamarába.
Amikor nyomdába küldte a Munkaadók naplóját, a Pozsonyi út 12. már svéd védelem alatt álló csillagos ház volt. Nem tudjuk, Volenszky hol élt ekkor, de az biztos, hogy amikor a reménybeli használó a január elsejei első lapon elolvashatta volna a Prohászka Ottokár-idézetet, és kitölthette volna az Okvetlen ma!, Megvalósítandó ideák vagy az Ez fontos! Feljegyzem magamnak! rubrikákat, a Pozsonyi út környékén már mindenki a pincékben keresett menedéket az ostrom és a bombázások elől.
Január közepén értek véget a környéken a harcok. A következő hetekben, miközben a napló precízen figyelmeztetett, mikor kell bejelenteni a raktáron lévő textil- és bőrhulladékot, mikor kell telefonszámlát és gépjárműadót fizetni, és mikor esedékes a kartellilleték meg a fényűzési forgalmi adó, már minden erejével a romok eltakarításán dolgozott a fázó, éhező, megbénult Pest.
